Tolnai Népújság, 2005. május (16. évfolyam, 101-125. szám)

2005-05-05 / 104. szám

4 ALMANACH 2005 82 - NAGYVEJKE TOLNAI NÉPÚJSÁG - 2005. MÁJUS 5., CSÜTÖRTÖK Nagyvejke nyugalma mindennél többet ér Nagyné Schäffer Irén Nagyvejkén született, minden élménye eh­hez a faluhoz köti. Itt járt ál­talános iskolá­ba. Akkor még majd­nem hatvan gyermek zsi­vaja verte fel a csendet. Ma a diákok már Aparhanton kop­tatják az iskolapadokat. Emlé­keiben kitörölhetetlenül meg­maradtak a gyermekkori árok- cicázások, barangolások. Most a falu boltosa. Soha nem gon­dolt arra, hogy máshol éljen. Szülei, rokonai, barátai, az ap­ró települést ölelő erdők, a csend, a nyugalom számára mindennél többet ér. A TELEPÜLÉS ADATAI Népesség 1870 487 1949 538 1970 367 1990 243 2005 211 Óvodások és ált. isk. száma: 10 Helyi adóbevétel: 807 000 Ft Egy főre eső adóbevételi 825 Ft Tervezett adóbevétel: 786 000 Ft Gépjárművek száma: 33 Munkanélküliség: 13,9 % msssmmm Polgármesteri fogadóóra: ked­den és csütörtökön 8-tól 12 óráig Mise a katolikus templom­ban: minden második vasár­nap 11 órától Orvosi rendelés: csütörtökön 11-től 13 óráig Falugazdász fogadóórája: csü­törtökön 8-tól 10 óráig Körjegyző fogadóórája: ked­den 8-tól 12 óráig Gazdálkodási főelőadó foga­dóórája: csütörtökön 8-tól 12 óráig Aprókat lép a kisközség fejlesztés Az adottságokat szem előtt tartva, pályázatokkal, a lakosságra számítva tervezik Nagyvejkén az előrelépést Panczof János, Daradics Roland, Szőts Nándor és Lovász Gáspár polgármester beszéli meg a tennivalókat- A lila akácok körül tányéroz­zatok, a tujákat is tartsátok szemmel, és vigyázzatok, ki ne száradjanak a növények - adja halkan az utasításokat Lovász Gáspár Nagyvejke polgármeste­re a falu temetőjében. Hozzáfű­zi: néhány év múlva befutják a kerítést, gyönyörű lesz. A három fiatalember - Panczof János, Daradics Ro­land, Szőts Nándor - közmun­kásként tartja rendben az árko­kat, parkokat, utakat, az elha­nyagolt területeket. Mint mond­ják, az utóbbiból szerencsére kevés van, a nagyvejkeiek több­sége gondos gazda. Mindhár­man hosszú ideje munkanélkü­liek voltak. Egyiküknek a bony­hádi Sabona Kft., másikuknak az aparhanti téesz kötött útila­put a talpára, a harmadik kato­naság után nem talált munkát. Mint mondják, mindenütt az utazás jelentette a legnagyobb gondot. A munkaadók nem vál­lalják az útiköltség térítését. Számításaik szerint, ha ezt le­vonják a felajánlott minimál­bérből, száraz kenyérre való sem marad. A faluban végzett közmunka ennél kedvezőbb. Lovász Gáspár polgármester elégedett a munkájukkal. A falu arculatának alakítása mel­lett fontosnak tartja a fejleszté­sek folytatását. Az önkormány­zat tervei szerint a közeljövőben befejezik a Kossuth Lajos utcai partfal megerősítését, a teleház megkezdett kialakítását, felújít­ják a buszmegállót. Mindezek egy részéhez már nyertek pá­lyázaton támogatást, s ami még hiányzik, újabb programok be­adásával próbálják pótolni. - A falu méreteihez igazítva, a lehe­tőségeket figyelembe véve kell előre haladni. Lehet, hogy a mi lépéseink mások számára apró­nak tűnnek, de egy alig kétszáz lelkes településen egy öltöző fel­újítása is eredmény - mondja a polgármester. *1TFT3flilÍ Ingyen, busszal utaznak a nagyvejkei iskolások A nagyvejkei önkormányzat kötelezően ellátandó oktatási feladatait az Aparhanttal lét­rehozott intézményfenntartó társulás keretében oldja meg. A faluban mindössze kilenc iskolás gyermek van. A diá­kok menetrend szerinti busz- szal járnak a szomszédos te­lepülésre. Az utazás költsége­it nem kell fizetniük. Megújították az öltözőt a lakosság összefogásával A falu sportpályájának öltö­zőjét teljes egészében ezer- hatszáz óra társadalmi mun­kával tették rendbe. A nyug­díjasok és fiatalok dolgoztak, hogy a rossz állapotú épület megújuljon, Besztercén János vízvezetékszerelő a szakipari munkákat végezte el. Volt, aki pénzt ajánlott fel. Illés Ist­ván és Keller János száz-száz ezer forinttal támogatta az át­alakítást. A helyieknek segít­ségére voltak a faluból elszár­mazottak is. Többek között a ma már kaposvári vállalkozó, Berta János 500 ezer forint értékű munkát adott. Az idegenforgalom lehet a fejlődés egyik forrása Nagyvejke településfejlesztési koncepciója egyaránt kiemeli a természeti értékeket és az idegenforgalmat. Jó a falu földrajzi elhelyezkedése, több kulturális központhoz közel fekszik. A települést körülve­vő erdők gazdagok természeti értékekben. Az idegenforga­lomnak kedvez, hogy az infrastruktúra jól kiépített. FONTOS EMBEREK Képviselő-testület: Lovász Gáspár tiszteletdíjas polgár- mester, Sánta Árpádné alpol­gármester, Paff Ferenc, Szőts Imre, Beréti István, Nagyné Schäffer Irén. Körjegyző: dr. Nagy Gyöngyi Háziorvos: dr. Schmidt Sán­dor Falugazdász: Kozma Péter Az összeállítást írta és fotókat készí­tette: Pál Ágnes. Az oldal a nagyvej­kei és a Tolna megyei önkormány­zattámogatásával készült. MAGÁNÜGYEK NAGYVEJKÉN Horn Mártonné szereti a virágokat és a csendet horn mártonné a nyugalmat S kedveli, amit meg is talál Mégis fájlalja is a nagy csen­det. Azt szeret­né, ha a fiata­lok megmarad­nának a településen és apró­ságok zsivaja verné fel a falut. A nyugdíjas asszony szívesen bíbelődik virágaival. Ablaká­ban kora tavasszal virágzó muskátlik, tornácán különle­ges növények állnak. Most ép­pen a rododendron, a havasszépe titkait fürkészi, gyermekeitől abból kapott egy tövet anyák napjára. PanczofJánosné újságos és a falu sekrestyése panczof jánosné korán reggel mm kel, hogy a Tol­ház körüli te­endőket, ker­tészkedik. Sok időt tölt unoká­ival. Olvasásra csak esténként jut ideje. Néhány éve édesany­jától átvette a templom díszíté­sét, takarítását. Ő a sekres­tyés. Tősgyökeres nagyvejkei lévén lelkén viseli a település sorsát. Alig születik gyerek, mert közel, s távol kevés a munkahely, nincs miből meg­élniük a fiataloknak. Szabó Lászlóné emlékszik a Túrra és újságot olvas szabó lászlóné a nyugdíjasok népes táborá­hoz tartozik. A hetvenöt éves asszony Nagy­halmiban szü­letett. Szülei a bukovinai szé- k e I y e k k e 1 együtt települtek Nagyvejkére. Tizenegy éves volt, még emlék­szik a szülőfaluja alatt höm­pölygő Túrra, igazi otthonának azonban Nagyvejkét tekinti. Közeli hozzátartozói már itt nyugszanak. Három gyermeke, unokái gyakran látogatják. So­sem pihen. Kertészkedik és minden kezébe kerülő újságot betűről betűre kiolvas. Sánta Árpádné pihenése a szervezés és a társasjáték sánta árpádné alpolgármester és vöröske­estig dolgozik m ján. Teheneket m é n y e z , gyomlál, kapál, mos, főz, taka­rít. Szabadidejében folyamato­san szervez, számára ez a pihe­nés. Hol az árvízkárosultaknak gyűjt, hol a falu ügyes-bajos dolgait intézi. Ha egy csepp ideje marad, Závodon élő idős szüleit látogatja, vagy gyerme­keivel leül társasjátékozni. Ol­vasni is szeretne, de mire oda­jut, késő este van. Visszaforgatják a hasznot vállalkozás Apa és fia együtt dolgozik a földeken Két mester egy műhelyben kézművesek Munkáikat országszerte ismerik, becsülik Nem győzi követni az em­ber a törvények változá­sait - panaszkodik a Nagyvejkén gazdálkodó Tamás Imre. A családnak több mint tizenöt éve a föld adja a kenyeret. Kukoricát, búzát, burgonyát ter­melnek. A fiatalembert vetés, vegyszerezés idején a szántón találja a hajnal és a késő este. Édesapja, Tamás István szakít időt a beszélgetésre. Szerinte a mezőgazdaságban a legfőbb gond a bizonytalanság. Az uni­ós csatlakozás kimenetele ki­számíthatatlan, a törvények fo­lyamatos változása szinte követ­hetetlen. Már azon gondolkod­tam, megrendelem a Magyar Közlönyt, csak ne lenne olyan drága - teszi hozzá. Az értéke­sítés sem egyszerű. Terményei­ket csak nyomott áron tudják el­adni. De ezt még mindig jobb­nak találja, mint a méregdrága raktározást. Azt is megjegyzi, hogy az energiaárak sem ked­veznek a gazdálkodásnak. De azért megvagyunk - teszi hoz­zá az idősebb Tamás és folytat­ja: amit keresünk visszaforgat­juk a vállalkozásba, hogy hol­nap is legyen munkánk. Bizonytalan a mezőgazdaság - mondja Tamás István gazdálkodó Takaros ház fogadja a Nagyvejkére érkezőt. Szé­kely kapuja és az udvaron száradó szőttesek elárul­ják, kik laknak benne. Beréti István fafaragó. Felesége, Tériké a szövés megszállottja. A ház egyik kicsi szobájában apró műhely. Az egyik sarokban szö­vőszék, a másikban faragóasz­tal. A kézműves házaspár min­den szabad percét itt tölti. Ist­ván fába vési az emberi sorsok szép és nehéz pillanatait. A fa számára szent, tisztelettel nyúl hozzá. Igaz, hogy késsel alakít­ja, de mint mondja, ügyel arra, hogy ne ölje meg. Nem faragja agyon. Hagyja, hogy életre kel­jen erezete, színe, formája. Téri­ké szövőszékéről csíkritmusos vásznak, gyapjúból szőtt sző­nyegek kerülnek le. Vásznai megmutatják a székelyek játé­kos kedvét, szőnyegein réges- régi bukovinai motívumok kö­szönnek vissza. Olyanok, ami­lyeneket Lőrincz Aladárnétól, a Gránátalma-díjas népművészet mesterétől tanult. Munkáikat országszerte ismerik. Eszten­dők óta ott vannak a budai vár­ban a mesterségek ünnepén, a hortobágyi kilenclyukú hídnál a nagyvásáron is. Beréti István hagyja, hogy életre keljen a fa színe, erezete i V

Next

/
Oldalképek
Tartalom