Tolnai Népújság, 2007. január (18. évfolyam, 1-26. szám)
2007-01-04 / 3. szám
10 Mit veszíthetünk, ha őszinték vagyunk? A napokban olyan dolgok fogalmazódtak meg bennem, amelyek már régóta foglalkoztattak, csak valahogy sosem mertem hangosan kimondani őket. Gyermekkorában mindenki követett el olyan csínyt, amelyet habozott megosztani a szüleivel. Talán a tetteink következménye volt az, ami elriasztott bennünket attól, hogy meggyónjuk bűneinket. Pedig inkább kárunkra vált a halogatás. ÉPPEN EZÉRT ma is inkább a bűnbánást választom, minthogy eltitkoljam mit tettem, vagy mondtam. Ám most, hogy elindultam a felnőtté válás rögös útján, felmerült bennem a kérdés, mit is nyerünk az őszinteséggel. Tiszta lelkiismeretet mindenképp. De veszíthetünk is: például barátságokat. persze bajban ismerszik meg az igaz barát, aki meg tud bocsátani. De nekünk kell megtenni a kezdő lépést, és nem szabad az első nehézség után feladni. ■ Gyenge Alexandra, Tamási, Béri Balogh Ádám Gimnázium ISMERKEDÉS Van, aki kuka, van, akinek be sem áll A fiúk-lányok közötti ismerkedésnek kétféle kommunikációs buktatója lehet. Az egyik, amikor a társalgás megakad az olyan semmitmondó témáknál, mint az időjárás, esetleg csak egyszerű párbeszédek követik egymást. Ennél egy fokkal rosszabb a kínos hallgatás, amikor senki nem szól semmit, mert nem tudja miről kéne, lehetne beszélni a másikkal. Ilyenkor bármit is teszünk minden értelmetlen, béna próbálkozásnak tűnik. Később meg magunkat ostorozzuk, amiért nem tudtunk felhozni legalább egy jó témát. A másik jellemző dolog egy ilyen szituban, ha valakinek be nem áll a szája, a másik pedig helyeslőén bólogat, nehogy úgy tűnjön, hogy nem érti, nem érdekli, amit a másik mond. ■ Gyenge Alexandra, Tamási, Béri Balogh Ádám Gimnázium mmmrnm Tudod, mi ez. Tudod, hol. Tudod, mit. Tudod, mi után. © © © „Kossuth Lajos azt üzente...” És Ön mit üzen? © © © Van egy jó és egy rossz hírem. A jó, hogy itthon vagyok. A rossz, hogy én vagyok az üzenetrögzítő. © © © Az üzenetrögzítő egy 5000 voltos transzformátort vezérel, ami a macskára van kötve. Ha leteszed üzenethagyás nélkül, az áramkör zárul. A döntés a Te kezedben van. © © © Az üzenetrögzítő elromlott, itt a hűtőszekrény. Kérem, beszéljen nagyon lassan, majd kiragasztom az ajtómra az üzenetet. ■ Bartakovics Bettina iwió Ö tanusAS TOLNAI NÉPÚJSÁG - 2007. JANUÁR 4., CSÜTÖRTÖK Ó, azok a csodálatos középiskolás évek. Bár az érettségin már túl vannak, még egy évre az iskola falai közt maradtak a 13. G osztály diákjai Búcsúztunk, de maradtunk eszi A középiskolai éveket többnyire szép emlékekkel zártuk Négy évet töltöttünk el az ESZI-ben a padok koptatásával, bár amikor lehetett, kíméltük őket, nehogy az utánunk következő nemzedék kimaradjon valamiből. Fotyék Péter Gyorsan eltelt ez az időszak, és arra kellett eszmélnünk, hogy bekövetkezett az, amivel folyton ijesztgettek bennünket: elkezdődtek az érettségi vizsgáink. Számot adtunk arról, hogy mit tanultunk - vagy épp nem tanultunk, s mit kaptunk a sulitól négy év alatt. Mindenki azt kérdezte: Milyen volt? Hogy tetszett? Mi történt velünk ezen hosszú idő alatt? Mivel voltak gondok? Ezek azok a kérdések, melyekre nem egyszerű válaszolni, s hirtelen nem is tudunk rá mit felelni. Elég sokat agyaltam rajta, hogyan is lehetne összefoglalni, de végül rájöttem, hogy annyi mindent éltünk át, hogy azt nem lehet egyszerűen szavakba önteni. Nekem csak emlékképek ugranak be: Emlékszem a gólyatáborra, ahol kezdetben még mindenki ismeretlen volt, de szép lassan kialakultak a barátságok, baráti társaságok, amelyek később is megmaradtak. Emlékszem a gólyabálunkra, ahol még mi voltunk a „kicsik”, és feleskettek bennünket minden bolondságra (melyeket természetesen sosem tartottunk be). Ekkor fogadott be igazán minket az ESZI, és a diákok közössége. Emlékszem a sok-sok ünnepre, amelyen hol kisebb, hol nagyobb kedvvel vettünk részt, elég gyakran nem megfelelő öltözetben. Emlékszem a tanulmányi, sportversenyekre és pályázatokra. Ezeken mindig szívesen vettünk részt, mert egy-két szorgaltavaly azért nem örülhettek sem a tanárok, se a fiatalabb nemzedék, hogy e sorok írója, és osztálytársai nem zavarják tovább a levegőt az ESZI-ben. leérettségiztünk ugyan, és sokan közülünk főiskolára mentek, viszont sokan nem tudtak megválni a hőn szeretni jegy mindig jól jött, pláne ha már tanulni sosem szerettünk, ezért nem is túloztuk el. Mellesleg néha nem árt valami hasznosat is tenni, főleg ha profitálunk is belőle, mondjuk ha közben elveszik néhány óra a „szent” cél érdekében. Emlékszem a hétköznapokra, a mindennapos izgulásra: Mi lesz ma? Miből kapok karót, mert nem készültem? stb. Vagy az érdektelenséget, amikor egy baráttal, vagy barátnővel való veszekedés után mindegy volt mi történik az órán, nem érdekelt semmi. A folytonos monotonitásra, ahogyan a napok a meg-= szokott rendben érkeztek egymás után. De valahogy mégis mind, jóval vagy rosszal, de eltér tett intézménytől, és itt maradtak ötödévre. Persze csak azért, hogy ne örüljön senki annyira, nem szabadult meg tőlünk a suli. MÉG EGY FÉL ÉVIG színesítjük egyéniségünkkel az intézmény mindennapjait sokak örömére, vagy bánatára. egymástól, és így akár minden nap lehet különleges. Azt hiszem, ez adja a középsuli egyedi „varázsát”. Emlékszem a bulikra, melyek mindig vitatémát képeztek, de összességében jól sikerültek, mert ez is a miénk volt, és jól érezte magát a többség, aki meg nem, az magára vessen. Emlékszem az osztálykirándulásokra, melyek - nem véletlenül - a kedvenc programjaink voltak, s mindegyik felejthetetlen élményekkel gazdagított minket, s még sok-sok évvel később is nevetve emlékezünk vissza rájuk. Függetlenül attól, hogy Angliában, Olaszországban, Görögországban, a Balatonnál, vagy akár egy kerékpártúrán szereztük őket. Emlékszem, történtek velünk kellemetlen dolgok is, de úgy gondolom, ezek is valamilyen formában előrejutásunkat segítették. Ezek az emlékképek csak részleteket hoznak elém, s közel sem teljesek. Ezért nem is próbálkozók tovább a négy év történéseinek a leírásával, mert úgyis lehetetlen lenne papírra vetni. Talán majd azok folytatják, akik most készülnek az érettségi vizsgákra. Egyedül, barátok nélkül nem élet az élet Mi is az a barátság? A Magyar Értelmező Kéziszótár meghatározása szerint két, vagy több személy között levő baráti érzelem, viszony. Vajon tisztában vagyunk ezzel az érzéssel? Remélhetőleg minden embernek van barátja, mert szerintem az embernek szüksége van egy másik lélekre, akivel mindent megoszthat. Nemcsak a boldogságát, hanem a rossz döntései következményét is. Egy jó baráttal az ember mindent megbeszélhet, nemcsak azt, ami őt érdekli, hanem olyat is, amit nem szeret, a másik mégis imádja. Kölcsönösségen és alkalmazkodáson alapul, majdnem, mint a házasság. Talán egy kicsit olyan is, mert egy életre szóló barátságokat lehet kötni, amik sok esetben tovább tartanak, mint a házasságok. Amikor összevesztem a barátnőimmel, egy hétig bírtam ki nélkülük. Hiányoltam a beszélgetéseket, a bulizásokat, egyszóval minden eltöltött percet Kibékültünk. Nagyon sok mindent kellett megbeszélnünk, de úgy hiszem, sikerült túljutnunk a válságon. A barátságot sokféleképpen lehet ápolni, például éreztetjük velük mennyire fontosak nekünk. Mindenkinek azt ajánlom, hogy ha vannak igaz barátai, vigyázzon rájuk. ■ Sipos Szabina, Tamási, Béri Balogh Ádám Gimnázium Tényleg nem lehet pénzen szeretetet vásárolni? Amerikai kutatók felmérést végeztek óvodások körében. A piciktől azt kérdezték, hogy nekik mit jelent a szeretet. A gyerekek közül néhányan azt mondták, hogy a „szeretet az, amikor anyu és apu csókolózik”, vagy amikor a szüleiktől jóéjtpuszit kapnak. Többen igen komolyan válaszoltak a korukhoz képest. Nekünk vajon mit jelent a szeretet? Azt, hogy minél drágább ajándékot vásárolunk? Az már nem is fontos, hogy szívből adjuk? Amikor megkérdezem az embereket, mit kaptak karácsonyra, drágábbnál drágább ajándékokat sorolnak fel. Pedig állítólag nem lehet pénzen szeretetet venni. Gondolkozzunk el azon, hogy ez mennyire igaz. ■ Bregovics Cintia, Paks, Vak Bottyán Gimnázium Érettségi után sem váltak meg az iskolától Büszkék az iskola első lovaggá ütött tanárára megtiszteltetés Nagykereszttel ismerték el Kaszás Dezső pályáját és eddigi munkásságát A tamási Béri Balogh Ádám Gimnázium tanárát, Kaszás Dezsőt a Szent György Lovagrend lovagjává ütötték nemrégiben. A tanár úr 1955-ben az Eötvös Lo- ránd Tudományegyetemen szerzett diplomát, majd itt, gimnáziumunkban lett matematika-fizika szakos tanár. Részt vett az 1956-os eseményekben, ezek után visszatért Tamásiba tanítani és a Testnevelési Főiskola edzőképző szakán másoddiplomát szerzett, majd 1987-ben nukleáris tanári diplomát. Tagja az Eötvös Loránd Fizikai Társulatnak, a Magyar Nukleáris Társaság elnökségi tagja, és a fizika- verseny országos versenybizottsági tagja. Kétszer Kiváló Munkáért kitüntetést kapott, a Megye Kiváló Közalkalmazottja, Mi- kola-díjas, és az Ericsson-díj kitüntetettje.- Mesélne nekem arról, hogy hogyan zajlott a ceremónia?- A lovagrend tagjai úgy gondolták, hogy életem során a céljaikkal egyező munkát folytattam, * ami érdemessé tesz arra, hogy megkapjam a Szent György Lovagrend nagykeresztjét. Kiderült, hogy ezt csak azok kaphatják meg, akiket lovaggá ütöttek. A ceremónia misével kezdődött, majd bevonult a lovagrend vezérkara. Vitéz lovag Keller György tábornok, a Nemzetközi Szent György Lovagrend nagypriorja karddal tiszteletbeli lovaggá ütött. Elhangzott egy vers is, amely nagyon közel állt a szívemhez, mert ötven éve én is ezt szavaltam el a forradalmi nagygyűlésen.- Ez új feladatokkal is jár?- Én ezt nem úgy veszem, hogy új feladatokat kaptam, hanem, hogy ez az eddigi munkám elismerése.- Milyen feladatokat látott el eddig?- Továbbra is az országos atomfizika versenybizottság tagja vagyok, és járok különböző tudományos összejövetelekre. És persze tanítok.- Tervezi, hogy jövőre is osztályt vállal?- Nagyon szívesen tenném, de sajnos a jelen körülmények között nem lehetséges, mert a fiatal kollégák sem tudják teljesíteni a kötelező óraszámot. ■ Farkas Dóra, Tamási, Béri Balogh Ádám Gimnázium w 4 I 1 1 A lovagrend Kaszás Dezsőt (középen) tiszteletbeli taggá fogadta
