Tolnai Népújság, 2003. október (14. évfolyam, 229-254. szám)

2003-10-04 / 232. szám

MEGYEI TÜKÖR 7. OLDAL 2003. Október 4., Szombat Százéves „Te parancsoltad meg, hogy templomot építsek és áldozati oltárt a városban, melyet lakóhelyedül választottál.” Bölcs. 9,8. A bátaszéki templom építésének kezdete 1899. július 14. Lebontják a régi templom mellett álló apátsági épületeket, kiássák az alapokat és még abban az évben ember ma­gasságúra húzzák fel a falakat. Az ünnepélyes alapkőletétel ideje 1901. július 21. Ekkor törté­nik a toronykereszt megáldása is, melyet Troli Ferenc püspök végez. A felszentelés napja 1903. október 4. Azért került a felszentelés er­re a napra, mert a templomot építtető Holndonner Ferenc ekkor ünnepelte pappá szentelésének 50. évfordulóját, s a felszente­lés alkalmából kapta a préposti kinevezést, s aznap mondta első főpapi szentmiséjét. Ez a nap a neve napja is volt. A templomot a bátaszéki templom Hofhauser Antal buda­pesti műépítész tanár tervézte. A tervek szerint monumentális templom épült három hajós, ke­reszthajókkal, kápolná­val, sekrestyével, orgona­karzattal. Jellemzője a monumentalitás és a csodálatos arányok. A templom méretei: hossza 62,3 méter, szélessége a kereszthajónál 31,9 m. A főhajó 16 méter magas, a torony 82,45 méter. A templom építéséhez 3 millió téglát használtak fel. Befogadóképessége 5000 fő. Üvegablakai Walter Gida budapesti üvegfestészetében készültek. A figurális ablakokon szentek élet­nagyságú képei láthatók. A nyu­gati homlokzat nagy rózsa abla­kán az angyalok kilenc kara lát­ható. A templom kifestését az ak­kori önkormányzat finanszírozta. A kivitelezést Blaskovits Bátori Mihály szabadkai festő és műhe­lye végezte a falképeket Krikler József festőművész készítette. A templom berendezése Leivisch Róbert szombathelyi oltárépítő és műasztalos műhelyében készült, a padokat Germann Ferenc pécsi műasztalos készítette. Az orgona az Angster cég pécsi műhelyében készült 2200 síppal. A legnagyob­bak 10 méteresek, a legkisebbek fél hüvelyknyiek. sümegi József A templom felszentelése Elkészült a lélegzetelállító szépségű, monumentális templom és 1903. október elején már mindenki izgatottan készült a nagy eseményre, a templom felszentelésére. A főúton diadalkaput állítottak, ok- nó előtt gyülekezni, hogy hosszú tóber 3-án délután 5 órakor elkezd- kocsisorral együtt vonuljanak a tek a küldöttségek a Polgári Kaszi- vasútállomásra Troli Ferenc püs­A lenyűgöző szépségű templombelső pök elé. A püspököt Erdős Gábor templomból az újba. Ebben a me- jegyző köszöntötte, majd megin- netben a papságon kívül részt vett dúlt a 18 kocsiból álló menet, élén Mittweg Henrik, a kultuszminisz- magyar lovasbandériummal a dí- tér képviselője, Bajó Pál főszolga- szesen kivilágított utcán a plébánia bíró, a templom tervezője és más elé. Itt a polgári lövész-testület és világi méltóságok. Az Oltáriszent- az önkéntes tűzoltó-egyet tagjai ség elhelyezése után megnyitották álltak sorfalat, mögöttük az ezrek- a templom kapuit a sok ezer hívő re felduzzadt közönség. Holndon- előtt. A 9 órai szentmisén három ner Ferenc prépost-plébános, Mitt- prédikáció volt. Streicher Péter weg Henrik, a kultuszminiszter hőgyészi esperes-plébános néme- képviselője és a környező,papság tül, evangélium után dr. Rézbányái számos tagja fogadta a püspököt. József pécsi teológiai tanár magya- Este 8 órakor ért a plébánia elé az rul, s az áldás után a püspök ismét a több ezer emberből álló fáklyás németül tartott remek szentbeszé- menet, melyet a tűzoltó testület el- det. Az ünnepi szentmisét Holn- nöke vezetett.Október 4-e verőié- donner Ferenc, a papi jubileumát nyes őszi nap volt. A templom is ünneplő bátaszéki prépost-plé- előtü tér már kora reggel megtelt bános végezte, Troli püspök segéd­vidéki hívekkel. A megáldás 8 óra- létével. A szentmisén a templomi kor kezdődött, melyet a püspök vegyeskar énekelt (50 gyermek, 15 végzett a zárt templomban. Ezen felnőtt). A szentmise után az egye- csak a papság vehetett részt. A sületek, testületek és a jó barátok megáldás után mennyezet alatt vit- köszöntötték a jubiláns plébánost, ték át az Oltáriszentséget a régi Az ünnepet díszebéd zárta. a Ünnepi programok Október 4. szombat: 16.00 Süme­gi József vetített képes előadást tart a templom történetéről a Vá­rosháza nagytermében, ezt követi a Ferenc házban a szentképkiállí- tás megnyitója. Az 18.00 órakor kezdődő esti szentmise után ün­nepi hangverseny. Fellépnek: a Bátaszéki Pedagógus Kórus, a Bátaszéki Szent Cecília Kórus, a Bátaszéki Kamara Kórus, Illés Te­réz énekművész és Lozsányi Ta­más orgonaművész. Október 5. vasárnap: 16.00 Mayer Mihály megyéspüspök ünnepi szentmi­sét mutat be és állandó diakónus- sá szenteli Sümegi Józsefet, a munkra és szeretettel várunk mindenkit a jubileumi ünnepségre, hogy ne csak Bátaszék lakói láthassák ezt a szép művet, a gyönyörű ér­tékeket. Hívunk mindenkit, ün­nepeljen velünk immár egy év­százada álló templomunkban: Herendi János tiszteletbeli kanonok, plébános a Régi fényében ragyog az oltár A tölgyfából fara­gott gyönyörű neo­gótikus oltárt a bátaszéki Görcs Pé­ter, egyházmegyei restaurátor újította fel. Mint azt Görcs Péter­től megtudtuk, az ol­tár tisztításával kez­dődött a munka. Köz­ben kisebb-nagyobb hibákra bukkantak, így felújítás lett a tisz­tításból. Az oltár hátsó ré­szét előbb stabilizál­ták, majd konzerváló eljárással tették hosz- szabb életűvé. Az ol­tár elejéről először az egy évszázad alatt rá­rakódott viaszos-kor­mos szennyeződést távolították el, majd a sok felületi sérülést, Megújult a csodaszép neogótikus oltár hibát javították ki. Az aranyozott és az úgynevezett tyatartók is, és most a gyönyörű, arany-metál felületeket szintén neogótikus oltár régi szépségér megtisztították és ahol kellett, ben és fényében ragyogva fqgad- pótolták. Megújultak a réz gyér- ja a híveket. __a „S zámomra kerek a világ” A tűz jegyében született zománcműves SZEKSZÁRD Lány, tanulás-elvonási tünetekkel „Soha nem éreztem szégyellnivalónak a cigányságomat” Tehetséges, szép, fiatal. A tolnai Sárközi Anita néhány hét múlva második felső fokú képesítését szerzi. Ő lesz a város el­ső cigány származású „kétdiplomása”. Nyilas vagyok, a tűz jegyében születtem. A zománc is tűz­ben éled fel. Megtaláltuk egy­mást - mondja Stekly Zsuzsa. Zománc képek ragyogá­sa tölti be a szekszárdi művelődési ház már­ványtermét. Stekly Zsu­zsa remekei, aki har­minc esztendeje indult a pályán. Tárlatának megnyitóján ritkán lát­ható sokaság gyűlt ösz- sze. Úgy látszik nem­csak tűzzománcaival varázsolja el az embereket. „A csodát magá­ban hordja,, - idézte dr. Töttős Gábor nagyon találóan Babits Mi­hályt a kiállítás megnyitásakor.- Nerp vagyok hivatásos mű­vész, nem végeztem főiskolát, én zománcműves vagyok - mondja Stekly Zsuzsa, miközben szemé­vel végigsimogatja a virágcsokrok sokaságát, melyeket jubileuma alkalmából barátaitól, ismerősei­től kapott. Többszörösen szeren­csés vagyok - folytatja. Van egy nagyszerű társam, a férjem és van két gyönyörű gyerekem. Ez olyan biztonságot és olyan tartalékokat ad nekem, ami semmi mással nem pótolható. Békességben élek a környezetemmel, a lelkemmel, számomra olyan kerek a világ. Szerencsés vagyok azért is, mert a legtöbb képemet kapom, valaki súgja, belülről jön. . Mosolyogva idézi fel „kínló­dásait”.- Gödörben voltam, amikor a zománc megérintette a lelkemet. Nem vettek fel a főiskolára, s azt gondoltam itt a világvége. Ebből a kezdeti időszakból való például az Ágnes asszony című képem, amelyet soha, senkinek, semmi­ért nem adnék. Ott lóg a szobám falán, mementó. A rosszban még­is volt valami jó. A Zománcgyár­ban dolgozhattam azzal az anyaggal, amellyel megpróbál­tam érzéseimet, gondolataimat kifejezni. A kezdet persze tele volt hibákkal, buktatókkal. Aztán a 80-as évek végén át­szervezték a gyárat, s „ebben a nehéz gazda­sági helyzetben a cég nem bírt el ilyen értéket nem termelő embere­ket”, mint én. És ekkor kezdődött igazán Stekly Zsuzsa al­kotói időszaka. Műhelyt alakított ki, vállalkozás­ba fogott, és saját útját járva meg­tanulta a művészi zománcképek készítésének minden csínját-bín- ját.- Sokszor elfárasztott az anyag. Meg kellett tanulnom az ékszer zománccal bánni. Soha, senki nem mutatott semmit. Ebben a szakmában ez nem divat. Egy ve­gyész barátnőm segített, aztán tettem hozzá valamit saját elgon­dolásaimból és egyszer csak ösz- szeállt. A rekesz zománcozással is ugyanígy jártam. Végül boldo­gultunk egymással. Nyilas va­gyok, a tűz jegyében születtem, a zománc is tűzben éled fel, megta­láltuk egymást. Most már azon vagyok, hogy másnak is megmu­tassam amit harminc év alatt ma­gam kiizzadtam. A táboraimban résztvevők remélem tovább vi­szik ezt a szemléletet. Stekly Zsuzsa ma már százhet­venegy önálló kiállítást tudhat ma­ga mögött, huszonegy nagy mére­tű munkája díszíti az ország váro­sainak, falvainak tereit, kálváriáit. A magában hordott csodát meg­osztja mindenkivel, aki kíváncsi rá. Jubileumi kiállítása október 13- ig - vasárnap kivételével - napon­ta 8-tól 20 óráig várja a látogatókat a szekszárdi Babits Mihály Műve­lődési Házban. PÁL ÁGNES- Kislány korában mi szeretett vol­na lenni?- Általános iskolásként először gyermekorvos, később kozmeti­kus. Aztán a legjobb barátnőmmel eldöntöttük, hogy együtt tanulunk tovább, és a vendéglátó-ipari szak- középiskolába mentünk.- Miként dóit el, hogy a tovább­tanulást választja?- Anyuék is látták, hogy jól megy a tanulás, és önszántamból is mentem volna. Amikor az egye­temre jelentkeztem, az anyu egy kicsit féltett, hogy mi lesz, ha felke­rülök Pestre. Az apu volt az, aki azt mondta, hogy ha féltenek is, el kell engedniük.- Úgy hallottam, hogy az első diploma megszerzése után „elvo­nási tünetei” voltak.- Hát igen. Először jött a nagy felszabadultság érzés, a „soha töb­bet tanulás”. Az első két hónapot még élveztem is. De korábban va­lahogy az életem részévé vált, hogy van a nyári szünet, de aztán szeptemberben jön az iskola. Ak­kor úgy döntöttem, hogy még kel­lene valamit tanulni. Az apu vette észre az újságban ezt a másoddip­loma lehetőséget, ami nekem is tetszett.- Mennyire számított „csodabogárnak” az egyete­men? Érezte-e, hogy. más­Sárközi Anita Sárközi Anita 25 éves, hajadon. Végzettsége okleveles élelmiszer- ipari mérnök, közgazdász szak­mérnök (ez utóbbi hamarosan). Hobbija a mozi és a természetjá­rás, baráti társaságban. képp néznek Önre, akár pozitív, akár negatív értelemben?- „Különc” voltam, de nem a származásom miatt számítottam csodabogárnak. Sokan nem is tud­ták rólam, hogy cigány családban születtem, pedig ezt soha nem ta­gadtam, nem érzem ezt szégyellni- való dolognak. Az esett rosszul, amikor valaki megtudta, hogy ci­gány vagyok, és azt mondta, hogy ezt nem „feltételezte” rólam.- Egyébként volt, amikor tapasz­talta hátrányát a származásának?- Szinte soha. Csak egy inci­densre emlékszem, Pesten egy bu­liban volt egy „beszólás”, hogy nem idén bámultam, vagy valami ilyesmi, de ettől eltekintve egyálta­lán nem okozott gondot ez a dolog.- Mit gondol, hány diplomás ci­gány ember él Tolnán?- Hát, én személy szerint nem ismerek egyet sem.- Azért kérdezem, mert kíváncsi vagyok, hogy Ön szerint mennyire egyedülálló, vagy megismételhető az a teljesítmény, amit Ön nyúj­tott?- Kicsit zavarba jövök ettől, hogy sokan azt gondolják, milyen nagy dolog két diploma. Egyrészt tényleg nagy dolog, ugyanak­kor mégsem feltétle­nül tartom annak. Nagyon sokat szá­mít a családi háttér, hogy mennyire támo­gatják a gyereket, il­letve mennyire tartják fontosnak a szülei, hogy tanuljon. Ter­mészetesen szükség van bi­zonyos képességekre is. Biztos vagyok benne, hogy több gyerek alkalmas lenne arra, hogy diplomát szerez­zen. Sajnos nagyon gyakori példá­ul az, hogy a cigány lányok fiata­lon férjhez mennek, gyereket szül­nek, és ez már eleve kizárja, hogy tanuljanak.- Nehéz elképzelni, hogy üyen külsővel nem kapott ajánlatot fotó­zásra, modellkedésre.- Sokan javasolták, hogy próbál­kozzak meg vele. Nőből vagyok én is, szeretem, ha szépnek tartanak, de én másképp képzelem el az éle­tem. Örülök neki, hogy üyen kül­sővel áldott meg az Isten, de ez ne­kem pont elég arra, hogy esetleg tetsszek embereknek. *- Mennyire elégíti ki a munkája jelenlegi helyén, egy tolnai kft-ben?- Szeretem, amit most csinálok, jól is jött akkor, amikor a másod- diplomát elkezdtem, és munka mellett tudtam csinálni az iskolát. Nagyon jó helyem van itt, de úgy érzem, hogy ennél többet, mást szeretnék. Különben érdekel a közgazda- sági vonal, de nagyon szeretem az első képesítésemet is. Szívesen maradtam volna Pesten az egye­tem után. De hát a családcentri­kusság, hogy itthon legyek, ne tá­vol, lány létemre... Itt viszont, ezen a környéken nem olyan sok a lehe­tőség.- Családot tervez?- Igen. Mindenki, aki engem gyerek közelében lát, rimánkodik, hogy neked is kellene egy gyerek. Imádom a gyerekeket, szeretnék is legfeljebb hármat, de félek, mert azt mondják, hogy harminc éves korig illik egy gyereket szülni. De én most még úgy érzem, hogy nem fér bele az életembe. Sokat ta­nultam, és még nem tudtam ezt kamatoztatni. Még én sem tudom, mire vagyok képes, mit tartogat az élet számomra. Viszont tudom, hogy ha nekem lesz egy gyerekem, akkor onnan kezdve csak a gyere­kem lesz, semmi más. -s­Mesét mondtak, szavaltak Medina Tegnap kisiskolás versmondó versenyt rendeztek a Medinai Szüreti Napok következő felvo­násaként. A megmérettetésen szedresi, kakasdi, gyönki, tenge- lici, sióagárdi, nagydorogi és me­dinai alsó osztályos diákok vettek részt, összesen tizenkilencen. El­ső helyet ért el Gracza Virág, Nagydorogról. Második lett Kus­tos Anna Szedresből, harmadik Veres Andrea, györkönyi tanuló. A különdíjat Csurkovics Bence kapta, aki szintén Györkönyből érkezett. Tegnap írtunk a csütör­töki óvodás mesemondó ver­senyről, amelyen az alábbi ered­mények születtek: 1. Palkó Tekla (Bátaszék) és Horváth Cintia (Bikács). 2. Pfaff Roland (Tevel) és Farkas András (Sióagárd). 3. Takács Emese (Bikács) és Koródi Bence (Bátaszék). Különdíjas lett Lajkovics Dorina (Szedres) és Bitz Zsolt (Medina). A szüreti na­pok programja ma, szombaton délután felvonulással és soknem­zetiségű folklórműsorral, este bállal folytatódik. ___________■ Vá r a Mentsvár Tolna megye Megjelent a Mentsvár című köz­életi és művészeti magazin első száma. A Mentsvár-ban „az alko­tó ember a sztár”. A szerkesztők szándéka szerint „értékmentő és teremtő, gondolkodtató és szó­rakoztató orgánumában köz­életről, közérzetről, hitről, hu­morról, művészetről lehet olvas­ni Az évente tízszer megjelentet­ni tervezett magazin készítését a „Kézjegy” Tolnai Toliforgatók Klubja gesztorálja, Wessely Gá­bor szerkeszti, a társszerkesztők Acsádi Rozália és Kosztolányi Péter. -es-

Next

/
Oldalképek
Tartalom