Tolnai Népújság, 2006. november (17. évfolyam, 256-280. szám)
2006-11-03 / 257. szám
NYUGDÍJASOK TOLNAI NÉPÚJSÁG - 2006. NOVEMBER 3., PÉNTEK A fertőző betegségekről tartanak előadást Fertőző betegségek időskorban címmel tart előadást dr. Báli Ildikó főorvos, a Magyar Vöröskereszt Tolna Megyei Szekszárd Városi Területi Nyugdíjas Alapszervezetének szervezésében november 7-én. Az előadást 14 órai kezdettel Szekszárdon, a Babits Mihály művelődési ház földszinti termében hallgathatják meg az érdeklődők, (hé) Több klub is kiváló minősítést ért el Kiváló minősítést ért el a decsi Őszi Napfény Nyugdíjasklub Sárközi Nagyik tánccsoportja a nyugdíjasklubok és idősek VII. Ki mit tud? versenyén. A budapesti országos megmérettetésen francia négyes produkciójukkal érték el a szép eredményt. Ugyancsak kiváló minősítést kaptak a bonyhádi, valamint a tamási nyugdíjasklub tagjai, (bk) Táncos esttel ünnepelték a névnaposokat Névnapi táncos estet tartottak nemrégiben a gerjeni nyugdíjasklubban - tudtuk meg Molnár Gyuláné klubvezetőtől. A hölgyeket virággal, a férfiakat apró ajándékkal lepték meg. (hé) Műsoros délutánnal erősítették a kapcsolatot A gyönki nyugdíj asklub tagjait látták vendégül nemrégiben a kölesdi szervezet tagjai. A közös műsoros délutánt október 27-én tartották meg, a művelődési ház nagytermében, hogy erősítsék a két település közötti kapcsolatokat, és barátságok szövődjenek. Erre az időpontra kölesdi hímzéskiállítást is rendeztek, (hé) Az eszéki Mária-kegyhelyre zarándokolnak Belecskáról Zarándokútra készülnek a belecskai nyugdíjasok - tudtuk meg Szeledeli György- nétől, a szervezet vezetőjétől. A pécsi római katolikus püspökség szervezésében Eszékre mennek, ahol egy Mária-kegyhelyet látogatnak meg. (hé) Mestersége a szárnyas kerék munka Beles Lajos vasúttörténeti írása Angliában is kapható Eddig kevesebb mint negyvenen jelentkeztek a tolnai otthonba A nyugdíjas éveket is lehet hasznosan tölteni. Annyi kell hozzá, hogy az ember ne álljon le, ha befejezi az aktív munkát. Tulézi György dombóvár A nyugdíjba vonulás fordulópontja lehet minden ember életének. Valaki ezt köny- nyen fogadja, más tragédiaként éli meg. Ha Beles Lajos nevét említjük Dombóváron, szinte mindenki tudja, a vasút szerelmeséről van szó. Pontosan tíz éve nyugdíjas, de egy pillanatra sem tud pihenni. Igazi izgő-mozgó ember, aki fiatalos lendületteléli a nyugdíjasok mindennapjait. Végigjárta a vasúti ranglétrát. Gőzmozdony- lakatos szakmát tanult, majd esztergályosként dolgozott évekig, miközben elvégezte a vasúti tisztképzőt és a technikumot is. Főművezetőként vonult nyugdíjba 1996-ban. Ahogy ő fogalmaz, igazán szerencsés ember volt a munkájában. Egyrészt imádta azt, amit csinált, másrészt olyan korban élhetett és dolgozhatott, ami a vasút fejlődésében meghatározó. Pályája kezdetén még gőzmozdonyok robogtak a vaspályákon, ott bábáskodott a dízel- mozdonyok érkezésénél és az 1984-es villamosításnak is részese lehetett. Már a nyolcvanas években elkezdett írni, akkor lapunkban jelentek meg cikkei, amelyekben természetesen a vasúttal foglalkozott. A rendszer- változás után Hunor László barátja elkérte az újságokat tőle, Beles Lajos nem tud elszakadni a vasúttól, írásainak is ez ad témát majd miután átolvasta a cikkeket, arra bíztatta, írjon még többet. Egy irodalmi pályázatra elkészítette a Vasutas horoszkópot, amellyel első díjat nyert. Ez egyébként a Vasutas Murphy-vel együtt jelent meg 1997-ben. A következő munkája a százéves dombóvári fűtőház történetét dolgozta fel, amelyet Franz Józseffel együtt állított össze. Ezt követően írta meg a dombóvári gazdasági vasutak történetét megörökítő könyvét. Érdekes módon az internetről tudta meg, hogy ezt a kötetet Londonban is meg lehet vásárolni. A Dombóvári VMSE hetvenöt éves történetét összefoglaló kiadvány egyelőre az utolsó a sorban. Nem maradt munka nélkül most sem, a könyvek helyett jött ismét az újság. Egy, a vasúttal foglalkozó havilapban jelennek meg rendszeresen írásai. Arra a kérdésre, hogy honnan van ennyi energiája, egyszerűen válaszol: - Nem tudom. Talán az a titok, hogy nem álltam le akkor, amikor nyugdíjba vonultam. Sok időt töltök a gép előtt, mert írni nagyon szeretek. Persze ehhez kell egy olyan társ, mint a feleségem, aki eddig is elnézte, hogy sokat dolgozom, és most is elfogadja - mondta Beles Lajos. - Az írás mellett fotózom is. A képlet adott. Akármerre járok, a száz képből kettőn van a város, a többin meg a helyi vasút. Ha megkérdezik, azt mondom, a mesterségem címere a szárnyas kerék. Ez a kerék pedig nem áll meg soha, forgatni kell még akkor is, ha az ember nyugdíjas - tette hozzá Beles Lajos. Közege a gyermekotthon volt szaktekintély Negyvenévi szolgálat után vonult nyugállományba Egészen friss nyugdíjas dr. Soós László: november 1-jétől vonult nyugállományba, negyvenévi szolgálat után. A gyermekvédelem első számú vezetője volt Tolna megyében, a mindig változó nevű, felállású, az aktuális kormányzat által rendre átszervez- tetett intézmények élén. Kicsit flúgosnak nézték, mert középiskolai tanári diplomával és doktorátussal is megmaradt e szakterületen, a „rossz gyerekekkel” foglalkozott, amikor elit iskolákban is kaphatott volna állást. De számára épp az jelentette a pedagógusi sikert, amikor egy csibész srácból jóravaló felnőttet faragott, és köszönetét, szerete- tet is azoktól kapott legtöbbet, akiket mélyről hozott fel. A gyermekotthon volt az igazi közege, csoportnevelőként együtt tanulni, sportolni, utazni a fiatalokkal. Intézményvezetőként már nem állt napi kapcsolatban az állami gondoskodásra szorulókkal, de pályája első 25 évében, közel ötezer ifjú életbe indulását segítette. Először saját intézményében vívta ki kollégái elismerését, később országos hírű szaktekintéllyé vált. Megítélése szerint a gyermekvédelmet csak nagybetűs hivatásként lehet jól csinálni. S most, amikor talán több a ráfordítható pénz, de kevesebb az idő: jóvátehetetlenül elszemélytelenedik. ■W. G. Soós László nyugdíjba ment TOLNA Egyelőre negyvennél kevesebben jelentkeztek a negyven személyt befogadni képes tolnai idősek otthonába - tudtuk meg Rottenbacher Ádám- tól, a szekszárdi szociális központ igazgatójától. Az intézményfenntartó társulásban működtetendő tolnai otthonba október elejétől lehet jelentkezni, keddenként, délután 1 és 4 óra között, a helyszínen. A felvételt igénylő lapokat november 15-ig célszerű leadni, mivel elsőre ebből a körből lehet biztosabban bekerülni az otthonba. Igaz, Rottenbacher Ádám jelenleg úgy látja: nagyjából annyi jelentkező lesz, mint amennyi hely van. Ha mégis ki kell választani, ki juthat be az otthonba, akkor arról egy háromtagú bizottság - a szociális központ igazgatója, az otthon szakmai vezetője és az intézmény orvosa - dönt majd, egészségügyi és mentális rászorultság alapján. Az igazgató egyébként reális esélyt lát arra, hogy december elejétől már működhet a tolnai idősotthon. ■ S. K. Mázsányi kakas fő a bogyiszlói találkozón Hagyományos éves nyugdíjastalálkozóját tartja meg szombaton a bogyiszlói nyugdíjasklub - tudtuk meg Miklós István- nétól, a szervezet vezetőjétől. A zombai, a szedresi, a szentgáli, a tolnai, valamint a fácánkerti klub tagjait látják vendégül, ezenfelül meghívták az érintett települések polgármestereit, valamint a bogyiszlói iskola igazgatóját is. Programjukon emlékeznek meg az idősek napjáról, valamint halottaikról is, de vidám műsorral is készülnek a klubok. A klub vezetője érdekességként elmondta, mintegy kétszáz résztvevőre számítanak, így a kakaspörköltre megközelítően 1 mázsa hússal készülnek, tehát a két órakor kezdődő ebéden senki nem marad éhen. A klubok fellépését követően bállal zárják majd a napot tíz órakor, vagy amikor a hangulat már megengedi a zárást. ■ H. É. Egy szerencsés véletlennek köszönhetően láttak világot A becsület jelenti számára a vagyont köszöntés Énei néninek nyolcvanévesen is van ereje dalolni és táncolni Mozgalmasan telnek a zombai nyugdíjasklub napjai, két hete Hőgyészen jártak az ottani nyugdíjasok meghívására, Mórahalmon voltak a fürdőben, most pedig Bogyiszlóra látogatnak. Terveik is vannak, még egyszer színházba is szeretnének ellátogatni az idén. Hollentunder Józsefné, a klub pénzügyi felelőse elmondta, pár évvel ezelőtt a véletlennek köszönhetően alaklultak meg, de ez egy szerencsés véletlen volt. Az elmúlt években rengeteg szép helyen jártak, ahova egyébként soha sem mentek volna el. Volt, aki a klubnak köszönhetően jutott el életében először Budapestre, vagy a Balaton partjára. Emellett már kétszer is sikerült több tagjuk számára méltányossági nyugdíjemelést elérniük. Jelenleg 168 tagjuk van, öt évvel ezelőtti indulásukkor 310-en voltak, de sajnos időközben sokan meghaltak, és volt, aki kivált. Az évi 1200 forintos tagdíjakból, és támogatóik hozzájárulásából gazdálkodnak. Szerencsére támogatókban nem szenvednek hiányt: a helyi, a német kisebbségi és a megyei önkormányzat, a Zomba és Vidéke Takarékszövetkezet és a paksi atomerőmű is segítenek ha kell. ■ É. H. hevel - Az idősebbek klubjában hagyomány, hogy a kerek születési évfordulójukon köszöntjük az idős embereket. Nagy ünneplést akkor tartunk, mikor olyan életvidám, korát meghazudtoló- an aktív tagunknak gratulálunk, mint Domokos Istvánná Benkő Emerencia - mondta dr. Antal Tamás, a közösség vezetője. A 80 éves asszonynak láthatóan nagy örömet szerez az ünneplés. - Bukovinában, András- falván születtem. Tevelen 1946 ősze óta lakom. Itt ismertem meg a férjemet. Négy gyermeket neveltünk fel. Örökké szerettem volna társaságba járni, de sosem volt módom. Amikor a faluban megalakult a székely a kör, azonnal beiratkoztam, de ä aztán a férjem betegsége haza- | parancsolt. Négy esztendeig | mellette voltam, s mikor elment, " suttogták, hogy nyugdíjasklub lesz Tevelen. Közéjük álltam. Nem bántam meg. Ott vagyok az énekkarban, ha jelenetben kell játszani, ha kirándulni megyünk, gyorsan jelentkezem, nehogy lemaradjak. Hogy honnan van ilyen erőm, egészségem? Még most is én művelem a kertet. Sokat mozgok, friss levegőn vagyok. Gazdag sosem lettem, mert azt mondom, nem a pénz, a becsület adja a vagyont - mondta Énei néni. ■ P. Á. Domokos Istvánnét dr. Antal Tamás klubvezető köszöntötte virággal
