Tolnai Népújság, 2003. július (14. évfolyam, 151-177. szám)

2003-07-14 / 162. szám

2003. Július 14., Hétfő MEGYEI TÜKÖR 7. OLDAL Csak augusztusban lesz eső _ _______Pél-Punántúl________ Mó dosul és bővül az Országos Meteorológia Szolgálat (OMSZ) Pécsi - helyileg pogányi - Főállo­másának tevékenysége, az ott dolgozók hamarosan pontosab­ban állapíthatják meg, honnan fúj a szél. Jelentős csapadék a re­gionális előrejelzések szerint leg­korábban augusztus közepétől várható. A tervek szerint még idén regionális központtá alakul az OMSZ Pécsi Főállomása. Dragovácz Márk, a pogányi repü­lőtér mellett található bázis veze­tője elmondta, eddig csak fel- küldték az adatokat, és azokból a központban vontak le következ­tetéseket. Ez a közeli jövőben vál­tozik, ugyanis ők készíthetik majd az elemzéseket. A reptér forgalmának növekedésével a pil­lanatnyi ígéretek szerint automa­ta szélmérőket is elhelyeznek, amelyek tízpercenként továbbít­ják az adatokat. A pogányi állo­máson jelenleg öten dolgoznak. Ami az aszály miatt aggódó gaz­dákat illeti (egész hónapban ed­dig 6,4 millimétemyi eső esett, a korábbi évek átlagának tizede), a pogányi meteorológusok sem tudnak jó hírekkel szolgálni: szá­mításaik szerint a napokban nem várható komolyabb eső. Kiterjedt záporokra, zivatarokra nem lehet számítani, és az eső mennyiségét még akkor is nehéz „megjósol­ni”, amikor már eleredt. Hosz- szabb távon sem változik szá­mottevően az időjárás. Dávid Mi­hály magánmeteorológus is csak augusztus közepére ígér komoly csapadékot. Számításai szerint ebben az évben a szokottnál ko­rábban, augusztus első heteiben megszűnik a régóta észlelt tartós meleg. Hirtelen több mint tíz fok­kal csökkenhet a nappali maxi­mum hőmérséklet, és a hónap közepe táján végre megérkezik a várva várt eső. b. l. Gyorsabb iramban a tengerig Horvátország legdélibb csücskéig vezet majd autópálya Hetek óta szédületes tempóban zajlik a horvátországi autópá­lyák építése, több mint 100 kilométer új sztrádát adtak át dé­li szomszédunknál, de az év végéig még ekkora szakaszokat használhatnak majd az utazók. Jövőre csaknem 200 kilomé­ter építése várható, legkésőbb 2005-re Splitig, 2008-ig pedig az ország legdélibb nagyvárosáig, Dubrovnikig lehet már au­tópályán eljutni. Dél-Dunántúl-Zágráb Lassan csak a magyar határig kell valahogy elver­gődnie az alsóbbrendű utakon a nyaralni vágyó családoknak, Horvátországban pár év múlva az ország leg­délibb pontjáig is jó minőségű, új autópályán le­het eljutni. Az elmúlt hetekben hatalmas iramot diktáltak a horvát sztrádaépítők, szinte kétna­ponta adtak át újabb és újabb szakaszokat a for­galomnak. Egy rövidebb pályát június végén a Zágráb-Le- tenye autópályán nyitottak meg, majd ezt követ­te másnap a Zágráb-Fiume (Rijeka) vonalon egy csaknem húsz kilométeres szakasz, hidakkal, vi­aduktokkal és alagutakkal tarkítva. A Zág- ráb-Split útvonalon (az autósztráda 2005-re éri el a tengerparti várost) egy csak­nem ötven kilométeres pályát használhatnak az autósok július eleje óta, majd Udbina és Zadar között nyílt meg egy 61 kilomé­teres rész (lásd térképünket). Ezen az úton mintegy 40 percet nyerhetnek az autósok az eddigi vonalakhoz képest. A horvát kormány 2005-ig több százmilliárd forintnak megfelelő összeget költ a sztrá­dafejlesztésre, ezek egy részét saját forrásból, a többit európai, egyebek mellett német hitelből is fedezik. A szakemberek szerint déli szomszédunk a költségvetés csaknem 10 százalékát fordítja autópálya-építésre - az idegen- forgalom fellendülésével ez hosszú távon megtérülhet. A legnagyobb célállomások ugyanis a tengernél vannak: a tervek szerint 2005-re Splitig, 2008-ra pedig a legdélibb váro­sig, Dubrovnikig vezet autó­sztráda. A még nem autópálya minő­sítésű horvát utak ingyenesek, fizetni kell viszont a sztráda- használatért. Goricantól Zágrá­bon és Karlovacon át, majd Vrbovsko és Rijeka között több részletben összesen mintegy 70 kunát (mintegy 2500 forintot) kell leszurkolni, míg a most átadott Udbina és Zadar közti szakasz 20 kunáért (körül­belül 700 forintért) vehető igénybe. A fizetőka­puknál néha 20-30 percet is kell várni, a horvát hatóságok emiatt fontolgatják a matricás rend­szer bevezetését. Más ok miatt sem árt ügyelni a pénztárcára: a rendőrség szigorúan ellenőrzi a gyorshajtókat, és ez fokozottan érvényes a Karlovac és Zágráb kör­nyéki utakra. A helyszíni bírság 50 és 200 kuna között mo­zog (1800 és 7000 forint). A közlekedési szabá­lyok hasonlóak a hazaiakhoz: lakott területen be­lül 50, országúton 80 kilométer a megengedett sebesség, autópályán legfeljebb 130-cal lehet haj­tani. NY. SZ. HORVÁT AUTÓPÁLYA­FEJLESZTÉSEK Gofícan-m Letenye Forrás: Dunántúli Napló Ki volt Kämmerer Ernő? Munkásságának egy része megyénkhez kapcsolódik A 19. század végének, a 20. század elejének jelentős tu­dományos és közéleti alakjá­ra hívta fel a figyelmet a Wosinsky Mór Múzeum év­könyvében K. Németh András régész-muzeológus, a paksi Városi Múzeum munkatársa Kämmerer Ernőről közölt ta­nulmányában. Kämmerer, Wosinsky Mór személyes ba­rátja nem csak Tolna megyei születésű tudós, politikus, munkásságának egy része is megyénkhez kapcsolódik. Nevéhez fűződik többek közt a Szépművészeti Múzeum megszervezése és építése. Kämmerer Ernő a ma Ireg- szémcséhez tartozó Hékútpusz- tán született 1856-ban a távolról német eredetű család első, gyer­mekeként. Gyermekkorát Koppányszántón töltötte. Buda­pesten szerzett jogi oklevelet, de bölcsészetet is hallgatott, majd 1887-ben szűkebb pátriájában a Szabadelvű Párt színeiben kap­csolódik be a politikai életbe: 1910:ig négy ízben is képviselővé választják Tolna megyei választó- kerületekből. 1896-ban a közoktatási minisz­ter őt nevezte ki az Országos Kép­tár és Történeti Képcsarnok kor­mánybiztosává, s rábízta a Mil­lennium alkalmából létesíteni kí­vánt Szépművészeti Múzeum szervezési és építési ügyeit. 1901- ben a múzeum első igazgatója lett, s innen ment nyugdíjba 1910- ben. A fővároshoz kötődő mun­kája mellett nem zárkózott el a megye kulturális életétől sem: alapítója volt a Tolnavármegyei Történelmi és Régészeti Társulat­nak, 1898-ban tagja lett a Tolnavármegyei Múzeum- Egyletnek, s ugyancsak az alapí­tói közt volt 1912-ben a Tolnavármegyei Közművelődési Egyesületnek. Számos történeti tárgyú, köztük Tolna megyei voj natkozású tanulmányt publikált, s több maradt kéziratban. Utóbbi! akból K. Németh András cikke az AdatSzokol (ma: Nagyszokoly-^ szerk.) újabb történetéhez címűt közli is. 1885-ben Kammerert kérték fel a Millenniumra terve! zett Tolna megyei történeti mo­nográfia a honfoglalástól az újko­rig szóló részének megírására. Bár a munka nem készült el, 4 vármegye millenniumi díszgyűlé­sén elmondott beszédéből kitű­nik a kor iránti érdeklődés^. Több, az Értényhez tartozó Bar­nahátról származó római kori, Zsigmond korabeli, regölyi avar, bátai lelettel gazdagította a Nem­zeti Múzeum és a szekszárdi mú­zeum gyűjteményét. Hagyatéka - amelyet örökösei 1949-ben adományoztak a szek­szárdi levéltárnak -, ma is várja a kutatókat. Külön érdekessége az a mintegy félszáz, jórészt a 19,- 20. század fordulója előtt készült üvegnegatív, amelyek középkori oklevelek mellett koppányszántói házuk körül készült családi felvé­teleket, illetve néprajzi szempont­ból is érdekes munkafolyamato­kat, aratást, cséplést, disznóölést őriznek. Kämmerer Ernő hosszú beteg­ség után 1920-ban hunyt el Koppányszántón. Bár halálakor á későbbi kultuszminiszter Klebelsberg Kunó is kegyelettel szólt róla, az utókor emlékezeté­ből, mintha kihullott volna. Barát­ja, Wosinsky Mór szellemi hagya­tékát megfelelő módon ápolja Tolna megye, Kämmerer Ernő családi sírkápolnája hozzá mél­tatlan állapotban düledezik ,a koppányszántói temetőben, s ha­sonlóan lehangoló látványt nyújt a család - sokáig téeszirodának használt - egykori polgári lakóhá­za. • T. F. AKCIÓ HUSEGES Új előfizetési csomagot kínálunk régi előfizetőinknek, melynek keretén belül kedvezményes áron juthatnak hozzá kiadónk öt lapjához. Az előfizetési csomag az alábbi öt lapot tartalmazza: Tolnai Népújság+ Hl Tolnai Népújság + fcennpó + TVR Kéthetes + Választható ajándéklap havonta 1990 Ft-ért! Azaz havi 1990 Ft-ért mindaz öt lapot megkapja, így havonta 12GA Ft-ot takaríthat meg.--X­X Amennyiben az előfizető vállalja, hogy legalább egy évig előfizetőnk marad, úgy az alábbi színes magazinok közül egyet egy évre ajándékba választhat: A választott magazin mellé, kérjük tegyen egy X-et! 395 Ft m «pI 1 ! 1 1 1 i i 1 1 I 1 1 I 1 1 I I 1 1 1 i 1 1 i i 1 1 Név Lakcím 1 M l i l l i I l 1 I II II 1 U 1 1 M II ír. szóm Település 1 -1 1 II 1 i II S ] } J j j j [ j j I 1 j j Telefonszám Vállalom, hogy további 1 évig előfizető maradok és a fenti összeg befizetését az általam választott előfizetési periódusban teljesítem. Számunk: Beküldési cím: : ■ éig kiadója 71OO Szekszárdi Liszt F. tér 3. Pf. 71. 06-74/511-503 A kivágott szelvényt válaszborítékban kérjük visszaküldeni, vagy a kézbesítőnek díjbeszedéskor átadni! Itt mindenki Nász! Családi találkozó volt Pálfán Míg régen mindennapos volt, hogy egy nagy család apraja- nagyja összegjött közös munkára, egy-egy csöndes beszélge­tésre, vagy görbe estére, manapság az sem ritka, ha a roko­nok nem ismerik egymást. így van ez a Nászéknál is. A család Pálfáról származik, többségük még csak nem is került a szü­lőfalutól meszszire, mégis ritka, ha mindannyian együtt van­nak. A szombati nap kivétel volt, először életükben Nász-ta­lálkozót rendeztek. Pálfa Itt mindenki Nász! - fogadtak félig tréfásan a pálfai kultúrházban. S valóban így is volt, félszáz ember gyűlt össze szombaton délelőtt, va­lamiféleképpen mindannyian a Nász családhoz tartoznak. A talál­kozó gondolata Imrétől származik, ő felesége családjától „lopta” az öt­letet. Ók rendeztek tavaly hasonló családi összejövetelt, ami Imrének annyira megtetszett, hogy hozzá­fogott saját famíliája összeverbuvá­lásához. Nagy segítségre volt eb­ben anyósa, aki még a családfáju­kat is elkészítette. Ezt mindenki megkapta néhány hónappal ez­előtt együtt a Nász-találkozóra szó­ló meghívóval. A fa lombja igen csak sűrű, nem ritka, ahol egy csa­ládban három-négy gyerek van. Imre büszke arra, hogy nevét négy fiú örökíti tovább. Tényleg nagy a család, édesapjáék hatan voltak testvérek. Előkerül egy megsárgult anyakönyvi kivonat, rajta szép sor­ban a nevek. A legidősebb, aho­gyan a dokumentum is bizonyítja Nász Maris - nem Mária, már nyolcvan esztendős elmúlt. Maris néni nagyon beteg, ágyhoz van kötve, így őt szépen sorban meglá­togatta mindenki. Az idős asszony nagyon boldogan fogadta a sok-sok rokont. A testvérek közül négyen már nem élnek, így végül csak egyikük, János láthatta együtt a fa­míliát. A családtagok pedig igen­csak örültek egymásnak, hiszen ta­lán még soha nem voltak így együtt. Igaz, nincs is rá alkalom, legfeljebb, ha temetésen találkoz­nak Az idősebbek azonban még emlékeznek arra, hogy régen gyak­ran összejöttek a távolabbi roko­nok, együtt dolgoztak, egymás se­gítségére voltak. Imre éppen ezért gondolta, hogy jó volna össze­hozni, megis­mertetni az egy családból szár­mazókat. - Mert jó, ha van vala­ki, akire számí­tani lehet, ha se­gítség, vagy csak egy jó ta­nács kell - mondja. Min­dent el is terve­zett a legapróbb részletekig, azt is, hogy mit mond majd köszöntő­jében. Aztán végül a meghatottság­tól alig jutott szóhoz. Édesanyjá­nak is könny szökik a szemébe, úgy mondja: - Büszke vagyok a fi­amra. De nem csak rá, mindegyik­re. Eddig egy sem hozott rám szé­gyent. Róbert a harmadik generáci­óhoz tartozik, huszonéves, így ne­ki nincs mit felidéznie, legfeljebb szülei elmondása alapján lehetnek kötődései a faluhoz, a Nász család­hoz, mégis nagyon jó ötletnek tart­ja az összejövetelt, s reméli, hogy egyrészt hagyomány válik belőle, másrészt a mindennapi életben is egymásra találnak. Az már biztos, hogy ő megkeresi egyik unokatest­vérét, akiről éppen a találkozón tudta meg, hogy ugyanazon az egyetemen tanul, Torontóban. Ró­zsa férjével és négy gyerekével Pakson él, neki régóta dédelgetett álma vált valóra azzal, hogy össze­gyűltek. Határtalanul boldog, és bí­zik abban, hogy lesz még folytatás. Előkerülnek a régi fotóalbumók, gyakran felhangzik egy-egy „em­lékszel?” kezdetű mondat. Min­denki szeretettel mosolyog a niá- sikra. Látszik valamiféle összetar­tozás. Imre szinte szemérmesen mondja: - Tudom, hogy nem lösz olyan, mint a régi időkben. Én csak Nász Imre és Nyiratiné Nász Rózsa azt szeretném, hogy tudjuk, össze­tartozunk. - Látszik rajta, nehéz beszélnie erről. Hamar másra tere­li a szót, és inkább feleségét, gyére­keit hozza szóba. Borzasztóan büszke családjára. Arról egyálta)án nem akar szót ejteni, hogy neki kö­szönhető ez a találkozó, inkább ar­ról beszél, hogy köszönettel tarto­zik a polgármesternek, mert in­gyen kapták meg a Művelődési Há­zat és arról, hogy még zenekar is van. Az is Nász! - mondják nevet­ve. Már nem is csodálkozom ha- gyon, amikor kiderül, hogy a szín­padon játszó Dinamyc együttes egyik tagja valóban Nász fiú, Imre egyik nagyfia. vidatünde t

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom