Tolnai Népújság, 2004. július (15. évfolyam, 152-178. szám)

2004-07-10 / 160. szám

1RH 2004' Július 10., szombat ALMANACH 20 04 - GRÁBÓC 7. OLDAL Csendes falu, festői környezetben Crábóc jó adottságai révén a turisták kedvelt célpontja lehetne. A lakosság azonban egyre idősebb és nehezen vál­toztat életmódján, csak néhányan gon­dolnak arra, hogy a falusi vendéglátás, az idegenforgalom jó befektetés lenne. Tolna megye egyik legszebb helyén fekvő települése Grábóc - mondja Tüske László polgármester. Természeti környezete és tör­ténelmi öröksége teszi azzá - folytatja. Mint a település vezetője, látja azt is, hogy Grábóc belső képét a természeti adottsá­gokhoz kell igazítani, a lehetőségekhez ké­pest a lemaradást behozni. A község lélekszáma alig kettőszáz. Az itt élők kétharmada idős, helyben munkaválla­lási lehetőség alig néhány embernek akad, a környező városokban sem könnyű megél­hetést adó munkához jutni. Az adottságok a turizmus számára kedvezőek, ám amíg nincs minden utcában szüárd burkolatú út, megoldatlan a belső csapadékvíz elvezetése, rosszak a járdák, gondot okoznak az elha­gyott pincék, addig nehéz elfogadtatni a la­kossággal, hogy az ide­genforgalmat szolgáló befektetések idővel hasz­nukra válhatnak. Pedig a túraszervezők jól isme­rik Grábócot, hiszen az országos kék túra útvo­nal érinti a községet, s ha a helybeliek megfelelő­képpen átalakítanák por­táikat, a falusi vendéglá­tás hozzájárulhatna me­gélhetésükhöz. Gyalo­gos kirándulók kiinduló és beérkező helye lehet­ne a falu. Bonyhád, * Szekszárd, Pécs közelsé­ge a kulturális rendezvé­nyeket keresőknek ked­vez. A falu történelme is különleges. Grábócot ország-, sőt Európa- szerte híressé teszi szerb ortodox kolostora, amelyre Szekszárd-Bonyhád között, a 6-os főközlekedési úton táblák hívják fel a figyel­met. Többen felismerték e csendes, nyugal­A Grábócra vezető út más hely értékeit. Távolabbi városok lakói néhány házat megvásároltak, de nem élnek itt. Ezeknek az ingatlanoknak egy részével az a gond, sem környezetüket, sem magát az épületet nem tartják karban tulajdonosa­ik, állapotuk romlik és rontják a fa­luképet is. Voltak már vállalkozó ér­deklődők, akik jelezték szándéku­kat, hogy panziót építenének, de a jelzésnél egyelőre több nem történt. Természetesen az önkormány­zatnak nemcsak az a fontos, hogy minél többen látogassanak a falu­ba. Mint Tüske László mondja, az itt élőknek is szeretnének olyan kö­rülményeket teremteni, hogy jól érezzék magukat. Előttük áll az or­vosi rendelő akadálymentesítése, a temetőben hulladéktároló létesíté­se, a község fásítása, parkosítása. Tervezik a nyugdíjasklub működé­si feltételeinek megteremtését. Az internetes szoba és az ifjúsági klub megnyitásával, a sportpálya rend­betételével a fiataloknak szeremé­nek kedvezni. Terveik megvalósításához a pályázati lehetőségeket is számon tartják, azonban az ezekhez szükséges önerő előte­remtése rendkívül nehéz. A szerb ortodox templom-kolostor A dalmáciai Dragityból 1580-ban Grábócra menekült szerzetesek ala­pították a szerb ortodox kolostort. Az e vidéken élő szerbek mutatták meg egy régebbi bizánci kolostor romjait, s ők emelték itt az első kolostort, majd 1587-ben a rózsaszínű kőből és márványból a kőtemplomot. A törö­kök ezt 1667-ben lerombolták, hat­van szerzetest öltek meg. A Rákóczi- szabadságharc után az életben ma­radt szerzetesek visszajöttek, kis vá­lyog templomot emeltek, amely 1711-re kicsinek bi­zonyult. E köré maguk a szerzete­sek két év alatt fel­építették - a téglát is maguk égették - azt a csodát, amely ma is látható. A ha­talmas ikonosztázt Vaszilie Osztoity novisadi szerb fes­tő készítette 1768- ban. A templom előtti kolostorépü­let 1787-ben épült fel. A templom a szerencsések közé tartozott, a világ­háborúk viszontagságai elkerülték. Műemléki helyreállítása 1981 és 1990 között történt. Magyarországon negyvenkét szerb templom van. A szakemberek véle­ménye szerint a grábóci egyedi, díszí­tettségében, szépségében utolérhetet­len. Építészetileg is különleges. Egyet­len, amelynek kupolája van. Közép- Európa egyetlen temploma, amely az aranymetszés szabályai szerint épült. A templom-kolostorban az utolsó szerzetes 1974-ben halt meg, mint női rendet a püspök 1994-ben nyitot­ta meg újra. Két szerzetes nővér lakja és gondozza. Kora tavasztól késő őszig naponta 10-től 17 óráig látogat­ható. A neves szerb búcsút az idén július 17-én tartják. A katolikus templom és gondozói A templom oltára A Schmieder család 1949-ben költözött Grábócra. Fiuk, György 1953-ban követte szüleit. Megér­kezéstől fogva ittlétük egybefont a katolikus egyházközösségben végzett szolgálattal. A faluból ki­telepített, Németországban élő grábóci származásúak segítségé­vel és a helyiek adományaiból 1991-ben felújított templomot ők gondozzák. Schmieder György a környezetet tartja rendben, húga a templom rendjéről gondosko­dik, sógora, Gábori Sándor, a falu neves amatőr festője az ellopott oltárképet, szobrokat pótolta, a kálvária stációinak festményeit készítette. A templomban kéthe­tente tart misét Predl Ádám szál­kái plébános. A búcsút augusztus 15-én, Mária-napon tartják. ■ A FALU TÖRTÉNETÉBŐL Grábócon már az 1300-as években volt bencés kolostor, amely valószínűleg a 13. és 15. század között pusztult el. Romjai most is megtalálha­tók, bozótos rejti a szerb te­metőtől északnyugatra. A te­lepülést az oklevelek tanúsá­ga szerint ekkor Garábnak nevezték. 1580-ban szerb szerzetesek menekültek a fa­luba. A törökdúlás ideje alatt Grábóc teljesen elnéptelene­dett, majd német telepesek érkeztek, akiknek nagy részét a második világháború után kitelepítették. Ezt követően székelyek, felvidéki magya­rok és cigányok költöztek a községbe. Az elmúlt évtize­dekben a lakosság egyre fo­gyott és idősödött. Míg 1995- ben még 323 fő volt a falu lé­lekszáma, ma alig éri el a ket­tőszázat. Segítőkész németek A-Németországban élő kitele­pített grábóciak a két világhá­ború áldozatainak emlékmű­ve, a templom, a kálvária és a művelődési ház felújításához nyújtottak anyagi segítséget. A képen látható kálvária stá­cióinak képeit Gábori Sándor festette. Az ehhez szükséges különleges anyag és festék Németországból érkezett. Vendégek az Al-Dunától Bukovinai székely hagyományőrző gyerektábor Megyei Körkép __________________________________________________________ Mi t ér a bor, ha kadarka? Kakasd Egy héten át hatvan gyerek táncolt, dalolt mesterkedett a Faluházban. A tánctábor résztvevőinek közel fele Székelykevéről érkezett. A szép élményekért cserébe a kakasdi gyerekek meghívást kaptak az Al-Duna mentére. A kakasdi Faluház egy héten át hangos volt a boldog gyermekzsi­vajtól. Délelőttönként a székely tánctábor lakói fáradhatatlanul rop­ták a székely, a német és más nem­zetiségek, tájegységek táncait Var­ga János iránymutatásával. Délutá­nonként a kézműves foglalkozáso­kon a szalmafonás és gyöngyfűzés rejtelmeivel ismerkedtek és népda­lokat tanultak Sebestyén Istvántól és Jordáki Lászlónétól. A jóízű be­szélgetések, kirándulások sem ma­radtak el. Megjárták a Sötét völgyet és Harkányt. A kakasdi huszonhá­rom résztvevő mellett huszonhét Székelykevéről érkezett gyermek is részese volt a táborozásnak. Őket kakasdi családok látták vendégül. Mint vezetőjük mondta, ők az Al- Duna mentén fontosnak tartják ha­gyományaik megőrzését. Települé­sükön nyolcosztályos magyar nyel­vű általános iskola van. Szalmaszál Ifjúsági és Művelődési Egyesületü­ket kimondottan a gyermekek és fi­atalok számára hívták életre, hogy a bukovinai székely kultúrával mi­nél előbb találkozhassanak. A szép élményekért cserébe meghívták a kakasdi gyerekeket Székelykevére, jövőre ott rendezik meg közösen a tánctábort. p. á. MESEFA A KÖNYVTÁRNAK. Harminc kisebb, nagyobb diák alko­tott a héten az iregszemcsei Bartók Béla Művelődési Házban, amely idén másodszor is meghirdette gyerekeknek a művészeti tábort. A résztvevők agyagfigurákat készítettek, korongozni tanultak, mesefát festettek, amiben Hosszú György festő és Révész Zsolt fazekas volt se­gítségükre. A mesefát a könyvtárban helyezik el, az alkotásokat július 31-én a felnőtt képzőművészeti tábor kiállításán mutatják majd be. t. f. Tolnai borvidéki siker a hungaricumversenyen A vörösborok kategóriájában a kölesdi Steitz János sikerét hozta a pécsi hegyközség által rendezett „Mit ér a bor, ha hungaricum?” elnevezésű országos borverseny. Kölesd, Pécs Négy kategóriában versenyeztek a magyar különlegességnek tar­tott borfajták a pécsi megmérette­tésen, amelyen a legnevesebb magyarországi borvidékek is képviseltették magukat. A vö­rösborok kate­góriájában ka­darkával és kékfrankossal lehetett nevezni, a verseny részt­vevői között olyan elismert borá­szok voltak, mint Szeremley Hu­ba (Badacsony), vagy Bock József (Villány). Ezen a megméretteté­sen bizonyult a legjobbnak a kölesdi Steitz János 2003. évi ka­darkája. Ugyanitt harmadik he­lyezést ért el a szekszárdi Ribling Pince, szintén kadarkával. Steitz János, aki egyébként a Tolnai Borvidék Hegyközségi Ta­nácsának titkára, a tolnai borút egyesület menedzsere, elmondta: a kölesdi kadarka valamikor kitű­nő minőségű volt, manapság azonban tiszta ültetvényben nemigen találni a környéken. A kísérletképpen, csak néhány hek­tó mennyiségben készített bort egy idős kölesdi gazda, Horváth János szőlőjéből állította elő, sa­ját szüretelés után, hagyományos technológiával. A bor fejlődését mutatja, hogy palackba kerülése előtt még bronzérmes, március­ban, májusban és júniusban egy­aránt aranyérmes minő­sítést kapott, legutóbb a hungaricum-borverseny zsűrijétől, amely úgy ítélte meg, hogy tipikus, fajtatiszta kadarkát si­került létrehozni: rubin- vörösét, elegánsát, kön­nyedet. A próba tehát si­került, Steitz János úgy látja, hogy terméskorlá­tozással, megfelelő évjá­rat esetén kiváló minő­séget lehet termelni a kevésbé ismert borvidé­keken is. Szerinte a Tol­nai Borvidék adottságai a szép fehérboroknak és a könnyebb vörösborok­nak kedveznek igazán, ezért a cabernet, a mer- lot helyett inkább a kék­frankos, a zweigelt, a ka­darka lehet ezen a borvi­déken a nyerő. -sk­A szakember szerint kékfrankos, zweigelt, kadarka lehet a nyerő ■ Hosszabbított szakellátások Fogy a remény a finanszírozási megállapodásra Jövő év végéig biztosan működhetnek azok az egészségügyi plusz szolgáltatások a városban, amelyeket a tolnai önkor­mányzat önként vállalt feladatként biztosít. Emellett egyre kisebbnek látszik az esély arra, hogy a város helyett más ve­gye át ezen ellátások finanszírozását. Tolna A település vezetése - önként vál­lalt feladatként - immár több éve ingyenesen biztosítja dietetikus-, gyógymasszőr- és gyógytornász­szolgáltatás igénybevételét a vá­rosban. Az önkormányzat koránt­sem rózsás anyagi helyzete ugyan­akkor már régóta indokolná, hogy ezen szakellátások finanszírozását esetleg átadják más szervnek. En­nek megfelelően a megyei kórház­zal erről hosszú idő óta folyik tár­gyalás, amelynek közeli sikerében bízva a tolnai képviselő-testület az utóbbi időben negyed-, illetve fél­évente hosszabbítgatta a szolgálta­tást ellátó szakemberekkel a szer­ződést. A legutóbbi testületi ülé­sen viszont másfél éves hosszabbí­tás történt, azaz a gyógytornász Tóbi Katalinnal, a gyógymasszőr Pauschné Galambos Csillával és a dietetikus Visontainé Bállá Ágnes­sel 2005. év végéig szóló megálla­podást kötött a város. Ezzel kap­csolatos érdeklődésünkre dr. Szi­lák Mihály polgármester elmond­ta, mindez nem azt jelenti, hogy az önkormányzat levette volna na­pirendről ezen egészségügyi szol­gáltatások finanszírozás-átadásá­nak kérdését, ám hozzátette: egyre kevesebb esélyt lát arra, hogy a vá­rosnak sikerül megegyeznie ez ügyben a kórházzal. A polgármes­ter nyár után kíván újból tárgyalni az intézmény vezetésével. Ha nincs esély a finanszírozás átadá­sára, akkor a tolnai képviselő-tes­tületnek állást kell foglalnia arról, hogy hosszú távon tudja-e biztosí­tani ezeket az ellátásokat. A há­rom szakfeladat egyébként havon­ta valamivel több,mint 160 ezer fo­rintba kerül a városnak.-s-

Next

/
Oldalképek
Tartalom