Tolnai Népújság, 2004. szeptember (15. évfolyam, 204-229. szám)

2004-09-22 / 222. szám

TOLNAI NÉPÚJSÁG - 2004. SZEPTEMBER 22., SZERDA 7 ALMANACH 2004 - ÖCSÉNY Sok meghívásnak kellene eleget tenni Korszerű óvoda, lelkes támogatók Sok meghívást kap az őcsényi Bogár István Hagyományőrző Egyesület, tudtuk meg Scultéty Erzsébet elnöktől. Sajnos, mindnek nem tudnak eleget ' tenni, de így is akad tennivaló­juk bőven. Az otthoni és környékbeli rendezvények állandó szerep­lői, és néhány saját szervezésű programmal is büszkélkedhet­nek, például a márciusi sárközi bállal vagy az évadzáró mulat­sággal. Sajnos anyagi oka is van an­nak, hogy nem mindenhova jut­nak el, mondja Scultéty Erzsé­bet, az idei pályázatok nem jár­tak nagy sikerrel. Ettől függet­lenül valószínűleg egy vajdasá- «• gi fesztiválon ott lesznek, ha * csak egy napra is, jövőre pedig a németországi Halsdorfba is el kellene utazniuk, mivel régóta hívják őket. A csapat az idén járt Magyarszéken, tavaly pe­dig egy nyaralásnak is beillő turnén vettek részt Portugáliá­ban. Az út hosszú volt, de annál szebb, egy kis spanyolországi, madridi, barcelonai kitérő is volt benne, illetve Portugáliá­ban Portóba is eljutottak a tán­cosok­A csapat körülbelül negyven aktív, tehát táncra fogható tag­ból áll, az egyesület gerincét kö­rülbelül huszonöt fiatal felnőtt adja, művészeti vezetőjük Ka- ponya László. Az utánpótlás képzése is folyik, tizenöt gye­rek táncol a csoportban, az ő munkájukat Kolbert Margit irá­nyítja. Az Őcsényi Óvodáért Alapít­vány szülői kezdeményezésre jött létre 2000-ben, azzal a cél­lal, hogy az intézmény eszköz- állományát fejleszthessék, a gyerekek minél gyakrabban mehessenek kirándulni, a pe­dagógusok pedig hozzájuthas­sanak a szakmai folyóiratok­hoz. Emellett, ha lenne beteg óvodás, az alapítványon keresz­tül őt is támogathatnák a szü­lők s óvónők, szerencsére azon­ban erre egyelőre nincs szük­ség. Az alapítvány által össze­gyűjtött pénzből a gyerekek korszerű mozgás- és beszédfej­lesztő eszközökhöz jutottak, és tornaszobájuk is van. Az alapít­vány minden évben vacsorát rendez, így köszönve meg a tá­mogatóknak a segítséget. A ta­valyi rendezvény bevételéből az udvari játékokat újíttatták fel az alapítvány tagjai, tudtuk meg Somorjai Istvánná vezető óvó­nőtől és Kissné luhász Ilona el­nöktől. A szeptember tizenhete­dikén megtartott idei vacsorán az egyik szülő televíziót, videót és DVD-lejátszót ajánlott fel az óvodának, a most befolyt össze­get tehát nem ezekre, hanem az intézmény bútorainak felújítá­sára fordíthatja az alapítvány. Óvodások a megújult udvaron Minorits Jánosné csak első osztályút tud Régi selymek és gombok a kincsesládában Megújult csapat A megye legszebb öltözőjével dicsekedhet az Őcsényi Sport­kör, tudtuk meg Lehőcz Ist­vántól, az egyesület elnökétől. Persze nemcsak a pályájuk korszerű, a nyáron a csapat is megfiatalodott, tizenhárom új tag érkezett hozzájuk. Ez per­sze azt is jelenti, hogy a focis­táknak még össze kell rázód- niuk, Lehőcz István szerint azonban csak egyszer kell megérezniük a győzelem ízét. Az egyesület körülbelül hat­vanöt tagból áll, felnőtt, ifi és serdülő csapata is van. A néző­számra sem lehet panaszuk, általában kétszázan kíváncsi­ak az őcsényi meccsekre, de ez persze attól is függ, az előző derbin miként szerepelt a csa­pat. A sikerre Lehőcz úr sze­rint az új edző is garancia, mi­vel Boros Attila rendesen meg­hajtja a fiúkat. A „vidéki” meccsekre egyébként saját au­tókkal utaznak a sportolók, ezt az is indokolja, hogy töb­ben nem őcsényiek, így fölös­leges lenne buszt szervezni, hogy aztán a többség ne azzal utazzon. Minorits lánosnénak nem az „A” kategóriás remekművek okoztak gondot, amikor a Népi Iparmű­vész cím elnyerésére készült. Eb­ből ugyanis „túl sok” is volt „B” kategóriás viszont jóval kevesebb. Az iparművész 1960 óta sző, de sokoldalúságát mi sem bizonyítja jobban, hogy emellett régi főkötő­ket újít fel, és a sárközi, elsősor­ban az őcsényi népviselettel kap­csolatban gyűjtő munkát is foly­tat: kidobott, hímzésmintákat tar­talmazó füzetet csakúgy, mint százéves selymeket és csipkéket Jelenleg Dombóváron állít ki, és folyamatosan zsűrizteti munkáit, szokásához híven elsősorban „A” kategóriás darabok kerülnek ki a keze közül. Emellett tanít is a fóti Károlyi István Népművészeti Minorits Jánosné Szakközépiskolában. A buda­pesti Mesterségek Ünnepén az idén nyolcadszor vett részt Szere­tett táncolni is, énekelni talán még ennél is jobban szeret, így az­tán nem veszi zaklatásnak, ha népdalgyűjtők és szakdolgozatra készülők keresik meg, kérik taná­csát Minorits Jánosné elmondta, hogy sajnos a hármas nagybár­sony elnevezésű fejdísz tartozéka­it már nem készíti senki. Ő régi darabokat szokott felújítani, de teljesen újakat már nem lehet csi­nálni. Mint ahogy nincsenek ugyanolyan selymek sem, mint száz évvel ezelőtt, igaz, a kassaiak próbálkoznak. Minorits lánosné kincsei közt a régi kassai és fran­cia selyem éppúgy megtalálható, mint a kerámia gombok, illetve egy olyan kapca, melyre a gyön­gyöket nem rávarrták, hanem be­lekötötték. Ma már üyet senki nem csinál. ALMANACH 2004 - REGÖLY Madárvarázs a tavaknál A természet szeretete és védel­me a XXI. századi ember saját­ja. Ma már pontosan tudjuk, hogy óvni kell azokat a termé­szeti értékeket, amelyek eddig elkerülték az emberi fejlődés és terjeszkedés sokszor pusztító hatásait. , A Regöly határától Tamásiig “ húzódó tórendszer, a Pacsmagi- — tavak, országos jelen- tőségű természetvé-' . delmi terület, vízima dár paradicsom. Fész­kel itt kis- és nagykó­csag, fekete gó­lya, kékes réti­héja, hamvas héja. A nádasokban nyugalomban fészkelnek a récefélék, ame­lyeknek szinte valamennyi faja megtalálható itt. A nádszigete­Kiskócsag ken költenek a kócsagok, bak­csók és vörös gémek. A madárvilág kedvelői láthat­nak itt függőcinege-fészkeket is, s ahol zsákmány van, ott ter­mészetesen a ragadozó sem hi­ányozhat, a terület madárkirá- ( lya a rétisas és a barna \ kánya. A közel 500 hek­táros terület 1990 óta védett. Rendszeresen szer­veznek madármegfi­gyelő táborokat, ahol a természet szerelmesei és el­kötelezett védői találkoznak. A tavak egy részének sporthorgá­szat céljára történő hasznosítá­sa sokat jelentene a regölyi tu­rizmusnak. Bűbájos regölyi gyerekek Táncolnak és énekelnek az iskolások Töretlen munkakedv, fegyelem, kreativitás, felszabadult hangu­lat, jókedv és derű jellemzi a regölyi Esterházy József Általá­nos Iskola szakköri foglalkozása­it A sport, informatika, hittan és zeneoktatás mellett egy új szín­folt, a tánc- és színjátszó szakkör is megalakult A 2001. októberé­től Prill Márton Csabáné vezeté­sével működő Magical Művésze­ti Csoport megalakulása óta számtalan helyen, nagy sikerrel mutatkozott be: iskolafarsangok, diáknapok, idősek napja, Nyári Zenés Esték (Gyönk), Kapos Menti Fiatalok Találkozója, főző­verseny (Tamási), Nyári Feszti­vál (Dombori, Hévíz). Repertoár­juk zenés musicalrészletekból, mesejátékból, modern táncokból áll. Rászolgáltak a nevükre, hi­szen magical annyit tesz magya­rul, mint bűbájos. Folyamatos műfaji bővítéssel igyekeznek a közönség érdeklődését kielégíte­ni. Jelenleg is új műsorszámokon dolgoznak. Igazi csapatmunka folyik a próbákon, mindenki a képessé­geihez mérten járul hozzá a produkciók létrehozásához. Regöly község a Kapos és a Koppány folyók találko­zásának közelében fek­szik. A két folyó találkozá­sa évezredek óta vonzotta a letelepedni kívánókat. A szép táj, a csend, a nyuga­lom manapság is vonzóvá teheti a települést a ter­mészet szerelmesei és a pihenni vágyók számára. A regölyiek hagyományosan a mezőgazdaságból éltek és ma­napság is sokan magánvállalko­zóként, őstermelőként próbálnak megélni ebből az ágazatból. A fa­lu infrastruktúrája igen jó, teljes a gáz- és a telefonhálózat kiépí­tettsége, a szemétszállítást szer­vezett formában oldják meg. Az út- és járdahálózat szinte teljes, bár nagy része felújításra szorul­na. A szennyvízhálózat kiépítését pályázat segítségével kívánják megoldani a községben, más tele­pülésekkel társulva. Regölyben van óvoda és általános iskola, megoldott a házi- és fogorvosi el­látás, mégpedig vállalkozói for­mában, van főállású védőnő. A kereskedelmi ellátás és a szolgál­tatás is megoldott. Az Idősek Klubja, amely nappali ellátást biztosít, gondozási központtá ala­kult és jelentősen kibővült. Regöly, hasonlóan a Tolna me­gyei települések nagy részéhez, elöregedőben van. A fiatalok az iskolák elvégzése után ritkán költöznek vissza a településre, mert helyben nem találnak munkát. A közeli város, Tamási, fejlődése Regölynek is megol­dást jelenthetne, a csöndesebb, nyugodtabb falusi életet kedve­lők szívesen telepednének le itt, vállalva a bejárást is. A falusi turizmus egyelőre még nem tartozik a faluban élők megélhetési forrásai közé. Mindössze egy család foglalko­zik ezzel. Regöly rendezett, han­gulatos település, látszik, hogy lakói szeretik falujukat, szeret­nek itt élni. A vidék remek tárá­zási lehetőséget kínál a termé­szet és a vizek szerelmeseinek és azoknak, akik tiszta levegőjű, stresszmentes falusi környezet­ben szeretnék kipihenni fára­dalmaikat. Regöly megérdemel­né, hogy felfedezzék. A„gabóca" mestere Amikor Hammemé Görög Éva el­kezdett a csipkével foglalkozni, fo­galma sem volt arról, hogy létezik a „gabóca” elnevezésű sárközi vert csipke. A fővárosban szerzett róla tudomást, és pesti, majd a szek­szárdi Wosinsky Múzeumban ta­lálkozott az első darabokkal. Nem véletlenül, hiszen Őcsényben 1903-ban készítették utoljára, ak­kor sem foglalkoztak vele túl so­kan. Ennek oka, hogy rafinált eljá­rás, rettentően lassan készül, és nem kifizetődő, a gépi csipkének nem volt nehéz ki­szorítania, lényeges tartozé­ka volt a bőin­geknek, de csipké­ből párnavéget Görög F mondta, ebből a k é Hammerné Görög Éva naponta körülbelül két centimé­tert lehet elkészíteni, s bár vezetett szakköröket, követőre nem talált Ő egyébként Magyar Pálné Tö­rök Erzsébettől és özvegy Tam Ferencné Halász Évától tanulta ezt a mesterséget. Hammerné Görög Éva emellett gépicsipke- készítéssel és hímzéssel is foglal­kozik, fekete alapra hímez fehér­rel. Mint azt Görög Évától meg­tudtuk, sajnos, a sárközi gabócát a világon szinte senki sem isme­ri, annak ellenére, hogy a prágai csipke-világkiállításon az ő mun­kája is látható. Regöly története A kitűnő földrajzi adottságokkal rendelkező terület a kőkorszak óta lakott. A község a Kárpát-me­dencében eddig ismert harminc- három Keszi-szálláshely egyike, régen a Kesziszállás nevet visel­te. Első írásos említésével egy 1204-ben kelt okmányban talál­kozhatunk. A török időkben szinte kipusztul, ám később fej­lődésnek indul, 1703-ban már mint mezővárost említik. Lovak, fogatok A faluban hagyománya van a ló- tenyésztésnek. Regölyben az an­gol félvér tájfajtát tenyésztették, az itteni lovak számos rangos el­ismerést hoztak a falunak. A fa­luban van versenypálya, annak idején itt rendezték azokat a ver­senyeket, amelyek a Tamási Lovasnapok elődjének számíta­nak. Évente egy versenyt ren­deznek a faluban, amelyen a he­lyi fogatosok mellett a megye más településeiről érkezett ver­senyzők is részt vesznek. Hal a vízben A horgászat szerelmesei szíve­sen keresik fel a Kaposvölgye Horgászegyesület saját erővel kiépített tavát Regölyben. A négy hektáros tó halállománya vegyes összetételű és szívesen próbálják ki magukat itt az or­szág minden részéből érkezett horgászok. Népszerűek a hor­gászegyesület által meghirde­tett versenyek is, mint például az éjszakai harcsafogó verseny. Regöly megérdemli, hogy felfedezzél«

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom