Tolnai Népújság, 2004. január (15. évfolyam, 1-26. szám)
2004-01-08 / 6. szám
4. OLDAL MEGYEI TÜKÖR 2004. Január 8., csütörtök Friss virágok a márványtáblán Legyen mementó minden visszaemlékezés A ma fiataljainak már történelem a máíenkij robot, a Szovjetunióban töltött kényszermunka. Azonban élnek még elszenvedői közül néhányan, akiknek visszaemlékezései mementó- ként szolgálhatnak az utókor számára. Bonyhád A második világháború utolsó szakaszában a világtörténelem számára jelentéktelen, de a magyarországi németek számára sorstragédiát jelentő események zajlottak. Sok ezer német származású magyart hurcoltak a Szovjetunió hírhedt munkatáboraiba kényszermunkára, máíenkij robotra. Bortyhádról és környékéről is emberek százait indították útnak. A gimnáziumban összegyűjtött fiatal fiúkat és lányokat, életük teljében lévő férfiakat és asszonyokat 1945. január 7-én azzal ültették lovas kocsikra, hogy két hétre a Bácskába mennek kukoricát törni. A két hétből öt, kemény munkával, számtalan megpróbáltatással teli esztendő lett. Baján bevagonírozták őket, s közel egy hónapos gyötrelmes utazás után, február 2-án érkeztek szenvedéseik színhelyére, Andre- jevkába, ahol február 16-án szálltak le először a bányába, és 1949. október 22-én tették le a csákányt. Az elhurcoltak közül többen már útközben, majd még többen az átélt megpróbáltatások során veszítették életüket, s Ukrajnában alusszák örök álmukat. Bayer Péter és felesége a „szerencsések” közé tartozik. Ők öt esztendő után hazatértek, emlékeikben azonban elevenen élnek a Donyec medence 1026-os lágerében, a 32-es bányában töltött napok. Az az idő, amikor nevük helyett számuk volt, amikor tizenkét órákat dolgoztak étien, szom- jan a föld gyomrában, amikor társaik sírját ásták, s akkor azt sem tudták, hogy a hatalmas ország melyik részén helyezik őket örök nyugalomra. Bayer Péter néhány társával 2000-ben megkereste temetőjüket. Keresztet állítottak emlékükre. Úgy mondja, ha egészséBonyhádon, a Petőfi Sándor Evangélikus Gimnáziumnál az elhurcoltak hozzátartozói, diákok és a város együttérző lakói emlékeztek az idegen földben nyugvókra. Rittinger Antal, a Német Kisebbségi Ön- kormányzat elnöke és Kráhling Dániel evangélikus esperes idézte a régi eseményeket, majd Potápi Árpád polgármester és a gimnázium tanulói (képünkön) megkoszorúzták az áldozatok emlékére állított márványtáblát ge engedi és társakra talál, újra útra kel, hogy friss virágot tegyen a kereszthez. p. á. Állampolgársági eskü, szülőkkel Kitartás kell az állampolgárság megszerzéséhez Állampolgársági esküt tett Sturc Boglárka szerda délelőtt a szekszárdi polgármesteri hivatalban. Az ok, ami miatt Magyarországra költözött a szabadkai lány, nem egyedi eset. A délszláv háború annak idején sokakat kényszerített arra, hogy elhagyják szülőföldjüket. Szekszárd Akár városképi jelentőségű lehetne Sturc Boglárka, a ma már hazánkban élő szabadkai lány. Ugyanis ritka szép. A gond csak az, hogy szerda délelőtt ugyan Szekszárdon tette le az állampolgári esküt, de amúgy Pesten él. Elmondása szerint persze elképzelhető, hogy szekszárdi barátjával egyszer még itt telepszenek le, de munkájuk egyelőre a fővároshoz köti őket. Sturc Boglárkát a délszláv háború sodorta Magyarországra, az a cég, ahol a háború kitöréséig dolgozott, kénytelen volt székhelyét hazánkba menekíteni. Mivel Boglárka volt az egyetlen az ott dolgozók közül, aki tudott magyarul, a céggel együtt neki is költöznie kellett. Először Szekszárdin, majd Pestre. A mókás az, hogy szekszárdi barátját már a fővárosban ismerte meg. Sturc Boglárka az eskü szövegével A lány elmondta, hogy eddig minden alkalommal, ahogy a magyar Himnuszt meghallotta, teli