Tolnai Népújság, 2005. július (16. évfolyam, 152-177. szám)

2005-07-20 / 168. szám

2005. JÚLIUS 20., SZERDA - TOLNAI NÉPÚJSÁG 5 INTERJÚ versenyképesség Akit a piac füstje megcsapott, az másként beszél a parlamentben. Aki csak cirkuszt akar, azt nem zavarja a valóság, legszívesebben mindenkit legyőzne mm mm r A TOKÉ NEM IZOMERŐT, TUDÁST KERES Magyarországon hosszú évek óta mindenki ponto­san tudja, hogy hol lehetne spó­rolni. A politika és a hivatal is. A politika úgy tesz, mint akit ez nem érdé kel, a hivatalnak pedig nem érde­ke, hogy felszá­molja önmagát Kicsi ország nem az olcsó munkaerővel tud nagy lenni. Kár azzal büsz­kélkedni, hogy ml fizetjük a leg­kevesebbet a dolgozóknak. A versenyképessé­get vesztett ágazatokban dolgozókat is képezni kell Az állam soha sem volt jó gaz­da. Még arra sem képes, hogy saját cége­it erősítse. A po­litikus jól teszi, ha tiszteli a vál­lalkozót, mert az teremt munka­helyet, fejleszt, fizeti a dolgozó­kat és a közter­heket Kóka János, a gazdasági tárca irányítója büszke arra, hogy minisztériu­mának vezetői korábban a magángazdaságban dol­goztak. Azt mondja: akit megcsapott a piac füstje, az másként beszél a par­lamentben is. Lengyel János A vállalatvezetői tapasztalatot nem lehet sem az egyetemen, sem pedig menedzsertanfo­lyamokon megszerezni. Aki az államigazgatás, vagy a politika búrája alatt nevelkedett, nem érd igazán, mi történik a való­ságban. Ezt Kóka János gaz­dasági miniszter mondta, amikor a Tolnai Népújság szer­kesztőségében járt és válaszolt munkatársunk kérdéseire.- AW hallgatja önt könnyen rávágja: a vállalkozók pártján áll, miközben a kormány tagja. Ez nem ellentmondás?- Nem. Őszintén tisztelem a vállalkozókat, s nem csak azért, mert magam is az voltam. A magyar vállalkozók, sok száz­ezren a saját erejükből vitték valamire. Ők azok, akik 15 év alatt olyan vállalkozói kultúrát építettek, amelyhez tőlünk nyu­gatra több évtizedre volt szük­ség. És ne feledje: a vállalkozók teremtenek munkahelyeket, ők fizetik a dolgozókat és a közter­heket, kockázatot vállalnak mi­közben fejlesztenek. Az ő sike­reik semmibe vétele, amikor azt állítják: töpörödő, zsugoro­Ne Kínával és Ázsiával : versenyezzünk! : A versenyképesség áldozata : : lehet a könnyűipar egy meg- ■ | határozott része, az alacsony • : hozzáadott értéket produkáló '■ : feldolgozóipar, az összeszere- : : lés és minden olyan tevékeny- : : ség, ahol a munkaerő költsé- • ■ ge a meghatározó. Kínával, : Délkelet-Ázsióval, Indonéziá- : : val ebben nem lehet verseny- : : re kelni. De nekünk nem is ■ velük kell versenyezni. dó, növekedésre képtelen a ma­gyar gazdaság. Ezért kezdemé­nyeztem, hogy beszéljünk a gazdaságról. A számokról és a tényekről. Tegyük félre a jelző­ket. Nézzük meg, hogyan telje­sít a gazdaság. Nézzük meg azt is, mi az, ami nem jól működik.- Témánál vagyunk: hogyan teljesít a gazdaság?- A Gyurcsány-kormány vál­lalta, hogy szembenéz a valós helyzettel. Ekkor kiderült: sok dolgunk van még, ezért szüle­tett a 100 lépés program, de ezt ne mossuk össze a gazdaság teljesítményével. A gazdaság az elmúlt tíz évben folyamatosan növekedett. Évente 1,5-2 száza­lékkal meghaladtuk az európai gazdaság áüagos ütemét. A nö­vekedés most is 3,5 százalékos, az export kétszer olyan gyorsan bővül, mint az import. A külke­reskedelmi mérleg folyamato­san javul. Az infláció 3,5 száza­lék, évtizede nem volt ilyen kedvező. Rekordot ért el a Ma­gyarországra áramló műkö­dötöké is. Hazánk az egyik leg­ígéretesebb befektetési célpont Európában. Az Erst&Young leg­újabb kutatása ötödik helyre tette az országot. Az elektroni­kai iparban ebben az összeha­sonlításban a harmadik helyen állunk.- Ml húzza a magyar gazdaságot?- A feldolgozóipar magasabb hozzáadott értéket produkáló ré­sze a meghatározó, az elektroni­ka, egyre nagyobb szerepet kap a gyógyszeripar és az informati­ka. A folyamatban kiemelt sze­repe van a szolgáltatásoknak. A hazánkba érkező működőtőke összetétele biztató, hiszen olyan területekre kerül, ahol magas hozzáadott érték születik. A tőke nem izomerőt, hanem tudást ke­res. A versenyképes termék és szolgáltatás a magyar tudásra és kreativitásra épül. Kicsi ország nem az olcsó munkaerővel tud nagy lenni. Nem azzal kell büsz­kélkednünk, hogy mi fizetjük a legkevesebbet a munkásaink­nak, hanem azzal, hogy a ná­lunk előállított termékbe kerül a legtöbb tudás. A magas hozzá­adott értéket kibocsátó ágazatok kevésbé veszélyeztetettek. A könnyűiparban vagy a bőripar­ban ha 2 centtel olcsóbban dol­goznak a másik országban, ak­kor oda viszik a termelést. Ideig- óráig piacvédelemmel tompít­hatjuk ezt a hatást, de a tőke­mozgást egyetlen hangoskodó politikus sem tudja megakadá­lyozni. A tudásigényes ágazatok­ban más a helyzet Hosszú távon tehát ez utóbbi a versenyké­pesség alapja.- Veszteséges ágazatokban vesztes a munkaerő is...- így van, ezért a tőkét a ma­gas hozzáadott értéket termelő ágazatokba kell bevonni és ez­zel együtt át kell képezni azo­kat az embereket, akik verseny- képességüket vesztett ágaza­tokban dolgoztak. Nem szabad sok időt fecsérelni arra, hogy mentsük a menthetetlent. Eb­ben a folyamatban találkozni kell a munkaerő-piaci kereslet­nek és kínálatnak. Ez ma a leg­nagyobb feladvány. A verseny- képesség meghatározó eleme a képzés, a szakképzés és a felső- oktatás összehangolása, még­pedig regionálisan. Nekem fia­tal miniszterként nagy csaló­dás volt azt tapasztalni, hogy ezek között bizony nem sok ösz- szefüggés van. Most az az egyik fontos célom, hogy megteremt­sük az összhangot.- A vállalkozók már felismerték ezt?- A magyar menedzsment ké­pességek eüsmertsége a hagyo­mányos ágazatokban rendkívül magas. A nehéziparban, a vegy­iparban, a pénzügyi szektorban és más szolgáltatásokban is a nemzetközi élvonalba tartoz­nak a menedzserek. A magyar cégvezető szorgalmas, tehetsé­ges, kreatív, és hozzászokott ah­hoz, hogy nagyon kevés pénz­ből sok ötlettel lehet nagy dol­got csinálni. Számos ágazatban azonban gondok vannak. Ezek éppen a leggyorsabban fejlődő ágazatok: az elektronika, az in­formatika és a biotechnológia. Kevés embert nevelt ki az a né­hány, de nagyon gyorsan fejlő­dő ágazat. Ennek egyik példája a biotechnológia. Kiváló kutató­ink, zseniális felfedezések van­nak. De hiányzik e felfedezés­ből a termékké való átalakítás, a piacra vitel képessége.- Mit lehet tenni? Hozzuk haza a kül­földön dolgozó, ismert menedzsereket?- Ha kell, hozzuk haza őket. Vagy csábítsunk ide olyanokat, akik még soha nem voltak ná­lunk, de itt új esélyt kapnak. A zsenik itt vannak, ha azok is itt lesznek, akik a nemzetközi pi­acra tudják vinni a felfedezései­ket, akkor azon nyer az ország.- A pályázati rendszerek egyelőre nem azokat a folyamatokat segítik, ami­ről ön beszél- Sokféle eszköz van a ke­zünkben, ezeknek csak egyike a pályázat. Vannak hitelprogra­mok és tőkeprogramok is. A vállalkozóknak három dologra van szükségük: tőkére, hitelre és pályázati pénzre. Ezeket a forrásokat eddig nagyon rosz- szul használtuk föl, bár már van némi javulás. Egyszerűsít­jük az adminisztrációt, javítjuk a tőkéhez és a hitelhez jutás fel­tételeit is. Az igazat megvallva nem hiszek a vissza nem térí­tendő támogatást kínáló pályá­zati rendszerekben. Ez nem a fenntartható fejlődés jellemző­je. Mert ha éppen van költség- vetési pénz, akkor támogatunk, ha nincs, akkor nem. Arról nem is beszélve: kinek van joga el­dönteni, hogy éppen az adott cég egyik vagy másik projektjét finanszírozzuk-e? Ez az állam paternalista szerepfelfogásá­nak a maradványa. A fenntart­ható vállalkozásfejlesztés híve vagyok. Adjunk inkább hitelt, tőkét és garanciaalapokat, hogy növekedjen a cég. Inkább csök­kentsük az adókat, teremtsünk egyszerűbb vállalkozási feltéte­leket. Mert amit vissza nem té­rítendő támogatásként most odaadunk, azt előtte már más cégektől elvettük.- Sok kritika éri ezt a rendszert- Jogosan, mert rendkívül bü­rokratikus, nehezen vehető igénybe és az sem örül igazán, aki kapja. A rendszerben sok­kal több akadály és korlátozás van, mint amennyi indokolt vol­na. Ezzel éppen azt a lendületet vesszük el, ami miatt kitalál­tuk. Arról nem is beszélve, ha a döntéshozók úgy mérlegelnek, hogy minden pályázó kapjon egy keveset. Ezzel senki nem megy semmire. Egy hatéko­nyabb rendszer serkentené a fenntartható fejlődést.- A száz lépés program ezt teszi?- Ez a program csak az adó- csökkentéssel együtt értelmez­hető. A száz lépés sok olyan társadalompolitikai kihívásra ad választ, amit a politika évti­zedek alatt felhalmozott, de megoldást nem adott. A szociá­lis rendszer igazságosabbá téte­le, az egészségügy szolgáltatás­sá formálása, az oktatás, a szak­képzés és a munkaerőpiac ösz- szehangolása és sok más eddig csak beszédtéma volt. Az adó- csökkentésnek az a lényege, hogy kevesebb pénzt vegyünk el a vállalkozásoktól. A keve­sebb adóból pedig úgy kell gaz­dálkodni, hogy közben javuljon a szolgáltatás színvonala. Ez az egész csak akkor működik, ha a közigazgatás hatékonysága ér­demben javul, hatékonyan használjuk fel az uniós és a ma­gánforrásokat. Ez a feltétele a gazdaság növekedésének. Ez az a motor, amely megtermelheti a fejlesztéshez és a szociális ellá­táshoz szükséges forrásokat.- Mit bír el a magyar gazdaság?- Adócsökkentés évente 120- 220 milliárd forint megtakarí­tást, ötéves programot jelent. Az évente csökkenő mértékű elvo­nással hosszú távon kiszámít­ható a gazdaságpolitika. A gaz­daság igényli a deficit csökken­tését. Ebben nincs vita, nincs kegyelem. Költségvetési kiigazí­tásoktól sem riadunk vissza, hogy tartsuk a célt. A gazdaság Névjegy: Kóka János 1972-ben szüle­tett Budapesten. 1996-ban végzett a Semmelweis Orvos- tudományi Egyetemen. Ettől az évtől már ügyvezető igaz­gató volt az Elender Compu­ter Kft-néL Két év múlva az átalakult Elender Rt. vezér- igazgatója. 2004-től az Euroweb Internet Szolgáltató Rt. elnöke. Gyurcsány Ferenc 2004 őszén kéri fel gazdasá­gi és közlekedési miniszter­nek. Nős, egy kislánya van. annyit bír el, amennyire fejlődni engedjük. Ha a fejlődési ütem növelhető, akkor nő a teljesítő- képesség, több forrása lesz a tár­sadalompolitikának.- A közigazgatási reform hiánya ha­talmas teher a gazdaságnak.- Elkerülhetetlen a reform. A túlzott bürokrácia elviselhetet­len a vállalkozóknak. A cégek­nek sokszor nem is az a gondja, hogy mennyi adót kell befizet­ni, hanem az, hogy külön-külön számlára kell utalni. Ha az egyik számlán túlfizetés van, a másikon pedig hiány, akkor a jegybanki alapkamat kétszere­sére büntetik, miközben a má­sik számlán nem kap rá egy fil­lér kamatot sem. Micsoda igaz­ságtalan rendszer ez? A bürok­rácia a bizalmatlanságra és a túlszabályozottságra épül. Ezért javasoltam, hogy szüntes­sük meg a felesleges intézmé­nyeket, hogy az állam kötelező feladataira, az egészségügyre, az oktatásra, a szociális és munkaügyi ellátórendszerre többet költhessünk. Magyar régiók már önálló fejlesztési tervvel A második Nemzeti Fejlesztési Terv már számol azzal, hogy minden magyar régió megha­tározza a saját lehetőségeit. A Dél-Dunántúlon Szekszárd eb­ben már élen jár. Keresi a fej­lesztési régióban a partnere­ket A polgármester itt nem ezer dolgot akar, hanem azt mondta: infrastruktúra és ipa­ri park kell, hogy fejlődhessen a logisztika és az autóipar. Ez a két dolog országos és regio­nálisfelelősség. A helyi felelős­ség, hogy kiválasszák a húzó­ágazatot Szekszárdon ez az autóipari beszállítás lehet. Er­re kell ráerősíteni. f > t

Next

/
Oldalképek
Tartalom