Tolnai Népújság, 2007. november (18. évfolyam, 255-279. szám)
2007-11-05 / 257. szám
2007. NOVEMBER 5., HÉTFŐ - TOLNAI NÉPÚJSÁG INTERJÚ 5 reform Mit ér a szólásszabadság, ha nem értjük a szöveget? Az oktatási reform legfontosabb feladata, hogy a lexikális ismeretek sulykolása helyett a problémamegoldó gondolkodást, a számítástechnika használatát, a különböző készségek, képességek elsajátítását garantálja ROSSZABBUL ÉLÜNK, MINT ÉLHETNÉNK- Ez egyszerre egyéni és közösségi felelősség. A kormány felelőssége, hogy az állami finanszírozás keretében milyen területeket támogat. Például műszaki területen nagyon le voltunk maradva. A felsőoktatásban megvalósuló fejlesztések ennek a hátránynak a leküzdését is szolgálják. Az unióban utolsók vagyunk, ha a műszaki-természettudományos képzésre járók számát hasonlítjuk össze más országokéval. De itt megjelenik az egyéni felelősség is, hiszen mindenki maga dönti el, hogy mit tanuljon. Ez egy befektetés. Ha valaki néhány évet arra szán, hogy elsajátítson valamilyen tudást, akkor azért jól gondolja meg: mit is érdemes tanulnia, s azt is mérje fel, hogy vajon elhelyezkedhet-e ezzel a tudással. Alaposan át kell gondolni, hogy mit és miért tanulunk. Egy cipőboltban ugyanis a bolt felelőssége, hogy legyen választék, de ha én kisebb vagy nagyobb lábbelit veszek, mint a lábam, az már az én felelősségem.- A szakképzésben is hasonló gondok vannak. A családok többsége mégis csak alkalmatlan egy előzetes piacelemzésre. Itt mi az állam és mi a család felelőssége?- Még miniszterként 2003- ban komoly együttműködést alakítottam ki az ipari és kereskedelmi kamarával bizonyos szakmák tananyagának a felülvizsgálatára. Mindezek mellett egyfajta profilváltásra is szükség lenne: ezt segítik elő a térségi szakképző központok állami támogatással. Több intézménynek kellene nyitni a munkaerőpiac felé. Az iskolák lehetnének rugalmasabbak is. Nemrég fogadtunk el egy olyan törvénymódosítást, amely lehetővé teszi, hogy a nagyobb szakképző intézmények a magán- vállalkozásokkal közös vállalkozásokat alapíthassanak tanműhelyek létrehozására. Ugyanis hiába képeznek szakembereket az iskolák 20-25 éves gépeken, ha az üzemekben már ettől modernebbeken kell dolgozni. Ekkor fényévnyi lesz a távolság a frissen végzettek tudása és az új technológia között. így van ez például az autóipari klaszter esetében is. jobb, ha a diák olyan gépeken tanul, amilyeneken dolgozik majd. Ha beengedjük a magántőkét a szakképzésbe, ha ösztönözzük ezt, s olyan tanműhelyeket hozzunk létre, ahol versenyképes tudást szerezhetnek, nem lesz gond a szakképzéssel. Ne feledjük: 2003-2006 között 12 ezerről 36 ezerre nőtt a tanulószerződésekkel dolgozók száma. Ez is fontos, mert egészen más gondolkodást igényel. Ráadásul a képzési rendszert is moduláris alapokra helyezzük. A tananyagok egymásra épülnek és később, ha valaki más szakmát tanulna, akkor nem kell mindent elölről kezdeni. Emellett a szakképzést össze kell kötni a felsőoktatással is. Fontos lesz a városok együttműködése, ebben előkelő szerepet kaphat Szekszárd és Dunaújváros. Ha mindez megvalósul, akkor a szakképző rendszer egyben felhozó rendszer is lesz.- Nézzük csak az alapokat. Ma még ott is ragaszkodnak a kisiskolákhoz, ahol nem tudják fenntartani azokat...- Induljunk ki abból, hogy minden szülő jót akar. Ugyanakkor az is igaz, hogy a gyerek egy nagyobb létszámú iskolában több szaktanárral találkozik, jobb feltételek között tanul. Ráadásul szükségük van a kortárs gyermekközösségre is, ahol példákat látnak. Olyan közösségre, amely elég nagy ahhoz, hogy választékkal rendelkezzen, barátokat, cselekvési mintákat kínáljon. Ha a gyerek be van zárva egy egészen kis közösségbe, ahol nem talál társat, vagy nem tanulja meg a kapcsolatépítést, a társas érintkezés különböző formáit, akkor ez kihat az egész életére. Ellenben amíg a gyermek kicsi, akkor fontos, hogy ott tanulhasson, ahol lakik. Ezért, ahol lehet, célszerű fenntartani az alsó tagozatokat, mert ez nem ró elviselhetetlen terhet az önkormányzatra. A felsősök oktatása már sokkal többe kerül, ráadásul nincsenek megfelelő szaktanárok. A jómódú szülők nem a lábukkal, hanem négy kerékkel szavaznak. Elviszik a gyereket a kis településről egy jobb, erősebb iskolába, hogy legyen esélyük a továbbtanulásra. Végül csak a szegényebb családok gyermekei maradnak ott a faluban a felső tagozatban, s ezzel vélhetően a sorsuk is megpecsételődött.- A köztársaság intézményeinek védelme, a szükséges reformok megvalósítása, az oktatási és egészségügyi reform folytatása és az életminőség áll az SZDSZ politikájának homlokterében - mondta Magyar Bálint, a párt ügyvivője, a Fejlesztéspolitikai Irányító Testület (FIT) alelnöke, amikor munkatársunk kérdéseire válaszolt. Lengyel János- A valóság mutat ilyen lesújtó képet az ország állapotáról, vagy új fent a tükörrel, a médiával van baj?- Az tény, hogy Magyarországon az életminőség sokkal rosz- szabb képet mutat, mint amit a gazdasági helyzet lehetővé tenne. Hat évvel kevesebbet élünk az uniós átlagnál. Az egészségben eltöltött évek száma pedig tízzel kevesebb ennél. Elsők vagyunk a környezetszennyezésben, a rákos, a daganatos megbetegedések, az elhízottak és az allergiások számában. Az idegennyelv-tudásban viszont utolsók. És még sorolhatnám. Ezen a helyzeten mindenképpen változtatni kell.- Ki változtasson? Az egyes ember - kellő feltételek híján- képtelen rá. A politika pedig nem akar?- A politikának az a feladata, hogy kidolgozza és fenntartsa azt a szabályrendszert, amelyben az emberek normális életet élhetnek, kibontakoztathatják tehetségüket. De van egy másik feladata is, hogy esélyt teremtsen számukra, hogy ezekkel a jogokkal élni tudjanak. Ez nem pusztán a jogok egyenlőségéről szól, hanem az esélyek kiegyenlítéséről, hogy ezeket a jogokat gyakorolhassuk.- Mit ér a szólásszabadság, ha nem érjük a szöveget, amit elolvasunk...- Valóban így van, de folytathatnánk is a sort: mit érnek a szabadságjogok, amikor nem tudjunk megérni egészségben azt a kort, amikor gyakorolhatjuk őket. Akkor ezek mindmind csak szólamok.- Jó hír, hogy az oktatási reform folytatódik. A főbb tennivalókról éppen az idén nyáron állapodtunk meg a koalíciós partnerrel. De ez van az egészségügyben és a fejlesztéspolitikában is. A FIT-ben alelnök- ként, fejlesztéspolitikai államtitkárként a humán programok szakmai felelőse vagyok. Ezek az oktatással, a kultúrával, a szociálpolitikával, a munkaerőpiaci és az egészségpolitikával foglakoznak. A Nemzeti Fejlesztési Ügynökség, és az ehhez kapcsolódó intézmények éppen azt a célt szolgálják, hogy a szűk ágazati érdekek helyett átfogóbb célok valósuljanak meg. Átfogóbb szemlélet érvényesüljön, s akkor végső soron piacképes tudással az elhelyezkedés is könnyebb lesz.- A modern világban tudásverseny zajlik. Hogyan állunk mi? Milyen esélyeink vannak?- Az oktatási reform legfontosabb iránya, hogy a lexikális ismeretek sulykolása helyett a különböző készségek és képességek elsajátítására irányuljon a képzés. A problémamegoldó gondolkodást, az olvasást, a szövegértést, az idegen nyelvek ismeretét, a digitális írásbeliség, a számítástechnika használatának elsajátítását kell szorgalmazni. Ezek mind olyan alapkészségek, amelyek szükségesek a további boldoguláshoz. Ahhoz, hogy az ember egy életen át tudjon tanulni. Ezek nélkül ugyanis nem megy. Ez nagyon fontos változásokat von maga után. A programok egy része éppen azt garantálja, hogy az úgynevezett kompetencia alapú oktatás teret nyerhessen a hagyományos pedagógiával szemben. Hiába tudunk bármit, ha a problémákat nem tudjuk. Ha nem vagyunk alkalmasak arra, hogy az új ismereteket magunkba fogadjuk. Hiába vagyunk az EU tagjai, ha senkivel sem értünk szót, mert nem beszélünk idegen nyelvet. A kompetencia alapú oktatás során lehet megtanulni, hogy milyen feltételei vannak az egészséges életmódnak, az étkezésnek, a testmozgásnak, az együttműködési készségnek. Ezt nem ártana már gyermekkorban elkezdeni.- A tanuláshoz való jog adott, de mit ér a tudás, ha nem hasznosulhat.- Minden korábbinál több diplomás küzd elhelyezkedési gondokkal... Mi az oka? Ha én kisebb vagy nagyobb cipőt veszek a boltban, mint a lábam, az az én felelősségem. Hiába képeznek szakembereket az iskolák 20-25 éves gépeken, ha a termelő üzemekben már ettől modernebbeken kell dolgozni. Ekkor fényévnyi lesz a távolság a frissen végzettek tudása és az új technológia között. Magántőkével olyan tanműhelyeket kell létrehozni, ahol versenyképes tudást szerezhetnek Névjegy MAGYAR BÁLINT 1952-BEN született. szociológus, tanár, az SZDSZ alapító tagja, volt elnöke. 2002-2006 között oktatási miniszter. 2006 júliusától a Nemzeti Fejlesztési Tanács és a Fejlesztéspolitikai Irányító Testület alelnöke. 2007 óta a Miniszterelnöki Hivatal államtitkára
