Tolnai Népújság, 2005. december (16. évfolyam, 280-306. szám)
2005-12-24 / 301. szám
12 Nem tartotta magát hősnek a Világ Igaza Kivágott újságcikkek, fényképek, teológiai könyvek őrzik Nagymányokon, Hucker Jó- zsefné házának egyik szobájában Nagymányoki Guth Gilbert ferences szerzetespap emlékét. Az atya, ahogy Huckerné Guth Erzsébet, Gilbert unokahúga emlegette, ebben a szobában lakott évekig. Az egykori bányászfalu szülöttje volt. Idén novemberben a Yad Vasem Intézet a Világ Igaza posztumusz kitüntetésben részesítette. 1944- ben idején a svájci nagykövetség közreműködésével több olyan házat helyeztetett nemzetközi védelem alá, látott el élelemmel, ahol a front elől menekülő zsidók bujkáltak.- Akkor szentelték pappá, mikor megszülettem, 1940-ben. Öten voltak testvérek - emlékszik Erzsébet. - A pécsi Piusban érettségizett, majd teológiát hallgatott Jászberényben és Gyöngyösön. Minden nyáron hazajött a családi házba, később hazahozta tanítványait is, kivitte őket Óbányára kirándulni. 1974-ben jött haza Má- nyokra, 14 évig lakott itt. Hittant tanított, misézett. A zsidóKARACSONY TOLNAI NÉPÚJSÁG - 2005. DECEMBER 24., SZOMBAT Guth Gilbert üldözésről nem sokat mesélt, nem emlegette hőstettként cselekedeteit. Arról sem beszélt, ami később történt: az atyát az ötvenes években Máriabese- nyőre internálták. Az emlékek meggyötörték Erzsikét is. Tűnődve idézi hétköznapi emlékeit. Némi csönd után magának is mondja: nagyon jó ember volt. Guth Gilbert, a Világ Igaza. RÁCZ TIBOR A trópusokon nem nő fenyőfa Dr. Huhn István máig kap etióp barátaitól karácsonyi üdvözlőlapokat. A Székszárdon élő sebész főorvos 1975-től 1980-ig dolgozott az afrikai állam fővárosában, Adisz-Abebában. Egyik emlékezetes karácsonya 1976-ban köszöntött rá, az éppen ötödik etióp-szomáliai háború idején. A harcok a belső ellentétek szabdalta fővárosban is dúltak: ilyen körülmények közepette teremtette meg dr. Hulin István és családja a béke apró szigetét lakásában. Fenyőfa ugyan nincs a forró égövi országban - december végén a hőmérő higanyszála 30 fokra is felkúszott -, de azért a találékony orvos beszerzett egy tűlevelűhöz hasonlító cserjét. Ezt a növényt díszítette fel feleségével és gyermekével együtt. S hazulról éppen ekkor vendégek is érkeztek, egy másik orvos házaspár személyében. A több ezer kilométerről hozott otthoni híreket már biztonságban oszthatták meg szentestén a Hulin családdal. SZ. Á. Királyszolga hozza a jászolt betlehem Andrásfalván is így jártak házról házra a kis Jézus történetével A kakasdi székely társulat tagjai a betlehemes jelenetben, a pásztorok, angyalok, József, Mária és a királyi szolga szerepeiben. Egykor Andrásfalván is így járták a házakat szenteste Ezekben a napokban több völgységi faluban életre kel a karácsonyi ünnepkörhöz kötődő betlehemes. A kakasdi Sebestyén Ádám Székely Társulat fiataljai az andrásfalvai változatát elevenítik fel. Pál Ágnes A fiatalember fején korona, fekete nadrágja és kabátja sárga zsinóros, mellén és hátán széles nemzeti színű szalag. Ő a király. Bebocsátást kér és kap, s ezután megindul a játék. A királyszolga fején hozza a betlehemet. A fából készült templo- mocska tornyában csengő, kicsi jászol, benne kis Jézus, mellette ökör, szamár, kívülről díszek csinosítják. Szent József, Mária, a hírhozó angyal, s négy pásztor jelenik meg a színen. Eljátsszák Jézus köszöntését. A pásztorok adakozó, s jókedve a szemlélőre is átragad, igazi ünnepi hangulatot teremt. Régen, Andrásfalván minden szereplője férfi volt a betlehe- mesnek, mondja Varga János a csoport vezetője. Mi is ragaszkodunk a hagyományhoz. Máriát és az angyalt is fiú játssza, teszi hozzá. Eredetét idézi: annak idején, Bukovinában házról házra járva adták elő ezt a dramatikus játékot. Próbák idején több napig együtt laktak, együtt háltak a betlehemes szereplői. Komolyan készültek a karácsony köszöntésére. Ma már főként színpadokon, templomokban kap helyet. Hogy az andrásfalvi játék eredeti formájában és szövegével fennmaradhatott, hogy fiataljaink is ismerhetik, Sebestyén Ádámnak, a székelyek nagy krónikásának köszönhető, aki pontosan lejegyezte minden mozzanatát. Míg Varga János segíti a kíváncsiskodót az eligazodásban, a játék a színpadon a végéhez közeledik. A maskarába öltözött csobánok (pásztorok) vidám tánccal, a király ékes szavakkal köszön el a vendéglátóktól: „Ti pedig jó gazdák, kik befogadtátok, Kiért a mennyekben légyen koronátok, Kis Jézus áldása szálljon tireátok...”. Karácsony este sok oltár előtt megelevenedik a dráma. Kakasdon a katolikus templomban a Sebestyén Ádám társulat fiataljai este küenckor mutatják be. Üzenete, a szeretet, a békesség napjainkban is nagy kincs. Regöltek és suprikáltak szokások Mézzel keverték a fokhagymát Karácsony ünnepéhez számos szokás, népi hiedelem kötődik. Dr. Nagy Janka Teodóra néprajzkutató a Tolna megyei hagyományok közül válogatott össze egy csokorra valót. Venter Marianna A karácsonyi ünnep ősi gyökere az új év ünneplése, az újjászületés, a tavasz közeledte felett érzett öröm. Ezt az ünnepet a kereszténység a sajátjai közé fogadta,, de jelentését megváltoztatta. Továbbra is a születés ünnepe maradt: a Megváltó, Jézus születésének napja. Az idők folyamán a karácsony köré egész ünnepkör szerveződött. Erdélyben például advent idején bezárták az ajtókat, ablakokat, nehogy a hajnali harangozás, a roráté elől menekülő boszorkányok a házakba húzódjanak. Az ünnepkör központi ünnepe, Karácsony vigíliája: Ádám és Éva névnapja, Jézus születésének éjszakája (december 24.) és Karácsony első napja (december 25.). Karácsony délutánján került sor a mostanában több helyen újra felelevenített betlehemezésre. A Sárközben a karácsonyi kántálás, Pakson a karácsony előtti há- romkirály-járás volt a szokás. A karácsonyi étkezésekhez megannyi rituálé, számos hiedelem fűződött. Mézzel kevert fokhagymát ettek, hogy egészségesek legyenek. A karácsonyi morzsákat összegyűjtötték a tyúkoknak adták, hogy a következő esztendőben hamar legyen kotlósuk. Karácsony napján Bölcskén az eladó lányok férjjósló célzattal ették meg a karácsonyi szalmára odakészített piros almát. A bukovinai Hadikfalván az adventben húsfélét nem ettek, böjtös ételeket készítettek. A karácsonyfa egyszerű és szép volt: almát és süteményeket, Regölő fiú 192&-ÖÓI lisztbe mártott diót tettek a fára, amelyet színes papírból és zabszalmából készített füzérrel és kis színes gyertyácskákkal díszítettek. A gyerekeknek az ajándékot, amely lehetett sapka, cipő, falovacska szekérrel, dió, alma, aszalt szilva, az asztal alá terített szénára tették. A vízkeresztig (január 6.) tartó ünnepkör gazdag hagyománykincsének részévé vált az István-napi (december 26.) re- gölés, e pogány eredetű varázslás szokása. A legények álarcban, botokkal, dudákkal, csengőkkel felszerelve jártak házról házra. Jókívánságokat mondtak és összeregölték a szerelmeseket. A Jánosnak, Jézus legfiatalabb, legkedvesebb tanítványának névnapján (december 27.) megáldott bort oltalmazó erejűnek tartották. Ezzel kínálták a háborúba, hosszú útra indulókat és a haldoklókat. A szőlősgazdák bort szenteltek János napján, s minden hordóba öntöttek néhány cseppet, hogy a bor meg ne romoljon. Aprószentek napján (december 28.) a Heródes király által megöletett gyermekek emlékére zöld ágakkal, vesz- szőkkel, az élet ősi jelképeivel ütögették egymást, hogy az ártó, rontó szellemeket elűzzék. Ezt a szokást Kakasdon aprószentelésnek, Bölcskén musto- hármagozásnak, Bátán és Alsónyéken suprikálásnak nevezték. Ünnep fegyverek árnyékában hadiemlékek Berlintől a Gulágon át az ezredforduló Balkánjáig A III. Birodalom utolsó karácsonya ranga FERENC 1944. november 15-én fejezte be tanulmányait a Ludovika Akadémián. Szinte azonnal a német fővárosba vezényelték, páncélököl kiképzésre. Berlinben köszöntött rá a karácsony.- A város egy része a föld alá települt, 30-40 méter mélységben szórakozóhelyek működtek - idézte fel a több mint hatvan évvel ezelőtti hangulatot a Szek- szárdon élő veterán. - A lakosság bizakodott, de a mi főtisztjeink egy része már tudta jól, hogy a németek elveszítették a háborút Nagyon szerény karácsonyunk volt: koccintottam a bajtársaimmal, mindössze ez jelentette számunkra a szeretet ünnepét Fenyőpótló gallyak az északi sarkkörön SZEKERES IMRE GYULA 1944-től 1952-ig a karácsonyt hadifogolytáborban töltötte. A Deesen élő nyugdíjas a háború végén szovjet fogságba esett, s csakhamar az északi sarkkörön, Vorkután találta magát. A Gulág hírhedt lágerében tilos volt megemlékezni a szeretet ünnepéről: ha az őrök meglátták, hogy néhá- nyan összehajolnak, már zavarták is szét a rabokat. - Fa nem él meg Vorkután a nagy hideg miatt, ezért fenyő pótlékként a délről ideszállított rönkök megmaradt gallyait gyűjtöttük ösz- sze. Egy kis edénybe olajat és rongy darabot tettünk, majd meggyújtottuk ezt a mécsest. Mindannyian az otthoniakra gondoltunk, s könny szökött a szemünkbe... Bicska és pezsgő ahorváttáborban Katonás karácsonyban volt része janicska Zsoltnak 2000-ben. A Medinán szolgáló katona ekkor az SFOR békefenntartójaként állomásozott a horvát- bosnyák határnál található Okucaniban.- A gyakorlótér közepén állt egy nagy fenyő, este tízkor körülötte sorakoztunk fel. A tábor parancsnokának közreműködésével hirtelen kigyúltak a fények a fán. Ajándékot is kaptunk, svájci bicskát, kis üveg pezsgőt, amivel koccintottunk. Konténerlakunkba fenyőágakat vittünk, ez adott személyes ünnepi hangulatot. Illetve, számomra még valami: sikerült beszélnem a családommal. Karácsony másnapján pedig már Szarajevóba indultam, küldetést teljesíteni. SZERI Á.
