Tolnai Népújság, 2006. január (17. évfolyam, 1-26. szám)

2006-01-14 / 12. szám

FARSANG TOLNAI NÉPÚJSÁG - 2006. JANUÁR 14., SZOMBAT karnevál Feje tetejére áll az egész világ, felszabadulnak a tabuk, elszabadulnak az indulatok. Az egész világon elérkezett a farsang, a fékevesztett mulatozás, bolondozás. A télűző mulatságok után úgyis a negyvennapos böjt ideje jön el. * HÁROM NAP A FARSANG FARKA Elűzzük a telet, nyugta­lanul várjuk a tavaszt. Ma már illedelmes bálok­kal, régen vért kívánó áldozatokkal is. De egy­valami minden korban azonos: a farsang a felhőt­len mulatozás időszaka. Rados Virág „Elmúlott a hosszú farsang,/bú­sulnak a lányok./Ettől a sok bú- sulástól/ráncos a pofájuk./Nem tudsz férjhez menni,/vőlegényt szerezni,/Vedd elő az olvasódat, /kezdj el imádkozni!” Vénlánycsúfoló a fenti versike a javából: hiába a sok bál, a szebbik nem sok képviselője hoppon ma­radt. Nem akadt férjjelölt a horgá­ra. Régen ugyanis csupán a far­sangi bál volt egész évben az egyetlen lehetőség, hogy a haja­don jövendőbelijére találjon. A mulatságokon mutathatta meg bájait, amelyektől elbűvölve a le­gényemberben feltámadt a vágy az udvarlásra, és járni kezdett a lányos házhoz. A 19. században egymást kö­vették a fényesebbnél fényesebb farsangi bálok. Vay Sarolta gróf­nő, aki D’Artagnan álnéven újságíróskodott akkoriban, érzék­letesen írja le őket. „Az 1835-iki pesti farsangot az asszonyi egye­sület báljával kezdték meg. Tulaj­donképpen álarcosbál volt ez, és néhány igen csinos álarcost lehe­tett is látni, de azért az előkelő hölgyek nagyobbrészt báli öltö­zékben jelentek meg. Legdivato­sabb volt a selyem-foulard, a ba- tisztmuszlin és az orgadil. A fér­fiak kék és fekete frakkokban je­lentek meg.” Bizonyára már akkor sem gon­dolt senki a szokás eredetére, amely az ókorba vezet vissza. A szaturnáliák, a Dionüszosz- és Mithrász-kultusz, a tél és a ta­vasz, a meghaló és feltámadó ter­mészet ünnepét hirdették. A káosz és a rend párharca, a fel­nőtté válás, a szerelem, a termé­kenység és a házasság motívuma mind jelen volt e hetekben. Csak­úgy, mint a szerencse és a kiszá­míthatatlan sors, amely ellen hi­ába lázadunk. A római A világ egyik leghíresebb farsangi ünnepén, a velencei karneválon a városközpontban rendezik meg évről évre a hatalmas mulatságot szaturnáliák tragikus hősét pél­dául kockadobással választották ki. A férfi, akire a sors keze mu­tatott, végzetes órája eljöveteléig az ünnepség királya lett. Megka­pott mindent, ami szem-szájnak ingere, összes kívánsága telje­sült. Hanem a szaturnália után önkezével kellett véget vetnie éle­tének. A mítoszok világában élő ember számára az aktus jelképes volt: a zűrzavar zárlatát és az űj rend nyitányát szimbolizálta. A jóval "szelídebb farsangi szo­kások nálunk a középkorban kezdtek terjedni. Maga az idő­szak vízkereszttől (január 6.) hús- hagyókeddig vagy hamvazó- szer­dáig tart. Vagyis a negyven- na­pos böjt kezdetéig, amely a hús- vétot előzi meg. Az utolsó három nap a legfékevesztettebb mulato­zás ideje. Ez a „farsang farka”, amelyről ismét csak egy ókori kép juthat eszünkbe. Mégpedig a falloszkultusz jegyében felvonu­ló férfiak, akik óriási hímvesszőt kötöttek magukra, így hódolva a termékenység eszményének. De még a keresztény erkölcs is meg­engedte, hogy farsangkor a né­pek házasságtörőkről, kerítőkről, örömlányokról szóló dramatikus játékokat adjanak elő. A magyar kifejezés egyes forrá­sok szerint a német Fastnacht szóból származik, amely hús- hagyókeddet, farsangéjszakát je­lent. Mások úgy vélik: a bajor-osztrák Vaschang az eredet, amit néme­tül Faschingnak mondanak. így nevezték a középkorban a „bolon­dosán beszélők gyülekezetét”. Tagjai a farsang időszakában bát­ran kimondhatták a máskor tilos igazságot - éppen a „bolond be­széd” védőpajzsa alatt. A zajos mulatságok alapja min­denképpen ősi hiedelem. Eleink úgy képzelték, a A mohácsi busók a telet hivatottak elijeszteni fából faragott álarcaik­kal, mozgásukat, viselkedésüket is a hagyomány szabja meg tél utolsó napjaiban a nap-elgyen- gül, és a gonosz szellemek életre kelnek. Őket kellett a nagy csin­nadrattával elüldözni, jelmezbe is azért öltöztek, hogy elriasszák a halált, az ártó erőket és a hideget. A hiedelmek feledésbe merül­tek, a harsányság és a jelmezbe öltözés megmaradt. A mulatságo­kon az elbujdosott tél helyett né­hol egymást ijesztgetik a résztve­vők. Feje tetejére áll az egész vi­lág, felszabadulnak a tabuk, el­szabadulnak az indulatok. Néme­lyik népszokásban már annyira, hogy az a külső szemlélő számá­ra bizony állatkínzásnak számít. Itt van például a húshagyókeddi gúnárnyakszakítás. Ebben - mint afféle véres ügyességi pró­bán - a mészároslegények ver­sengtek. Az aktus ugyanis mes­terré avatásuk része volt. Egy 17. századi útirajz így írja le a jelene­tet: „A mészároslegények a lőcsei vendéglőstől a másik oldalon fek­vő őrházig kötelet húznak, köze­pére egy fonallal összekötözött li­bát akasztanak, lábánál fogva. A legény nyergeletlen lovon futtat el a kötél alatt, és igyekszik el­kapni a liba nyakát. A kapkodás és nyargalás addig tart, amíg va­lamelyik a lúd fejét le nem szakít­ja. Elvágtat vele, és jól elrejti, mert a többiek üldözőbe veszik, és igyekeznek tőle elragadni. Aki a fejet elvitte, egy évig főlegény, és a mesterségbeliek között különös kiváltságokat élvez.” A legfeltűnőbb mozzanat régen és ma is a jelmezes-álarcos ala­koskodás. A 15. század óta szól­nak leírások a férfi-női ruhacse­réről, maszkviselésről. Napjaink leglátványosabb farsangi alakos­kodása a mohácsi délszlávok cso­portos busójárása. A busók a telet hivatottak elijeszteni fából fara­gott álarcaikban; mozgásukat, vi­selkedésüket rituálé szabja meg. Farsangi bálok Tolnában bonyhádon a városi farsangi mulatságot a Német Kulturális Egyesület kezdeményezésére évek óta a báli időszak végén, farsang farkán tartják. Ez az időpont mindig a böjt kezdetét jelző hamvazó szerdát megelőző nap. Az idén február 28-án rendezi a művelődési központ. mmmymmfebruár elsején rendez farsangi bált tagjainak a Dombóvári Nyugdíjasok Érdekvédelmi Egyesülete. A szervezet kultúrcsoportja is műsorral készül a bálra, melyet délután két órakor rendeznek a helyi művelődési ház aulájában. tolnán hagyományos svábbál lesz a Tolnai Német Nemzetiségi Baráti Kör szervezésében. Helyszín a Sziámi gimnázium aulája február 18-án, szombaton. szekszárdon több farsangi mulatságnak is helyt ad a Babits Mihály Művelődési Ház, közülük a z egyik legnagyobb érdeklődésre a Bartina együttes mecénásbálja tart számot, amely február 24-én lesz Jeles napok nagyböjtig január 6.: vízkereszt. Krisztus meg keresztelkedésének ünnepe, a kará­csonyi tizenketted zárónapja. január 22.: Szent Vince napja. A zamgozai püspök segítője volt, vele együtt szenvedett vértanúságot a ke­resztényüldözések idején. Ünnepe termésjósló nap: „Ha megcsordul Vince, teli lesz a pince”. február 2.: Gyertyaszentelő Boldog- asszony napja. Mária tisztulása, gö­rögül Hypapanté, vagyis találkozás; e napon mutatta be Mária jézust a templomban. A szentelt gyertya Krisz­tus jelképe: magát fölemészti, hogy másoknak szolgáljon. Időjósló nap. február 3.: Szent Balázs napja. Örmény vértanú orvos-püspök. A le­genda szerint megmentette egy özvegyasszony flát, aki halszálkától fuldoklóit. A balázsolás hagyománya máig él gyerekek járják a házakat adományokat gyűjtve. Mese az Isten dicsőségére eljárt farsangi táncról Harmadszor is elérkezik Gyulára a Reneszánsz Karnevál Korhű ruhák, reneszánsz zene, kürtös- kalács, vásári hangulat, mesterségek bemutatója. Mindezzel február 10. és 12. között várja a Gyulára látogatókat a harmadik alkalommal megrendezett Reneszánsz Karnevál. A karnevál sokféle programmal kápráz­tatja el a város lakóit. A reneszánsz vilá­gát idéző hangszerek szólnak, megjelen­nek a korra jellemző viseletek, csábít a kürtőskalács illata. Lesz minden, ami egy hasonló vásári forgatagból elenged­hetetlen: középkori vásári hangulat, farsangi felvonulás, borlovagok. A feálöZili vágyók is kedvükre mulathat­nak. Szombat este a polgármesteri hiva­tal dísztermében perdülhet táncra a nagy­érdemű. Az est főszereplője és a karnevál hercege Kovács István színművész. A gyermekeket a Reneszánsz Gyermek- “ karnevál várja óriás bábbal, gólyalábasok- $ kai, táncosokkal, színészekkel és | mutatványosokkal L Volt egyszer égj mutatványos, aki városról városra járt, míg csak bele nem fáradt a nyughatatlan életbe. Belépett egy kolostorba, ám a szerzetesi élet idegen volt szá­mára. Egy napon bánatában levette szerzetesi ruháját, felöltötte tarka köntösét, és táncolni kezdett. A legnehezebb táncot járta, hogy Istent dicsőítse vele. Addig tán­colt, míg össze nem esett. Egy szerzetestársa megleste, és titokban odahívta az apátot. Az apát hívatta a mutatványost, mire az leborult: „tudom, nem maradhatok itt". De az apát így szólt: „Kérlek, járj közben mindnyájunkért Istennél, hiszen tán­cod közben őt dicsőítetted. Bárcsak Isten megbocsátaná nekünk olcsó szavainkat melyeket szánk kimond anélkül hogy szívünk küldené őket". ■ (Francia legenda) i 4 4 4 i i

Next

/
Oldalképek
Tartalom