Tolnai Népújság, 2006. március (17. évfolyam, 51-76. szám)
2006-03-02 / 52. szám
4 TOLNAI NÉPÚJSÁG - 2006. MÁRCIUS 2., CSÜTÖRTÖK Ennyi Népújságot még nem láttam egy helyen! A fenti szavakkal reagált Lengyel János, a Tolnai Népújság fő- szerkesztője arra a látványra, ami a gyönki Tolnai Lajos gimnázium kultúrtermében fogadta február 24-én. A gimnazisták ugyanis szinte betapétázták a falakat a Népújság lapjaival. A mennyezeten is újságok tömege függött egy kifeszített hálóban. A színpad két oldalán pedig az újságlapokból kivágott két felirat, SÉTA és LADIK. Ez a két szó jelzi, hogy milyen alkalomra gyűlt össze a sok meghívott vendég: a Tolnai Népújság SÉTA - azaz Sajtó és tanulás - programjának ünnepélyes zárására került sor. A rendezvényt jelenlétükkel megtisztelték a Népújság munkatársai és az Axel Sprin- ger-Magyarország Kft. részéről Kamarás Katalin, a médiapedagógiai program szervezője és az oktatási melléklet szerkesztője. Ott voltak a programban résztvevő diákok szülei és tanárai, valamint az érdeklődő gyönkiek is. A gimnázium igazgatója, Dr. Humné Szentesi Katalin köszöntötte a megjelenteket. Majd a gimnazista „újságírók” egy humoros jelenetben mutatták be a SÉTA-program lényegét és hatását egy elképzelt gyönki család elképzelt esti újságolvasási szokásaiba bepillantva. Azt játszották el, hogy hogyan és mit olvasnak a Népújság cikkei közül a családtagok - a legifjabbtól a nagymamáig. Mivel a Népújság olvasóinak nagy családjában kisebb gimnazisták is vannak, ezután a 8. a osztályosok vették át a szót. Ők a LADIK - azaz Lapot a diákoknak - programba kapcsolódtak be osztályfőnökük, Dömötör Erzsébet segítségével. Ezen a délutánon Gárdonyi Fanni cikkét olvasták fel, amelyben bemutatták a gyönki gimnazisták hétköznapi életét És mivel a tömegkommunikációval szorosan összefügg a reklám, a nyolcadikos fiúk tréfás jelenetükben egy szenzációs terméket reklámoztak. Ezután ismét az idősebb gimnazisták, az Ein-Stein című diáklap szerkesztői álltak a mikrofonhoz, és egy szintén elképzelt jegyzőkönyv felolvasásával azt illusztrálták, hogy a SÉTA-prog- ramnak köszönhetően hogyan váltak újságolvasókká a gimnazisták. Ezt követően Feketéné Bíró Katalin programvezető tanár értékelte a diákok munkáját, majd átadta a szót a Népújság munkatársainak. A főszerkesztő, Lengyel János az újságírás kulisszatitkaiba avatta be a hallgatókat. Árki Attila szerkesztő pedig a Népújság és a gyönki gimnázium kapcsolatáról beszélt. A hivatalos program befejezéseként néhány kisorsolt vendéget a Népújság 2005-ös Almanachjával ajándékoztak meg. Ezután a rendezvény kötetlen formában folytatódott. A szülők jóvoltából rengeteg sütemény és üdítő került az asztalokra. Ezek fogyasztása közben hasznos eszmecserére kerülhetett sor a házigazdák és a vendégek között. Bödők Zoltán, Makó Gábor, 12. A TLG, Gyönk Folytatjuk Terjedelmi okok miatt ezen az oldalon a diákok írásainak, előadásainak egy része nem jelenhetett meg. Ezeket később közöljük. Visszatekintés egy hosszú SETAfa meglepetés A gyönki tanárok és diákok műsorral kedveskedtek a Népújságnak A gyönki Tolnai Lajos Gimnázium (TLG) egyike azoknak a középiskoláknak, amelyek partnereink voltak az előző félévben a SÉTA programban. Az iskola programzáró találkozóra hívta lapunk munkatársait. A helyszínen kellemes meglepetésben volt részük: színvonalas diákelőadásokat láthattak, és vendégül látták őket. Alább két Ein-Stein szerkesztő Ady vagy a Népújság...?! című előadásának szövegét adjuk közre. Lány: Az újságolvasási szokások vizsgálatát végeztük a gimnáziumban, mégpedig a 11. C a osztály irodalomóráján. Azért § pont nálunk, mert köztudott, | hogy ez a 15 diák eddig nem ép- | pen arról volt híres, hogy imád- J ják a magyart, és falják az érté- I kés műveket - persze tisztelet a kivételnek. De mintha az újság- olvasással más lenne a helyzet náluk. A vizsgálatomra - amelybe ezúttal egy szerkesztőtársamat is bevontam - egy csütörtöki napon került sor, amikor szokás szerint megkapták a diákok a Népújságot, benne a SÉTA oldallal. Tapasztalatainkat egy jegyzőkönyvben rögzítettük a Tömegkommunikációs Kutató- központ számára. íme a jegyzőkönyv: Fiú: 8 óra 3 perc. Fekete tanárnő nagy nehezen keresztülvergődik a folyosón az osztályteremig. Ugyanis a diákok a kezükben tartott szétterített Tolnai Népújságokkal szinte elfoglalják a folyosót. A diákokat csak az alsó ruházatukról lehet felismerni, mert felsőtestüket eltakarja az újság, és a külvilágról tudomást sem véve csak falják a betűket Lány: 8 óra 5 perc. Miután a tanárnő végre külsérelmek nélkül bejut a 11. C termébe, lelkesen és optimistán kezdi az órát. Célját közli is a tanulókkal: ma Ady verA gyönki diákok csak olvasnak, olvasnak, olvasnak... Emlékezetes előadást tartottak az iskolában, amelyre a szülőket is meghívták seinek szépségeivel ismerkedik az osztály. Ékkor kissé csökken a lelkesedése, mert a diákok olyan elmélyülten olvassák a Népújságot, hogy észre sem veszik őt, a hangját sem hallják. Az újságolvasásnak persze örül, de azért most jobban értékelne legalább egyetlen Ady-kötetet. Fiú: 8 óra 10 perc. Miután senki nem reagál a tanárnő szavaira, óvatosan megköszörüli a torkát. Erre sem reagál senki. Sebaj - gondolja, majd kedves szavakkal és csendesen köszönti az osztályt, nehogy hangos szóval esetleg megzavarja az újságolvasás áhítatos csendjét. De leginkább arra ügyel, hogy nehogy megsebezze az újságolvasók lelkét Ez már eredménnyel jár: néhányan felnéznek rá az újság lapjai mögül. Na, akkor kezdődhet a tanulás - reménykedik magában. Lány: 8 óra 15 perc. Szinte suttogva kérve kéri az osztályt, hogy vegyék elő a múlt órán kézhez kapott vázlatokat. Ez a kérés néhány perc alatt tudatosul a tanulókban, de a kérés realizálása hosszabb időt vesz igénybe. Fiú: 8 óra 20 perc. Csakhogy a Népújság lelkes hívei most összehajtják kedves lapjukat, és azt csempészik az adys vázlat alá. Miközben a tanárnő monológot mond Adyról, a gyermekek tovább olvasnak. Lány: 8 óra 25 perc. A szerencsétlen még mindig nem csügged. Bár az zavarja egy kicsit, hogy tekintete soha nem találkozik a diákokéval. • Fiú: 8 óra 30 perc. Minden diák a Népújság olvasottsági statisztikáját javítja. A tanárnő azonban rendítheteüenül elemzi Csinszka érzelmeit Bezzeg az ő érzelmeivel nem törődik senki. Nem beszélve a nézettségi mutatóiról. Lány: 8 óra 35 perc. Nem, Attila most nem érettségire készül. Azért olyan mozdulatlan, mert elaludt újságolvasás közben. Ekkor a tanárnő tudatalattijában kezdenek gyűlni az elfojtott indulatok, mint Édes Annánál a gyilkosság előtt. De ő tanárhoz méltóan uralkodik indulatain. Fiú: 8 óra 40 perc. Csak az óra vége felé omlik össze örök hite a tanári hivatás szépségeiben. Akkor, amikor felteszi a kérdést a tananyag Adyhoz méltó zárásaként A kérdés így hangzik: Kinek mi tetszett a legjobban az órán? Az órát a mintadiák, Zoli válasza koronázza meg: „Nekem legjobban a Népújság SÉTA oldala tetszett.” Lány: 8 óra 45 perc. A kicsengetés után a tanárnő remegő lábakkal támolyog ki a teremből. Ezt egy diák sem veszi észre, mert a sportoldalra a magyarórán nem maradt már idejük. Miközben ők tovább olvasnak, a tanárnő leroskad a székére a tanáriban. Homlokát az a kollégája borogatja hideg vizes zsebkendővel, aki egyszer köhögési roham közben azzal vigasztalta, hogy ne vegyen már több tartós tejet Azonban a tanárnő életösztöne lassan feltámad, és új csatába indul az áramfejlesztő Zümiék osztályába. Mint később megtudtuk, ezt a harcot sem a tanárnő nyerte. Ezúttal Dante vérzett el a diákok ostromát követően. Fiú: aznap este 23 óra. A tanárnőt idegösszeomlással kórházba szállították. A gyógyszerét nem hajlandó bevenni, csak a Népújságot olvassa éjjel-nappal a kórteremben. Az orvosa szerint most ez a legjobb terápia számára. Viszont nem kívánatos mellékhatása ennek a gyógymódnak, hogy a páciens szüntelenül a karaktereket számolja a lapban. Ha eljut 2050 leütésig, kezdi elölről a számolást Ennek ellenére mindaddig a Népújsággal kezelik őt, míg nem szűnnek időszakos dühkitörései. Ilyenkor azt kiabálja: Csak azért is megtanítom Adyt a 11. C-nek! Szereplők: Pallós Veronika, 12. A Makó Gábor 12. A TLG, Gyönk A tanárnő köszöni mindenkinek a munkát Köszönjük a diákok műsorát, és most amatőr újságíró kollégáimtól kicsit átveszem a szót a SÉTA tanáraként Azt hallottuk az Ein- Stein szerkesztőitől, hogy egy tanár kórházba került a gyönki gimnáziumból. Hát tisztelettel jelentem: átéltem az idegösszeomlást, kiengedtek a kórházból, és jó egészségnek örvendek. A Népújságot továbbra is szívesen olvasom, de a karaktereket már nem számolgatom. Viszont a 11. C- ben még mindig Adyt tanuljuk, hiszen ők a mai napig is lelkes olvasói az újságnak, de már nem csak magyarórán, hanem szabad idejükben is. Azt hiszem, nem én vagyok az egyedüli, akinek eddig a SÉTA szóról nem az újságolvasás jutott eszébe, hanem inkább egy romantikus, kézfogásos séta a tavaszi napsütésben. De sétálni úgy is lehet, hogy számunkra addig ismeretlen dolgokat fedezünk fel. Valami ilyesmi történt a Népújság SÉTA programjában is. Lengyel János főszerkesztő ezúttal olyan sétára hívott minket, aminek során az újságírás rejtelmeivel ismerkedhettünk meg. Úgy is mondhatnám: sétát tetFeketéné Bíró Katalin tünk a Népújság birodalmában. Tavaly szeptemberben az igazgatónőtől értesültem arról, hogy a megye három középiskolája mellett mi is résztvehetünk a Népújság heti egy oldalának szerkesztésében. Ez a lehetőség nagy megtiszteltetés és egyben nagy kihívás is volt számunkra. A munkába először a már tapasztaltabb Ein-Stein szerkesztők kapcsolódtak be, majd egyre nőtt a résztvevők száma. Ez a lelkesedés annak is köszönhető, hogy mindennap megkaptuk - és kapjuk ma is - ingyen a megyei napilapot Aztán minden érdeklődő diákot megajándékozott a szerkesztőség egy szép és hasznos oktatási melléklettel, aminek segítségével megtanultuk az újságírás elméletét. Az elmélet után jöhetett a gyakorlat: a hetenkénti SÉTA oldalakon a mi cikkeink is megjelentek. Minden kinyomtatott cikkünk nagy sikerélményt jelentett. Októbertől kezdve ez a munkánk nem a séta nyugalmával jellemezhető, hanem egy szédületes rohanás részesei lettünk. Hétfőnként izgatottan vártam Árki Attila telefonhívását. Mikor többszörös kölcsönös próbálkozás után végre sikerült beszélnünk egy-egy óraközi szünetben, megtudtam, hogy milyen cikket várnak tőlünk csütörtökre, és főleg, hogy hány karakter jut a gyönkieknek a SÉTA oldalon. Ezek után hétfőn 4-kor rohantam a diákokhoz megbeszélni, hogy ki miről, mennyit, hogyan fog írni másnapra. Kedden reggel rohanás a megírt cikkekért, majd azok átnézése, esetleg javítása következett. Nem cenzúra, csak egy icipici javítgatás. Szerdán újabb rohanással járt a cikkek begépelése, esetleg fotók készítése. Délután 2-re kellett elkészülni mindennel. Akkor nyugodtam meg, amikor az anyagot átadtam Szverle Árpádnak, aki elektronikus úton elküldte munkánk gyümölcsét a Népújságnak. De megérte a sok rohanás, mert csütörtökön már nyugodtan és örömmel olvastuk megjelent cikkeinket. Hétvégén már tervezni kellett a következő heti anyagot, hétfőn pedig kezdődött újra a rohanó SÉTA-munka. Összesen 33 diák vett részt a programban, illetve azon az éjszakába nyúló szekszárdi és pécsi kiránduláson, amikor a szerkesztőségben és a nyomdában járhattunk. Ez volt a legnagyobb élményünk. Feketéné Bíró Katalin, tanár TLG, Gyönk Akik sokat dolgoztak a SÉTA program sikeréért CIKKÍRÓK: 12. A-Pallós Veronika, Makó Gábor, Bödők Zoltán, Heger Dorothea Ágnes, Dránovics György, György imre. 12. B: Lengyel Martin, Zámbó Zsófia, Lukács Hajnalka. 12. C: Bakos Norbert 11. A/B: Pataky Lilla, Schaffhauser Tibor. 10. A Farkas Levente, Homper- ger Andrea, Guth Tibor. 9. A: Andrási Tekla, Kerekes Otília, Horváth Alexandra, Szabó Orsolya 9. B: Teszler Zsóka, Cser Bernadett. 7. Q Horváth Ferenc. GÉPELŐK: 12. A Szegedi Christian, Széth Milán, Bödők Zoltán, Makó Gábor. 11. C: Farkas János, Zsúnyi Attila, Dudás Tamás, Szekeres Tibor. KÜLÖN KÖSZÖNET: Veszprémmé Sánta Mária (rajztanár, a dekoráció tervezője és kivitelezője), Szverle Árpád (informatika tanár, aki a munka elektronikus részéről gondoskodott), Boksa László (rendszergazda, aki a gépelési folyamatokat jelügyelte).
