Tolnai Népújság, 2004. március (15. évfolyam, 51-76. szám)
2004-03-27 / 73. szám
9. OLDAL Pitagorasz és a tűsarok Egy angol tudós meglátta Sarah Jessica Parkért hihetetlenül magas tüsarkú cipőjében tipegni. 14.oldal Lázár Kati 1948-ban született Erdélyben, Nagyváradon. 1963-ban települt át szüleivel Magyarországra. 1973- ban végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, és a 25. Színház tagja lett. 1974- ben Miskolcra szerződött. 1976-tói Szolnokon játszott. 1978-ban a Nemzeti Színház tagja lett. 1980-ban Kaposvárra szerződött. 1986-ban Jászai Mari-díjjal tüntették ki. 1991 -ben Jordán Tamással közösen megalapította a Merlin Színházat, amelynek egyik vezetője lett. 1994-ben az Új Színház társulatához csatlakozott. 1997- ben kiváló művész kitüntetésben részesült. 1998- ban visszatért Kaposvárra a Csiky Gergely Színházhoz. 2004-ben művészetét és munkásságát Kossuth-díjjal ismerték el. Egy öreg török asszony elismerése Olsavszky Éva, Ascher Tamás, Molnár Piroska, Babarczy László és Lázár Kati. Hogy mi a közös bennük? Mindannyian a kaposvári Csiky Gergely Színház tagjaként kaptak Kossuth-díjat. Utoljára közülük Lázár Kati, aki alig két hete vehette át a parlamentben Mádl Ferenc köztársasági elnöktől a kitüntetést.- Mikor tudta meg?- Talán öt nappal előtte - válaszolta nagyot slukkolva elmaradhatatlan cigarettájából Lázár Kati.- Meglepődött?- Három éve állandóan jöttek az előhírek, korai gratulációk, hogy most aztán már tényleg megkapom a díjat. Mivel idén sem érkezett sokáig értesítés, tudomásul vettem, ezúttal sem leszek a díjazottak között.- Gondolom, annál nagyobb volt a meghatottsága.- Olyan természetesnek tűnt az egész. Ezt most nehogy nagyképűségnek vegye! De erről nem lehet csak giccsesen, fennkölten vagy pátosszal beszélni, úgyhogy inkább hagyjuk.- De azért élete nagy pillanatai közé tartozott?- Természetesen. De másként, mint gondolja. Egy-egy előadás után a közönség reakciója az adott pillanatban többet ér. Ez a fajta elismerés pedig inkább a szakmától és a zsűritől jött. Boldog vagyok, jólesik, hogy szerintük is elértem egy bizonyos minőséget, színvonalat.- Honnan indulva?- Háromévesen már játszottam a nagybányai színházban.- Ezek szerint erősek voltak a családi hagyományok.- Anyám, sőt a nagyanyám is színésznő szeretett volna lenni, de nem sikerült nekik. Anyám súgóként dolgozott Nagybányán, így kaptam életem első szerepét Harag György rendezőtől. A Liliomfiban parasztfiút játszottam.- Emlékszik még a szövegre?- Bár 52 esztendeje történt, mivel nagyon készültem, belém ivódott: „Gyuri bácsi, megjöttek a színészek, a komédiások...”- Egy sztár első villanása...- Körülbelül negyvenéves koromig tényleg sztár szerettem volna lenni, tündökölni akartam, elismerésre, díjakra vágytam. Minél több darabban és filmben vágytam játszani.- Teljesültek a vágyai. Jászai-díjas, kiváló művész, megannyi filmszerep fűződik a nevéhez. Kire szeretett volna hasonlítani?- Egyértelműen Törőcsik Mari és Őze Lajos volt a két ideálom, de persze azért mások is. A kezdetekkor, a Nemzeti Színház stúdiósaként a legnagyobb élményt a próbák jelentették, amikor Major Tamás irányította Törőcsiket és Őzét.- Majornál kezdeni... Nem tűnik leányálomnak. Azt mondják, nehéz ember volt.- Csodálatos, igazi színházcsináló ember volt! Talán ő alapozta meg a Székely-Zsámbéki-Ascher-féle színházat. Megelőzte korát, mint Moliere vagy Shakespeare. A politikai részét pedig akkor még nem értettem a dolgoknak, és most sem érdekel, tudatosan távol tartom magam tőle. Viszont akik akkor megértették őt, megtalálták helyüket ezen a pályán, igazán kiváló színészek lettek.- Sztárok?- Kit vagy mit tartunk sztárnak, sztárságnak?- Mai értelemben a kereskedelmi tévékben és a bulvárlapokban szereplést.- Aki idejön Kaposvárra, az nem tart erre igényt.- Kívül kerül a reflektorfényen?- Ebből a szempontból igen. Ám szakmailag előrébb léphet. Nekem például a visszajövetelem nélkül nem lett volna teljes a színészi fejlődésem.- Mennyiben más ez a mostani közeg, mint két évtizeddel ezelőtt, a Csiky Gergely Színház egyik fénykorában?- Most én vagyok az öreg. Ám ennek ellenére mégis gyakran fiatalabbnak érzem magam, mint akkor. Talán mert szabadabb is vagyok. Hogy a kérdésre is válaszoljak: a nyolcvanas években, Spiró György szavaival élve, „igen nagy volt itt a szürkeállomány”. És nemcsak a színészek, a csoportos szereplők, az egész GÁRDA nagyon egymásra talált, ettől lett abban a korban különleges a kaposvári színház.- Kilencvenegyben mégis elmentek Jordán Tamással.- Besokalltunk. Létre akartunk hozni valamit. Teremteni. Saját műhelyt, iskolát.- Ez lett a Merlin Színház.- De kiderült, nem igazán erre vágytam, megijedtem a felelősségtől. Kevés volt az önbizalmam. Nem éreztem magamban elég tudást, hogy tanítsak. Nálam volt a defekt, és végül bele is betegedtem. Ma már tudom, csak az önbizalmam volt kevés, a tudásom és képességem bőven elegendő lett volna a tanításhoz.- Most már jól van?- Mondjuk úgy, folyamatosan javulok.- A helyi közeg segít?- Természetesen. Sok mindent lehet egyedül csinálni, de nem színésznek lenni. Az összjáték, a partnerek kontaktusa, a csoport nélkül ez nem megy.- Ha elmúlik ez az érzés, vége a pályafutásának?- De miért múlna el? Kitarthat akár a halálig is.- A kritikát elfogadja?- Ha olyantól érkezik, aki fontos nekem, mindenképpen. De legtöbbször el sem jutnak hozzám. Csak akkor olvasok el egyet-kettőt, ha valaki az orrom alá dugja: nézd, mit írtak rólad. Rájöttem, megzavar, akár jó, akár rossz a kritika. Azóta a belső hangomra támaszkodom.- Rendezőként is?- Ritkábban rendezek. Sőt, összességében elmondhatom, hogy egyre kevesebb feladatot vállalok. Rájöttem, a színház mellett más fontos dolgok is akadnak az életben.- Előtérbe került a magánélete?- Amióta megvannak a kutyáim - két keverék, illetve most van egy harmadik is, akinek gazdát keresek -, belépett az életembe a természet. Rácsodálkoztam, próbálom megérteni, és ez által én is megváltoztam. Tizenöt évvel ezelőtt még nem lett volna a barátom néhány ismerős varjú, vagy a tölgyfa a lakásom mellett. Mintha érezném a reakcióikat. Egyébként, s ezt bizonytalanul mondom, amennyire az életem a színház, annyira akadályozza is a magánéletet.- Ne is próbáljam meg elképzelni háziasszony szerepben?- Mivel többlaki életet élek, nehéz állandó háztartást vezetni, inkább úgy mondanám, vissza-visszatér belém a háziasszony. Ráadásul a lányomnak köszönhetően nincs is akkora szükségem erre a szerepre, ő ugyanis nagyszerűen főz.- Pedig hasonló problémákkal kellene küszködnie, lévén ő is színésznő. Gondolom, eleve erre a pályára szánták.- Mi mást sugalltam volna neki?- A szerepeiben is segít neki?- Nincs szüksége rá. De ha - ő Egerből én meg Kaposvárról - hazamegyünk, éjszakákon át beszélgetünk. Elmegyünk közösen a Gellért-fürdőbe dumálni, ahol még tornázni is szoktunk a kőpadokon. Olyanok vagyunk, mint két régi török asszony.- A hangjából érződik, nagyon büszke rá. Ráadásul neki sem lehet könnyű: két Kossuth-díjas szülő...- Valahol minden gyereknek nehéz, hiszen mindenkit a szüleihez hasonlítanak. Szerencsére Adél átlátja a dolgokat, s a fejlődésére, a munkára koncentrál. Azt is tudatosan választotta, hogy Egerbe szerződött. Kaposváron volt ugyan gyakorlaton, de önállóan be akarta bizonyítani, felteszem magának is, több ő, mint Jordán Adélka. Mellesleg Kaposváron született, az öltözőben szoptattam...- Elképzelhető, hogy egyszer mégis együtt szerepelnek?- Nagyon szeretném. Talán lesz is lehetőség rá.- Miért éppen ez maradna ki az életéből? Nagybányáról indulva Budapesten, Miskolcon, Szolnokon és Kaposváron át... Rengeteg helyen, kiváló művészekkel játszott együtt, s mindenütt elismerték. Mit gondol, ha annak idején nem jönnek át a szülei Magyarországra, kiteljesedett volna ennyire a pályája?- Azt hiszem, kellett a váltás. Még akkor is, ha nagyon nehéz életünk volt, amikor tizenöt éves koromban áttelepültünk. Apám, aki Erdélyben osztály- vezető főorvos volt, itt mindössze egy SZTK-állást kapott, anyám pedig háztartásbeliként csak velem törődött, az én sorsomért izgult. Meg kellett szoknunk egy teljesen új életformát, de hát ennek, úgy tűnik, így kellett lennie... VAS ANDRÁS A színészetről mondják | Szerepek és elismerés A színészet szadista szakma. Az, hogy én másokat meg tudok ríkatni, nekem örömet okoz. Hernádi Judit színésznő (Képes 7, 1990 május 26.) A színészet csak azoknak szép pálya, akik viszik is valamire. Kabos László színész (Kurír, 1995. augusztus 16.) A színészet országos foglalkozás. Székhelyi József színész (Fejér Megyei Hírlap. 1996. július 13.) A versmondás a színészet háztájija. Molnár Gál Péter khtikus (Népszabadság, 1997. augusztus 19.) A színészetet csak nagyon szemérmes emberek művelhetik, mert ők képesek igazi kitárulkozásra. Töröcsfc Mari színésznő (Magyar Hírlap, 2000. augusztus 26.) Nekem mindig munka volt a színészet, s most már nyűg is. Reviczky Gábor színész (24 óra. 2003. január 9.) Leenane szépe A színészről mondják Bár mindenkiben sok ember lakozik, csak a színész az, aki ezt elő is tudja hívni. Kozák András színész (Taps, 1990. szeptember) A jó pap holtig, a színész még hamvasztás után is tanul. Raksányi Gellért színész (Szabad Föld, 1991. január 29.) A karakterszínész oda-vissza láttatja az embert, a hős csak vissza. Schubert Éva színésznő (Új Magyarország, 1994. augusztus 6.) A színház mindig kicsit ellen- , zéki, bár benne a színész szervilis. Kállai Ferenc színész (Kurír, 1994. augusztus 28.) A színész első fizetsége az, hogy a közönség hogyan fogadta. Haumann Péter színész (Délvilág, 1995. február 10.) Az a színész, amelyik elhiszi magáról héttől tíz óráig, hogy ő Anglia királya - nem normális. Ha nem hiszi el, akkor rossz színész. Agárdi Gábor színész (Somogyi Hírlap, 1995 december 16.) Nem az a nagy színész, aki az igazgatójától nagy szerepeket kap, hanem aki percek alatt légkört tud teremteni. Gálvölgyi János színész (Magyar Nemzet, 1997 március 28.) Kétszer jó színésznek lenni: egyszer, amikor az embert felkérik, aztán amikor felveszi a gázsiját. Ujlaky Dénes színész (Zalai Hírlap, 2001. július 31. A
