Tolnai Népújság, 2005. március (16. évfolyam, 50-74. szám)
2005-03-21 / 66. szám
11 TOLNAI NÉPÚJSÁG - 2005. MÁRCIUS 21., HÉTFŐ KITEKINTŐ VALÓSÁG ÉS ÁLOM Megdőltek a pálmafák is, de állnak, alattuk a házak viszont rommá váltak. Ez az ország az idegenforgalomból él, s talpra állni akkor tud, ha van (lesz) munka Magyar pénzből épül falu Srí Lankán Peraliya: szökőár törte vonat és remény. A fák bírták leginkább a víz támadását FOTÓK: KERÉK ÁGNES Magyar falu épül Srí Lankán a szökőár károsultjainak új otthonaként. Az építést abból a pénzből fedezik, amelyet különböző önkormányzatok gyűjtöttek össze, illetve természetes személyek fizettek be egy közös számlára. Kercza Imre A magyar falut a délkelet-ázsiai szigetországban, Srí Lankán Andadolának hívják. A Colombo és Galle közötti út mellett fekszik, nem messze az óceánparttól. Az út döcögős, a kókuszpálmák egymásra hajolnak, s a forróságot enyhe fuvallatok váltják fól. A buja zöld őrizte csendben egymás után tűnnek fel a földszintes házikók. A helybeliek készséggel igazítanak el bennünket. Aztán vége a falunak, s úgy tűnik, az útnak is. Az ember azt gondolja, a domb, mely előtte magasodik, egyetlen kőtömbből áll. A tetején hatalmas stupa, egy omladozó épület, s egy lakóház. A ház előtt sáfránysárga öltözetében a ház lakója Sunetra Bandaranayke vár: Katudampe Sunanda Thera a budhista szerzetes. Barátságosan kezet nyújt.- A magyar falut keressük.- Itt lesz - feleli. Körbemutat, és fölvezet bennünket a sziklatömbbel védett domb tetejére. Oda, ahol már véget ér az út, ahol a liánok egymásba kapaszkodnak, s az ember legszívesebben bozótvágó kést keresne. Innen nem látszik az óceán - igaz, a falu sem -, mert mindent eltakar a bujazöld természet. A természet ezen a trópusi tájon gyorsan regenerálódik. Co- lombóból indultunk reggel a leendő magyar faluba, s közben a szökőár nyomait keressük. Ahogy megyünk előre, egyre több a romos épület, a megtépázott banáncserje és pálmafahajtás. De a magasra szökött kókuszpálmák állnak. Dacolnak a széllel és dacoltak a szökőárral is. Dél felé tartva egyre több a megrongált épület a vasút és a tengerpart között. Legtöbbjét bontják, mentik belőle a használható építőanyagot. A tengerparttal párhuzamos vasútvonalon is sok helyen friss a kő: a szökőár átcsapott az úton, elérte a vasutat, sőt, túljutott azon is. Ez Peraliya, ahol egy teljes vonatszerelvényt sodort el az ár. Az ember azt látja, hogy a fák bírták a leginkább a szökőár támadását, az építmények nem. Igaz, megdőltek a pálmafák is, de állnak. Alattuk a házak viszont rommá váltak. A téglarakások azt is jelentik, hogy folyik még az értékmentés meg azt is, hogy egyszer lesz itt építkezés. A szép sorjában felállított kék és fehér sátrak - némelyiken a Vöröskereszt és a Vörös Félhold jelzése - pedig azt, hogy az élet tovább folyik. A vörös kereszttel jelzett hatalmas fekete tartályok pedig azt, hogy az élet egyik feltétele - az egészséges ivóvíz - már itt van. A derékba tört villanyoszlopok, a kiszakadt falú házak, a ledőlt kerítések hihe- teüen energiáról árulkodnak. Harmincegyezer halott maradt itt, és hét-nyolcezerre becsülik azoknak a számát, akik eltűntek. Azt senki nem vette még számba, hogy pontosan hány lakás ment tönkre. Van, aki százezernél is többre becsüli a károsodott otthonok számát. Van egy adat, amely szerint 3,5 milliárd dollárra lenne szükség az újjáépítéshez. Ennyi pénz egyelőre nincs. Lent Andadolában, a magyar faluban bíznak az emberek. A bizalom alapja, hogy ötven házra megvan Magyarországon a pénz. Es megvan itt a telek. Egy régi iskola udvara és játszótere. Hogy miért éppen itt? A feleletet később Colombóban kapjuk meg. Sunetra Bandaranayke lát bennünket egy teára vendégül. Az államelnök testvére ő, és lánya az alapító államelnöknek. Azt mondja, a hely adott volt. Mert az állam tulajdona, s ahhoz, hogy építkezni lehessen rajta, nem kell más, csak terv és a szabályok betartása. A magyar faluban csak kőházak épülnek, szóval a pénz még Magyarországon van. Azt mondják, a nemzetközi segélyből eddig vajmi keveset láttak a szökőár sújtotta területen. A nem kormányzati szervek jönnek és hoznak pénzt, illetve költik el itt maguk. így épül például a magyar Baptista Szeretetszolgálat árvaháza. A kormányzatoktól eddig nem nagyon kaptak még mást, mint ígéretet a segítségre. Az emberek, akiket az árvíz sújtott és elveszett mindenük, egyelőre az államtól kapnak havi ötezer rúpiát segélyként. (Srí Lankán az átlagfizetés hatezer rúpia, amely magyar pénzben 12 ezer forintnak felel meg.) Mi lehet a megoldás? Sri Lankán azt mondták, hogy a bizalom: higgye el a világ, hogy a szökőár nyomait eltakarították, s a károsodott területeken kívül mindenütt normális az élet, várják a vendégeket. Eden és pokol.... Koczor Ágnes Beruwela az első település volt, ahol a 12. század folyamán a muzulmán kereskedők letelepedtek. Ma leszármazottaik népesítik be a tengerparti sávot.- December 26-án igazi paradicsommá változott az öbölmondja folyékony angolsággal Mohamed Assahar (felső kiské- pünkön) -, igaz, csak néhány percre Assahar helyi drágakő- és ékszerkereskedő, akinek kommunikációs készsége átlagon felüli. Nem csoda, hiszen arab kereskedővér csorog ereiben. Elbeszéléséből megtudhatjuk, hogy a tenger az öböl partjától kb. 300 méterre levő szigetig húzódott vissza az első hullám után. Utána következett az a néhány perces paradicsomi állapot, mikor a tenger teljesen eltűnt, és szabad kézzel lehetett halat fogni, gyerekek rohantak a mederbe játszani.- Assahar azonban megérezte a veszélyt. Azonnal a dombon levő mecsetbe küldte az embereket. Lélekjelenlétének is köszönhetően a faluban csak egy ember halt meg, százhet- venketten megsérültek, 38 ház ment tönkre. Assahar nem mulasztja el az alkalmat, hogy a beszélgetés végén meghívjon bennünket ékszerboltjába a csillogó zafírok, rubinok és féldrágakövek közé. Fathima Nazlija (alsó kiské- pünkön) megerősíti Assahart. f- A lakosság a mecsetbe menekült - mondja Fathima. Ő és három nővére szerencsésen el tudott futni az ár elől. Néhárítja az arcát Az emberek nemcsak beszélgetni szeretnek, segítséget is remélnek. Az állami segélyből még nem mindenki részesült. Búcsúzáskor egy levelet csúsztatott a kezembe: halászathoz szükséges zsinegeket, hálókat, horgokat kér kétségbeesve. Sátor a háztetőn Upeka Seumini karjában Chama Seumini. Mire felnő a gyermek, talán nem emlékszik semmire. Ma a hálószoba helyén egy sátor áll. Az alatt álmodnak szebb napokat a család tagjai. A pokoli művészsors janitha Csónak nélkül /. Upul Nisantha Darshana mozgássérült. Bal karját nem tudja mozgatni. Öccse sem egészséges, édesapja meghalt, édesanyja háziasz- szony. Ő volt a család reménysége, ugyanis a sors zenei tehetséggel áldotta meg. Kemény munkával elkészített két CD-re való anyagot, azonban pénze már nem volt kiadatni. A cuna- mi elmosta 18 dalszövegét a hangszereléssel együtt. halász Payagalán, de nem tud kimenni a tengerre, mert az ár elvitte a hajóját. Családja szerencsésen túlélte a szökőár pusztítását, de lakóhelyük romokban hever. A településen 225 ember, 50 család lett a cunami áldozatává. Napjait a romok eltakarításával tölti. Házuk a tengerparton állt. A ház második szintjét teljesen letarolta az ár. A paradicsomi hely Sam Samara-singhe Wadduwaban, a Blue Water Hotelben örömmel vezetett végig bennünket és elmondta, hogy az épület ismét eredeti pompájában fogadja vendégeit. A földszintet ért károkat kijavították, a füvet kicseréltek. Az idelátogatók igazi kikapcsolódásra számíthatnak. Sajnos, most a hotel kihasználtsága csak húsz százalékos. A tengerparti napozó- • ágyak többsége üres, az úszómedencének is alig akad vendége. A vendéglátók azonban mosolyognak, azzal a rejtélyes keleti mosollyal, s köszönik a vendégnek, hogy benyitott. v >
