Tolnai Népújság, 2003. augusztus (14. évfolyam, 178-202. szám)

2003-08-16 / 191. szám

10. OLDAL TOLNA MEGYE 2 0 0 3 TOLNANEMEDI 2003. Augusztus 16., szombat Iskola, családias hangulattal Öt híján száz év! Egy kis történelem Tolnanémedi a Hegyhát északi sarkában, a Sió és a Kapos völ­gyében található. Északon Si- montomyával, délen Pincehely- lyel, Keleten, délkeleten Kisszé- kellyel és Nagyszékellyel, nyuga­ton Ozorával határos. A falut át­szeli a 61. számú út, valamint a Budapest-Dombóvár-Pécs vasút­vonal. A település az itt fellelt, egye­dülálló bronzkori kincslelet révén lett híres. A hagyomány szerint a mai település elődje egy Németi nevű földbirtokosról kaphatta a nevét. Ebben a formában Miksa császár 1506-ban keltezett ado­mánylevelében olvasható a falu neve. A községben három temp­lom - református, evangélikus és katolikus - található, az elsőként említett műemlék jellegű, késő klasszicista stílusban épült a XIX. század közepén. A TELEPÜLÉS GAZDÁI Polgármester: Miklós Lajos. A helyi önkormányzat tagjai: Gár­donyi Sándor, Gergály Imre, Izsák Istvánná, Koncsek Lajos, Kuvik Lajos, Szabó Gábor, Zsifkovits Sándor. A roma ki­sebbségi önkormányzat elnöke: Völgyi Sándor. A kisebbségi ön- kormányzat tagjai: Kökény Gyu­la, Szabó Jenő Tények, adatok lélekszám: 1131 telefon: 384 csatornázottság: kiépítés előtt munkanélküliségi ráta: 24,5% Fogadóórák Miklós Lajos polgármester és Ta­kács Erzsébet jegyző nem tart külön fogadóórát, mindketten el­érhetőek a hivatali időben, azaz hétfőtől csütörtökig 8 órától 16 óráig, pénteken 8 órától 12 óráig. ORVOSI RENDELÉS Dr. Jóházi Erika háziorvos hét­főn 8 órától 12 óráig, kedden 13 órától 16 óráig, szerdán 8 órától 12 óráig, csütörtökön 13 órától 16 óráig, pénteken 8 órától 12 óráig. ISTENTISZTELETEK Evangélikus: minden második vasárnap 13.30 órától. Katolikus: havi váltásban szom­batonként 17 órától, majd vasár­naponként 11 órától. Református: minden vasárnap 9.30 órától. ■ Az oldal a tolnanémedi önkormányzat tá­mogatásával jelent meg. A fotókat Bakó Jenő, az írásokat Szeri Árpád készítette. A tolnanémedi kisdiákok a nyári szünidőben sem kell, hogy nélkülözzék a helyi álta­lános iskola gondoskodását. Az intézmény már évek óta nyári napközis tábort szervez mindazon nebulók számára, akik a szülőkkel töltött nyara­lás után azért még rendelkez­nek néhány hét szabad idő­vel. A gyermekek a helyi mű­velődési házban különböző foglakozásokon, játékos ver­senyeken vesznek részt, dél­ben pedig a suliban költik el ebédjüket. Dr. Balásyné Bárdos Alice 1980 óta él a településen, az iskola igazgatói tisztét éppen tíz eszten­deje látja el. ,- Iskolánk közös f igazgatású intézmény, a nyolc osztályos általá­nos iskolához óvoda és alsó tagozattal működő társult iskola tartozik. Gyereklétszámunk - 118 fő iskolás, 32 fő óvodás - az országos átlaghoz hasonlóan folyamatosan csök­ken. Összlétszámúnkból adódó­an élvezzük és érezzük a kisisko­lák minden gyönyörét és kínját. A kedvezőtlen szociális háttér mi­att sok a hátrányos, esetenként veszélyeztetett tanulónk. Alap­felszereltségünk megfelelő, de ál­landó pótlásra, cserére szorul. A minőségi munkavégzéshez szükséges mutatók adottak, a ti­zenkilenc fős, jól képzett, vi­szonylag stabil nevelőtestület családias hangulatban, nyuga­lomban, kis csoportokban dolgo­zik. Mi még becsüljük a szeretet­teljes légkört, a nyugalmat, a bé­két, s mindezeket igyekszünk is megőrizni. Olyan program alap­ján dolgozunk, mely maximáli­san figyelembe veszi a gyerekek­ben rejlő lehetőségeket, a szülői, valamint a fenntartói igényeket. Igyekszünk felkészíteni tanuló­inkat a továbbtanulásra, az állan­dó megújulás képességére. A ta­nítás-tanulás folyamatát, szabad­idős programjainkat, szakkörein­ket mind úgy igazítjuk, tervez­zük, hogy valamennyi ta­nulónk - amennyiben akarja - eljusson az egyé­ni képességeknek megfe­lelő szintre, s valahol a fo­lyamatban legyen sikerél­ménye. Minden tanévben tanulmányi és egyéb ver­senyeken veszünk részt, melyeken szép eredmé­nyeket érünk el. Szabadidős tevé­kenységünk sokszínű, úttörőcsa­patunk rendezvényei országosan is ismertek és elismertek. Községi ünnepélyeinket lehetőség szerint együtt tartjuk az óvodásokkal, a felnőtt énekkarral. Kiépített, jól működő kapcsolathálózattal ren­delkezünk a fenntartó önkor­A táborozó tolnanémedi kisdiákok az is­kolában fogyasztják el az ebédet mányzatokkal, társszervekkel, aktív szülői munkaközösséggel. Az önkormányzat anyagi támoga­tása mellé állandóan keressük a pályázati lehetőségeket, így arra is van mód, hogy tanulóinkat évente kirándulásra, különböző táborokba vigyük. Küszködünk mi is a túlzott diákjogokból, a nem életkornak megfelelő életvi­telből és az erkölcsi normák fel­lazulásából adódó problémákkal. De büszkék vagyunk arra, hogy legyen bárhol, bármilyen meg­mérettetés, tanulóink nem valla­nak szégyent, viszik iskolánk és közösségünk jó hírnevét. Hátrányos térségben talpon maradni Tolnanémedi egyáltalán nem sorolható a me­gye legkisebb települései közé, hiszen jelenleg közel ezerkétszáz lakója van a községnek. Az sajnos tény, hogy a fogyást egyelőre nem sike­rül megállítani: a kelleténél kevesebb gyermek születik a helyiségben. Ez a csökkenés érződik az óvodában és az iskolában is. Miklós Lajos a rendszerváltást megelő­ző két esztendőben tanácselnökként állt a község élén, az azt követő tizenhárom esztendőben pedig polgármesterként. Szűkebb pátriánkban csak néhány kollé­gája mondhatja el azt, amit ő, nevezetesen, hogy 1990 óta négyévente rendszeresen megkapta a bi­zalmat a falutól. Talán olyan tudnivaló nem is léte­zik, aminek ne lenne birtokában Tolnanémedit il­letően.- Az elmúlt időszakban számos külföldi fedez­te fel magának községünket, időszakos, főleg nyá­ri ideköltözésük kétségkívül gyarapodásnak szá­mít, ugyanakkor utánuk nem jár normatív támo­gatás, lévén ezek a személyek - néhány kivételtől eltekintve - nem állandó lakosok. Soraikban hol­land és német állampolgárok egyaránt megtalálha­tók, ők gyakorta támogatják különböző rendezvé­nyeinket, avagy az iskolánkat. A munkanélküliség meglehetősen magas, 24,5 százalékos. A település ezen a súlyos gondon olyan, közmunka programokra vonatkozó pályá­zatokkal kíván enyhíteni, amelyeket közösen ad be néhány környékbeli községgel, például Nagyszékellyel vagy Ozorával. Egy-egy sikeres pá­lyázat, miként a legutóbbi, általában negyven fő alkalmazását biztosítja, sajnos csak átmeneti idő­re. A Székesfehérvárra, avagy Enyingre naponta ingázó helybelieknek komoly, máig ható problé­mát okozott a két település multinacionális vállala­tainak megszűnése. Korábban pedig a simon- tomyai bőrgyár felszámolása növelte, de jelentős mértékben a tolnanémedi állástalanok lét­számát. Az önkormányzat kezelésében lévő utak többsége még jó, néhány azonban már el­használódott, felújításukra súlyos összege­ket kellene áldozni, ezzel a pénzzel az ön- kormányzat jelenleg nem rendelkezik. A gázhálózat kiépült, az ivóvíz egészséges, viszont a szennyvíz hálózat még várat ma­gára. A több közeli településsel együtt be­adott pályázat a nem nyert kategóriába került...- Ez, tehát a szennyvíz elvezetés megoldása lesz a legkomolyabb feladatunk a közeljövőben - húzza alá Miklós Lajos. Ami a látványos eredmé­nyeket illeti, azok közé többek között egy 24 mil­liós építkezés tartozik, de ugyanígy fegyvertény­nek könyvelhető el annak a kilenc millió forintnak a megnyerése, melynek révén kútfúrás valósulhat meg a helyiségben. A kulturális életet, pontosabban a művészeti bemutatókat sem nélkülöző szórakozást tekintve mind nagyobb jelentőségre tesz szert az augusz­tus végére időzített szabadtéri Falunap, mely e hó­nap 16-án - azaz ma - immár a negyedik alkalom­mal várja a közönséget. Külországokból egyelőre még nem érkeznek testvértelepülési küldöttségek, miután Tolnanémedi ilyen kapcsolatokat nem épí­tett ki. A tervek között azért szerepel efféle kontak­tus megteremtése, elsőként talán egy erdélyi falu­val. Ebben jelentős segítséget nyújthat a helybeli református lelkipásztor, aki Erdélyből települt át a községbe. Ha kell, még ma is buszra száll és meg sem áll a legköze­lebbi városig, beszerezve az ottani üzletekben néhány al­katrészt. Sanyi bácsit az uta­zásban nem riasztja a hőség sem, pedig 95 évesen már nem nagyon szoktak „legényked- ni” az emberek. Ám Nagy Sán­dor, Tolnanémedi legidősebb lakója nem tart az időtől, se konkrét, se átvitt értelemben: akár tizenöt évet is le­tagadhatna korából. Az 1908. február 5-én Tolnanémediben szüle­tett Nagy Sándor har­mincöt évvel nyugdíjba vonulása után sem tette le kezéből a kalapácsot avagy a vüláskulcsot. Otthoni mű­helye, ahol mindig feltalálja ma­gát, kisebbfajta ipartörténeti mú­zeumnak is beillik: a falakon vé­ges-végig szerszámok, fém meg­munkáláshoz szükséges eszkö­zök, valamint megannyi olyan tartozék, apróság, amiről a laikus nem sejtheti, mi is az. Időnként egyébként ma is kikerül innen egy-egy megjavított kerékpár.- Hála Istennek, jó egészségben vagyok - mond köszönetét a Gondviselőnek beszélgetőpartne­rem, aki, már csak életkorából adódóan is, érdekes életpályát fu­tott be. Mindig is gépszerelőként dolgozott, de nemcsak falujában, hanem Komlón és Budapesten is. A fővárosban, a II. világhá­ború első éveiben a Ganz gyárban, a repülőosztá­lyon talált munkát, s máig jól emlékszik egy akkori­ban ismert személyiség gyakori látogatásaira: - Horthy István, a kormány­zó fia volt a fő repülőnk, népszerű embernek számí­tott. Sokszor le is kezelt velem. S, hogy mi is a hosszú élet tit­ka? - A munka, semmi más - ad választ Sanyi bácsi a kérdésre. Na­gyon szerettem a munkámat, s ezért engem is szerettek. ______■ Sz ínházbarát nyugdíjasok A tolnanémedi nyugdíjasklub 2000. szeptemberében alakult meg, hatvankét fővel. Most negyvenöt fős a taglét­szám - néhányan örökre eltávoztak a csapatból, mások be­tegségük miatt nem lá­togatják az összejöve­teleket. Ám a lemor­zsolódás ellenére is nyugdíjasklubnak kell lennie: ezt vallja Miklós Eszter nyugalmazott pedagógus, is­kolaigazgató, aki a kezdetek óta van a szerveződés élén.- Nálunk nincs öregek napközije, avagy ehhez hasonló intézmény, ahol hivatásszerűen foglalkozná­nak az időskorúakkal - tudjuk meg a vezetőtől. - Ezért gondol­tam arra, hogy még jobban kelle­ne törődni a magulaa maradt em­berekkel. No, meg nekem is jól esett valamivel foglalkozni...- Színház, kiállítás, üdülőhelyi fürdés, egészségügyi elő­adás, árengedményes vásá­rok szervezése - sorolja fel a gyakori és közkedvelt rendezvényeket Miklós Eszter. - Sajnos, az elmúlt időszakban a színházláto­gatás némüeg visszaszo­rult, a közlekedés megdrá­gulása miatt nehezen tudunk eljut­ni Pécsre, avagy Székesfehérvárra. A közös névnapozások, a va­csora főzések önmagukon túlmu­tató; kő£deményezések, hiszen megadják azt a lelki pluszt is, ami­re kiváltképp szükségük van a zömmel egyedülálló nyugdíjasok­nak. Jellemző módon, a hölgyek itt is többségben vannak, mind­össze hét úr képviseli a csapatban az erősebb nemet. ■ Egy úr Németországból Még ma is némi csodálkozásra ad okot, ha egy EU-s polgár nálunk talál új hazára. Lehet, hogy Tobias Aumann már tud valamit, amit mi még nem? Az mindenesetre bizonyos, hogy a német úrnak minden más te­lepülésnél jobban megtetszett Tolnanémedi. Öt évvel ezelőtt Tobias Aumann és felesége, Marisha úgy döntött, hogy Magyarországra települ át. Egy közeli ismerős javaslatára Tolnanémedit válasz­totta a házaspár, s a döntést máig sem bánták meg.- Bajorországban állattenyész­téssel, illetve tejtermeléssel foglal­koztam, csakhogy ott minden na­gyon drága, rendkívül nehéz egy sikeres vállalkozást létrehozni - kezdte a most 29 éves Tobias Aumann, jól érthető magyarság­gal. Tapasztalatait Tolnanémedi­ben egy tehenészet, illetve egy tej­termelő kft. létrehozásával kama­toztatta. Ma már jól működik itte­ni, négy helybelinek is mun­kát biztosító vállalkozása.- Az elmúlt esztendőkre visszatekintve azt mondha­tom, hogy szépen fejlődik minden Magyarországon - fogalmaz meg egy talán meg­előlegezett bizalomra is épü­lő véleményt. Tolnanémedire vonatkozó összegzése kétségkívül kedvező: - Nagyon kedves és igyekvő emberek élnek itt, már sok barátra tettünk szert. Az alkotóművész család A Székesfehérvárról pár éve Tolnanémedibe költözött Oro- szi család portája már messzi­ről jelzi, hogy itt bizony mű­vészemberek laknak. Az udva­ron ugyanis egy hatalmas rak­lapon egymást érik a különbö­ző fazekas portékák: fazekak, köcsögök, csuprok, szilkék és más alkalmatosságok.- Én csak besegítek - szerénykedik az amúgy kerámikus-porcelán- festő képzettséggel rendelkező Orosziné Borbola Julianna, s in­kább két fiát hívja segítségül, be­mutatandó a terítéken található tárgyakat. A huszonhárom éves Sándor és a huszonegy éves István négy esztendeje korongozik, s ké­szíti sorozatban az egyszerűségé­ben is míves, népi jellegzetessége­ket magukon viselő alkotásokat.- Lehet mondani, hogy ezek az Orosz Sándor, Orosziné Borbola Julianna és Orosz István edények a XIX. század közepét idézik, azt az időszakot, a virág­kort, amikor már magas színvona­lon készültek a széltében-hosszá- ban használt fazekas termékek - mondja Sándor. - Mi is ragaszko­dunk a kézi munkához, akárcsak elődeink.- A szilke nem más, mint ételhordó - mutat egy sajátos formájú edényt István. - Ezt ételhordásra használták, a lányok eb­ben vitték az ennivalót a legényeknek, ki a mezőre. A művész család hely­ben bányászott agyagot használ, ami meglátásuk szerint remekül megfelel a célnak. A két fiatal nem­csak eladásra termel, ha­nem magáért a művésze­tért is alkot. Igaz, ebből, azaz a termékek eladásá­ból élnek, s mint elárulják, nem könnyen. Ám, ha csak üzletről len­ne szó, talán már befejezték volna. De továbbra is kitartanak a faze­kasság mellett, hiszen, miként azt Sándor megfogalmazza, ez már nem munka, hanem szerelem. Pedagógus, költő, díszpolgár Személyesen ismerte Móricz Zsigmondot, miután az író többször is megfordult az általa pártfogolt nagykőrösi tanítóképző intézetben. A pedagógusok mellett jeles művészek, tudósok is oktatták itt a hallgatókat, köztük Kecskeméthy Györgyöt is. Ma Tolnanémediben beszél­getünk vele, áttekintve egy gazdag, alkotó életpályát. A háborút nem úszta meg, annyit azonban sikerült elérnie, hogy ne szovjet, hanem belga hadifogságba kerüljön. Bár, hogy ez mennyivel volt jobb a többinél, az módfelett kérdéses: 1945-ben szinte csont- soványra fogyva utazott haza, szá­mos megpróbáltatás közepette. Megházasodtam, majd Borjádra kerültem, onnan áthe­lyeztek Fácánkertbe, ezután pedig Szedresbe. Itt már igazgatóként is tevékenykedtem. Ám jött 1956, az eseményekben vállalt szerepem miatt nem lehetett maradásom. így kerültem Tolnanémedibe. Kecskeméthy György 1957-ben Kecskeméthy György lett a település általános iskolájának igazgatója. Ezt a tisztet negyedszázadon át lát­ta el, egészen 1983-ban megtörtént nyugdíjazásáig. A huszonöt év alatt több generáció is kikerült ke­ze alól, s a ma már felnőtt, egykori tanítványok máig jó szívvel emle­getik az örökké tevékeny, ember­ségre nevelő igazgató urat.- Nekem egy szerencsém volt. Az, hogy a hatvanas években az ak oktatási miniszter, Benke Valéria jó ismerősömnek számított, még Gyönkről. Néha felhívtam őt tele­fonon, előadva terveimet: építs, utaljuk a pénzt - jött tőle a válasz. Kecskeméthy György számos olyan kulturális csoportot alapított, mely máig is működik. Első­ként, már 1958-ban meg­szervezte, hogy legyen a faluban szüreti felvonulás. Nem sokkal ezután neki­állt létrehozni a helyi mű­velődési csoportot, még az a vád sem állította őt meg, mely szerint „kulákokat” is alkalmaz a csapat­ban. Később jött a tánccsoport, majd az énekkar. Az idén nyolcvanegy éves nyu­galmazott pedagógus - a település első díszpolgára, két verseskötet szerzője - úgy látja: ma nehezebb dolguk van a pedagógusoknak, mint régebben, az ő idejében. Na­gyobb a zűrzavar - jegyzi meg, de nemcsak mifelénk, hanem általá­ban a vüágban. « t 4

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom