Tolnai Népújság, 2007. december (18. évfolyam, 280-303. szám)

2007-12-24 / 299. szám

2007. DECEMBER 24, HÉTFŐ XVIII. ÉVFOLYAM, 299. SZÁM ARA: 99 FT, ELŐFIZETVE: 71 FT www.teol.hu TILOS A KORCSOLYÁZÁS, A TAVAKON VÉKONY A JÉGRÉTEG ► 8. OLDAL ► 5. OLDAL Rabnak ez a legszomorúbb ünnep Rácsok mögé zárt karácsonyfa idézi az ünnep hangulatát a szekszárdi börtön folyosóján. A fogva tartottak­nak a halászlé, a műsoros progra­mok ellenére is ez az év legnehezebb időszaka. ► 3. oldal Nyolcvankét kará­csonyt élt meg ed­dig Nagy Károly- né, de olyan szo­morú ünnepe so­sem volt, mint amilyent a Gulagon töltött. ► 4. OLDAL A szívével lát a város festője A festészet nem vicc! Cseh Gábor vi­szont nem élhet vicc nélkül. Persze festészet nélkül sem. A szekszárdi mű­vész több mint 40 éves alkotómunka után Prima díjat kapott. Amikor átvet­te, azt mondta: eddig nem túl sok hiva­TAmnmmW KARÁCSONY 4-7 KÖZÉLET 8 GAZDASÁG 9-10 HIRDETÉSEK 14 SMS 15 BULVÁR 16 TV-MŰSOR 16-17 HOROSZKÓP 20 talos elismerésben részesült. Ha jól emlékszik, ez volt az elsői ► 7. oldal IDŐJÁRÁS Varázsa van Ma délelőtt marad a Saját díSZHek a ködfelhős, Dobozba gyűjtötték szereteket akció Arany Cipősdoboz-díjat díjat kapott a város A polgármester levelet küldött a miniszternek erősen fagyos idő. Hószálingózás, ónos szita las elő­fordul. A hőmérséklet -3 fok körül alakul. ► 13. OLDAL A karácsony köré egész iparág fejlő­dött, de ha a hely­zet úgy hozza, az utolsó napon is le­het házilag gyö­nyörű díszeket ké­szíteni. ► 11. OLDAL Nem csak blöffölt, tudott is Kitűnő játékkal hárommillió forintot nyert a Pókerarc vetélkedőn a szek­szárdi Török Péter. ► 12. oldal FRISS HÍREKÉRT KATTINTSON: TEOL.hu dombóvár December közepén lezárult a Baptista Szeretet­szolgálat cipősdoboz-akciója. Vujity Tvrtko bejelentette, hogy Dombóvár önkormányza­ta gyűjtötte a legtöbb, ajándé­kokkal teli cipősdobozt a rászo­ruló gyerekeknek. A doboznyi szeretet gyűjtésé­be a helyi iskolák diákjai és csa­ládjaik vettek részt. Ferencz Ti­bor, a Baptista Szeretetszolgá­lat Pécsi Regionális Irodájának vezetője nagyon örült ennek az eredménynek, mert Dombóvá­ron és környékén már decem­ber elején sok doboz gyűlt ösz- sze. Bizakodva várták az akció végét. És a várt eredmény bekö­vetkezett, sőt még több is! A legeredményesebb gyűjtők közül tízen „Arany Cipősdoboz- díjat” vehettek át Budapesten, a Duna Palotában. Dombóvárt Krauss Péter alpolgármester és Kormos László, az akció helyi szervezője képviselte. A gálán a Baptista Szeretetszolgálat Mű­vészeti Egyesületének színitár­sulata is fellépett.- Jövőre újra indítjuk a gyűj­tési akciót - mondta az alpol­gármester. - Az idei adomá­nyokat olyan családoknak, is­koláknak és óvodáknak juttat­juk el, ahol a gyerekek csillogó szemmel várják a karácsonyt, de a szegénység miatt gyakran semmi sem kerülne a fa alá - mondta Ferencz Tibor. Ahhoz, hogy ezek a kicsik is boldogok legyenek karácsony­kor, elég egy cipősdoboznyi csoda. Ebben segített a dombó­vári összefogás. ■ Kazinczi K. nagymányok Nem kapták meg a nagymányokiak a nemzeti­ségi oktatáshoz az úgynevezett kisebbségi normatívát. Kari Béla polgármester tájékoztatá­sa szerint ez járna nekik - hi­szen községükben 40 százalék a német nemzetiség aránya -, mégis pályázgatni kell, s most valami lényegtelen formai hiba miatt elutasították őket. A polgármester nyílt levelet küldött Hiller István miniszter­nek, melyben nehezményezi, hogy nem kapnak segítséget. Mint írja: „... a Magyar Állam- kincstár továbbította hiánypót­lás kezdeményezése nélkül a minisztérium felé az igénylé­sünket, hiszen szerintük hibát­lan volt". Majd arra is kitér, hogy ismeretei szerint a nem­zetiségi oktatás pótfinanszíro­zására elkülönített keretösszeg még nem fogyott el, 128 milli­ós maradvány van, s ebből jut­tathatnának a nagymányoki is­kolának. Ők ugyanis mínusz 30 millió forinttal vágtak neki ennek a tanévnek. ■ W. G. SZÓVÁ TESSZÜK Karácsony napjaiban sokan keresik fel szeretteiket, elsősorban a tágabban vett család máshol élő tagjait. A személy- gépkocsival közlekedőktől a hideg idő fokozott figyelmet követel meg: bár a je­lentősebb utakat a közútkezelők rendbe­hozták, mindenhova mégsem juthatnak el a sós homokot szóró munkagépek. Főleg az utcákba vezető, kisebb bekötő utakon tapadt meg a jég, aminek követ­keztében a megyében már több helyen árokba csúszott néhány autó. Ebből a szempontból a megyeszékhely központ­jának sétálóutcája sem veszélytelen, ha valaki egy karácsony esti sétára vágyik. Szóval, azt tesszük szóvá, hogy kará­csonykor is vigyázzanak magukra és persze vigyázzanak egymásra, (száj 9 770865 603012 07299 JEGYZET LENGYEL JÁNOS Szívünkben égjen a szeretet lángja HÁT ELJÖTT újra karácsony! Itt van, megrázta a termé­szet hódunnáját, bekopogott a jégvirágos ablakon, hogy a hideg télben mosolyt vará­zsoljon az elcsüggedt arcok­ra. A legrövidebb nappalok végén jött, hogy elhozza ne­künk a fényt, a legmeghit- tebb, a legemberibb ünne­pet! Titokban mindig vár­tam valamit ettől a decem­beri csodától. Kicsiny gyer­mekként csodaszép fenyő­fát, serdülő kamaszként sok-sok ajándékot, idősödő felnőttként pedig őszinte szeretetet. AZ IDÉN IS Vártam a kará­csonyt! Vártam, hogy végre elcsendesedjen a világ, hogy alább hagyjon a roha­nás, hogy kiürüljenek az ut­cák és hazatérjenek, egy­másra figyeljenek az embe­rek. Vártam az ünnepet, mert túlságosan zajos volt körülöttünk minden, sok a meg nem értés, a sárdobá­lás, az egymásnak feszülés. Megannyi embert gyengítő megnyilvánulás. tudom, nem volt könnyű az idei év sem. Sokaknak több jutott a rosszból, mint a jó­ból. Nem fogadott kegyeibe bennünket a természet, nem kedveztek a világgazdasági folyamatok, s talán magunk sem tettünk meg minden tő­lünk telhetőt a közös boldo­gulásért. Nem figyeltünk eléggé egymásra. az idén is vártam a kará­csonyt! Azért is, mert elmél­kedésre, számvetésre kész­tet. Megmutatja, hová jutot­tunk, hogyan feleltünk a ki­hívásokra, betartottuk-e ko­rábbi ígéreteinket. Emberek maradtunk-e minden körül­ményben? S ilyenkor ráébre­dünk arra is, mennyi még a teendő, s hogy a szürke hétköznapokon mily nagy szükség lenne megértésre és szeretetre. Mert a szeretet a szív parancsa! Ezért őszin­te szeretet nélkül lehet élni, csak nem érdemes! Szüksé­günk van tehát erre az átha­tó érzésre, mint egy falat ke­nyérre, hogy leküzdhessük a fásultságot, a kiábrándult­ságot, hogy elkergessük a gonoszt, s utat engedjünk a jónak. letelt A VÁRAKOZÁS, a felké­szülés ideje. Talán már bele is fáradtunk a rohanásba, a takarításba, a bevásárlás­ba, a sütésbe, főzésbe. Ké­szültünk az ünnepre! De va­jon volt-e időnk arra, hogy felkészítsük a lelkünket is? Mert csak akkor lesz igazi az ünnep, ha tisztaság, rend és harmónia honol ott legbe- lül is. Karácsony estéjén öl­töztessük ünneplőbe a lel­künket. Árasszuk szét a sze­retetet, gondoljunk azokra, akik most nem lehetnek mellettünk, de mégis velünk vannak! Egy érintésre, egy röpke gondolatra vagy örök­re, az utolsó sóhajig. ne törjük a fejünket azon: vajon mindenki a várt aján­dékot kapta-e! Ajándékoz­zunk egymásnak egy foga­dalmat. ígérjük meg, hogy ezentúl jobbak leszünk. A nagy rohanásban is szá­nunk időt a másikra, meg­hallgatjuk örömét, búját és bánatát. Mert tudjuk: aki időt ad, életet ad. Időzzünk hát fe­lebarátainkkal legalább né­hány percet, legyünk szelíd hangú, egyszerű, szeretetet hirdető emberek. Ez a legna­gyobb ajándék! s NE LEGYEN VÉGE az ünnep­nek, ha kialusznak a kará­csonyfa gyertyái! A szeretet lángja a szívünkben égjen tovább! BÉKÉS, BOLDOG KARÁCSONYT! ► *

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom