Tolnai Népújság, 2004. július (15. évfolyam, 152-178. szám)
2004-07-12 / 161. szám
ALMANACH 20 0 4 K A J D A C S 7. OLDAL 2004. Július 12., Hétfő Fejlődésre váró, nyugodt kis település Csendes kis falu, távol a város zajától, de nem elérhetetlen messzeségben. Ez Kajdacs, melynek lakossága, ha belátható időn belül nem jönnek létre új munkahelyek, félő, hogy nagyon megfogyatkozik. Az egykori agrártelepülés ma már nem képes arra, hogy csupán mezőgazdaságból eltartsa magát, lakóinak többsége vándorol, a közeli városokban talál csak munkahelyet. Lengyel János polgármester attól tart, ha nem sikerül munkahelyeket létrehozni, tovább fogy a település lakossága, s folytatódik a negatív lakosságcsere. Az utóbbi évek jellemzője az, hogy városokból, más településekről az elszegényedett lakosság települ a faluba az olcsó ingatlanárak miatt. A központi elvárások a polgármester szerint társulásba kényszerítik a kistelepüléseket, melyek akár újabb munkahelyek megszűnésével járhatnaík. Az önkormányzat éppen a közelmúltban döntött arról, hogy az iskoláját a szomszédos Nagydoroggal létrehozott intézményfenntartó társulásban működteti. A döntést gazdasági kényszer indokolta. Az önkormányzat mindent megtesz, hogy megtartsa az iskolát, tudva azt, hogy ezen áll vagy bukik a falu jövője. Az viszont tán előrelendülést hozna, ha sikerülne az iskolát kiköltöztetni az egykori Sztanszkovanszky kastélyból. Az impozáns épület hasznosítására több ötlet is van, köztük turisztikai elképzelések. A falu egyébként csendes, távol van a város zajától, a főközlekedési utaktól, de egyáltalán nem elérhetetlen messzeségben. Mező- gazdasági jellegét ma is őrzi, s bár nem saját közigazgatási területén, de van szőlőhegye, pincefaluja, jó borai. Vonzóvá teheti a természetes vizek közelsége. A Sió nemcsak horgászatra, de víziturizmus céljaira, sportra is kiválóan alkalmas. A községben élénk a civil élet, számos egyesület, alapítvány igyekszik szebbé, jobbá tenni az életet. A Gyöngyvirág Táncegyüttes a kultúra terén, a sportegyesület a labdarúgásban viszi messze a falu hírét. Nem mindennapi a gyermek és ifjúsági ön- kormányzat léte, s nem egy község megirigyelheti a sokrétű munkát végző Teleházat is, mely az önkormányzat támogatásában alapítványi keretek között működik. Itt nyílik meg rövid időn belül az új ifjúsági színtér is. A Gyöngyvirág Táncegyesület messzire viszi a falu jó hírét Él és alkot a gyülekezet Összhang és összetartás A kajdacsi református gyülekezet, lelkipásztora nem kis bánatára folyamatosan öregszik, s a kis falvakra jellemző módon fogyatkozik. Komoly gondot okoz a templom szigetelése, egyelőre nincs forrás a finanszírozására. Ám büszke az egyházközség tartalmas erdélyi kapcsolatára, fiatalok alkotta kórusára. „A református egyház Kajdacson igen régi, a templom az 1800-as évek legelején épült. Előtte is volt egy egyszerűbb, kisebb, amit elbontottak, nagyobbat építettek. A gyülekezet, sajnos itt is, mint mindenütt vidéken, öregedőben van, száma csappan, csökken. Ez főként vidéken jellemző, ahonnan a fiatalság elszármazik, a városokba megy - kezdi az egyházközség bemutatását Szálkái Lajos lelki- pásztor. Majd hozzáteszi: Ennek ellenére él, alkot a gyülekezet. Van egy nagyon komoly erdélyi kapcsolatuk, amelyet nyolc éve ápolnak. A református világtalálkozón ismerkedtek meg a Maros menti kicsi falu, Marosfelfalu gyülekezetével. Azóta rendszeresen meglátogatják egymást, egyik éven az erdélyiek jönnek, máskor a kajdacsiak mennek. Az idei találkozóhely Maros-fel- falu lesz. Az ottani református gyülekezet tagjai Szálkái Lajos szerint hitük gyakorlásában, nyelvükben előrébb járnak, noha rosszabb anyagi körülmények között élnek. Az egyházközség kórusa két éve alakult. Egyszer már volt egy ilyen próbálkozás, de a fiatalok egy idő után elkerültek a faluból. Ezek után színdarabokkal próbálkoztak a fiatalok, majd két éve ismét a kórus létrehozásával, melyet Szalkainé Budai Edit vezet. A héber Ébenhaézer nevet választották maguknak, melynek jelentése: Mindeddig megsegített az Úr. Elődjüknek a holland Shirchadasj református ifjúsági kórust tekintik, mely szuggesztív, magas színvonalú műsorairól ismert, illetve az ennek hatására létrejött dunakeszi Egykor tizenhárom énekkart. Míg ez utóbbi vette át, s onnan a kajdacsiak, a nem is beat, nem is ídasszikus, fiatalos, vidám énekanyagot, így Amerikából holland áttételen magyarrá tett keresztyén dalokat énekelnek, amelyeket a fiatalok nagyon kedvelnek. Tizenöt-húsz tagja van az Ébenhaézemek, 15- től 30 éves korig. Technikailag jól felszereltek, mert - mint a lelkész mondja - csodával határos módon a gyülekezet adományából lett annyi pénz, hogy vettek egy elektronikus zongorát, keverőt, erősítőt. Ünnepenként a gyülekezetben énekelnek, voltak itt- ott vendégségben is. Változatos, háromnegyed órás repertoárt sikerült összeállítaniuk, de a lelki- pásztor úgy véli nem ez, hanem az a fontos, hogy a kórus együtt van, összetart, és a gyülekezet sajátjaként szereti. Meghívásokat szívesen fogadnak, tervük az, hogy egyszer távolabb, Erdélyben is fellépnek, de erre egyelőre nincs pénz. Anyagi problémák egyébként is nehezítik a gyülekezet életét. Az utóbbi idő komoly gondja a templom felújítása. Az épület falai átnedvesedtek, több millió forint kellene a szigetelésre. A gyülekezet igyekszik úrrá lenni a problémán, de többségük nyugdíjas, ők csak kis mértékben tudnak a költségekhez hozzájárulni. Sokan segítenek kétkezi munkával, a maguk által végezhető munkákon túl is vannak már, a vakolatot leverték, ereszcsatornát szereltek a templomra. Most arra várnak, hogy a falak kiszáradjanak, s bíznak abban, hogy addig forrást is sikerül találni a folytatáshoz. Nemrég egy SAPARD-programra pályáztak. Szintén pályázati forrásból szeretnék rendbe hozni a több, mint száz éves, javításra szoruló orgonát. Bár nyolc esztendeje nincs papja a településnek, a katolikus egyházközség nem halt el, sőt szépen gyarapodik a hívek száma a miséken, egymást követik a beruházások, legutóbb pedig a búcsú alkalmából emlékezetes vendégséget, ünnepséget rendeztek, melyből szándékaik szerint hagyomány lesz. A településnek 1996 óta nincs plébánosa, azóta a nagydorogi plébános tesz szolgálatot a községben. Horváth Zoltán, az egyházközség kántora elmondta, az első két-három évben padlóra került az egyházközség, de nem halt el, s ma már igen jól működik. Számos eredmény jelzi, jó az összefogás. Az egyházközség élén egy tizenkét férfi alkotta képviselő-testület áll, melyben kiváló az összhang, csak igazán megtárgyalt, megbeszélt dolgokkal lépnek a hívek elé. Munkájuk eredményességét az is segíti, hogy az önkormányzattal irigylésre méltó kapcsolatot ápolnak, minden segítséget megkapnak A plébánia a település vezetésétől. 1996 óta rengeteg beruházást hajtottak végre adományokból, annak ellenére, hogy nincs plébános a településen. Elkészült a templom díszvilágítása, a hangosítás, a padfűtés, szépítgetik a plébániát is, új kerítést, új kaput építettek. Most éppen egy európai uniós pályázat eredményét várják, a plébánia épületében a fűtést szeretnék modernizálni. A kántor örömére a hívek száma nő, a miséken nyolc éve húsz-harminc, ma ötven-hatvan ember ült, ül a padokban. Még többen voltak az idei búcsú alkalmával, amikor az elszármazottakat hívták meg a Sarlós Boldogasszony-napi szentmisére, majd a plébánia kertjébe. Az egyházközség képviselő-testülete néhány hónappal ezelőtt döntött úgy, hogy megkísérli visszaadni a vásárná laposodott búcsú egyházi ünnepi jellegét, s megrendezi a faluból elszármazottak összejövetelét. A községben, mint mindenütt máshol, vásárrá egyszerűsödött az egykori jelentős egyházi ünnep, a búcsú, ezen kívánt változtatni az egyházközség. Példás összefogással rendezték meg a programot, melyen több mint másfél százan vettek részt. A szentmise után színes kulturális programot tartottak helybeli fellépőkkel, köztük a Gyöngyvirág Táncegyüttessel. A sikeren felbuzdulva már most úgy döntött az egyházközség, hogy jövőre még nagyobb erővel és lendülettel lát neki a szervezésnek, hogy még több egykori kajdacsi látogasson haza, szülőfalujába, s találkozzon régi barátaival. Tíz éve a legjobbak között Megünnepelték az évfordulót Egy kicsiny falunak nem köny- nyű kitűnni a többi település közül. Kajdacsnak a sport terén sikerült letennie névjegyét, futballcsapata tíz éve őrzi pozícióját a megyei I. osztályban. Az évfordulót remek hangulatú rendezvényen ünnepelték. Tíz évvel ezelőtt került fel a megyei I. osztályba a kajdacsi sportegyesület labdarúgócsapata. Az első szezonban harmadik, a másodikban ezüstérmes lett a gárda, azóta őrzi helyét a középmezőnyben. A vezetőség, s akik tettek ezért, méltán büszkék az eredményre, hiszen a megye városai az ellenfelek, nem könnyű egy kis falu futballcsapatának felvennie velük a versenyt. Az ön- kormányzat támogatása nélkül lehetetlen lett volna elérni ezt az eredményt, sőt ha nem volna a csapatnak olyan mecénása, mint Molnár János, nem is gondolhatnának az első osztálybéli szereplésre. Ehhez ugyanis nem elég a felnőtt csapat, utánpótlásról is gondoskodni kell. Az elmúlt tíz évben minden együtt volt ahhoz, hogy megvesse lábát Kajdacs a megye legjobbjai között. A sportolókon kívül Kelemen Béla elnök, Király Tamás edző és a mindenes, Deák József munkáját dicsérik a jó eredmények. Ezeket az eredményeket ünnepelni gyűltek össze a minap a csapat jelenlegi futballistái és az egykoriak, s egy remek hangulatú találkozón előbb megmérkőztek egymással, majd felidézték a régi emlékeket. Jó munkát végez a Vöröskereszt Segítenek, de a kikapcsolódásról is gondoskodnak Felsorolni sem egyszerű azon programok sorát, mely a Vörös- kereszt helyi szervezete nevéhez fűződik. A jótékonysági akciókon, programokon túl közös kikapcsolódásról is gondoskodik a szervezet, mely méltán híres országos szinten is. A szervezet vezetősége egy emberként dolgozik egy-egy akció sikerén. Huszonhárom éve áll a Vöröskereszt kajdacsi szervezete élén Szabó Józsefné, Ilona. Arra a kérdésre, hogy miért vállalja a nemegyszer sok munkával járó feladatot, egyszerűen annyit mond: szereti, szeret szervezni, s boldoggá teszi az, ha sikeres akciót, programot tudnak kínálni a szervezet tagjainak. A sikerekről, melyeknek híre nemegyszer a megyehatárt is túllépi, azt gondolja, nem egy embernek, hanem a tizenkét tagú vezetőség egy emberként végzett munkájának köszönhető. Az egyesület taglétszáma a település lélekszámához képest igen magas, kétszázharminc tagja van. Évente egyszer véradást szerveznek, ősszel a nyugdíjasok havában, a falu idős embereinek vendégséget. Karácsonykor minden aktív tag tizennégy év alatti gyermeke szeretetcsomagot kap, ami nem kis teljesítmény, hiszen százötven gyerekről van szó. Ezeket a programokat jórészt adományokból tudják finanszírozni. A jótékonysági akciók mellett nem ritkák az önkéntes, a tagok kedvtelését szolgáló kirándulások, bálok, túrák. Minden évben együtt kirándulnak. Eleinte negyvenen- ötvenen jöttek össze, tavaly óta emeletes buszt kell rendelni, hetven fölött van a kirándulók létszáma. Az idei úti cél Győr, Pannonhalma és Tata volt, s bár volt némi technikai malőr, jól érezték magukat a vöröskeresztesek. Ilona örömmel konstatálja, szeretik a kajdacsiak a Vöröskeresztet, szívesen veszik minden programjukat, kezdeményezésüket. A rendezvények sikerében szerinte az is fontos szerepet játszik, hogy a vezetőség tagjait - tizenkét hölgyről van szó - családjuk is segíti. Hiszen - mint mondja - egy asz- szony, ha közösségi munkát vállal, nélkülözni kénytelen őt a csa- ládja. ______________________■ A FA LU ÉRTÉKEI, LÁTNIVALÓK Világháborús szobor A község műemlék jellegű épületét Ybl Miklós tervei alapján Nei Béla építette. Ez szolgál a Sztanszkovánszky család síremlékéül, korukban imahely volt. Neves történelmi személyiségek nyugszanak körülötte, a legnevesebb Sztanszkovánszky Imre, Tolna vármegye egykori főispánja, országgyűlési képviselő, kormánybiztos. A kápolna 1876-ban épült eklektikus stílusban, homokkő díszítéssel. Az épület az önkormányzat tulajdonában van. 1985. óta dolgoznak felújításán, állagának megóvásán. Kastély A földbirtokos Sztanszkovánszky család ma iskolaként funkcionáló kastélya két részből áll. A kúria az 1700-as évek elején épült, ehhez csatolták a kastélyt, mely 1892-93-ban egy év alatt épült fel. 220 holdas, számos növényritkaságot felsorakoztató park és kéthek- táros rózsaerdő is tartozott hozzá, ebben a világ különleges fajtáit gyűjtötték tulajdonosai. A parkban lévő tavat a közelmúltban újították fel. A falu központjában áll az első és második világháborúban elesett kajdacsiak emlékműve. Kisfaludy Strobl Zsig- mond készítette 1923-ban az I. világháborúban hősi halált halt katonák tiszteletére. A szobor felújításának, az emlékmű bővítésének gondolata még a rendszerváltás előtt fogalmazódott meg, az előkészületek 1988-ban kezdődtek. Ezt követően 1989. október 28-án avatták a felújított szobrot, melyre rákerült egy emléktábla a második világháborúban elesettek névsorával. Kápolna ; k
