Tolnai Népújság, 2007. augusztus (18. évfolyam, 178-203. szám)
2007-08-08 / 184. szám
5 2007. AUGUSZTUS 8., SZERDA - TOLNAI NÉPÚJSÁG RIPORT bartina A közösség tartást, magabiztosságot ad, de felelősséget is jelent. Hiába jó szakember valaki, ha nem a Bartináé a lelke. Örülnek, ha tapsol a közönség, de mégis az legfontosabb, hogy negyven éve él ez a közösség A TÁNC ÉLMÉNY, SIKER, ÉIETFORMA Több mint kétszázan táncolnak a Bartina egyesület nyolc csoportjában a 7-9 éves apróktól kezdve a felnőttekig. A táncosok már gyermekkortól kezdve anyanyelvi szinten ismerkednek meg egy-egy vidék mozgáskincsével Át- meg átszövi Szekszárd életét a Bartina együttes. A táncosok ösz- szetartozása egy életre szól. Összeköti őket a zene, a mozgás öröme, a sikerek és a közös élmények. Ihárosi Ibolya Évtizedek óta megszokott jelenség Szekszárd utcáin, hogy különböző rendű, rangú szülők egy irányba igyekeznek. Kezükben, karjukon frissen mosott, vasalt, csodás nép- viseleü ruhák. A szülők szemlátomást izga- tottabbak, mint a fellépő gyerekek, a Bartina Egyesület kis táncosai. Nem túlzás azt állítani, hogy a felnőtt táncosok mára világhírűek, ott vannak a legrangosabb fesztiválokon. Fellépnek itthon, Szekszárdon minden jelentősebb nagyrendezvényen, rangos bálok nyitótáncát adják elő. Ők együtt a barünások. Schäfer Fanni és Schäfer Ágnes ikertestvérek. Ugyanazt érzik, legfeljebb más szavakkal mondják el. Tizenkét éve tartoznak a Bartinához az ifjúsági együttes táncosai, a Garay Gimnázium tanulói.- A közösséghez tartozás magabiztosságot ad - mondta Fanni. - Ugyanakkor felelősséget jelent a táncos partner és a közösség iránt. Ugyancsak a Bartinának köszönhetik a rengeteg élményt, utazásokat. Ági úgy fogalmaz: - Minden táncos számára nagyon fontosak a sikerélmények, amit szintén a Bartinától kapunk. Ezekre visszagondolni borzasztóan jó. Nagyon sokat tanulunk a próbákon, mindig nagyon jól sikerülnek a táncházak. Egyetértenek: sokkal többet kapnak vissza a Bartinától, mint amennyit befektettek. Sebestyén Miklós építész egy éve végezte el az egyetemet. Kakasdon kezdett táncolni. Teljesítménye alapján hívta a Bartinába Matókné Kapási Julianna, a mai művészeti vezető. Kicsit később kezdte mint mások, már 14 éves volt amikor bartinás lett.- Minél többet szeretnék megtudni a hiteles népzenéről és néptáncról. Csak így lehet mindezt átadni azoknak, akiket érdekel itthon és külföldön - mondta a fiatalember. - Nagyon jó, hogy közösségbe, majdnem családba tartozhat az ember. Azt gondolom, hogy erre mindenkinek szüksége van. Mozgást, kikapcsolódást, hobbit is jelent a tánc számomra. A próbák, fellépések valameny- nyire rendszerezett életet biztosítanak - fogalmazott Sebestyén Miklós. Mások is mesélték a csodát, amit átéltek távoli országokban: fellépés után, fáradtan, spontán módon elkezdtek táncolni. Görögökben, oroszokban, finnekben, a legutóbbi kanadai világfesztiválon dél-amerikaiakban is közös a tánc szeretete. Ugyanazt az örömet látták egymás arcán, amit maguk is éreztek. Ugyanilyen boldogságot jelentettek a számukra a tánctáborok. Ilyen alkalmakkor egy-két csoport tanul új táncokat. Az esti közös programok is mindig jól sikerülnek. Az emberi találkozások természetes velejárói a fesztiváloknak. - Akármilyen mesz- sze voltunk a világban, mindig odajöttek hozzánk magyarok, vagy láttunk egy-egy magyar zászlót a nézők között - mesélte Sebestyén Miklós. - Ez nagy melegséggel tölti el az embert. Szintén nagy élmény, ha találok egy-egy fesztiválon táncost, akin látszik, hogy hiteles képviselője saját kultúrájának. Legutóbb Kanadában találkozott egy kis indián közösséggel, akik nem tartoztak ugyan a legismertebb fellépők közé, de jó volt nézni a hitelességüket. A Barüna Egyesületnél két főállású alkalff ■ Akármilyen messze voltunk a világban mindig odajöttek hozzánk magyarok, vagy láttunk egy- egy magyar zászlót a nézők között, és ez nagy melegséggel tölti el az embert. Összetart minket a magyar kultúra. mázott dolgozik. Az egyik a jelmeztárral foglalkozik, aminek százmilliós nagyságrendű az értéke. A másik alkalmazott művelődés- szervező, és táncot oktat. Tizenegyen dolgoznak az együttes körül. Szeptembertől pénzügyi okokból három óradíjas munkatárstól meg kell válniuk. Három lábon állnak. Sem a Liszt Ferenc Művészeti Iskola nem tudná finanszírozni a csoportok összes tanárát, sem az egyesület. A harmadik pillérük a szponzori támogatás. Tavaly 23 millió forint volt az egyesület költségvetése. Ennek az összegnek a 70-80 szá-. zalékát a szülők teremtik elő. Részben maguk fizetik, részben a személyi jövedelem- adó egy és a szekszárdi iparűzési adó öt százalékának a felajánlását szervezik. Fizetnek tagdíjat, tandíjat a zeneiskolában, pénzbe kerülnek a táborok és az utazások. A kanadai út például 200 ezer forintjába került egy- egy családnak. A szponzori pénzek inkább fogynak, mint szaporodnak. Ez következik a gazdasági helyzetből, és az embereknek sincs több pénzük. Ugyanakkor a piac bővül, rengeteg művészeti tevékenység jelenik mint kínálat a városban. A kereslet pedig, amivel bevételre is szert lehetne tenni, szűkül - elemezte az egyesület helyzetét a művészeti vezető. Európában, sőt a világon is egyedülállónak számít, ami Magyarországon történt a hatvanas években. Létrehozták a Magyar Tudományos Akadémia részeként a Zene- tudományi Intézetetet táncos osztállyal, ahol dr. Martin György és csapata dolgozott. Ma már szinte falura, mikroközösségre bontva ismertek a hazai táncok. Szabadi Mihály is ennek a gyűjtő körnek volt a tagja. A bukovinai székelyek, németség és a Sárköz táncainak egyik gyűjtője volt. Az intenzív munkának Martin György korai halála vetett véget. Ezen a tudáson alapuló szakmai minőség teremtette meg a Bartina együttes hírnevét, s ma is ez az egyik vonzereje.- Hatvankilencben kezdődött. Hallottam Decsen Szabadi Mihályt beszélni a néptáncról, amit illusztráltak is - idézte fel táncos pályafutásának kezdetét Matókné. - Akkor hat- vanan jelentkeztünk az együttesbe, és 1983- ban még tízen itt táncoltak. A mi generációnk 2000-től 2002-ig kiment, részben most itt oktató csapat volt még ilyen nagy generáció. Ma a szülők egy része azért íratja a gyerekét a Bartinába, mert itt nem csak testi, szellemi nevelést, hanem mintát is kapnak egy életformához a fiatalok. Mások meg azért, mert úgy gondolják, hogy magyar ember magyar kultúrával foglakozzon. Évente 30-35 gyereket tudunk felvenni, mert többet nem bír el a rendszer. Ma már alig van a városban olyan család amelyik ne kapcsolódnia valamilyen módon a Bartinához, vagy ne lenne róla ismerete. Siker, ha tapsol a közönség, de mégis az legnagyobb eredmény, hogy már negyven éve él ez a közösség - fogalmazott a művészeti vezető. Újabb váltás előtt áll a táncegyüttes, illetve az egyesület. Időnként elfáradnak bizonyos formák. Újakat kell kitalálni, hogy az egyesület, a benne dolgozók, a gyerekek, a fiatalok és a nagyközönség számára vonzóbbá váljon. Akkor is így van, ha nincs hiány az utánpótlásból.- Mindig nagyon emocionális volt a csapatépítés. Ha nem, akkor kiderült, hogy hiába vettünk fel jó szakembert, nem ugyanaz érdekelte, mint minket, mert nem volt a Bartináé a lelke. Az egyesület a benne lévők anyagi és szellemi erejére támaszkodik. A civil kurázsi majd meghozza az új megoldásokat - vélekedik Matókné Kapási Julianna. Hetvenéves és Csokonai-díjat kapott Szabadi Mihály koreográfus A világot bejárták a Bartina együttesei: mindenkinek ismerős „a Jula n FONÓHÁzrŐL a lakodalomig - ezt a címet viselte az a gálaműsor, amellyel a táncosok az idén 70 éves Szabadi Mihály és életműve előtt tisztelegtek. - Nem tagadom: nagyon jó érzés, hogy születésnapomra ilyen szép műsort szerveznek - nyilatkozta akkor lapunknak az ünnepelt Az ember látja, hogy van értelme a munkájának, meg azt is, hogy az elismerés mennyi szeretettel jár együtt. KOREOGRÁFIÁI közül a Szőlőta- posó nem csak a megyében, az Szabadi Mihály országban, hanem határainkon túl is jól ismert. Magyar csoportok a világ minden részén táncolják. A koreográfus, táncgyűjtő, a sióagárdi táncegyüttes vezető koreográfusa 2006-ban Csokonai Vitéz Mihály alkotói díjat kapott. A díjat a nem hivatásos művészeti területeken hosz- szabb ideje kimagasló művé szeti munkát végző alkotóknak, művészpedagógusoknak, művészeti együttesek vezetőinek adományozzák. több földrészen, sok országban élnek emberek, akik pontosan tudják, kiről van szó, ha azt hallják: a Jula. Mindenki ezen a néven szólítja és emlegeti Matókné Kapási Juliannát. Mint elmondta, 1966-ban alapította meg Szabadi Mihály az akkor szövetkezeti tánc- együttest. 1983-ban vették fel a Bartina nevet. AZ ELSŐ TÁNCCSOPORT VOLT a megyében, amely egyesületté alakult. 1993 óta a Liszt Ferenc Művészeti Iskola Matókné Kapási Julianna néptánctagozata gondoskodik az utánpótlás képzéséről. Európában csak Portugáliában és Norvégiában nem jártak. Franciaországban tizen- hatszor táncoltak. Voltak Algé riában, Tunéziában, Egyiptomban, Szíriában, Dél-Afrikában. Többször is felléptek Kanadában, táncoltak Mexikóban, az Egyesült Államokban, Barazíliában, Cipruson kétszer is. Volt, hogy egy évben összesen hét külföldi úton jártak az egyesület együttesei.
