Tolnai Népújság, 2004. június (15. évfolyam, 126-151. szám)

2004-06-25 / 147. szám

2004. Június 25., Péntek TOLNA MEGYEI ÖNKORMÁNYZAT BALASSA JÁNOS KÓRHÁZA 7. OLDAL Ötvenéves a szekszárdi urológiai osztály Alapításának 50. évfordulóját ünnepli idén júniusban a Tolna Megyei Balassa János Megyei Kórház urológia osztálya. A nevezetes évforduló alkalmából tudományos ülés volt a Vármegyeházán. Az osztály vezetőjétől, dr. Streit Bélától ott elhangzott történelmi visszatekintés felhasználásával készült az urológiai osztályról az alábbi összeállítás. Az első sorban balról jobbra dr. Streit Béla, dr. Posta Bekény főorvosok Az urológiai osztály jelenlegi orvosai: dr. Streit Béla osztályvezető főorvos dr. Könyves Károly főorvos dr. Schmauzer József főorvos dr. Grósz László alorvos dr. Szabó Attila szakorvos dr. Mansour Bassel gyakornok dr. Lukácsi Sándor adjunktus- Az a jó orvos, akit a szakma iránti elhivatottság jellemez, de aki meg tud maradni középen, azaz a személyes szakmai am­bícióit nem helyezi a beteg érdekei elé - vallja dr. Streit Béla. A régmúlt A húgy- és ivarszervek sebészi megbetegedéseinek gyógyításá­val foglalkozó urológia mint önál­ló orvosi szakág, az általános se­bészetből vált ki a XX. század el­ső éveiben. Hazánk úttörő szere­pet játszott az önálló urológia megteremtésében, a világ második tanszéke - a párizsit követően - 1920-ban nyílt meg Budapesten, Illyés Géza professzor vezetésével. A magyar urológiát egészen a negyvenes évekig a budapesti kli­nika és a fővárosi osztályok jelen­tették, vidéken nem voltak uroló­giai osztályok. Az urológiai beteg­ségek gyógyítását bőrgyógyá­szok, a műtéteket sebészek vé­gezték, mintegy mellékes tevé­kenységként, elsősorban nagy se­bészeti gyakorlatuk tapasztalatai­ra alapozva. A műtétek esetlege­sek voltak, a rászorulók széles ré­tegére nem terjedtek ki. Szerv­megtartó műtéteket nem végez­tek, az endoszkópiát alig művel­ték, sok beteg halt meg veseelég­telenségben, akik időben végzett műtéttel megmenthetők lettek volna. Kivételnek lehet tekinteni a szekszárdi kórház sebész főorvo­sának, Novák Miklósnak műkö­dését (1926-1950), aki átlagon fe­lüli urológiai tevékenységet foly­tatott: többek között szervmegtar­tó műtéteket, endoszkópos műté­teket is végzett. Nyugdíjba vonu­lása után sürgető igénnyé vált az urológiai szakellátás megindítása. Megalakul az osztály A feladattal sebész adjunktusi stá­tusban dr. Pósta Bekényt bízták meg 1951-ben, aki a Pázmány Pé­ter Tudományegyetem orvosi ka­rán végzett 1941-ben, de már me­dikus korától a Vörös Kereszt Kór­ház és Szanatórium urológiai osz­tályán dolgozott. Később Baján szerzett sebészeti gyakorlatot, majd több neves sebészprofesz- szor klinikáján dolgozott uroló­gusként. Visszaemlékezéseiben szemléletesen írja le, hogy milyen nehézségek között kezdte meg az urológiai ellátás megszervezését, műszerei alig voltak, egyetlen, eredetileg fürdőszobaként műkö­dő helyiséget bocsátottak rendel­kezésére, itt végezte a rendelést és az endoszkópos műtéteket is. Tevékenységét idegenkedés és el­lenérzés fogadta mind a betegek, mind a dolgozók részéről. A sike­res műtéteknek azonban híre ment, s az urológiai ellátás lassan polgárjogot nyert Tolna megyé­ben is. 1954-ben jelen­legi helyén, a B- épületben meg­alakult az uro­lógiai osztály, ez volt a negye­dik önálló vidé­ki osztály Ma­gyarországon. Egy férfi és egy női kórterem volt, igen szűkös kiszolgálóhelyiségek­kel. Egy helyiség, ami vizsgáló, endoszkópos műtő és szakrende­lés volt egyidejűleg. Szakrendelé­si napokon betegek tömege állott a folyosón fekvő betegek ágyai között. Az osztálynak egy beosz­tott orvosa, egy asszisztensnője és két nővére volt. Az éjszakai szolgálatot a bőrgyógyászati osz­tály nővérei látták el, sok jóindu­lattal és kevés hozzáértéssel. Mű­téti lehetőségük csak a tüdősebé­szeten volt, másik épületben. A mostoha körülmények ellenére egyre színvonalasabb munka folyt az urológiai osztályon. A szervmegtartó törekvés a műtéti tevékenység alapelvei közé tarto­zott. Különösen fontos volt vese­tuberkulózis miatt végzett műté­teknél, mivel ekkor már felismer­ték, hogy a vese-tbc mindig kétol­dali megbetegedés. Tízéves szívós munka és némi szerencse - egy miniszteri látoga­tás - eredményeként 1962-ben megnyílt az új, 50 ágyas urológiai osztály, saját műtőkkel, az uroló­giai betegek szempontjainak meg­felelően kialakított kórtermekkel, kezelő- és vizsgálóhelyiségekkel, minden szempontból megfelelve a kor igényeinek és színvonalá­nak. A korábbi években gyakran jö­vő-menő orvosokat fiatal orvos­gárda váltotta föl. A műtéti tevé­kenység tovább bővült. A napi munka mellett még kísérletes ál­latműtéteket is végeztek, valószí­nűleg egyedüliként a hazai uroló­giában. Irodalmi aktivitásuk is fi­gyelemre méltó: diagnosztikus és terápiás kérdésekkel egyaránt fog­lalkoztak. Különböző okok miatt 1964- ben valamennyi beosztott orvos távozott az osztályról. Ez év őszén és a következő évben öt fi­atal orvos került az osztályra, akik a későbbi stabil orvosgárda alapját képezték. Új diagnosztikai, műtéti eljárások Számos új diagnosztikus eljárást vezettek be a hatvanas években, 1965-től a közepes és nagy műté­teket általános érzéstelenítésben végezték. Az országos intézet sze­rint mintaszerű volt a vesetuber- kulózisos betegek felderítése, gyógykezelése és utógondozása. Elsőként hívták fel a figyelmet ar­ra, hogy a genitalis fertőzések kórokozójaként ismert trichomo­nas vesemedence-gyulladást és a véráram útján más szervek fertő­zését okozhatja. A hidegfényű optikus műtőesz­köz bevezetése (1969) tette lehe­tővé a húgycsövön keresztül vég­zett hólyag-, és prosztataműtétek kiterjedtebb alkalmazását. Az osztály ez irányú tevékenysége országos hírű lett; volt olyan év, amikor öt urológus tanulmányoz­ta Szekszárdon a módszert, így demonstrációs optikát kellett be­szerezni. A 70-es években több új műtéti eljárást vezettek be. Az izotóp la­boratórium tevékenységének ki­terjedésével lehetőség nyílt a ve­seműködés pontosabb vizsgálatá­ra és ezzel a műtéti indikáció fi­nomítására. Úttörő munkát vég­zett a két osztály a herezacskó he­veny kórképeinek izotópos diffe­renciál diagnosztikájában. 1981-ben végezték el az osztály elektromos berendezéseinek fel­újítását, amit az ágyak felújítása és festés-mázolás követett. A fő problémán, a szociális helyiségek szűkös voltán sajnos nem lehetett enyhíteni. A pécsi urológiai klinika javas­latára a dél-dunántúli urológiai osztályok megállapodtak a here­tumorok közös, komplex kezelé­sében, ami - függetlenül a javas- lattevő szándékától - a betegek ér­dekét szolgálta, így az osztály is készségesen csatlakozott az egyezséghez. 1982 őszén nyugdíjba vonult dr. Pósta Bekény, akit a házai uro­lógus társadalom sikeres tudomá­nyos ülés keretében méltatott és búcsúztatott el. Utóda dr. Streit Béla lett. Az urológia forradalma: ultrahang, endoszkóp A vezetőváltás zökkenőmentes volt, az osztály szakmai elvei és profilja nem változtak. A húgy­csövön keresztül végzett proszta­taműtétek javallatát kiszélesítet­ték, a reneszánszát élő spinális (gerinc közeli) érzéstelenítés be­vezetése - melyet az osztály orvo­sai is elsajátítottak - elősegítette az eljárás kiterjesztését. Szerv­megtartó műtéteket végeztek ve­sedaganatok esetén. Hozzájárult a vesedaganatok korábbi felisme­réséhez az ultrahang diagnoszti­ka megjelenése, melynek jelentő­sége csak a röntgensugár felfede­zéséhez mérhető. Régi óhaj teljesült a postope- ratív őrzőszoba létesítésével, ahol 3-5 beteget tudtak szubintenzív kezelésben részesíteni. Hazánkat a 80-as évek közepén érte el az urológia új endoszkópos forradalma, a percutan vesekőse­bészet. Hatása bámulatos volt, a korábbi, izomzatot roncsoló nagy műtéti metszés helyett néhány milliméteres nyíláson lehetett kö­veket, vagy azok összezúzás utá­ni darabjait eltávolítani a veséből. A szükséges eszközökre nem volt pénze a kórháznak, a Paksi Atom­erőmű vásárolta meg az urológiai osztály számára az alapvető mű­szereket, az intézmény a röntgen­képerősítő készüléket szerezte be. 1987. második felében megtör­tént az első percutan kőeltávolí­tás. A következő évben a műtétet már az osztály minden orvosa vé­gezte és az endoszkópos műtétek aránya 40% fölé emelkedett. Vese­kő miatt csak kivételesen került sor feltárásra és a hólyag- és prosztataműtétek túlnyomó ré­szét is endoszkóposán végezték. Szokásos évi értékelésében az Or­szágos Urológiai Intézet a megyei osztályok közül a szekszárdi uro­lógián találta a legjobb endoszkó­pos átlagot. 1991-ben elkezdték a vesekövek zúzását a testen kívül gerjesztett lökéshullámmal (ESWL), további lépést téve a nem invazív beavatkozások hiá­nyában. Az új technika azonban új problémákat vetett fel: meg­növekedett az elakadt kövek szá­ma a vesevezetékben a kőzúzá­sok után. A megfelelő műszer be­szerzéséig több alkalommal mű­téti feltárásra kényszerültek. Az új műtéti eljárások sok, egyszer használatos anyagot igényeltek, ezekből soha nem volt elegendő, csak szabálytalan újra sterilezés- sel lehetett a hiányt pótolni. Prosztataszűrés A nemzetközi szakmai iránynak megfelelően elkezdték a proszta­tabetegségek szűrését, amit ha­marosan nagyban segített a pályá­zaton nyert uroflowméter alkal­mazása. Az országban elsők kö­zött kezdték el a prosztatarákos betegek kezelését totális gyógy­szeres blokáddal. Munkájuk elis­merését jelentette, hogy több nemzetközi klinikai gyógyszer­vizsgálatban való részvételre is felkérték az osztályt. . 1995-ben, miközben a műtétek száma 10%-kal nőtt, az osztály ágyszámát 20%-kal csökkentette a kórházvezetés. Ezzel egyidejűleg a volt tamási járás járóbeteg-ren­delése a Dombóvári Kórház uro­lógiai osztályához került, ami kedvezőtlenül hatott a megyei osztály betegforgalmára - elegen­dőnek bizonyult viszont a 40 uro­lógiai ágy. A prosztatatúltengés új, úgyne­vezett alternatív kezelési módjai közül a transurethralis vaporisa- tiot vezették be. Az országos inté­zet ismét színvonalasnak ítélte az osztály endoszkópos, átlagosnak a nyílt műtéti tevékenységét. Né­hány speciális gyakorlatot igény­lő, országosan sem nagy számban végzett műtét kivételével az osz­tály, megfelelő diagnosztikus hát­térrel, a teljes urológiai műtéti re­pertoárral rendelkezett. A külön­leges műtétekre szoruló betegeket a regionális centrumba, országos intézetekbe, vagy célszemélyhez küldték. Nagy segítséget jelentett a min­dennapi munkában, hogy egy fel­újított ultrahangkészüléket kapott az osztály. Ezzel a diagnosztikus tevékenység hatékonyabbá vált és lényegesen csökkent az eszközös vizsgálatok száma. Szerencsére, mert az endoszkópok egyre in­kább elhasználódtak, a kórház képtelen volt megfelelő pótlásuk­ra. Nagy minőségi ugrást jelentett a videoendoszkópos rendszer megvásárlása, ami a terápiás ha­szon mellett jól szolgálta a fiatal orvosok oktatását is. A nehézségeket fokozta a nő­vérhiány, 1997-től már nem volt annyi szakápoló, hogy három műszakot lehetett volna kiállítani, így 12 órás műszakokat szervez­tek, rosszul fizetett, elcsigázott nővérekkel. Az ezredforduló pozitívuma a sebészi lézerkészülék beszerzése, negatívuma a műtőblokk átadásá­nak sokadszori elmaradása volt, ami miatt az osztály nem jutha­tott hozzá a beruházás keretében megrendelt műszereihez. Alacsony ágyszám 2001-ben az osztály ágyszáma is­mét, ezúttal közel 30%-kal, 28 ágyra csökkent. Ezzel sikerült a kórtermek korábbi zsúfoltságát némileg csökkenteni, a kívánatos fokozatú komforttól azonban még így is elmaradt az osztály. Az uro­lógiai sebészet nagyfokú átalaku­lása lehetségessé tette, a finanszí­rozási rendszer pedig szinte meg­követelte a kevesebb ágyon való gyógyítást. Tekintve, hogy az uro­lógiai betegségek nem kis része akut formában jelentkezik és hogy az osztály folyamatos felvé­teli készenlétben áll, az alacsony ágyszám veszélyeket is hordozhat magában. Közel 50 éves története során az urológiai osztály működésé­nek körülményei szinte soha nem voltak optimálisak. Korábban, amikor a műszerek kevésbé vol­tak bonyolultak és költségesek az időszakos orvos-, és nővérhiány, később az anyagi eszközök szű­kös volta korlátozta az osztály le­hetőségeit. A kedvezőtlen körülmények el­lenére az urológiai osztály min­denkor megfelelt az iránta tá­masztott követelményeknek. Az operatív munka mellett a napi ru­tintól eltérő, szélesebb orvosi tu­dást és nagyobb ambíciót igénylő tevékenységet is folytattak. Éve­ken át részt vettek a vese eredetű és hypertoniás (magas vérnyo­másban szenvedő) betegek kóris- mézésében és részben kezelésé­ben is; az ultrahang diagnosztika előtti korszakban a megye összes kórháza számára itt végezték a hashártya mögötti terület phr le­vegőtöltéseket, a nyirokrendszer kontrasztanyagos vizsgálatait és a vese-biopsziákat. Éveken át ellát­ták saját műtéteik érzésteleníté­sét, a nefrológiai részleg megala­kulása előtt ritka nephrológiai be­tegségeket diagnosztizáltak és gondoztak. Az endoszkópia ma­gas szintű művelése, a szakmai szabályok tisztelete, a betegköz­pontú ápolás és gyógyítás, a ba­rátságos légkör volt jellemző az osztályra. A szakmával kapcsola­tos félelmek ellenére a betegek körében is jó híre volt a szekszár­di urológiai osztálynak. Talán ma­radt valami belőle az új évezred éveire is. Utószó- Nincs lehetőségem, hogy a ren­delkezésemre álló keretek között felsoroljam mindazok nevét, akik­nek a Tolna megyei urológiai ellá­tás köszönhet valamit - mondta dr. Streit Béla. - Nagyon sokan vannak: takarítónők, tálalósok, nővérek, asszisztensnők, műtőse­gédek, 'műtősnők és orvosok, akiknek az eltelt évtizedekben nem rangsorolható érdemeik vol­tak a betegek jó közérzetének megteremtésében, szenvedésük enyhítésében, gyógyulásuk előse­gítésében. Köszönet érte az osz­tály minden egykori és mai dolgo­zójának! Hálásan köszönöm a mindenkori kórházvezetés és a társosztályok - különösen a diag­nosztikus osztályok, az anesztezi- ológia szolgálat, a véradó állo­más, a gyógyszertár és a műszaki osztály dolgozóinak készséges együttműködését és önzetlen se­gítségét! Urológiai szakrendelések: Rendelőintézetben: 8-tól 14 óráig munkanapokon Osztályos ambulancia: 8-tól 13 óráig A vizsgálathoz beutaló nem kell.- Ha nem a rendelőintézetbe, hanem az osztályra jön a beteg, akkor is fogadjuk, nem küldünk el soha senkit - mondja a fő­orvos. Az 50 éves évforduló alkalmából tudományos ülést tartottak Inkontinenciakezelés • Nem kell mindjárt műtét Jó hír az inkontinenciaproblémákkal (vizelet-visszatartási nehéz­ség) küszködő nőknek, hogy az enyhébb esetekben nem kell rög­tön műtéti beavatkozást végezni, van más megoldás is. A megyei kórház urológiai osztályán egy ideje olyan elektromos kezelést vé­geznek, mely erősíti a betegek gát- és hólyagzáró izomzatát, eny­hülnek a betegek problémái. A kezelés eredményeként az esetek túlnyomó részében elkerülhető a sebészi beavatkozás. Az inkontinencia elektromos kezelésre nem kell beutaló. A vize­let-visszatartási problémában szenvedő nők munkanapokon 8-tól 12 óráig kereshetik fel az urológiai ambulanciát.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom