Tolnai Népújság, 2003. május (14. évfolyam, 101-126. szám)
2003-05-31 / 126. szám
„Bűvészmutatvány” A forráshiány miatt varázsolni kellett Kocsolán 11 .oldal 9. OLDAL Tüzhalál Bentégett egy pár hónapos csecsemő egy alsóbogát- pusztai házban. 12. oldal Csúcsok ERÖSSZSOLT 1968. március 7-én született Erdélyben, egy Gyilkos-tó környéki faluban 1981-ben> 13 éves korában próbálkozott először sziklamászással. 1988-ig megmássza az Enyed- és Békás-szorosok összes sziklaútját. 1990: első jelentős csúcs - Elbrusz (Kaukázus) 5642 m. 1991-1994: „Hópárduc” cím a volt Szovjetunió öt 7000 plusz méteres csúcsának megmászásáért. 1995-1996: Pakisztán (Ogre a Karakorumban), gleccserek az Argentiére völgyében, Mont Blanc hegység. 1996: Első Everest-expedíció, 8300 méterig. 1997-2001 nyaráig: Satopant (Himalája, 7060 m); Nanga Parbat (Himalája, 8126 m); Disteghil (Karakorum, 7885 m); Aconcagua (Argentina, 6960 m). 2001: második Everest-expedíció, 7800 méterig. 2002: harmadik Everest-expedíció, a csúcs 8850 m. 2003: a tervezett Két Csúcs-expedíció, június-július, Karakorum, Pakisztán, mindkettő 8000 méter felett. Erőss Zsolt jégmaszk nélkül Újabb csúcsokra tör Erőss Zsolt, a Mount Everest első magyar meghódítója. A világ tetejét 50 éve mászta meg Edmund Hillary. A jubileumi alkalomból Erőss Zsolt négy magyar lánynak segít, hogy két, 8000 méter feletti, karakorumi ikercsúcs megmászásával női rekordot döntsenek. Erőss Zsolt mindig meglep lezserségével. Az interjúra seszínű, kilógó pólóingben, sokzsebes vászonsortban, kitaposott hippiszandálban jelenik meg. A világ tetejének legyőzője borostásnál alig hosszabb szakállával és drótkeretes szemüvegével úgy ballag mellettem akár egy szépirodalmi estre igyekvő, végzős bölcsészhallgató. Előveszem mászótársának, Földes Andrásnak Erőss Zsolt című könyvét és rábökök. „Mintha egy ismeretlen világból üzennének. Néha idézek belőle.” „Az Everest csúcsa ... taktika, kitartás és szerencse kérdése... Megmászása fanatikus dolog... egy eszméért, egy érzésért mi is készen vagyunk feláldozni magunkat...”- Ha fanatizmusnak lehet nevezni azt, hogy céljaim vannak, s azokat el akarom érni, akkor fanatikus vagyok.- Hisz valamiben vagy valakiben?- Magamban. Az életfilozófiám szerint az embernek megadatott, hogy éljen a Földön, s ezt jól ki kell használni. A hegymászás veszélyes helyzetek láncolata, így tudod meg, mire vagy képes; tudom, mikor kell visszafordulni. A hegymászás a halált hívja párbajok sorozatára, és a hitem az: győztesen kerülök ki.- Ismeri a félelmet?- Magunktól kell félnünk. Mászás közben magunkkal kell megküzdenünk. Amit ott teszünk, az az emberi teljesítő- képesség határa. A határt a félelem jelzi. Taktikázni kell, ismerni a korlátokat. Az életben maradás titka az, hogy tudni kell visszafordulni.- Pánik?- A félelem nem torkollhat pánikba. A pánik a mászó vesztét jelentheti. A megoldást kell keresni, s ha a döntés megszületett, ragaszkodni hozzá.- Mi a legnagyobb veszély a Hegyen?- A tízórás egyhangú menetelés. Jobb láb elé a bal, a bal elé a jobb... órákon át. Az ember gondolatai elkalandoznak, nem koncentrál - és ez végzetes lehet. Az átfagyott végtagok érzéketlensége, a szervezet lemerülése, a szellemi kiürülés megszünteti az ingereket. A mászó eltompul, beletörődik sorsába és nem képes racionálisan ítélkezni. Elveszíti a veszély érzetét. Meggyőzi magát, hogy leülni, pihenni, aludni helyes választás... A legtöbben soha nem ébrednek fel.- Ketten vesztették életüket az évek folyamán, mialatt önnel másztak párban.- Tapasztalt és nagy tudású mászók voltak. Idősebbek nálam, olyanok, akik képesek voltak dönteni. Egyikük sem engedte meg, hogy bárki beleszóljon a rutinjukba, befolyásolja elhatározásaikat. A „szakma” nagy öregjeit büszkeségből és hiúságból épült pajzs védi. Az emberek tiszteletben tartják a véleményüket. Olyanok ők, akik még a bajban is képesek palástolni állapotukat, csökönyösek, hajtják magukat, és bíznak abban, hogy túljutnak a holtponton. Ha ez nem sikerül, a szervezetük hirtelen összeomlik, és a mentés a nyolcezren felüli magasságokból gyakran lehetetlen. „A magas hegyen az ember minden szívdobbanással egyre mélyebben süpped az ásványvilágba. ”- Hagyott maradandó nyomot az elvesztésük?- A halált nehéz feldolgozni. Az elemzésnél dühösek vagyunk és indulatosak. Az idő a megoldás, míg leülepszik az egész. Aztán váltanunk kell. Az emberi természet felülkerekedik a tragédiákon, nem rágódik a megváltoztathatatlanon. A mászás során számos nehézséggel találkoznak az alpinisták. A hó, a fagyos szél és a fáradtság mellett különös veszélyt jelent a mindig változó jég. A gleccserek hasa- dékain olykor csak létrán tudnak átkelni. Az ehhez szükséges felszereléseket is magukkal cipelik a mászók. A jak robosztus felépítésű, nagy tűrőképességű teherhordó állat. A végsőkig alkalmazkodik a zord körülményekhez; könnyen elboldogul 60-100 kilo- gramnyi felszereléssel. 50 év alatt 1163- an jutottak fel a világ tetejére. Egyetlen alpinistát 20 sherpa segít az alaptáborig; ez ötven év alatt 25 ezer fő. Edmund Hillary segítője Tenzing Norgey sherpa volt 1953-ban.- A 2002-es Everest-expedícióban miért kavart akkora vihart mászótársa, Ács Zoli megmentése?- Az egész magyar csapat el volt csi- gázva, eltűnt a raktársátrunk, élelmünk nem maradt. Mezei Lacinak bevérzett a szeme, le kellett kísérni az alaptáborba. 8700 méterről fordultam vissza, légzőpalack nélkül. Lemerülten ereszkedtem, fizikailag képtelen voltam a mentésre. Ha megteszem, lehet, magam is segítségre szorulok. Az oxigénhiány miatt a lehető leggyorsabban le kellett jutnom a 6000 méteres szint alá. Tiszta lelkiismerettel tettem, hiszen egy angol alpinista elvállalta, hogy a sherpák segítségével lesegíti Zolit (a saját lábán) az alaptáborba. Később, teljesen érthetetlenül, tele- kürtölte a világot, hogy cserbenhagytuk a társunkat. „Még három csákányra dőlés, és lihe- gés a csúcsig, most már csak kettő, egy, míg végül aztán ott állt a csúcson...”- Szólómászásai nem szigetelik el?- Voltak expedíciók, ahol így volt. A magyar hegymászók között kevesen vannak, akik technikailag és fizikailag is jók. Én nehezen tudok alkalmazkodni mások ritmusához. Stílusomnak a könnyű felszereléssel történő gyors csúcstámadás felel meg a legjobban, s ezt nem mindenki képes követni. Sokszor teherré válik a másik, vagy súlyos felelőséggé. Leglátványosabb eredményeimet többnyire szólómászással értem el.- Az arca üres volt az Everest csúcsán, nem láttam rajta a hódítás eufóriáját.- Az Ács-epizód megölte az expedíció hangulatát, a csoport atomjaira hullott. Ez tükröződött vissza az arcomról. Máskülönben kegyetlen mászás volt. Nem sokkal előtte megpróbáltam egy palack nélküli csúcstámadást, s az mindent kivett belőlem. Akklimatizálódás nélkül vágtam neki újra, s ezért még az oxigén segítségével is küszködtem a gerinccel, a csúcs alatti sziklafallal. Nem tudom, hogy az Everest történetében valaha is megkísérelt volna valaki két csúcstámadást anélkül, hogy közöttük ne tért volna vissza az alaptáborba.