Tolnai Népújság, 2004. október (15. évfolyam, 230-254. szám)

2004-10-09 / 237. szám

TOLNAI NÉPÚJSÁG - 2004. OKTÓBER 9., SZOMBAT ALMANACH 2004 MADOCSA 11 Itt érdemes élni A Duna széles árterén, Dunaföldvár és Paks kö­zött fekvő, valamivel több mint kétezer lelket szám­láló község ősi, Árpád-ko­ri település. Lakóinak megélhetését századokon keresztül a halászat és a gyümölcstermesztés biz­tosította. Ma már a szőlő- és bortermelés jelentő­sebb. Munkát a városok­ban, elsősorban Pakson talál a lakosság nagy ré­sze. Közösség, amelyben ér­demes élni, kö­zösség, amely cselekszik a település jele­néért, jövőjé- ^ ',i J ért és amely büszke hagyomá­nyaira - jellemzi a falu lakossá­gát GELENCSÉRNÉ TOLNAI KÚRA polgármester. így van ez akkor is, ha talán még soha nem élt meg olyan nehéz esztendőt a község önkormányzata, mint az ideit. A költségvetés forráshiá­nya 13 millió forint, ám ez lenne a kisebbik baj. Komoly gondot okoz, hogy megjelent a faluban a munkanélküliség, sajnálato­san ma már az önkormányzat a legnagyobb munkáltató. A me­zőgazdasági szövetkezet már korábban megszűnt. Bezárt a varroda, elsős’&rban nők vesztet­ték el munkahelyeiket. Szeren­csére a madocsai ember mindig is „több lábon állt”, képes a vál­toztatásokra - mondja a polgár- mester asszony. Bíztató az is, hogy a kaposvári tulajdonú Madagró Kft. komoly fejleszté­sekbe kezdett a szarvasmarha- és sertéstelepeken, úgy tűnik hosszú távú elképzelésekkel. Ez munkahelyeket jelenthet és adóbevételeket is. Az önkor­mányzatnak ingatlanjai nincse­nek, a földterületeket pedig nem szándékoznak eladni, hiszen az­zal a jövőt élnék fel, a bérleti dí­jakból származó bevételekre szüksége van t) költségvetés­nek. A legfontosabb törekvés az intézmények - iskola, óvoda - megtartása, hiszen ezek jelen­ük a település megtartó erejét. Az állami normatívákból 66 millió forint a bevétel, ezt 29 millióval kell kiegészíteni saját forrásokból. A színvonalat meg kell őrizni - vallja Gelencsérné Tolnai Klára, sőt arról is szól, hogy korszerűsítésre készül­nek. Az egykori téesz székházat- amelyet soha nem használtak- jó tíz éve megvásárolta az ön- kormányzat, a felső tagozatot szándékoznak ide telepíteni. így és cselekedni egy oktatási centrum alakulhat ki, hiszen közvetlen szomszéd­ságba kerül a két iskolaépület és a sportcsarnok, megszűnik az áldatlan helyzet, hogy a felsősök a Templom térről kerékpároz­nak ebédelni. A tervek elkészültek, építési engedély is van, ám az idén el­utasították a 198 millió forintra szóló pályázatukat. Jövőre újra benyújtják, a polgármester asz- szony bízik abban, hogy siker­rel. Amennyiben megvalósul a terv, a jelenlegi felső tagozatos épület felszabadulna, értékesíte­ni lehetne, elsősorban munka­helyet teremtő vállalkozásra gondolva. A gondok ellenére pesszimizmusra nincs ok. A község infrastruktúrája szinte teljes, létezik immár a kábelte­levíziós hálózat is, a közterüle­tek pedig szépülnek, nem utol­sósorban a már említett közös­ségi erőnek köszönhetően. A református templom évszázadai A község jeles napjai Borverseny Az elmúlt évtizedek hagyományá­nak megfelelően februárban tart­ják a faluban a borok versenyét A mintákat egy bizottság gyűjti be, majd következik az értékelés, há­rom kategóriában: fehér-, vörös- és óbor. Az ünnepélyes ered­ményhirdetést és az oklevelek át­adását évek óta a nőnapi bál kere­tében tartják a faluházban. A búcsú Pünkösd utáni második vasár­napon búcsút tartanak a falu­ban. Az időpont évről évre vál­tozik, hiszen pünkösd napjai húsvéthoz kötöttek. A búcsú egyébként a templom, vagy egy­házközösség védőszentjének ünnepe, vagy a templom fel­szentelésének emlékünnepe a római katolikus vallásban. A fa­lu lakosainak jelentős hányada református, de a szájhagyo­mány szerűit ők is szerettek vol­na ilyen ünnepet, ezért nem a védőszenthez, hanem az egyik legnagyobb református ünnep­hez kötötték az időpontot. Falunap Augusztus 20. környékén, álta­lában hétvégén falunapot ren­deznek, halászléfőző-verseny- nyel a faluházban. A programot hajnalig tartó bál zárja. Szüreti bál A református templom tornyá­nak alsó szintjei középkoriak. Ez az alsó néhány szint gondo­san faragott, jó minőségű kvá- derkövekből áll. A torony egy­kor négyzet alaprajzú lehetett, mintegy 5-5 m-es oldalakkal, de a református templom építése­kor a hajót ívesen csatlakoztat­ták a toronyhoz. A torony falába az északi oldalon a református templom építésekor ajtót vág­tak. A lábazat tanúsága szerint a református templom falaihoz is felhasználták 'a román kori kö­veket. A templom környékén ta­lálható felszíni formák alapján valószínű, hogy a torony a két­tornyú apátság északi tornya le­hetett. A középkori templom ha­jója a mai templom mögötti ház­sor felé nyúlt. A román kori apátsági temp­lomot a Bikács (Bikácsi Magnus királyi főtárnokmester) nemzet­ség alapította 1145-ben a bencés rend számára, tehát egy nagyon korai nemzetségi monostorról van szó. Az akkori Madocsa je­lentősége Esztergomhoz és Ka­locsához volt mérhető. Jelentő­ségét mutatja, hogy 1225-ben a pápa a bencés rendi káptalan tartására jelöli ki, II. Géza maga is megajándékozta az apátságot. 1425 körül elnéptelenedett a fa­lu és a kolostor is. A hagyo­mány szerint 1560-ban lett a la­kosság református. A törökök kiűzésük előtt felgyújtották a templomot, de ezután az apát­ságnak még tekintélyes romjai állnak. Bohus, pécsi kanonok 1721-es vizitációja szerint „fara­gott kőből gyönyörű szép olasz stylben építve” áll még a temp­lom, amit Tolna megye legszebb templomának tart. A templom két tornyát a pécsi székesegy­házhoz tartja hasonlatosnak, és külön megemlékszik a tornyo­kat összekötő merész bolthajtás alakos szobrairól, és a „virágok­kal cifrázott ablakművekről”. (A kettős torony létét igazolja egy régi pecsét is, melyet a Reformá­tus Egyházközösség ismét hasz­nál.) Ez a leírás nyilván egy góti­kus átépítésre is utal. A temp­lomhoz csatlakozó kolostor romjai is álltak még ekkor. Az apátság pusztulását is ismer­jük. Köveiből épült meg a bölcskei katolikus templom és a papiak 1796-ban. A mai madocsai református templom 1803-06 közt épült, egy korábbi szerényebb temp­lom helyén, ami már nyilván felhasználta az apátság romjait. A helyi hagyomány tudni véli, hogy a középkori templom a mainál kisebb volt, a templom vége nagyjából a mai úrasztal­nál volt. A templom tájolását fi­gyelembe véve elképzelhető, hogy az egykori kolostor épület­maradványait találták meg egy­kor ezen a helyen. Az első szüreti bált Madocsán 1933 szeptemberében szervezte Földesi János. Az 1930-as évek végén, a 40-es évek elején a falu­ban négy kocsma volt, s mind a négyben egyenként tartottak szüreti bál. A rendezvények idő­pontja nem volt konkrét dátum­hoz kötve, de mindig az aratás után, augusztus végén, szeptem­ber elején tartották. 1956 után a művelődési ház szervezte a szü­reti bált minden évben. 1984- ben különleges alkalom volt. Együtt öltöztek be kicsik, fiata­lok és idősek. A kicsik alatt a gyerekeket, az idősek alatt a kö­zépkorosztályt kell érteni. Ettől kezdve minden évben két szüre­ti bált is tartottak: külön a fiata­loknak és az „időseknek”. Kivé­tel volt ez alól az 1998-as felvo­nulás, amelyen a fiatalok és az idősek újra együtt vettek részt. Az írásokszerzője, a fényképek készítője: Rákosi Gusztáv. A hagyományok tisztelete nagyon fontos Szívesen jöttem, még szívesebben vagyok itt - vallja agócs mihályné, aki egy tanévet tudhat a háta mögött a madocsai ál­talános iskola igazga­tójaként. Paksról, a Bezerédj Ál­talános Iskolából érkezett, szép tervekkel. - Nekem kell megis­merni és elfogadni a falu hagyo­mányait, értékeit, a szülők elvá­rásait, a gyermekeket - így in­dult a feladatnak és ma már úgy érzi, sikerült is mindezt megvalósítani. Ezzel együtt ter­mészetesen eleget kellett tenni - hangsúlyozva, hogy a tantes­tülettel és az önkormányzattal együtt - az uniós kihívá­soknak és az oktatáspoli­tikai céloknak is. A legfontosabb, hogy a ha­gyományokhoz nem sza­bad hozzányúlni, tudomá­sul kell venni, hogy az is­kola része a falu életének. Segíti ezt a családias légkör, a feltéte­lek színvonala. Ugyanakkor meg kellett birkózni a kor kihívásai­val; a hátrányból indulók felzár­kóztatása, az esélyegyenlőség biztosítása és nem utolsósorban a tehetséggondozás megannyi erőfeszítést kívánt. Ezeket a cé­lokat szolgálja a szakkörök meg­szaporodása, a nyelvtanulási le­hetőségek bővítése. Reményt keltő módon épül a közösség A hagyományos va­sárnapi istentisztele­tek közössége kicsiny, mindössze ötven lélek körüli - mondja sza­bó SÁNDOR PÉTER lel- ; kész, aki öt esztendeje _■ > JfeL -i szolgálja a madocsai református gyülekezetét. A falu szinte teljes egészében kálvinista, egykori erős hitét jelzi, hogy a templom utolsó teljes felújításakor, 1927- ben négy lakóház árát adták ösz- sze. A jelen mégis reményt kel­tő, két kórus is él, a nagyobb és a csak gyermekekből álló heti rendszerességgel vesznek részt alkalmakon. A közösségépítés folyamata is sokszínű, alkalmaz­kodó a jelenhez. Egy példa a parókián rendezett nyári sátortábor, amelyen tavaly 10-15 gyermek vett részt, az idén már 31, és a szülők is ott voltak esténként, a Hl' tábortüzeknél. Táboroztak messzebb vidékeken - Móron - is, baba-mama klub létezik. Nem feltétlenül a hagyományoknak megfelelő alkalmak ezek a lel­kész szerint, ám annak magvát megőrzők. Érthető, a gyökerei­től, az erőforrásaitól hosszú időn át elvágott közösség esetében ez fontos - vallja - ezért kötelessé­günk a kezünkben lévő lehetősé- gekkél a magukra találást segí­teni. Kiváló borok teremnek az Örsihegyen A madocsai határt is magában foglaló tol­nai borvidék 1998- tól tartozik a borvi­dékek sorába, a sző­lőművelés azonban régebbi keletű itt, egészen a rómaiakig visszavezet­hető. Nem mellékes a remek klí­ma sem, az enyhe tél, száraz, napfényes nyár és a félkötött, lösz és erdőtalaj sem. A szőlők az Örsihegyen vannak, ami közigaz- gatásüag még ma is Bölcskéhez tartozik, de már a XVII. század­ban is madocsaiak művelték. A hegyen 136 hektár szőlőterület van a 300 madocsai gazda tulaj­donában. Egyikük, ÁRKi ISTVÁN büszkén vallja, hogy ma már Tolna megye, a szekszárdi után talán legjobb borai te­remnek meg itt. Nemcsak a termőhely adottságainak, ha­nem a madocsai gazdák szor­galmának, tanulni vágyásá­nak köszönhetően. A 36 eszten­deje folyó borbírálatok hozadéka a kitűnő minőség. A fajtaválasz­tásban is követték az igényeket, ma már a chardonnay, a tramini, a szürkebarát, a cabemet franc és sauvignon, a kékfrankos domi­nál. Nem véletlen, hogy a kölesdi Tolnatáj borversenyről Árki Ist­ván és Bacs Sándor is nagydíjat, a megyei bírálatról Boldog István aranyérmet hozott. 1 i 1 ♦ L

Next

/
Oldalképek
Tartalom