Tolnai Népújság, 2007. április (18. évfolyam, 77-100. szám)

2007-04-16 / 88. szám

4 SIMONYTORNYA TOLNAI NÉPÚJSÁG - 2007. ÁPRILIS 16., HÉTFŐ Tóth Sándorné (balról), Takács Jánosné és Koncsuk Jánosné feszítőkeretre csipeszei! a feldolgozott bőröket. Tízszer többen Is dolgozhatnának Bőrgyár nyúzott állapotban REMÉNY Ha lenne alaptőke, akár négyszáz embert is foglalkoztathatnának Ajándékba kapják a készüléket a rászorulók tizenkét vércukormérő ké­szüléket hozott ajándékba Simontornyára Werner Lauf, a németországi part­nertelepülés polgármestere. Mint azt Csőszné Kacz Edit polgármestertől megtudtuk, a készülékeket a rászoruló cukorbetegeknek osztják majd ki, a háziorvosok ja­vaslatai alapján. A partner­település eddig összesen öt- j ven ilyen készüléket ajándé­kozott a városnak. Jólelkű városlakóknak jutottak a kiskutyák öt kitett kiskutyát találtak a városi temetőben a közel­múltban, amelyeket lelket­len emberek hagytak sor­sukra. A városi televízióban leadott felhívásra megmoz­dultak a jólelkű, állatszerető simontornyaiak, és mind az öt kiskutyának rövid időn belül sikerült szerető gazdát találni. Új tárlatot nyitottak a vármúzeum termeiben újváry lajos festőművész, Dombóvár díszpolgára, Ba­bits- és Munkácsy-díjas al­kotó műveiből nyílt kiállítás a Vármúzeumban. A tavaly elhunyt művész képeit júni­us 18-ig láthatja a közönség, hétfő kivételével naponta 10.00-13.00 és 14.00-17.00 óráig. Újváry Lajos 1925-ben született Kaposvárott, első tárlatát 1951-ben rendezték Budapesten. Művei megta­lálhatók a Magyar Nemzeti Galériában, múzeumokban, gyűjteményekben, mind itt­hon, mind külföldön. Tausz Pálné a festményekkel @ további hírek: www.tolnainefujsag.hu A kisvállalkozások leg­többször szinte reményte­len helyzetben kénytele­nek működni. A ST Bőr­gyár Kft. azért nem adja fel a reményt. Venter Marianna Akár 300-400 ember is dolgoz­hatna a bőrgyárban. Megrende­lés az bőven lenne, de a gyártás finanszírozására egyre kevesebb a lehetőségünk - mondta Kerezsi János, a Kft. egyik tulajdonosa. A hajdan nagy hírű simontornyai bőrgyár ma már csak emlék. Pe­dig a bőrgyártás a megye húzó­ágazata volt és nem csak a vá­rosnak, a megyének is szüksége lenne egy erős cégre. A rendszer- váltás után a hazai ipar gyakor­latilag eltűnt - folytatta a tulajdo­nos-igazgató. Az egykori cégek romjain létrejött kis- és középvál­lalkozások pedig igen nehéz kö­rülmények között próbálnak tal­pon maradni. A kft. az úgynevezett klasszi­kus vikszos bőrök gyártására rendezkedett be, a simontornyai bőrgyár mindig erről volt híres, ez volt a specialitása. Hatalmas megrendeléseink lennének, amelyeket egyszerűen azért nem tudunk vállalni, mert nem tudjuk megfinanszí­rozni a gyártást. Na­gyon drágák a vegyi­anyagok, a gépek be­szerzése, karbantar­tása. Ha nagy megrendelést vál­lalunk, ahhoz tőke kellene. Az esélyeinket tovább rontja a meg­lehetősen rossz fizetési morál. A megrendelők között, legyenek kisebbek, vagy nagyobbak, bi­zony bőven akad, aki nem iga­zán siet a fizetéssel, vagy egyál­talán nem hajlandó fizetni. Az egyéni bőrös vállalkozók, akik valaha bár kicsi, de biztos kun­csaftok voltak, sorra elmarad­nak. A jelen gazda­sági helyzetben tel­jesen ellehetetlenül­nek, visszaadják az ipart. A cég természetesen a nehéz­ségek ellenére sem hajlandó megadni magát. A pályázatok­kal kapcsolatban nincsenek túl jó tapasztalataik, de azért nem mondanak le erről a lehetőség­ről sem. Próbálnak a felszínen maradni, hozzájutni a kintlévő­ségekhez, és ha kis lépésekben is, de fejlődni, haladni. Az ország egyetlen bőrgyára vagyunk, amely jól működik és még jobban működhetne - mondta Kerezsi János. Megren­delőink közül a legtöbb külföldi, a hazai piac mellett szállítunk Angliába, Ausztriába és Német­országba. Évente mintegy 100 millió forint értékű készbőrt ál­lítunk elő. Jelenleg huszonöt dolgozónk van. Ám, ha nem len­nénk így sarokba szorítva a le­hetőségek szempontjából, en­nek a létszámnak legalább a tíz­szeresét foglalkoztatni tudnánk. Megvannak az épületek és az itt élők közül sokan képzett szak­munkások, egykori bőrösök, te­hát a szakképzett munkaerővel sem lenne gond. Ami kellene az a kevésbé súlyos adóterhek és befektetési tőke. Azt gondolom, az államnak, párttól és politiká­tól függetlenül, meg kellene pró­bálnia támogatni a még talpon álló ipari üzemeket. Legalább azokat, amelyek külföldön is versenyképesek és egy-egy te­lepülésen sokak megélhetését jelenthetik, hasonlóan a mi cé­günkhöz. Együttműködés alakul a szociális ellátás területén Mikrotérségi együttműködési megállapodást írt alá az elmúlt héten Simontornya, Tolnanéme- di, Kisszékely, Nagyszékely és Belecska a szociális alapszolgál­tatás fenntartására. A szolgálta­tás elvégzésére intézményfenn­tartó társulást hozott létre az öt település. A társulásban a gesz­tori funkciót Simontornya látja el, a szakmai irányítást az Őszi­kék szolgáltató központ végzi. A társulás, a szükséges működési engedélyek beszerzése után, a tervek szerint júniustól működik majd. Feladata a szociális, vala­mint a gyermekvédelmi törvény­ben a helyi önkormányzatoknak előírt feladatok ellátása. Idetar­toznak a személyes gondosko­dást nyújtó, a szociális és gyer­mekjóléti szolgáltatások, a gyer­mekvédelem, a családvédelem. A társulásban a szavazati arány a következőképpen alakul: Simontornya 50, Tolnanémedi 20, a másik három település pe­dig 10-10 százalékot képvisel a döntéshozatalban. ■ V. M. Szoros kapcsolat, igazi barátság a települések közt A németországi Marpingen és Simontornya testvértelepülési kapcsolatát bátran nevezhetjük példaértékűnek. A kapcsolatfel­vétel óta eltelt hét esztendő alatt mind önkormányzati, mind ci­vil szinten szorosra fonódott a barátság és az együttműködés Marpingen és a Sió-parti város között. Werner Lauf,-Marpingen polgármestere a városban ven­dégeskedett a közelmúltban. Mint azt Csőszné Kacz Edit pol­gármester elmondta, több témá­ban folytattak egyeztető tárgya­lásokat. A gimnazisták május­ban utaznak Németországba, ahol a német nyelvet gyakorol­hatják az ottani középiskolá­ban. Tárgyalásokat folytattak a két település központi orvosi ügyeletének jövőbeni együtt­működéséről. Megállapodtak abban is, hogy augusztus 15. és 20. között, a Marpingeni Napok rendezvény- sorozatának vendége lesz a simontornyai amatőr táncegyüt­tes. Kétórás műsorukban Ma­gyarország történetét elevenítik fel a tánc eszközeivel. ■ T. V. A város életét meghatározta a bőripar fried salamon morva tímár­mester 1780-ban gróf Styrum Károly segítségével műhelyt alapított Simontomyán. Utó­dai ebből építették ki a világhí­rűvé vált bőrgyárat. A nagy hí­rű üzemet 1998-ban számol­ták fel. A parányi mezőváros­ból a bőrgyár csinált ipari köz­pontot. Fénykorában 1400 csa­ládnak adott kenyeret a gyár. Helyi szállóige volt, aminek igazsága mára már bebizonyo­sodott: addig örülj, amíg bü­dös van. És valóban, senki nem örül annak, hogy meg szűnt a gyár, még ha a bűzt nem is hiányolják. Ahogy egy helybeli a gyár bezárása után szomorúan fogalmazott: amit öt generáció felépített, az más­fél alatt semmivé lett. ■ Az épületek és a szakemberek megvannak. Egész éven át tartó, fantasztikus játékra hívjuk olvasóinkat ÖNNEK CSAK ANNYIT KELL TENNIE, HOGY BEKÜLDI LEGKEDVESEBB RECEPTJEIT, MELYEKBŐL A LEGJOBBAK NAPONTA MEGJELENNEK A TOLNAI NÉPÚJSÁG HASÁBJAIN. A MEGYE ELISMERT KONYHAFŐNÖKEIBŐL ÁLLÓ ZSŰRIJE KIVÁLASZTJA A HÁROM LEGJOBBAT, MELYEK BEKÜLDŐIRE FANTASZTIKUS NYEREMÉNYEK VÁRNAK. Ml TÖBB, AZ ÖNÖK ÁLTAL BEKÜLDÖTT RECEPTEKET A MEGYE LEGJOBB MESTERSZAKÁCSAI ELKÉSZÍTIK. A RECEPTEKET NOVEMBER Í JÉIG MINDENNAP KÖZÖUÜK A TOLNAI NÉPÚJSÁG HASÁBJAIN. CÍMÜNK: 7100 SZEKSZÁRD, LISZT F. TÉR 3. Kovács János Venesz-díjas szekszárdi mesterszakács Tolnai Népújság RECEPTPARBÄJ Küldje be már most legkedvesebb receptjeit (némi és teiefonszámmai ellátva)! Mi elkészítjük, VELÜNK NYERHET IS! A i

Next

/
Oldalképek
Tartalom