Tolnai Népújság, 2004. április (15. évfolyam, 77-101. szám)

2004-04-26 / 97. szám

2004. Április 26., Hétfő TOLNA MEGY E 2 0 0 4 K É T Y 7. OLDAL Együtt könnyebb, sokkal könnyebb „Elképzeléseink vannak, de őrült sok pénz kell hozzá” Dombok ölelésében fekszik a falu, a 65-ös út szeli át fotó: bakó jenő Tulipántenger, árvácskaszigetek, rózsaszín virágfátyolba borult barackfák, ápolt pázsit az udvarokon, a domboldalakról pedig fehé­ren bókoló szilvák néznek a le a szép és csen­des kisfalura, Kétyre. Talán soha nem olyan hívogató a község, mint most tavasszal. Szokták mondani: olyan a község, amilyen a polgármestere. Gödrei Zoltán és a hivatal- segéd, Márton Gergelyné csinos kis kerek kertet varázsolt a hivatal elé: ha vendég érke­zik, hát rendezett környezet fogadja. De a vendégek nem nagyon érkeznek, átro­hannak busszal, kocsival a főúton, legfel­jebb a hosszú tomácos, kovácsoltvas kerí- téses sváb házakat csodálják meg, a temp­lomot a domb tetején és előtte a székelyka­put. A községben nincs olyan ház, amely kuriózumnak számítana, és egyelőre táj­házba sem lehet betérni. Igaz, hogy lehet igényelni Sapard-támogatást díszesebb fa­lusi házak felújítására, de ehhez a tulajdo­nos engedélye is kell. Egy ilyen ház renová­lása ha mondjuk 500 ezer forintba kerülne, s lenne pályázaton nyert pénz, az önkor­mányzat százezerrel tudná kiegészítem. De akkor mit mondanának azoknak, akik úgy gondolják: az ő házukat is fel kellene újítani ilyen módon. Az lenne a jó, ha egy egységes utcát tudnának kialakítani csak Kétyre jellemző házakból, de egy sorban, azonos stílusban épült ház nincs a község­ben. Az itt élő svábok az 1900-as évek ele­jén építették portáikat, s a vagyoni helyze­tük jól tükröződik az oromfalon, a ház ma­gasságán, a hátsó fertályon található gazdasági épüle­teken. - Egyedül a turizmus fejlesz­tésével nem sokra megyünk, mint annyi minden­ben, ebben is ösz- sze kell fognunk a környező telepü­lésekkel. Zombán meg tudna szállni a pihenni vágyó idegen, Kétyen a Kisvölgy- ben, a Nagyvölgyben, Ódányon bort kós­tolni lehet, a kétyi tavaknál horgászni, ha valaki lovas kocsival szeretne körbenézni, arra is van mód a híres zombai fogatokkal, Murgán szép a pincesor, Felsőnánán a mű­emlék templom ad látnivalót. Hőgyész 12 percnyi autóútra fekszik Kétytől, a Duna innen fél óra autóút, közel van a Mecsek, Siófok és a tamási termálfürdő sincs mesz- sze. Persze az lenne a jó, ha Kétyen is meg tudna szállni a vándor, nem kellene ehhez csak 2-3 rendezett ház, mert hisz tudjuk, hogy egyre többen vannak, akik reggelente szeretnek a tyúkok között botorkálni, friss levegőre ébredni, és egyszerű, finom étele­ket enni. A falu ma már nem a trágyaszag­ról, a disznóról szól, pihenésre való annak, aki szabadulni akar a város zajától. Két né­met és egy holland házaspár már vásárolt házat a faluban, s úgy tették rendbe, hogy ne sérüljön az eredeti formája. Ők is fogad­nak vendégeket, a rokonokat, a családot, az ismerősöket. „Tiszták, rendezettek a porták, de ahhoz, hogy idecsalogassuk az idegeneket őrült sok pénz kellene”- mond­ja Gödrei Zoltán polgármester. Mert van rá mód, szeretnének a turizmus fejlesztésére is pályázni, de ehhez mindenekelőtt az kel­lene, hogy néhány család berendezkedjen az igényes vendéglátásra. ____________■ Be szélni idegen nyelveket A turizmus egyik gátja, hogy kevesen beszélnek idegen nyel­veket. Mert hát a német turista könnyen elboldogul Ausztriá­ban, Belgiumban és a környező országokban, de Olaszor­szágban is sokan beszélik ezt a nyelvet. Talán majd a gyere­kek, a fiatalok. Az általános iskola úgynevezett német nemze­tiségi iskola, ami azt jelenti, hogy magas óraszámban okítják a német nyelvet. Szeretnének csereüdülést is valahogy ösz- szehozni egy bajor kisváros oktatási intézményével: menné­nek a kétyi diákok, s fogadnák a külhoni iskolásokat. Szoboravatás és búcsú Melindáék vidékre költöztek A község híres szülötte Hege­dűs Gyula, aki 1870. február 3-án itt látta meg a napvilá­got. Az iskolában őriznek jónéhány dokumentumot ró­la, felavatták az emléktáblá­ját, s már elkészült a mell­szobra is, az iskola egyik ta­nárának munkája. Egy pecsétnyomót 1704-ben ké­szítettek, ami azt jelzi, hogy ké­szültek hivatalos iratok itt 300 év­vel ezelőtt. Erre az évfordulóra emlékeznek idén. Hegedűs Gyula mellszobrát állítják fel többek kö­zött, a szobor már elkészült, s a 1,5 méter magas, csiszolt műkő ta­lapzat is az avatásra vár. A 300. év­forduló eseménye a szabadtéri szentmise a templom előtt, ahova egyházi énekeket előadó kórust szeretnének meghívni. A szüreti vigadalmat a szekszárdi szüreti napok utáni hét végére tervezik, s úgy, hogy ahol a díszes menet megáll, az ott lakó gazdák kínálják a saját boraikat. A kultúrház előtti téren találkoznak utána a falu la­kói és természetesen a vendégeik, borkóstoló és persze bál zárja a napot. A búcsú László napján ese­dékes, s szerencsére június 27-e idén éppen vasárnapra esik. ■ Gödrei Zoltán a mellszoborral Az öttagú család tavaly ősszel költözött bérházi lakásból a faluba. Azért döntöttek Kéty mellett, mert itt szebb és na­gyobb házakat találtak, mint másutt.- A lakásunkat cseréltük a házra, mert mindenképpen vidéken, szép és csendes környéken szerettünk vol­na élni - mondja Boros Me­linda. Szekszárdon magas házban éltünk, s néztünk több házat is Szálkán, Alsónánán, de igen sokat kértek értük. Három gyermekünk van, Tábita hatéves lesz, Józsika Bálint és Józsika kétéves, a Bálint négy hó­napos. A férjem Szekszárdon dol­gozik, s fontos szempont volt az is, hogy jó legyen a közlekedés. Gyönyörű ez a környék, és ked­vesek, segítőkészek az emberek. Átalakítjuk a házat, s a szomszé­dok rögtön ajánlottak helybéli, megbízható mestereket, akik ol­csóbban dolgoznak, mintha más vidékről jönnének ide. Még nincs barátnőm itt, egy volt szedresi osztálytársunk él a faluban, ő szintén Szekszárdról költözött ide Kétyre. Domina de Komárom A temető felé kanyar­gó, lejtős út mellett ki­szedték a cserjéket, az öreg fákat, az utat mindig rendben kell tartani, mert esős idő­ben is itt kell kísérni utolsó útjára a halotta­kat. Három részből áll a temető: már temet­keztek ide az 1700-as években, új temető­részt nyitottak 1820- ban, aztán a későbbi időkben. A legrégebbi temető egy körülbelül 50x50-es területen ta­lálható, kicsiny dom­bocskák láthatók itt, a halott emlékére állított fakereszt hívtak, hogy fejtse meg a régi sírkő Hamarosan gépekkel - mert más- réges-rég a földbe korhadt. Furcsa titkát. Odor János muzeológus járt képp nem lehet - kiássák az érté- alakú, domború, megkopott és a sírnál, s a következő feliratot si- kés sírkőládát, s akkor majd töb- mohával félig fedett sírhalomra labizálta ki az elkopott betűkből: bet tudunk a valaha élt komáromi bukkantak itt nemrég, s régészt is Éva Sándor Domina de Komárom, hölgyről. ___________________■ A mellszobor alkotója A tanárnőnek nincsenek művészi ambíciói Borsiczkyné Kaponya Kitti az általános iskolában tanít, ahogy mondja: majdnem mindent, de legfőképp törté­nelmet, földrajzot és rajzot. Kitti a tanítóképző főiskolán végzett. Ő készítette el Hege­dűs Gyula mellszobrát.- Nem volt kiemelkedő­en jó kézügyességem sem az általános, sem pedig a középiskolá­ban. A rajz azonban igen közel állt hozzám. Aztán fordult a helyzet: a főiskolán készítettem 5-6 grafikát. Én főleg akkor dolgozom, ha van konkrét feladatom, nincse­nek művészi ambícióim. A Hege­dűs Gyula portréval kapcsolat­ban volt szó arról, hogy felkérnek rá egy profi szobrászt, de az százezer forint körül indult vol­na, de ebben nincs benne sem az anyag, sem pedig a kiöntés költ­sége. Ekkor vállaltam, hogy meg­mintázom agyagból. Fénykép alapján készült a főiskolán, Ador- jáni Endre szobrászművész segít­ségével. Bár már nem vagyok főiskolás, meg­engedték, hogy dolgoz­zam az agyagozó te­remben. Itt az iskolá­ban rajzszakkörre jár­hatnak a gyerekek, ta­valy kiállítást is rendez­tünk a munkáikból. A megnyitó olyan volt, amilyennek lennie kell, még halk zene is szólt. Egyik ta­nítványom, Barabás Bernadett fo­lyamatosan indul a rajzpályáza- tokon és szép sikereket ér el. ■ Híres, Értékes Ráchegytől Kétyig Kéty a török hódoltság idején a falu a mai helyétől délebbre, a Ráchegy környékén terült el, majd teljesen elpusztult. 1766- ban az akkori földesúr, Sándor István megengedte az imaház megnagyobbítását. A XVIII. sz. második felében az akkori föl­desúr, valószínűleg Pászmándi Gábor az imaházat és az iskolát erőszakkal elvette és gazdasági épületekké alakíttatta. A türel­mi rendelet után, 1786-ban kezdték az új templomot épít­tetni. 1827-ben, 1833-ban és 1845-ben tűzvész pusztított a községben. 1944 és 1948 között 869 német nyelvű hagyta el a községet, akiknek helyére 577 bukovinai székelyt (225 család) és 134 Csehszlovákiából áttele­pített felvidéki magyart (42 csa­lád) telepítettek le a községbe. Cirádák a Kossuth utcában Fénykép és videofelvétel is ké­szült a Kossuth utca egyik há­zának a homlokzatáról: gazda­gon díszlttették annak idején az építtetők. Színesre festett női- és férfiportrék néznek a já­rókelőkre, akantuszlevelek tükrözik vissza a széldeszkák faragásait. Nincsenek túl jó ál­lapotban, de ki tudja, talán egyszer ezt a házat is helyreál­lítják eredeti formájában. Kórus, meccs és kirándulás Szlovákiában, Nyitra mellett van egy hasonló nevű kis tele­pülés, Érsekkéty. Valaha az esztergomi érsekséghez tarto­zott, s jónéhány éve tart a test­vér-települési kapcsolat. Többször jártak már egymás­nál, például elmentek a kórus tagjai, akik a bukovinai szé­kely népdalokat gyűjtik és éneklik, játszott egymással a két focicsapat is. Az érsekkétyi kórus magyar és felvidéki nép­dalokat hozott a szülőfalujá­ból. Az idők során természete­sen kialakultak baráti, családi kapcsolatok is, ami jelesebb eseményekre történő kölcsö­nös meghívást, együtt töltött ünnepnapokat, kirándulást, lá­togatást és persze egy kis ki- kapcsolódást jelent. A tengerpart és a Balaton Hová jutnak el a kétyiek? Akad, aki meglehetősen gyak­ran nyaral Horvátországban, mások rendszeresen utaznak Németországba, mostanában sokan vágyódnak Egyiptomba. A legtöbben azonban a kör­nyező melegvizes fürdőket ke­resik fel, mert nagyon jó a köz­lekedés Tamásiba és Guna- rasba, a remek gyógyvíz pedig sok embernek hoz enyhülést. Itt is, mint szerte az országban divatba jöttek a termékbemu- tatós utak, mert olcsók, és egy kis kikapcsolódást ígérnek. Azonban - merthogy minden faluba betérnek - hosszadal­mas a buszos utazás, s megle­hetősen kevés idő marad a lát­nivalók megtekintésére. Idén: Tercsiké kupa Tizenharmadik éve, hogy fo­lyamatosan megrendezik a fa­luban a Tercsiké kispályás lab­darúgó kupát. Húsz-huszonhá­rom falusi csapatot várnak erre a jó hangulatú mérkőzésre, szí­vesen jönnek a távolabbi, alföl­di falvakból is. Már elkezdték az előkészületeket az új öltöző építéséhez, mert a régi romos, és erre nem igazán alkalmas. Ha elkészül, a közönség is kul­turált körülményeket talál a mellékhelyiségben.

Next

/
Oldalképek
Tartalom