- Közismert, hogy Nagy Sándor, a magyar hegymászók szövetségének „doyenje” és ön nem csipegettek egy tenyérből. A Tiensan-expedíció során már lefelé jött a csúcsról, amikor a többiek még felfelé tartottak. „Nem is voltál te ott, Zsolt. Nem jutottál fel" -jegyezte meg Sanyi bá’ halál komolyan. Ön nem válaszolt. Miért?- Magamért, a magam módján másztam meg azt a csúcsot. Ha ezt nem hiszi, az ő dolga. Nekem nem sokat számít, ki mit gondol rólam. Lefényképeztem magam a csúcson, a bizonyíték tehát megvolt. A vitának nem láttam értelmét.- Az 1996-os első magyar Everest-expedícióban ismét összekerültek. Ekkor Nagy Sándor nyíltan kritizálta „hanyag hozzáállása, mászóstílusa és egyénieskedő megoldásai” miatt.- Ah, Sanyi bá’ mindenkit kritizál... Az eset háttere az volt, hogy nekem nem volt megfelelő felszerelésem, sátram, sőt partnerem sem. Sokáig ügyeskedtem, hogy ne vegye észre, de amikor kiderült, hatalmas perpatvar lett belőle, és akkor dőlt ki a szemeteskosár. Egy ideig a szabadban aludtam, később beköltöztem egy volt orosz tiszt sátrába. „Zsolt, te a véletlenek sorozataként szoktál eljutni a hegyig, vagy csak most vagy rossz passzban?”- Miben töri a fejét itt, a „vízszinten", ha nem mászik?- Nyáron elindulunk a Két Csúcs-expedícióra, ahol segítünk négy magyar lánynak, hogy feljussanak a 8000 méter fölé. A cél Pakisztán, a Karakorum hegység, a Gashherbrum I. és II. csúcsok megmászása. Az egyik 8068, míg a „testvére” 8035 méter magas. SOMOGYVÁRI D. GYÖRGY Tíz év múlva „Remélhetőleg egy szép otthonban, családos emberként, néhány vidám kölyökkel. Nagy változásokat látok az ország életében, a hegymászás arculata is más lesz. Addigra, remélem, már megmásztam a K-2-t, a legnehezebb nyolcezrest a világon, egy új útvonalon, s újra a Mount Everestet, ezúttal oxigén nélkül. Úgy érzem, még rengeteg szép mászás van bennem, s az ambícióm is meglesz ahhoz, hogy ki is éljem azokat. Kevésbé ismert, de izgalmas csúcsok várnak rám...” (Erőss Zsolt) Vallás és hitvallás „Nincsenek földtől elrugaszkodott, túlvilági elképzeléseim a hitről. A vallási megnyilvánulásokat külsőségesnek találom, a különböző kultúrák vallásai az embercsoportok útkeresését testesítik meg, amelyek legtöbbször megelégednek a ceremóniákkal. A vallások lényegi kérdése és megválaszolása az, hogy mi a mindenség állandó ereje: a szellem vagy az anyag. Az ember szellemi lény. Bennünket a szellem mozgat, nem az anyag. A dilemma abból ered, hogy reméljük, szellemünk állandó, nem múlik el a halállal. Mivel a választ egyetlen vallás sem képes felmutatni, tanításaik dogmákba csontosodnak, mestereik díszletekkel veszik körbe magukat. Nem hiszek egyik létező vallásban sem.” „A mászók többsége követi a helybeliek szokását, és jobbról kerüli meg a csorteneket, a buddhista szentélyeket, hogy ne haragítsa magára Buddhát. A sherpák, a hegyi vezetők addig nem indulnak el a hegy felé, amíg az expedíció tagjai és útrakész felszerelésük nincs megáldva egy helyi, úgynevezett pudzsa ceremónia rítusai szerint. Balszerencsének számít, ha valaki a pudzsa előtt már eltöltött egy éjszakát valamelyik felsőbb táborban. Én fent aludtam a pudzsa előtt, és mindkét irányból megkerültem a mane, azaz a szent köveket. Ha lehet, figyelek a szokásokra, nem gázolok bele mások hitébe; úgy teszek, ahogy mindenki körülöttem." (Erőss Zsolt) i 4 » * 4
