Tolnai Népújság, 2004. december (15. évfolyam, 280-305. szám)

2004-12-24 / 300. szám

TOLNAI NÉPÚJSÁG - 2004. DECEMBER 24., PÉNTEK Szili Katalin 1956. május 13-án született Bar­cson. Férje építőmérnök, két foga­dott gyermeke van. Jogász és poli­tológusi diplomája van. 1983-ban belépett a MSZMP-be. 1989. novemberben csatlakozott az MSZP-hez. 1994-től Pécs város egyéni or­szággyűlési képviselője. 2000 novembere óta az MSZP el­nökhelyettese. 2002 óta az Országgyűlés elnöke. KÖZELKÉ A parlamenti csengő szava közmondás Élj meg érdekes időket! Szili Katalin, a Parlament elnöke egyetlen mondatban fo­galmazza meg év végi üzenetét: köszönet mindenkinek az elmúlt 365 napért. Mert a Ház elnök asszonya sors­fordítónak tekinti az elmúlt egy esztendőt. Parlamenti dolgozószobájában sok minden jelzi: lakója a szépre ér­zékeny. Apró tárgyak éppúgy bizonyítják ezt, mint az ad­venti koszorú, amelynek gyertyáit hetente gyújtotta meg. A csengő, amelyet az újságírónak is ajándékba adott, kicsinyített, de hű mása az ülésterminek, amit a figyelem felhívására és a rend megtartása érdekében használ. Ott az érzékeny asszony kemény, következetes politikus, aki tudja: nem könnyű, amit vállalt, de követ­kezetesen teljesíti. Az ország egyik közjogi méltósága. Farkas Melinda- Mit gondol, hogy élünk ma Magyaror­szágon? Élhetnénk-e másképp, Jobban?- „Élj meg érdekes időket” - szól a kínai közmondás. - A je­lenlegi korosztály átélt egy rendszerváltozást. Az elmúlt ti­zenöt esztendőben fölépített egy piacgazdaságot, és talán elérte, hogy a világ - eddig általunk csak a másik oldalról csodált - boldogabbik feléhez tartozha­tunk. Történelmi évet zártunk, hiszen idén május elsején let­tünk teljes jogú tagjai az Euró­pai Uniónak. Ez jó alkalom arra, hogy áttekintsük, hogy az el­múlt 15 év alatt mindent úgy tettünk-e, ahogy azt 1989-ben elképzeltük. Át kell gondolni, hogyan érhetjük el, hogy a min­dennapjainkban érezzük: már a világ másik feléhez tartozunk.- Müyen volt a 2004-es esztendő?- Eseménydús. A választóink kétszer is az urnákhoz járultak. Az európai parlamenti választás- az országgyűlési választások közötti félidőben - szerintem nem is hozott rossz eredményt. Átéltünk egy ciklus közbeni kormányváltást is, amire még nem volt példa a rendszerválto­zás óta. Ugyanakkor volt egy népszavazás, amire ma már azt mondom: lehet, hogy el kellett volna kerülni. Érzelmileg ugyanis rendkívüli módon meg­osztotta az országot. Ez hosszú távon nem tartható fenn. A szo­ciális felzárkóztatásra, a gazda­sági stabilizálásra, a versenyké­pesség javítására kell fordítani inkább az energiát. A szocioló­gusok szerint tízszeres a kü­lönbség a társadalom alsó és fel­ső rétege között.- Ki számít ma szegénynek Magyar- országon?- Azok, akik napról napra él­nek, akiknek jövedelme a min­denkori nyugdíjminimum kö­rüli havi egy főre jutó átlagot sem érik el. Sajnos, sokan van­nak. Nekünk, politikusoknak pedig nemcsak advent idején kell rájuk gondolni. A hétköz­napokon is foglalkoznunk kel! vele. Nem az a dolgunk, hogy vég nélkül vi­tázzunk egymás­sal, hanem az, hogy közö­sen meg­találjuk a meg­Szili Katalin a történelem aranykönyvébe írná a 2004-es esztendőt oldá­sokat. két legfonto­sabb tennivaló egyébként az inf­rastruktúra-fejlesz­tés és a munkahelyte­remtés. Örömmel látom hogy a kormány elkötele­zett ezek mellett.- A 2002-es választások óta ideológiai szempontból is ketté­szakadt az ország. A két politikai ol­dal között továbbra sem érzékelhető közeledés. Nem hátráltatja ez a min­dennapokat?- De igen. Sőt, a jövőt tekint­ve ezt ma még veszélyesebb­nek ítélem, mint korábban. Ha ez a fajta megosztottság meg­marad, akkor az kétpárti váltó­gazdálkodást eredményezhet. Márpedig ez a modell nem feje­zi ki a társadalom sokszínűsé­gét. Szerintem a két nagy párt mellett megférnek a kicsik is, a különböző mérsékelt politikai erők. Attól félek, hogyha ezt nem ismerjük fel, akkor a nö­vekvő elégedetlenség a szélső­ségeknek adhat táptalajt. A cél csak a kompromisszumok megteremtése, és nem a másik oldal legyőzése lehet. Ha ez nem így lesz, akkor annyi fe­szültséget fogunk magunkkal cipelni, hogy félő, lemaradunk arról az európai vonatról, ami a gyarapodáshoz vezet.- Csupán két asszony, Ön és Dávid Ibolya az, aki a csatározások ellensú­lyaként mértékletességre szólít fel. Van-e létjogosultsága a visszafogott po­litizálásnak?- Ha a szívemből beszélek, ak­kor azt mondom, hogy nincs. Házelnökként mérsékelt hangot próbáltam megütni a népszava­zás előtt. Eközben a saját pártom azt kérte számon, hogy miért nem állok ki egyértelműen a pártálláspont mellett. Ma, ami­kor a köztársasági elnök is beállt az egyik oldal mögé, akkor kell olyan erő, amely bizonyos hely­zetekben megpróbál középen maradni, úgy, hogy ezt a válasz­tók bölcsességén keresztül jele­níti meg. Ma a pártok célja az, hogy meggyőzzék a társadalmat saját igazukról. Szerintem a tár­sadalom tagjai felnőttek, el tud­nak igazodni. Per­sze, megvan a pártoknak a lehetősé-. v ü k, hogy a társadalom elé tárják az álláspontjukat, de hogy mit választanak, azt az emberekre kell bízni. A mi feladatunk olyan értékek felmutatása, amiből vá­lasztani tudnak.- A kettős állampolgárságról szóló népszavazás kapcsán mérsékelt kiállá­sa miatt került kereszttűzbe. Nem fog­lalt állást, mégis ön kapott negatív visz- szajelzést Szlovákiában.- Én nem kaptam negatív visszajelzést. Kassán a bekia­bálok nem a szlovákiai magya­rok voltak. Azt hiszem, az ilyen helyzetek hozzátartoz­nak egy politikus életéhez. De szeretném itt és most elmon­dani: én soha nem árultam el, hogyan szavaztam.- Kassán sem?- Ott sem. Bár rádiók, újságok állítják, hogy azzal érveltem: magyar vagyok és igennel sza­vaztam. Ilyet soha nem mond­tam. Politikai ellenfeleim igye­keznek beszorítani egy ilyen helyzetbe. Sajnálatosnak tar­tom, hogy ha kinyújtom a ke­zem és nyitott szívvel odame­gyek egy közösségbe, akkor a beszélgetés üvöltözéssé fajul. Sajnálom, hogy idáig jutottunk.- Nehéz elfogadtatni a párttal, hogy a pártálláspont hangoztatása helyett megpróbál mérsékelt maradni?- Ellent nem mondtam soha, és nem is fogok. Szívesen ra­gasztják rám, hogy „kibeszé­lek”, de nem erről van szó. Nagy hibát követne el a pár­tom, ha nem használná ki azt a fajta lehetőséget, ami a politi­kusai különbözőségében rejtik. Van, aki az értel­miséghez tud beszél­ni, akad, aki a nem­zeti vonalat viszi, és olyan is, aki a vidéki­ekhez áll közelebb. Ha ezt kihasználjuk, akkor szélesebb választói réteget lehet megszólítani. Én érde­kelt vagyok abban, hogy szocia­lista-liberális kormány legyen az ország élén. De érdekelt va­gyok abban is, hogy az ország egy kiegyensúlyozott, higgadt párbeszédben érlelje ki dönté­seit, és ne harcokban. Az elmúlt másfél évben sokszor, sok he­lyen megfogalmaztam a magam véleményét, ami időnként - re­mélem - elősegítette azt a fajta erjedést, aminek eredménye­ként ma fiatal vezetése van az MSZP-nek. De a sokszínűséget is meg kell őrizni ahhoz, hogy magunk mögött tudjuk azt a há­rommillió szavazót, akinek a tá­mogatásával tovább tudjuk vin­ni terveinket.- Karácsony közeledtével mit üzen a Ház elnöke?- Fejet hajtok mindenki előtt. Köszönettel tartozom azért, ahogy ezt a 365 napot végigcsi­náltuk. Nem volt könnyű, de úgy gondolom, hogy ez az év a magyar történelem aranylap­jai közé kerül. Fiatal, kedves nő, egyedül egy kis faluban, egy öreg plébánián. Messze a szü­lőfalujától, családjától, is­merőseitől, lelki társaitól. A 36 éves Pécsi Debora nővér öt esztendeje él és tevékenykedik Regölyben, a katolikus plébánián. F. Kováts Éva Debora nővér hittant oktat, igeti- turgiákat tart, előadásokat teoló­giai témákról, elmélkedéseket vezet. Nyári és hittantáborokat szervez, kerékpártúrákat vezet. No meg pályázik, mindenre, amire lehet. így sikerült a plébá­niát kifestetni, asztalt, széket, számítógépet vásárolni. A Sapard pályázaton idén nyert 6 millió forint és a regölyi lakosok több mint 2 millió forint adomá­nyának köszönhetően -, Debora nővér „művezetése,, mellett - újult meg kívül-belül az idén 250 éves regölyi katolikus temp­lom advent harmadik vasárnapi­jára. Tizenhat évesen, jóval a rend­szerváltás előtt határoztam el, hogy szerzetes leszek. Mint min­den tizenéves, én is kerestem az élethivatásomat. Nagyon szeret­tem olvasni. Egy­szer az egyik könyv­ben a következő mondatot találtam: „Létezik egy olyan hívás, ami arra ösz­tönzi az embert, hogy Krisztussal együttműködjön a megváltás művé­ben.” Villámcsapás­ként ért a felisme­rés, hogy ez a mon­dat nekem szól! Ez az, amit én szeret­nék, a szemlélődés és az emberek szol­gálata. Ez az alapelv, amelyre a szerzetes- rendek épülnek. Édesanyám sirva fakadt, amikor meg­hallotta az elhatáro­zásomat, nem volt a családunkban ilyes­mire példa. Ráadá­sul ez még a rend­szerváltás előtt tör­tént, Magyarországon akkor még nem volt olyan imádságos, szemlélődő közösség, amilyenbe én vágytam, ami alkalmat ad az elmélyülésre, de ahol jelen van az emberek szolgálata is. Hogy amit kapok az imádságban, azt továbbadhassam a köröttem élőknek. Külföldre mentem, Franciaországba 1995-ben, a Szent Klára rendbe. Életformám lehetővé teszi az elmélyült, imád­ságos életet, ugyanakkor jelen van az emberek közvetlen szol­gálata is. Fél munkaidőben kijár­hatok közéjük. Amikor a Nógrád megyei Szécsényben itthon is megala­kult a Kegyelemosztó Miasszo­nyunk Oblátái Rendi Központ, hazakerültem, a szécsényi Re­mete monostorban éltem 2000- ig. Aztán kerültem Regölybe. Hogy miért épp ide? Nagyon szántam a pap nélküli plébániá­kat, olyan faluba akartam men­ni, ahol nincs helyben lakó lelki- pásztor. Ezt a vágyamat közösen imádkoztuk meg az apátnőm­mel. Sok ilyen elhagyatott plébá­nia van Magyarországon, végig­jártunk jó néhányat, olyan he­lyet kerestem, ami megfelel a csendnek és a szolgálatnak. A regölyi parókia a templom mel­lett, a maga elzártságában, kőke­rítésével ideálisnak látszott és az emberektől sem volt távol. De a fő ok, hogy Regölyt választottuk, mégis az volt, hogy Mayer Mi­hály megyés püspök úr nagyon nyitottnak mutatkozott, öröm­mel fogadott bennünket. Az embereket meglepte a jöt- töm. Papot szerettek volna a plé­bániára, nem egy szerzetest, aki ráadásul nő. A püspök úr ikta­tott be szentmise keretében, ajándékozott a helyi közösség­nek a rendi elöljárómmal egyet­értésben, aki Franciaországból érkezett az eseményre. Öt éve élek itt, lassan kezde­nek elfogadni az emberek. Lát­ják, hogy értük dolgozom. Na­gyon segítőkész egyházközségi képviselő-testületem van, min­denben támogatnak. Amikor a templom rekonstrukciójára gyűjtöttünk, végigjárták a falut, még azok is adakoztak, akik nem hívők. A megújult templom oltára a falu védőszentje, Szent György képével Most, hogy fél év alatt sike­rült a templomot renováltatni, megnyugodva készülök a kará­csonyra. A megszülető Messi­ást idén nem a dicsőségében, hanem az egyszerűségében szemlélem. Senki sem gondol­ta, hogy a Megváltó egy betle­hemi istállóban fog megszület­ni, váratlan volt az emberek­nek, másképp képzelték az el­jövetelét, de Ő egy lett közü­lünk. A Jóisten olyan helyeken vár ránk, ahol nem is gondolnánk, például egy építkezésen vagy a hivatalokban, a mindennapi életben. Soha nem gondoltam volna, hogy Isten jelen van még ilyen helyeken is, de így volt, sok „angyalt”, sok jó embert rakott körém. Annyi rendes emberrel találkoztam a templom rekonst­rukciója során, hogy az kész cso­da volt. Isten velünk van minde­nütt. Angyalok vigyázzák Deborát *

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom