Tolnai Népújság, 2005. szeptember (16. évfolyam, 204-229. szám)
2005-09-30 / 229. szám
TOLNAI NÉPÚJSÁG - 2005. SZEPTEMBER 30., PÉNTEK 5 BALASSA JÁNOS KÓRHÁZ A vérkép sokat segít tesztek A szervek működését mutatják elvégzése a daganatgyanú előfordulásakor. Teljes vérkép A teljes vérkép, a vér sejtes ösz- szetevőinek alapvető vizsgálata, ugyancsak a leggyakrabban végzett laboratóriumi vizsgálatok közé tartozik. A vérben található sejtek és a vérlemezkék számának, az egyes fehérvérsejt-típusok százalékos arányának és a hemoglobin (a vér oxigénszállító fehérjéje) koncentrációjának meghatározásán túl a teljes vérképvizsgálattal általában meghatározható a vörösvértestek mérete és az alakja. Az egyes speciális rendellenes alakok ismerete segítheti az orvost a betegség diagnosztizálásában. Ezt a tesztet automaták egy csepp vérből pillanatok alatt elvégzik. Hemoglobin A vérszegénység (anémia) osztályozása sokféle. A mai korszerű automata készülékek birtokában az átlagos vörösvérsejt- térfogat és a hemoglobintartalom alapján történő osztályozásuk a leghasznosabb. Leggyakoribb a vashiányos vérszegénység, melyet ma már a szérum vastartalmának mérése mellett nagyon sok új vizsgálattal tudunk alátámasztani. Vörösvértestek és a korai alakjaik (retikulociták) Egyéb laboratóriumi vizsgálatok további információkat nyújtanak a vér sejtjeiről. A retiku- locitaszám (vörösvérsejt-elő- alak) száma az újonnan keletkezett, fiatal vörösvértestek száma. Normálisan értéke 5-20 ezrelék. Amikor a szervezetnek több vörösvértestre van szüksége - mint például vérszegénység esetén -, akkor a csontvelő normális esetben regenerálja a korábbi állapotot, fokozott termeléssel válaszol, így a csontvelő fokozott működése a jellemző. Fehérvérsejtek, trombocita- szám (vérlemezke) A fehérvérsejtszám vizsgálható összességében, egységes csoportként, de amikor részletesebb információra van szüksége az orvosnak, akkor kérheti az egyes fehérvérsejt fajták számának meghatározását. Ha a fehérvérsejtszám és a vérlemezkék száma csökkent, ez csontvelői elégtelenséget jelezhet A betegségek diagnosztizálásában, a kóros folyamatok követésében számos laboratóriumi vér- vizsgálati teszt áll az orvosok rendelkezésére. Néhány teszt magának a vérnek az összetevőit és azok funkcióit vizsgálja, más tesztekkel pedig a vérben található olyan anyagokat vizsgálják, amelyek szervek/szervrend- szerek (egészséges vagy kóros) működését tükrözik. Az alábbiakban a leggyakrabban végzett vérvizsgálatokat ismertetjük dr. Székelyi Katalin segítségével. Vérsejtsüllyedés A vérsejtsüllyedés az egyik leggyakoribb, igen régóta alkalmazott laboratóriumi vizsgálat. A betegek kézbe kapva az eredményeiket, elsőként szinte ennek normál vagy kóros voltáról tájékozódnak, hiszen a köztudatban az terjedt el, hogy igen jó betegségmutató paraméter. A legtöbbször a gyulladásos reakciók diagnózisában, illetve a betegség lefolyásának megítélésében használatos. Ez nagyjából így van, de nem árt az esetleges félreértéseket tisztázni. Normálisan ez az érték 50 év alatti nőknél < 20 mm/h, férfiaknál < 15 mm/h. A referenciatartomány, akárcsak számos egyéb vizsgálat esetében, itt is életkorfüggő. Ötven év feletti nőknél 30, férfiaknál 20 mm/h a felső határ. A kóros eredmény tehát első megközelítésben nem kell, hogy pánikot okozzon. A normális süllyedés ugyanis nem zárja ki a nem gyulladásos szervi betegséget, ugyanakkor a magas süllyedés csak a klinikai, kórelőzményi adatokkal támogatva, és az egyéb vizsgálati - többek között laboratóriumi eredményekkel összevetve - segít a helyes diagnózis felállításában. Általánosságban azonban mégis elmondható, hogy a gyulladások és a rosszindulatú daganatok esetében magasabb értéket találtunk, viszont a folyamat súlyossága és az emelkedés mértéke között nincs összefüggés. Az ok tisztázásában más, ennél speciálisabb paraméter meghatározása (pl. a CRP) segíthet gyulladás meglétének tisztázásában, valamint számos egyéb vizsgálat Nagy felelősséget ró a szakemberekre a vérminták osztályozása a kórház központi laboratóriumában A laborban minden kiderül kórházi vizsgálat Elsősorban a biokémiai folyamatokat elemzik A laboratóriumi vizsgálatok a diagnosztika igen fontos részét képezik. Talán nincs is olyan ember, aki életé során ne került volna valamilyen úton- módon kapcsolatba laboratóriummal, legyen az a szűrővizsgálat vagy különböző diagnózisok felállítása. Dr. Székelyi Katalin főorvos, a Tolna Megyei Önkormányzat Balassa János Kórháza labordiagnosztikai osztályának vezetője segítségével próbálunk áttekintést adni a gyakoribb vizsgálatokról, az azokat befolyásoló körülményekről, a laboreredmények értékeléséről. A főorvosnő szerint a laboratórium által szolgáltatott lelet önmagában még nem sokat mond, azokat a klinikai képpel összevetve, a kezelőorvossal konzultálva szabad csak értékelni.- A laboratóriumi vizsgálatokkal a szervezetben lezajló biokémiai folyamatok vizsgálhatóak. Az utóbbi évtizedekben igen nagy mértékű fejlődésen ment át ez a szakterület. Ma Dr. Székelyi Katalin már a laboratóriumi munka során nemcsak egyes anyagcseretermékeket tudunk vizsgálni, hanem az élettani, biokémiai folyamatokban részt vevő enzimeket, hormonokat, specifikus fehérjéket, vagy gyógyszer- szérumszinteket is. A leleteket értékelve az orvos következtet a normális illetve kóros állapotra - kezdte a tájékoztatást dr. Székelyi Katalin. Számtalanszor kerül a beteg kezébe „csil- lagozott” vagy másképp megjelölt, a normál tartományon kívül eső érték, amire a páciensek kíváncsian, néha ijedten keresnek választ. Minden vizsgálati eredményt a beteg állapotával, panaszaival és a klinikai képpel összevetve, szakember - háziorvos, szakorvos - tolmácsolásával szabad értékelni, hangsúlyozta a főorvos. Klinikai és labordiagnózis Napjainkban a klinikai diagnózis megszületése az esetek legnagyobb részében laboratóriumi vizsgálati eredményekre támaszkodik. A korszerű laboratóriumi diagnosztika széles palettája hozzáférhető mind az orvosok, mind a betegek számára. A leletek születése már a preanalitikai, azaz mérés előtti fázisban kezdődik. A folyamatok előírás szintű kivitelezése nélkül a legkiválóbb munka sem ér semmit, az erőfeszítések hiábavalók. Ezért igen fontos a megfelelő mintavétel. Ennek érdekében kell a laborvizsgálatokat reggel, éhgyomorra végezni, mivel így az egyes mérendő paramétereket érintő, az egyes emberek közötti különbségek jó része kiküszöbölhető, csökkenthető. A laborban lllésné Hesz Anna szakasszisztens vért vesz Az alacsony koleszterinszint is egészségtelen Számos betegségcsoport sok-sok jellemzője meghatározható a szűrővizsgálatoktól, az akut kórképek gyorsdiagnosztikáján át egészen a gondozott betegek követett vérvizsgálati paraméteréig. Vércukorszint, cukorbetegség követése A vércukorszint a nap során terhelésünk függvényében folyamatosan változik. Étkezés után emelkedik, két órán belül visszatér a normális értékre. A normál vércukorszint 3,9-6,1 mml/1 között mozog éjszakai koplalás után. Táplálék fogyasztása, cukrot, esetleg más szénhidrátot bőven tartalmazó folyadék ivása után két órával általában 6,7-7,8 mmol/l-nél alacsonyabb szinten van. Cukorbetegséget okoz, ha a hasnyálmirigy nem termel elég inzulint a normális vércukorszint fenntartására. A cukorbeteg kezelése kiemelt gondosságot igényel, hiszen az alapbetegség mellett fokozott figyelmet kell fordítani a diabéteszt kísérő szövődmények korai felismerésére, kialakulásának megelőzésére és kezelésükre. Ezért* a diabéteszes betegek laborvizsgálatai a vércukor meghatározásán kívül sok újabb paraméter mérését jelentik. Amíg a vércukor értéke egy pillanatnyi állapotot tükröz, addig a szénhidráttartalmú fehérjék meghatározása sokkal informatívabb a gondozást végző orvos számára. Ha ez az érték jóval magasabb a célértéknél, akkor a páciens elmúlt 6-8 hetéről tartósan magas vércu- korértékeket igazol. Ma a cukorbetegség követésében ez az egyik legfontosabb vizsgálat. Koleszterinszint A véráramban keringő zsírok kóros szintje, különösen a koleszteriné, hosszú távon problémákhoz vezethet Az érelmeszesedés és a koszorúér-, vagy fő nyaki ütőér elme- szesedése - és emiatt a szívroham vagy gutaütés - kockázata növekszik, ha az egyén összkoleszterin- szintje tartósan magas. Az ideális koleszterinszint 3,6-5,2 mmol/l, de a túlzottan alacsony koleszterinszint is egészségtelen lehet Nem minden fajta koleszterin növeli a szívroham kockázatát Az úgynevezett „jó koleszterin”, a HDL jótékony hatású, az LDL viszont nem. Ideális esetben az LDL koleszterinszintnek 3,4 mmol/l alatt, a HDL koleszterinnek 1,0 mmol/l felett kell lennie. Bizonytalan, hogy a triglice- ridek magas szintje növeli-e a szívbetegségek vagy a gutaütés kockázatát Rendellenesnek a 2,8 mmol/l feletti trigliceridszmtet tekintik az orvosok, tehát a rizikófaktorok csökkentését szem előtt tartva, ezen paraméternél is az optimálisan alacsony érték a cél. A laborvizsgálati eredmények értékelésének vezérgondolata dr. Székelyi Katalin főorvos szerint az alábbi kell legyen. Nem szabad túlértékelni egyetlen, a normáltól eltérő eredményt sem ha annak nincs klinikai alapja, jelentősége. Ugyanakkor minden elérhető vizsgálati lehetőséget alkalmazni kell ha a betegnek panaszai, tünetei vannak. Ne értékeljük túl az eredményt Az oldal a Balassa János Megyei Kórház támogatásával készült. Az összeállítást F. Kováts Éva, a fotókat Gottvald Károly készítette.