torokból énekelte, de most, az állampolgári eskü előtt, akkora gombóc volt a torkában, hogy egy hang se bírt kijönni a száján. Boglárkával együtt ünnepeltek a szülei, és barátjának családja is, az eskütétel szépre, meghatóra sikeredett. A már magyar állampolgár Sturc Boglárka szüleinek talán nem ez volt a legnehezebb, hanem az, amikor lányuk annak idején eljött otthonról. Hál' Istennek Szabadka és Pest között azért nem olyan nagy a távolság, hogy három-négy napot egy hónapban ne tölthetnének együtt. A fiatal lány a többi hasonló helyzetben FOTÓ: BAKÓ JENŐ lévő leendő honfitársnak kitartást kíván, mivel neki, annak ellenére, hogy magyar ajkú, és felmenői közt magyar állampolgárok is vannak, tizenkilenc hónapba telt, mire megkapta az állampolgárságot. Nem számítva azokat az éveket, amíg a munkavállalói és egyéb engedélyeket beszerezte. B. K. Szociális bérlakások Romlik a lakóépületek állapota Sárszentlörinc Mindössze hét lakás van a sárszentlőrinci önkormányzat tulajdonában, ezek között azonban egy olyan sincs, amely szociális bérlakásként funkcionálna. Az önkormányzat arra számít, hogy az elöregedett házak állapota tovább romlik, szükség lesz majd a rászorultak elhelyezésére, ezért pályázatot nyújtott be a Belügyminisztériumhoz. Négyszázötvennyolc ház van Sárszentlőrincen, ezek többsége a második világháború előtt épült, mindössze tizennyolc olyan lakás van, amit az elmúlt évtizedben emeltek. A masszívan megépített és még ma is karbantartott házak jó állapotban vannak, azonban készültek olyan épületek is, melyekhez olcsóbb építőanyagot használtak, vagy éppen gazdáik nem voltak elég gondosak, ezért állaguk leromlott. A Sasosi cigánytelepről 1960-as években kezdődött beköltözés során sok régi építésű, szigeteietlen tömés falú ház kelt el a községben. Ezek között sok olyan épület van, amely tönkrement, s bár nem egynek fiatal lakói vannak, a munkanélküliség sújtotta faluban egyre kevesebb háztulajdonosnak futja karbantartásra, felújításra. Az önkormányzat attól tart, hogy a közeljövőben szembe kell néznie azzal a problémával, amit az jelent, ha ezek a házak összedőlnek, vagy lakhatatlanná válnak. Az önkormányzat tulajdonában mindössze hét lakás van, ezek szolgálati lakásnak minősülnek, háziorvos, jegyző, védőnő, pedagógus lakik bennük. Szociális okokból szükségessé vált elhelyezésre nincs lehetősége az ön- kormányzatnak. Ez ösztönözte a testületet arra, hogy bérlakásprogramot dolgozzon ki. Célul tűzték ki, hogy évente egy, szociális elhelyezést biztosító bérlakást alakítanak ki ingatlanvásárlással és az épület felújításával. Az önkormányzat pályázatot nyújtott be, s egymillió-hétszázöt- venezer forintot nyert a Belügyminisztérium szociális bérlakás programján. A költségvetésből biztosított hétszázötvenezer forinttal kiegészítve ez a pénz elegendő lesz egy ház megvásárlására. A kiválasztott épület nem szorul felújításra - .tájékoztatott Hetesi Károly polgármester -, ám ha lesz rá elegendő pénz, megosztják majd a lakást, hogy több családot tudjanak ott elhelyezni. VT Lakások száma: 458 1919 előtt épült 142 KOMFORTFOKOZAT SZERINTI MEGOSZLÁS: 1920-1944 között 133 Összes lakás: 458 1945-1959 65 Összkomfortos: 77 1960-1,969 57 Komfortos: 198 1970-1979 18 Félkomfortos: 44 1980-1989 25 Komfort nélküli: 106 1990 után 18 Szükséglakás: 33 Felújítják a bérleményeket Tizenkét épület szépült meg tavaly Dombóvár Az önkormányzat 234 bérlakásának működtetését tavaly a főként tartósan állás nélkül lévő helybelieket foglalkoztató Jóléti Szolgálat Alapítványra bízta. A civil szervezet az elmúlt évben tucatnyi épületet újított fel, és azt tervezi, hogy ezt a munkát az idén is folytatja. A Jóléti Szolgálat Alapítvány dolgozói jelenleg az egykori Dőry- féle lekvárgyárban raktárhelyiségekből alakítanak ki két bérlakást. Az egyedi fűtéshez szükséges kémények építését hamarosan befejezik a szakemberek, azután a szobák, a konyhák és a fürdők falait húzzák fel a kőművesek, majd a víz-, a szennyezés a villanyszerelés, valamint a burkolás következik, végül pedig a festésre és a mázolásra kerül sor. A mintegy másfél millió forintba kerülő munkával január 31-ig végeznek a civil szervezet alkalmazottai. A bérlők február elején költözhetnek be komfortos otthonaikba. Hamarosan megkezdődik egy Arany János téri önkormányzati ingatlan szükséglakásokká történő átalakítása is, ahol a krízis- helyzetbe került családok átmeneti elhelyezését biztosítják majd. Eközben a Jóléti Szolgálat Alapítvány építőbrigádjának vezetői felmérik a teljes bérlakásállományt, és a rossz állapotban lévő épületek közül kijelölik azokat, melyek renoválása 2004-ben -időszerű lesz.-GRSzázéves kancsó ÚZD jaj de édes a leve/ jaj de édes jaj de jó/ de kedvemre való Száz éve készítette Steig 1st- Igyál pajtás belőle/ váljék ván azt a kancsót, amit egy .egészségedre/Éljen a barátság úzdi olvasónk, Klézliné Sztu- Emlékül csinálta és rajzolta pa Mari juttatott el szerkesz- Steig István Szekzárd” tőségünkbe. A törékeny tárgy örökség, és korát felirat igazolja. A százéves kancsót a következő felirat díszíti: „Éljen Katona József és neje Győri Erzsébet A kié ez a kancsó az/ Isten éltesse szép/ élte fonalát el nem engedje/ Életét szerencse/ sokáig kövesse/ végre bűnös lelkét-menyebben vezesse Szőlő tőke venyege/ A tulajdonos férje és a kancsó ■ A három számjegyű életkor Marika néni a százból húszat letagadhatna Emberemlékezet óta nem volt Zombának három számjegygyei leírható életkorú lakosa. Kocsis Jánosné, Marika néni immár ilyen helybéli polgár, tegnap 100. születésnapja alkalmából köszöntötték. Zomba Az ünnepelt arcát, érzékszerveit, szellemét, jó kedélyét nem tudta megrontani a kor, Marika néni száz évéből legalább húszat letagadhatna. A legidősebb zombai önállóan él, főz magának, takarít, tévésorozatokat néz, és gyakran sétál az utcán, legutóbb is valósággal elzavarta azt az ismerős autóst, aki felajánlotta, hogy elviszi a lányáékhoz. Marosvásárhely mellől kerültek férjével és két gyermekükkel a Zomba melletti Nagytormásra, még 1940-ben. Összesen hét gyermekük született, a legkisebb 1951-ben. Az idő múlásával a család persze tovább gyarapodott, Marika néninek kilenc unokája, tizenegy dédunokája és két ükunokája is van már. Férje, bár szép kort ért meg, már majdnem húsz éve nincs vele. A legidősebb zombai hölgyön viszont nehezen fog az idő. Gyógyszert rendszeresen soha nem kellett szednie, egy kis házipálinkát, vagy bort viszont a mai napig is szívesen fogyaszt. Az ételekben sem válogat, kedvence a rántott leves kenyérrel, de szereti például a kocsonyát is. A kórházat nem volt kénytelen behatóbban megismerni, egy kéztörés és egy szemműtét miatt volt csak ott vendég, rövid ideig. Azt viszont szereti, ha őt látogatják meg, körülötte vannak a családtagok. Azt mondja szomorú, ha egyedül van. A szomorúság szerencsére ritkán vendégeskedik nála. A falu nevében őt virágcsokorral köszöntő Szűcs Sándor polgármesterrel tegnap például azon évődtek, hogy ki fogja a másikat meghívni negyven év múlva a presszóba egy italra, és ki kit visz haza. Nem biztos, hogy az igen nehéz időket is megélt Marika néni elsősorban génjeinek köszönheti hosszú életét, hiszen szülei már kisgyermek korában meghaltak. De hogy életfilozófiája 9okat segített neki a zombai „rekord” elérésében, az biztos. Ez pedig így hangzik a százéves hölgy szavaival: többet ér a vicc, mint a veszekedés. -sé i
