Tolnai Népújság, 2007. január (18. évfolyam, 1-26. szám)
2007-01-10 / 8. szám
4 EMLÉKEZET TOLNAI NÉPÚJSÁG - 2007. JANUÁR 10., SZERDA JEGYZET LAJOS Paprika ahogy közeledett a karácsony, a szívein megtelt szeretettel. A pálfai gyerekek csodálatos műsort adtak december 22-én, mindenki érezte, hogy Jézus köztünk van. A műsor után szót ejtettünk a jövő' esztendőről, amikor Lázár Ervin - mesemondó verseny lesz abban az iskolában, mely a Te nevedet fogja viselni. Tudtuk, hogy eljössz, mert Te mindig jöttél, ha hívott a szülőföld, Rácegres, Pálfa. Már nem jöhetsz... Mikor este hazaértem, a feleségem mondta a hírt: elmentél tőlünk... HIRTELEN KIÜRÜLT a Szívem. Mikor kissé magamhoz tértem, kibukott a számon: „Miért tetted ezt, Isten?” Aztán rájöttem, hogy igaza volt. Ő minden karácsonykor szomorú, hisz megszületik egy fia, ki életét adja értünk, bűnösökért. És ilyenkor egyedül marad. Most nem akart egyedül maradni, s magához szólított egy felnőtt, bölcs Jézust. Mert Jézus voltál, Ervin, ki ezer kézzel szórtad a szeretetek hogy jobb és szebb legyen a világ. valamikor imádtam, ma nem szeretem Budapestet. Már csak temetésekre járok oda. Emlékszem Bertha Bulcsúéra. A szertartás után bementünk egy sörözőbe. Az asztalnál mellettem balról Bella Pista ült, jobbról Te. Pista kérdezte: „Vajon ki lesz közülünk a következő?” Ő volt. temetése után ugyanabban a sörözőben ültünk, megragadtam a karodat „Ervin, nehogy Te is meghalj!” Jót nevettél, poharad poharamhoz koccintottad: „Ne félj, Lajos- kám, én nem halok meg soha!” Becsaptál, Ervin, becsaptál. Becsaptál? rrrvAN előttem a polcon egy kiló őrölt piros paprika, édesanyám készítette. Neked, Ervin! JJárom hete vittem Neked, de már nem tudtam átadni. Néhány év óta vittem a paprikát Neked és Bella Pistának. Az idén mondtam édesanyámnak, hogy fél adag kell, mert szegény Pista már nem él. „Akkor is egész adagot küldök”, mondta édesanyám, „legyen mind az Erviné.” Az édesanyám - is!- nagyon szeretett Téged. Állítom, egy sorodat sem olvasta, de nagyon szeretett. Valószínű, megérezte Benned Jézust. Most itt van ez a zacskó paprika. Rá fogok kötni egy cédulát: Bella Pista és Lázár Ervin paprikája. Bocsáss meg, de egész jókedvem lett. Érzem, hogy' a szívem ismét kezd megtelni szeretettel. Ehhez a paprikához nem nyúlhat senki. Hogy gyűlik szívemben a szeretet! Ha engem is magához szólít Isten, viszem a paprikát. Ervin, csináljatok a Pistával egy jó pörkölt alapanyagot, a paprikát viszem! Már tele a szívem szeretettel... ERVIN! Te nem csaptál be, hisz, akit sokan és nagyon szeretnek, az örökké él! Wmm hmm Lázár Évin gyakori vendége volt a szekszárdi ünnepi könyvheteknek, képünkön éppen az egyik Liszt Ferenc téri pavilon előtt dedikálja könyvét Az író elment, meséje marad lázár Ervin Tolna megye falvaiban őrzik a Kossuth-díjas író emlékét Budapesten a Farkasréti temetőben ma kísérik utolsó útjára Lázár Ervint. A nagy mesemondót Tolna megye több kis települése magáénak vallja. Vida Tünde Sárszentlőrinc azért kötődik Lázár Ervinhez, mert Alsó- Rácegrespuszta, ahol az író gyermekéveit töltötte, közigazgatásilag hozzá tartozik. Pálfa azért, mert szülei később több mint húsz éven át ott éltek. Kisszékely azért, mert ott vett magának házat, és sok időt töltött ott. Lázár Ervin sok szállal kötődött e vidékhez, műveiben is visszaköszönt a gyerekkora.-Éppen most jövök a Nagyszeder fától, botrányos, ami ott van - mondta Demény Károly, Sárszentlőrinc polgármestere. Majd hozzáteszi, a Nagyszederfa nagybetűvel, mert Lázár Ervin is úgy írta. A fát, az író egykori otthona helyén, helyi védettség alá szeretnék helyezni, már fel is vették a kapcsolatot a terület tulajdonosával. A botrányos az, hogy valakik nem kímélték, megcsonkították. Amúgy pedig ma már semmi sem utal arra, hogy valaha, valakik ott éltek, s főként nem, hogy ott cseperedett fel egy Kossuth-díjas író. A tervek szerint a most létrejövő sár- szentlőrinci mozgókönyvtár Lázár Ervin nevét viseli majd. Pálfán mesemondó és sport- versenyt rendeznek az író nevével fémjelezve, sőt, az iskolát is róla szeretnék elnevezni. Ami a dolog érdekessége, egyik ötlet sem most, s főként nem azért született, mert december 22-én hosszas betegség után elhunyt a meseíró. Mindkét faluban azt tervezték, hogy mindezt az ő jelenlétében valósítják meg, majd ő is ott lesz. Nem lett volna kivételes eset, mindkét helyre hazajárt. - Akármikor hívtuk elszármazottak találkozójára, Illyés Gyula-emlékprogramra, más egyébre, mindig itt volt. De nem csak ilyen hivatalos alkalmakkor jött - mondta Bérdi Imre, a pálfai polgármester. Az iskola egyébként igyekezett szellemiségét magáévá tenni, nagyon komolyan készültek például hetvenedik születésnapjára is. Meghívták az Illyés Gyula vers- és prózamondó versenyre, zsűrielnöknek. Néhány éve ehhez a programhoz rajzverseny is párosul. Akkor a tudta nélkül az ő meséihez kellett illusztrációt rajzolni. - A rajzokat kezébe véve, meglepődve mondta, jé, hát ezek az én meséimhez készültek - idézte fel az iskolaigazgató, Németh Jolán. - Azt reméltük, ő adja át majd a díjakat a Lázár Ervin mesemondó versenyen is, amit májusban tartunk immár másodszor - tette hozzá. Azt is elárulta, édesapjával, édesanyjával nagyon szoros barátságban volt az író, gyakran látogatta őket. Egyébként is nagyon szeretett Pálfán lenni, kedvelte az ott élőket. A sárszentlőrinciekkel nem volt mindig így, egyszer - mint Demény Károly felidézte - azt írta: „Lőrinciek! Egyen meg benneteket a ros- seb!" Hogy miért, arra már nem igen emlékeznek. Ha volt is gond, megbékélt, s az elmúlt években ott is gyakori és szeretett vendéggé vált. Hogy jól érezte magát a vidéken, jelzi, hogy itt vett magának egy kis házat a környéken, Kis- székelyben. Sándor Pál, simon- tornyai gyógyszerész ennek kö■ “A rajzokat kezébe véve, meglepődve mondta: - Jé, hát ezek az én meséimhez készültek!” szönhetően került vele közelebbi kapcsolatba, bár korábban is ismerte, hiszen húgával együtt járt a sárbogárdi gimnáziumba. - Az Ervin egy csoda volt. Én csak ámultam-bámultam, mert végre közelében lehettem egy igaz embernek - mondja. Hamar hozzátette, nem azért, mert híres író volt, az legfeljebb, ha harmadrendű dolog volt. - Soha embert nem ismertem, akinek a barátság ilyen szent lett volna - folytatta tovább az emlékezést, s felidézte az esetet, amikor Lázár Ervin meghívta egyszer kisszékelyi házukba. - Palikám - mondta - szombaton nálunk ebédelsz! Mi legyen? Ő bablevest, szüvás gombócot kért, s a megbeszélt napon ott gőzölgött az asztalon. Amikor megdicsérte, mert olyan fenséges volt, mint korábban édesanyja főztje, Ervinék elárulták, hogy Zsuzsa életében soha sem főzött még Uyet, s fél Budapestet bejárták, hogy olyan lisztet kapjanak, amüyent a szakácskönyv írt. - Az utóbbi időben érzett valamit, mert mostanában sokszor elré- vedt. Szerette, ha felidéztem a szüleit, meg az alsórácegresi házukat - mondta. Aztán eszébe jut a karácsony, s a Lázár házaspártól érkezett üdvözlőlap a szöveggel: Remélem, jövőre sokkal többet találkozunk: Zsuzsa, Ervin. Az író helyett az aláírás felesége tollából... Még karácsony előtt megérkezett a hír is: 70 éves korában elhunyt Lázár Ervin Kossuth-díjas író. Az elbeszélő meseírót súlyos betegség után a budai MÁV-kórházban érte a halál. Több lapnak is dolgozott, könyveit, munkásságát többször elismerték lázár ervin író Budapesten született 1936. május 5-én. Gyermekéveit Alsó-Rácegres- pusztán töltötte, 1954-ben Szekszárdon érettségizett. A budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem magyar szakán szerzett diplomát 1959-ben. 1959-1965 között Pécsett az Esti Pécsi Napló, a Dunántúli Napló és a Jelenkor munkatársa. 1965-1971-ig az Élet és Irodalom munkatársa, 1971-től szabadfoglalkozású író. 198991-ben az Új Idő szerkesztőbizottsági tagja, 1989-1990-ben a Magyar Fórum főmunkatársa, 1992-től 1996-ig a Hitel szerkesztője. ELSŐ NOVELLÁJÁT 1958-ban a jelenkor közölte. 1964-ben jelent meg A kisfiú meg az oroszlánok című meseregénye a Móra Kiadó gondozásában, későbbi állandó illusztrátora, Réber László rajzaival. Jellemző műfaja az e lbeszélés és a mese. A Hétfejű Tündér két kiadónál nyolcszor jelent meg A Négyszögletű Kerek Erdő, majd a Bab Berci kalandjai, valamint a Csillagmajor megkapta az Év Könyve díjat Könyvei három alkalommal kapták meg Az Év Gyermekkönyve kitüntetést. ELISMERÉSEI: József Attila-díj (1974), Művészeti Alap Irodalmi Díja (1980), Állami Ifjúsági Díj (1981), Déry Tibor-jutalom (1990), a Soros Alapítvány Életműdíja (1992), MSZOSZ-díj (1995) és Kossuth-díj (1996). MESE Dömdödöm és a szeretet- Aromo úgy meséli, hogy Dömdödöm egyszer nagyon megszeretett valakit. Igen megörült, te is tudod, mennyire megörül az ember annak, ha megszeret valakit. El is indult Dömdödöm, hogy majd odaáll az elé a valaki elé, és azt mondja: szeretlek. Igen ám, de útközben látott két asz- szonyt. Éppen azt mondta az egyik a másiknak: „Én igazán szeretem magukat, de ha még egyszer átjön a tyúkjuk a kertembe!" Mi az hogy „de ha még egyszer" - gondolkozott Dömdödöm -, akkor már nem fogja szeretni? Aztán jobban odanézett, s akkor ismerte meg a két asszonyt. Világéletükben gyűlölték egymást. „Ejha!" - mondta Dömdödöm, és odaért a templomtérre. Ott éppen egy zsinó- ros zekés poroszló püfólt egy rongyos gyereket. „Én szeretem az embereket - ordította a poroszló, és zitty! a somfa pálcával -, de azt nem tűrhetem...!" - óbégatta a poroszló, és zutty! a somfa pálcával. „Már megint ez a szó, már megint ez a szeretni szó!" - mormogott Dömdödöm, és elgáncsolta a poroszlót, s amíg őkelme feltápászkodott, ő is meg a rongyos gyerek is kereket oldott. S úgy futás közben fülébe jut egy beszélgetésfoszlány. Egy fiú éppen azt mondja a másiknak: „Én a világon a legjobban a pirított tökmagot szeretem." Erre igazán elkeseredett Dömdödöm, de ez nem volt elég, mert akkor meghallotta, ahogy a ligetben egy lány azt mondja egy fiúnak: „Én igazán szeretlek." Mi az, hogy igazán, háborgott magában Döm-dödöm. - Akkor talán olyan is van, hogy nem igazán? Ha nem igazán, akkor az már nem is szeretet. S ha szereti, akkor miért kell hozzá az az igazán? Vagy szeret valakit az ember, vagy sem. S akkor elgondolkozott ezen a szeretni szón. Mit is jelent igazából? Mit jelentett annak az asszonynak a szájából? Mit a poroszlóéból? Mit a tökmagevő fiúéból, és mit a ligetbeli lányéból? Mit? De már akkor oda is ért ahhoz, akit megszeretett. Megállt előtte, rápillantott, és azt mondta: „Dömdödöm." Azóta se hajlandó mást mondani,xsak ennyit, hogy dömdödöm. - És akinek azt mondta, hogy dömdödöm, megértette őt? - kérdeztem.- Egészen bizonyos lehetsz benne - mondta Mikkamak- ka -, ámbár könnyen meglehet, hogy ezt a történetet Aromo találta ki, és Dömdödöm tényleg nem tud mást mondani csak azt, hogy dömdödöm. (Részlet a Négyszögletű Kerek Erdő című meséből) i <
