Tolnai Népújság, 2004. augusztus (15. évfolyam,179-203. szám)

2004-08-27 / 200. szám

4. OLDAL A L M A N A C H 2 0 0 4 DECS 2004. augusztus 27., péntek Egész nap a blattot verik Az idősek emelt szintű, vadonatúj otthona Kovács Ferencné, az otthon egyik első lakója szobájában Ugyan nem régóta „üzemel” a decsi idősek emelt szintű ott­hona, az itt dolgozók máris néhány egészen látványos eredménnyel dicsekedhet­nek. A tolószéket épp ezért el is dugták, nehogy bárki is kí­sértésbe essen. Katonás fegye­lemről azért szó sincs, a már itt lakók ugyanúgy pletykál- kodnak és nevetnek, mint bárki más Decsen. Az idősek emelt szintű vadiúj ott­hona inkább hasonlít divatos apartman házra, mint öregek ott­honára. A különbség annyi, hogy nem ifjú titánok kortyolják a pezsgőt, hanem vidám idősek ve­rik a blattot a teraszon. Majomé Plánki Tünde igazgató és ifjabb Csordás Gyula szerint persze ez még mindig jobb, mint ha a tévé előtt ülnének. Merthogy közben trécselnek is, a legújabb pletyká­kat pedig sokkal előbb tudják, mint bárki más a településen. Ha a dolog hivatalos oldalát nézzük, az élet napi ötszöri étkezésből, huszonnégy órában készenlét­ben álló nővérből, napi orvosi vi­zitből, gyógymasszőrből, moz­gásterapeutából áll. Csakhogy a szobák szépek és tágasak, külön fürdőszobával és teakonyhával rendelkeznek, a tévén huszon­nyolc csatornát lehet fogni, és az otthon udvarán remélhetőleg nemsokára egy medence várja a csobbanni vágyó időseket. Hely még bőven van, és itt csodák is vannak. Él itt olyan idős asszony, aki ma már nem használja a bot­ját, holott egy hónapja lépni sem tudott nélküle. Az épület akadály- mentes, nemsokára a ház előtt áll meg a busz. És az idős asszonyok csak verik a blattot... ■ Mindenkinek megvan a stílusa A gyöngyök csak jót hoztak az életébe Oláh Márta tizenöt évvel ez­előtt a barátnőjénél kezdett először érdeklődni a gyöngy­fűzés iránt Azóta megkapta „A népművészet ifjú mestere” címet, tanít és folyamatosan pályázik. Akkor, másfél évti­zede ő maga sem gondolta vol­na, hogy a gyöngyfűzés révén ennyi barátra tesz szert. Oláh Mártát Decs egyik eldugott csücs­kében lehet megtalál­ni. Érdemes is megke­resni, hiszen a házuk­ban berendezett kis kiállítóterem igazán szép. És nem árt a népművészet meste­rével elbeszélgetni egy kicsit, hiszen rit­ka jó fej. A gyöngyfű- Oláh Márta zést tizenöt éve kezdte Márta, először egy barátnője kel­tette fel érdeklődését. A mester­ség minden csínját aztán Oláh Évától leshette el. Ma már ő az, aki tanít, és bár saját bevallása szerint szigorú a tanítványok­hoz, keveseknek csúszik ki a szá­ján olyan mókás dicséret, hogy „úgy dolgoztok, mint a szappa­nozott villám”. Oláh Márta sze­rint a gyöngyfűzésre soha nem lehet ráunni, annyira színes. Ugyanakkor minden mesternek megvan a saját, mások által felis­merhető stílusa. A népművész mostanában is, akárcsak pályája kezdetén, folyamatosan pályázik, és a pályázatok eredményeiből tudja, éppen hogyan áll. Saját be­vallása szerint a gyöngyök csak jót hoztak az életébe, az elisme­rések mellett számtalan barátot. A gyöngyfűzők között amúgy sincs féltékenység, szívesen cse­rélik a mintákat, és ha kell, telefo­non keresztül fűznek közösen gyöngyöt. Próbák és gyermekáldás A Csillagrózsa nem győzi a felkéréseket Eddig kimaradt a decsi Csillagrózsa Hagyo­mányőrző Néptánc Együttes műsorából a keresztelő feldolgozása. Most viszont úgy tűnik, Lőcziné Polányi Jusztina művészeti vezetőnek ezt a koreográfiát is el kell készí­tenie, hiszen a csapatban új jövevények vannak. A reper­toár amúgy teljes, a sárközi emberek egész hajdanvolt életét átfogja. Többek közt ennek köszönhető, hogy az együttes nem győzi a felkéré­seket teljesíteni. Lőcziné Polányi Jusztinának né­hány hete öt külföldi meghívást kellett visszautasítania, egyrészt az idő hiánya miatt, másrészt, mert amúgy is tele a naptárjuk a decsi csillagrózsáknak. A csoport közhasznú egyesületként működik, ami azt is jelenti, hogy mindent maguknak kell csinálniuk, intézniük. Szerencsére emberből nincs hiány, a csapatban jelenleg hetvennégyen táncolnak. Az együttes olyan, mint egy nagy család, az óvodástól a nagy­mamáig mindenki megtalálható köztük. Ezért is szeretik őket annyira. Műsoruk, a Vasárnap a Sárközben általában a gyermekek játszójával kezdődik, majd a decsiek legarchaikusabb táncá­val, az asszonyok karikázójával és a férfiak ver­bunkosával folytatódik. A repertoárjuk valószí­nűleg nemsokára tovább bővül a sárközi keresz­telővel, hiszen a csapat is növekszik gyermekál­dásból kifolyólag. A sárközi táncok mellé ráadá­sul most más, dunántúli koreográfiákat is tanul­nak a decsiek, melyek valamivel mozgalmasab­bak az eddigieknél. Az együttes most a budapes­ti Nemzeti Bor és Pezsgő Fesztiválra kapott meg­hívást, melyet el is fogadott, ők képviselik a dél­dunántúli régiót a rendezvényen. A csoport tag­jai egyébként általában a saját ruhájukat viselik a fellépéseken, szerencsére van is aki megcsinál­ja, Ács Jánosné tartja rendben őket. A táncosok általában hetente egyszer, pénteken próbálnak, de ha sok a felkérés, mint például most is, akkor heti háromra növekszik ez a szám. Az egyesület életében persze fontos szerepet játszik a népdal is, Treszné Gulyás Mária az idén hét lányt vitt győzelemre az országos népdaléneklési verse-' nyen, kiemelt arany fokozattal díjazták őket. Elégedett lakók - vonzó település szinte erőn felül is - fenn- és rendben tartja. Gondolok itt többek kö­zött a Tájházra, a Falu­házra és a nemrégiben megnyílt Sárközi Minta­tárra. A faluban élő és alkotó népi iparművé­szek munkájának támo­gatása is szorosan ide tartozik. Decs szívesen fogadja és sze­retettel várja az érdeklődőket, tu­ristákat, de úgy gondolom, ennek az a feltétele, hogy az itt élők le­gyenek elégedettek községükkel az év 365 napján. Mert ez az elé­Ahhoz, hogy bárkit is vendégül lássunk, előbb az itt élőknek kell min­denben megfelelő ott­hont biztosítani mondja Biczó Ernő, a nagyközség polgármes­tere. Annak érdekében, ■--------­ho gy XXI. századi érte­lemben vett lakható településen éljenek a decsi emberek, rendbe kell tenni az utcákat, a tereket, a közintézményeket és környeze­tüket. Az önkormányzat felvállal­ja, hogy a tulajdonában lévő köz­területeket és intézményeket ­gedettség, ez a lakóhely iránti szeretet kisugárzik az emberek­ből, az egész faluból és minden látványosságnál jobban vonzza a feltöltődni, pihenni vágyókat. Polgármesterként a legfontosabb feladatomnak tartom egyfajta ko­ordináló szerep felvállalását an­nak érdekében, hogy minél több ember kedvére fejlődjön a falu, másrészt minden lehetőséget igyekszünk megragadni, hogy épüljön, fejlődjön Decs. Bízom benne, hogy törekvéseinkben partnerek lesznek és segítenek a település lakói is. Decsi ünnepek Számos nagy esemény ékíti Decs amúgy sem állóvízszerű életét A településen mindig fontosnak tartották a hagyományok őrzését, a Csillagrózsa és a Gyöngyös­bokréta Együttes, valamint a két roma hagyományőrző csoport nem véletlenül állandó szereplői a helyi rendezvényeknek, például a fesztiváloknak. Merthogy vigas­ságból nemcsak egy akad Decsen, az idei évtől akár hagyományos­nak is lehet nevezni a „Sárközi Ta­vasz”, illetve a „Sárközi Ősz” elne­vezésű rendezvényeket. Ez utóbbin például, hogy egy ki­csit a jövőbe tekintsünk, ismét lesz könyvbemutató, Czakó Gá­bor Csaba és Banga Ferenc Még hetvenhét magyar rémmese, illet­ve Andrásfalvy Bertalan profesz- szor új kötetével ismerkedhetnek meg az érdeklődők. Fontos ünnepe a decsieknek augusztus húszadika Sárközi lakodalom is, ekkor tartják ugyanis a Hagyó- sem, melyet a sárközi települések mányok Napját. A sorból nem ma- felváltva rendeznek. radhat ki a „Sárközi lakodalom” ___________________________1 Decs története Decs a megye egyik legna­gyobb községe, egykor a Duna és a Sárvíz áradásaival küzdött. A Sárköz ármentesítése után a rétek és vízborította területek bőven termő szántókká változ­tak. A decsiek zömmel a mező- gazdaságra alapozták megélhe­tésüket, ennek köszönhetik va- gyonosodásukat, minthogy a terület kiváló talaj- és éghajlati adottságokkal rendelkezett és rendelkezik ma is. A község cí­merében is fellelhető a búzaka­lász, mint a földművelés jelké­pe és a leveles szőlőfürt, mely a térségre jellemző igen régi sző­lő- és borkultúrára utal. Egye­dülálló, páratlan gazdagságú néprajzi kincs található Decsen, amely méltán érde­melte ki „a Sárköz fővárosa" cí­met. A sárközi népművészet építészeti, kézműves, viseleti és használati tárgy látványossá­gokban bővelkedik. Szellemi kultúrájából kiemelhető a máig fennmaradt sárközi néptánc­hagyomány. A község a letelepülő fejedel­mi törzs szálláshelyéhez tarto­zott, nevét a Gyécsa-Geicsa- Géza névtől származtatták, la­kóinak hosszú évszázadokig kiváltságai voltak. Nem messze áll a valóságtól az a feltevés, hogy az Al-Dunán érkező hon­foglalók, vagy rokon törzsek, (besenyők) népesítették be. A láp, a mocsárvilág őrizte meg számunkra ezt az ősi telepü­lést. Az alacsony fekvésű, vizes területből kiemelkedő részek, úgynevezett göröndök nyújtot­tak lehetőséget az állandó meg­telepedésre, falualapításra. Ása­tások során előkerült leletek bi­zonyítják, hogy Decs ősidők óta lakott település. Bronzkori tárgyakat találtak a község alatt és római kori emlékek is szép számmal akadtak. A Sárköz egykori központja, a mai Decs határában található Ete mező­város romjait is régészek kutat­ják. A leletek egy része a szek­szárdi Wosinsky Mór Megyei Múzeumban tekinthető meg. Decsi emlék A decsieknek van egy igen jó szokásuk. Emlékezetükben tartják azokat, akik sokat tettek a településért; annak kultúrájá­ért. 2000-ben Kovács Józsefné született Kun Sára emléktáblá­ját avatták a Hagyományok Napján, augusztus húszadikán, idén Bogár Andrásné Szombati Éva hímzőasszony emléke előtt tisztelegtek a település lakói. Nemcsak egy múzeum A decsi tájház, a helyiek és a turisták A decsi tájház a múltat hivatott bemutatni a,tu- ristáknak, és nem utolsó sorban az itt élőknek. Himicsné Nagy Brigitta, a tájház mindenese szerint ugyanis a gyökerek megismerése nélkül az ember azt sem tudhatja, hova tart. A kiállí­tóterem azonban nem csak egy múzeum a sok közül, hanem a mindennapi élet szerves része a településen. Himicsné Nagy Brigitta a „valaki” a decsi tájházban. Ő az egyedüli al­kalmazott, így a takarítástól a tár- latvezetésig, a mosogatástól a cső-" portok fogadásáig minden az ő fel­adata. Itt ráadásul nem egy szimp­la kiállítóteremről van szó, hiszen a tájházban kézművesek dolgoznak. A látogatók ráadásul bele is kóstolhat­nak a fonásba, szövésbe, gyöngyfűzés­be és korongozásba. Persze nemcsak ezért szeretik sokan a tájházat. A dec­A decsi tájház, és az a bizonyos udvar siek, mint az ünnepek, rendezvények egyik hely- nálják az udvar adta lehetőségeket, és színét is ismerik, és elismerik, a turis- gyakran itt eszik meg az otthonról ho- ták pedig a látnivalókon kívül kihasz- zott szendvicseiket. _______________■ Mi nden nap kiállítás Nem unatkozik senki a decsi faluházban Bár lényegesen kevesebb volt idén a turista a falu­házban Decsen, az itt dolgozóknak azért nincs okuk a panaszra, és egy csöppet sem unatkoznak. Miután méreténél és kialakításánál fogva ez a léte­sítmény a legalkalmasabb a településen a nagyobb szabású rendezvények megtartására, egyben ez az intézmény Decs központja és lelke. Ha nincs fesztivál, kiállítás­megnyitó, akkor is akad munka a decsi faluházban. Rendszeresen itt találkoz­nak ugyanis a nyugdíjasok, itt próbál a négy decsi tánc­csoport, és a korszellem­nek megfelelően ebben az intézményben nyílik lehe­tőségük a decsieknek, hogy fitté varázsolják magukat. Természetesen a helyi civil szervezetek tagjai is a falu­házban tartják összejövete­leiket, rendezvényeiket. Közben persze Decsen gyakran történnek na­gyobb szabású dolgok is, bálok, fesztiválok tavasszal, ősszel és télen, és itt folyik a kulturális élet nagy része is. Számtalan kiállítást ren­deztek már itt, mondta el lapunknak Szili Istvánná, a faluház munkatársa, első­sorban decsi, vagy a telepü­léshez kötődő művészek munkáiból. Jelenleg Baky Péter festőművész, Rühl Gizella és Elblinger Ferenc fotósok képeit és Kovács Zoltán rézkarcait láthatják az érdeklődők. De voltak és lesznek is színházi előadá­sok, felolvasóestek, utoljára a Hagyományok Napján adtak egymásnak randevút a múzsák, tudtuk meg Szili Istvánnétól. Szerencsére a helybeliek is megbecsülik ezt az intézményt, például az óvodások rendszeres lá­togatói a kiállításoknak. Vannak visszatérő vendé­gek, és sokszor a pedagó­gusok azért ide hozzák az iskolásokat kirándulni, mi­vel kollégájuktól csupa jót hallottak a faluházról. » k t

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom