Tolnai Népújság, 2003. augusztus (14. évfolyam, 178-202. szám)

2003-08-27 / 199. szám

Bl SUSHI 2003. Augusztus 27., Szerda 2003 TOLNA MEGYE K ÖL E S D 7. OLDAL Elszármazott államtitkár Hegyháti József hat és fél éven keresztül volt az ipari minisztérium helyettes ál­lamtitkára, jelenleg a radio­aktív hulladékokat kezelő kht. (Paks, Pöspökszilágy) el­ső embere. A gépészmérnök végzettségű szakember gyer­mekkorát Kölesden töltötte, most Budaörsön él.- A háború idején szü­lettem Pakson, majd Kölesdre költöztünk, ahol 14 éves koromig éltem. Egyszerű pa­rasztgyerekként nőttem fel, tettem a dolgomat a családi gazdaságon be­lül. Kölesden rendkívül jó tanárok voltak, az is­kola színvonala megalapozta a továbblépést. A szekszárdi Garay, majd a gyönki gimnázium után felvettek a Budapesti Mű­szaki Egyetemre, ahol végzésem után tanársegédként, majd ad­junktusként, docensként tanítot­tam. ’93-ban Latorczai János meghívott az ipari és kereskedel­mi minisztériumba, attól kezdve több, mint hat éven keresztül dolgoztam az ipar, az energetika területén. Egy rövid kitérő után most ismét az állami szférában tevékenykedem. Kölesdi útravalóim közül na­gyon fontos élmény, hogy az ot­tani emberek rendkívül szorgal­masak. Sok olyan példaképem volt, akikre fel lehetett nézni. Ma is érzem, hogy az emberek kö­zötti kapcsolat nagyon jó, ha tud, mindenki segít a mási­kon, igyekeznek megér­teni egymást a falubéli­ek, figyelnek egymásra, ami nagyon ritka. Saj­nos Kölesdet is elérte az, ami szinte minden magyar falut: a stabil munkahelyeket jelentő ipari vállalatok meg­szűntek. Szerencsére a mezőgazdaság a hozzáértő szak­ember gárda révén erős, ami a fa­lu megélhetését jelentősen befo­lyásolja. Évente 3-4-szer otthon vagyok, különösen, hogy a cég egyik te­lephelye Pakson van. Hazaláto­gatásaimat általában úgy időzí­tem, hogy a nagyobb helyi „ese­ményekhez”, szürethez, disznó­vágáshoz kötődjenek. Kemencés bab, kujcsos kalács Kölesden a múlt szá­zad közepéig rend­szeresen fogyasztot­tak olyan, ma már in­kább csak az emlé­kekben élő jellegze­tes helyi ételeket, mint a kemencében főzött bab, a tejes „morzsultka”, vagy a „kujc­sos” kalács - tudtuk meg Só­lya Józsefnétól. Az elsőként említett eledel kü­lönlegessége, hogy a cserép­edényben készülő, zöldségekkel elkészített bableves a kemencé­ben sülő kényérrel együtt ké­szült, így az étel a ke­nyér illatát is átvette. Annak idején gyors vacsoraként készítették a tejes morzsultkát, amelynek lényege, hogy a keményre gyúrt tésztát lobogó tejbe re­szelték, ott főzték ki majd együtt elfogyasztották. A kujcsos kalács az ünnepnap­ok, lakodalmak étele volt. A ka­lácshoz szervesen kapcsolódott a palackban levő bor. E kettőnek együtt szexuális jelkép funkciója is volt: a rácsos kalács a női ne­met, a palack bor a férfit szimbo­lizálta. ■ Egykori híres kölesdiek A kölesdi művelődési ház-bo­rok háza első emeletén talál­ható helytörténeti szobában a község három egykori neves polgárának is emléket állítot­tak. Kálmán Dezső, kölesdi pap, író 1846-ban született. Több novel- láskötetet írt, a megyei újságok állandó munkatársa volt. Megírta a gyönki gimnázium történetét. Protestáns Pap címmel szakfo­lyóiratot szerkesztett 25 éven át. * * -k Koritsánszky Ottó a helyi gyógy­szerész-dinasztia tagja, jelentős szakmai és közéleti tevékenysé­get folytatott. 1921-től a Magyar- országi Gyógyszerész Egyesület elnöke volt, később a Nemzetkö1 zi Gyógyszerész Szövetség elnö­kévé választották. A kölesdi evangélikus egyház mecénása volt, írt novellákat, színdarabo­kat. Mint volt bonyhádi diák, az öregdiákok szövetségének elnöki teendőit is ellátta tíz évig. * * * Dr. Györky Lajos az 1848-49-es szabadságharc honvéd főhadna­gya, Komárom védője. 1867-től 1889-ig volt Kölesd körzeti orvo­sa, 1871-től tiszteletbeli megyei főorvos. Síremléke a kölesdi te­metőben található. ■ A gyerekek jövője a legfontosabb Igényes pedagógus- és diákmunka Nincs okuk panaszra A kölesdi vezetés számára a gyerekek jövője a legfontosabb célok közé tartozik. Ezt bizonyítja, hogy a nehéz anyagi kö­rülmények ellenére igyekeznek a lehető legjobb feltételeket biztosítani az iskolának és az óvodának. Falkai Gyuláne Az iskola Kölesd, Kistormás és Ud­vari óvoda- és iskolafenntartó tár­sulásában működik. A kölesdi is­kolában 152 diák tanul. Falkai Gyuláné iskolaigazgató azt mond­ja: az ország nagyon sok iskolájá- í' léd h°z hasonlóan a kölesdi intéz­iA I ményt sem kerülték el a kénysze­rű takarékossági intézkedések, ám az önkormányzatok hosszú távon ragaszkodnak intézményükhöz, az iskola pedig megpróbálja átvészelni a remélhetőleg csak átme­neti szűkös anyagi létet, úgy, hogy az minél kevés­bé menjen a szakmai munka színvonalának rová­sára. Ennek jegyében programot írnak az integráci­ós neveléshez és a képesség kibontakoztató foglal­kozásokhoz, a mindennapos testneveléshez. Hon­ismereti, német, irodalom, matematika és énekkar szakkörökbe várják a diákokat, továbbá vannak te­hetséggondozó foglalkozásaik, aktív életet él az iskolai sportkör, és saját rendezvényeik is gazdag programot kínálnak a gyerekek­nek és olykor a szülőknek is, akikkel jó kapcsola­tokat ápolnak.- Úgy gondolom, éves munka­tervünk is kellő kulturális elfoglalt­ságot, igényes pedagógus és diák­munkát takar - értékel az iskola- igazgató.- Tőlem panaszt ne várjon - mondja Horváth Mária óvodave­zető. Megítélése szerint a falusi ovik között a kölesdi egy kifejezetten jól felszerelt intézménynek számít (ezen a nyáron a vizesblok­kot újították fel), köszönhetően a község és nem utolsó sorban a szülők anyagi támogatásának. A demográfiai hullámvölgy az óvodában nem érző­dik, hamarosan mintegy hetvenöt gyermek zsiva­jától lesz hangos az ovi, ahol három csoportban, összesen hat óvónő és négy dajka óvja, neveli és ta- nítja a kisdedeket. _____________________■ Ny omot hagyni a község életében- Bár az állami finanszírozás hiányosságai miatt jelentős for­ráshiánnyal küzdünk, mindent megteszünk azért, hogy „ne múljunk el nyomtalanul” a község életében - fogalmaz Ko­csis György polgármester. A folyamatosság immár több cik­lus óta biztosított a község vezeté­sében, de ez igaz a gondokra is - véli a faluvezető. A normatív állami finanszírozás „sajátos” hiányossá­ga miatt az 1000 és a 2500 fő kö­zötti települések (Kölesd is ide tar­tozik) igen kedvezőtlen helyzetben vannak a költségvetést illetően. Emiatt a község legnagyobb fegy­verténye évek óta, hogy meg tudja őrizni fizetőképességét, mindez azonban régóta már csak hitelek révén lehetséges. - Ez gyakorlatilag borotvaélen történő táncolás - mondja a polgármester. Ennek el­lenére a kölesdi faluvezetők is sze­retnének valami „nyomot hagyni” tevékenységük révén a község éle­tében. Ha önerőből nem megy, a pályázati támogatásokra koncent­rálnak. Kocsis György például szin­te biztos benne, hogy a rendkívül elhanyagolt járdák felújítására ősz­szel pályázati pénz felhasználásá­val közel négymillió forintot tud­nak költeni. Az önkormányzat ebben a ciklusban megvalósí­tandó legfőbb törekvése a szennyvízkezelés megoldása, még akkor is, ha a teljes rend­Kocsis György Kölesd polgármestere 49 _________ év es. Végzettsége mező­gazdasági gépésztechnikus.Felesége orvosasszisztens, gyermekeik György és Ágnes. Hobbija a vadászat. szer kiépítése mai árakon mintegy 350 millióba kerül. A legújabb el­képzelés szerint a szedres-medinái szennyvízrendszerre csatlakozna Kölesd, de a ciklus végéig legalább a szippantott szennyvizek megfele­lő elhelyezését meg kell oldani. Persze akadnak még - nem részfel­adatnak számító - megoldandó problémák, például a középületek felújítása, és „sok még a sáros utca is a faluban”. - Hogy az elvégzen­dő munkákra mi­lyen sorrendben kerül sor, az alap­vetően azon mú­lik, hogy melyikre tudunk pályázaton kiegészítő forrást nyerni - magyaráz­za a vágyak és a be­határolt lehetősé­gek dialektikáját Kocsis György ■ Kölesd A mai Kölesd területén már az írott történelem előtti időkben is éltek emberek. Az Árpád-kor­ban jött létre az a település, amelyet előbb Kulesdnek, ké­sőbb Kölesdnek neveztek. A ha­gyomány szerint a falu telepíté­sének idején kőre volt szükség, a hegyekben kutatták, lesték, ta­lálnak-e követ. Erről először Kőleső, majd Kölesd lett a neve. Mások úgy tudják, hogy a falut a köles nevű gabonáról nevezték el. Kölesd neve már 1244-ben, később 1292-ben és 1297-ben is szerepel a korabeli iratokban. A település központi fekvése ré­vén a XIV. század végétől me­gyei gyűlések helyszíne volt. 1730-ban mezővárosi címet ka­pott, 1778-ban kévésén múlott, hogy nem Kölesd lett a megye székhelye. _______________■ TÉ NYEK ÉS ADATOK Lélekszám: 1650 fő Háztartások száma: 600 Csatornázottság: előkészítés alatt Távbeszélő fővonal: 370 Munkanélküliség: 20 % (nyári idénymunkák idején jelentősen csökken)_______ Fon tos időpontok FOGADÓÓRÁK Kocsis György polgármester a hét minden munkanapján mun­kaidőben fogadja a kölesdi pol­gárokat a községházán. Dr. Ve­ress Gáborné körjegyző eseté­ben a kivétel a csütörtök, ekkor ugyanis Udvariban lát el jegyzői teendőket. ORVOSI RENDELÉS Felnőtt és gyermekorvos: hétfő­től péntekig 8-tól 12 óráig, hét­főn és kedden 17-től 18 óráig. Fogászati rendelés: szerdán 8- tól 12 óráig, pénteken 14-től 18 óráig. MISE, ISTENTISZTELET A katolikus templomban vasár-! nap 8 órakor kezdetik a mise, a református és az evangélikus templomban vasárnaponként 10 órától tartanak istentiszteletet. ■ Az összeállítás a kölesdi önkormányzat támogatásával jelent meg. Az írásokat Steinbach Zsolt a fotókat Bakó Jenő készítette. A KÖLESDI KEPVISELOTESTÜLET Felső sor: Varga Sándor, Kellényi Barbara, Imre György, dr. Veres Gáborné (körjegyző), Greifensein József. Elöl: Berényi István, Falkai Gyuláné, Kocsis György (polgár- mester), Gárdi Csaba, Hiányzik a képről: Steitz János, Tavaszi Jánosné. _______________________■ i Me ntik az emlékeket, amíg lehet Országosan is elismert tevé­kenységet folytat a több, mint negyedszázados múltú Kölesdi Honismereti Szak­kör. Vezetője, dr. Kiszler Gyuláné nyugdíjas pedagó­gus szerint sok még a teen­dő, menteni kell az emléke­ket, hiszen a legidősebb korosztály távozásával a helyi hagyományokat érin­tő ismeretek, információk örökre elvesznek. Ami azt illeti, a szakkör tagjai eddig sem ültek ölbe tett kéz­zel. Ezt jelzi az Országos Hon­ismereti Elnökség plakettje, amit a kölesdiek kiemelkedő munkájukért kaptak, és főként az az eddigi tizenegy kiállítás és három kiadvány, ami a szak­kör által gyűjtött néprajzi és történelmi anyagot tette köz­kinccsé. A „Kölesdi Füze­tek” többek kö­zött foglalkoz­nak a téli nép­szokásokkal, játékokkal, a földrajzi nevek­kel, a II. világ- háborús köles­di eseményekkel, illetve a község és az 1848-49-es forradalom és szabadságharc kapcsolatával. (A megye első Kossuth-szobrát pél­dául Kölesden állították.) Mint azt a szakkör vezetője elmondta, megírásra vár még a hajdani lako­dalmi szokásokat, a helyi kender­munkát és az alkalmakhoz kötött népdalokat bemutató dolgozatok kiadása, és fontos céljuk a hely- történeti szoba relikviáinak kul­turáltabb, szakszerűbb elhelye- zésének megoldása. ___ ■

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom