Tolnai Népújság, 2003. április (14. évfolyam, 76-100. szám)

2003-04-05 / 80. szám

4. OLDAL MEGYEI TÜKÖR 2003. Április 5., Szombat Kortársai között Vanessza a legjobb Országos gitárversenyt nyert a szekszárdi diák Emmert Vanessza, a szekszárdi Liszt Ferenc Művészeti Isko­la növendéke nyerte a Vácott rendezett IX. Országos Zeneis­kolai Gitárversenyt. Környei Miklós tanítványának a legné­pesebb, I. korcsoportban sikerült győzedelmeskednie. Somogy, Tolna és Baranya gitáro­sai számára és az itt legjobban sze­replő nyolc diák szerezte meg a jo­got a versenyen való részvételre. A négy korcsoportban rendezett ver­seny programjában nem szerepel­VÁC-SZEKSZÁRD Az országos gitárverseny döntőjét területi előválogató előzte meg, amit Pécsett a Zeneművészeti Szakközépiskolában rendeztek, Tanár és tanítvány: Környei Miklós és Emmert Vanessza FOTÓ: GOTTVALD KÁROLY tek kötelezően előadandó művek. Az első fordulóban stílusokat ad­tak meg, reneszánsz vagy klasszi­kus gitárművet kellett bemutatni, maximum hat perces időtartam­ban. A második fordulóra már csak a legjobbak jutottak be, itt szaba­don választott darabot játszhattak a versenyzők, Vanessza többek kö­zött kortárs magyar szerző művét mutatta be. A zsűri tagjai közül Walter Würdinger gitár­művész, a Bécsi Zeneaka­démia professzora és Eöt­vös József, a Liszt Ferenc Művészeti Egyetem ad­junktusa egyaránt kiemel­kedőnek nevezte Vanessza produkcióját, az előadásával kapcsolatban semmiféle technikai és ze­nei kifogást nem említet­tek és ez nagyon nagy rit­kaságnak számít, még a legjobb előadókkal kap­csolatban is. Eötvös József elmondta azt is, hogy sze­retné a Liszt Ferenc Zene- művészeti Akadémián el­indítani a gitáros tehetség­képzést és ha Vanessza is úgy akarja, akkor ő lehet­ne az első növendék. Környei Miklós, Vanessza taná­ra elmondta, hogy folyamatos, több hónapos felkészülés előzte meg ezt a versenyt, aprólékosan csiszolták a darabokat, hogy töké­letes produkciót vigyenek a ver­senyre, hiszen a sikerhez a tehetsé­gen kívül szorgalom és kitartás is szükséges. Vanessza hét éves kora óta ta­nul gitározni, de valójában másfél éves korában elkötelezte magát e mellett a hangszer mellett. Mint elmondta, ennyi idős volt, amikor az első műanyagból készült játék­gitárt kikövetelte magának, így nem meglepő, hogy zeneiskolás­ként is ezt a hangszert választotta. A szekszárdi V. Számú Általános Iskola tanulója, 6. osztályba jár. Tanulni is szeret, matematikából és magyarból kiemelkedő a telje­sítménye, gyakran vesz részt ver­senyeken. A gitározás mellett ked­venc elfoglaltsága még az olvasás, s persze minden más olyan dolog, ami a korabeli lányokra jellemző. Egyelőre még nem döntötte el, hogy a gitárművészet lesz-e az élethivatása, de az ilyen nagy sú­lyú döntést nem is szabad elkap­kodni. VENTER MARIANNA Tavasz a Jelenkornál Pécs A Jelenkor Kiadó tavaszra több figyelemre méltó új könyvet ad ki, köztük olya­nokat is, amelyeket a közel­gő Költészet Napjára különö­sen ajánlható az olvasók fi­gyelmébe. A Pécsett működő Jelenkor Ki­adó közzé tette tavaszi könyv- ajánlatát. Egyik érdekességük Borbély Szilárd Berlin - Hamlet című verseskötete, melynek jel­lemzői a nevek, hangulatok, az elmosódó képek, a rejtély és balsejtelem, az eltűnő emléke­zet visszhangja. A Költészet Napja alkalmából Budapesten, az írók Boltjában április 10-én délután mutatja be a könyvet Mészáros Sándor, majd Vörös István Heidegger, a postahiva­talnok című kötetét ismerteti és a költővel beszélget Vasadi Pé­ter, Koszta Gabriella színmű­vész közreműködésével. Vörös István legújabb verseit átfogó szerkezetbe illesztette, ezt a szemléleti keretet a kötet fő me­taforája, Heidegger (és Hölder­lin, és Hannah Arendt...), vala­mint „történései": a filozófus életrajzának kiemelt részletei, il­letve híres tételei és gondolat­menetei képezik. Az így örökölt bölcseleti nézeteket a szerző metaforaként alkalmazza, várat- lan-szürrealisztikus képekkel társítja. ____________________■ Eg y kivételes színészi életút A Kétyről indult művész utolsó előadásán a díszítők is sírtak Kéty Hegedűs Gyula, a Vígszínház 133 évvel ezelőtt született mű­vésze emlékét őrzi az a kétyi iskola falán levő tábla, amelyet ma avatnak fel a színész szülőfalujában. A művészről fia, dr. Hegedűs Lajos mesélt lapunknak. legnépszerűbb színészek egyike is volt. Művészetének csúcspontját 25 éves színészi jubileumán, 1914- ben érte el, amikor túlzás nélkül őt ünnepelte a fővárossal együtt az egész ország, de még az európai színjátszás nagyjai is kifejezték nagyrabecsülésüket. Leghango­sabb sikereit a Vígszínházban aratta. A színészet mellett tanított a Zeneakadémián, és elnöke volt az Orszá­gos Színész Egyesület­nek. Közismert volt jó­szívűsége, és kérlelhe­tetlen harcokat vívott az elesett színészek megsegítéséért, bár anyagi gondjai élete egyes szakaszaiban neki is akadtak.- Mikor voll az utol­só fellépése?- 1931. szeptember 16-án a Feketeszárú cseresznyét játszotta, olyan meghatóan, hogy a díszítők is sírtak. Az előadás után kórházba került, négy náp múlva a szíve fel­mondta a szolgálatot. Máriabes- nyői temetésén a kor legnagyobb színészei, írói és a társadalmi élet kiválóságai búcsúztatták.- Nem kétséges, hogy Hegedűs Gyula a XX. század első évtizede­inek legjelentősebb színésze volt. Színházi szakemberek írták róla, hogy művészete egybeforrott a színpadi naturalizmus stílusforra­dalmával, és hogy a természetes­ség és a közvetlenség varázslója­ként alkotott - kezdte Hegedűs Lajos.- Még életében szülőfaluja, Kéty örökös díszpolgárává avat­ták. Számos kitüntetése, kor­mányfőtanácsosi rangja közül en­nek örült a legjobban. Mária- besnyői lakásának falán bekere­tezve lógott a díszpolgári oklevél, amikor felnézett rá, talán arra is gondolt, hogy mégiscsak érdemes volt, talán édesanyja is megbo­csátja, hogy annak idején, 19 éve­sen elszökött otthonról, hogy szí­nésznek álljon. Ez a mostani meg­emlékezés tükrözi vissza azt a szeretetet és megbecsülést, amivel egész életében gondolt szülőföld­jére, szüleire, barátaira.- Konkrétabban mit jelent az, hogy a kor legnagyobb színészei közé tartozott1- Nemcsak a legnagyobb, de a Két évvel halála után, 1933-ban állították fel mellszobrát a színház előtt. Ez ma a színház előterében látható. A 75 éves Vígszínház He­gedűs Gyula Vándor-gyűrűt alapí­tott az ő művészi örökségét folyta­tó fiatal színészek számára.- Ön, mint a művész fia, tervez- e valamit azért, hogy minél többen és alaposabban megismerhessék ezt a kivételes, Kétyről indult élet­űtől?- Igen. Már ami egy 71 éves, szerény anyagiakkal rendelkező nyugdíjastól kitelhet. Szeretnék még az idén egy Hegedűs Emlékbi­zottságot létrehoz­ni. További nagy tervem, hogy apámról, illetve a Hegedűs család életéről könyvet adjak ki, és azzal Tolna megye könyvtárát is ellás­sam. A kézirat má csaknem kész, de a kiadáshoz segítség­re van szükségem. Ezért a tervem megvalósításához bármilyen tá­mogatást szívesen fogadok, előre megköszönök. És boldogan vár­nám a Heckman csáád még élő le- származottának jelentkezését is. (Cím a szerkesztőségben és a kétyi önkormányzatná.) -s­„A komolyzenével semmi baj” Vimus Xavér értékről, mértékről Paks Szekszárd után újabb Tolna megyei városban ad koncertet Varnus Xavér orgonaművész. Eredetileg csak április 12-én adott volna hangversenyt a paksi evangélikus templom­ban, ám akkora igény mutat­kozott, hogy április 13-án, va­sárnap, 16 órakor ismétlő koncertet is tart.- Paksi koncertjére pilla­natok alatt elfogyott a belépőjegy és ez min­denképpen biztató jel­nek tekinthető, hiszen sokak véleménye szerint a komolyzene válság­ban van.- Hadd válaszoljak er­re egy történettel. Két évvel ez­előtt fővárosi plázákban végeztem egy kísérletet. Tatólomra kivátósz- tottam tíz embert, akiknek elda­loltam egy-egy komolyzenei slá­gert. Tízből tízen tudták folytatni a megkezdett dálamot. Az akkor divatos könnyűzenei számokat, amiből szintén hálottak egy rész‘- letet, nem tudták ugyanígy tovább dúdolni. A komolyzenével tehát semmi baj, modern kifejezéssel élve csak a PR-je rossz.- Bach születésének évforduló­ján rendkívüli koncertet adott, mégpedig hajnalban.- Bach hajnali 5 órakor szüle­tett, úgy gondoltam, az a méltó a nagyságához, ha ebben az órá­ban tisztelgünk előtte. Abban a templomban adtam koncertet Kőbányán, ahol 32 évvel ezelőtt először értem orgonához. A ma­gyar szellemi közélet 200 neves képviselője vett részt a hangver­senyen, amely valószínűleg a tör­ténelem első hajnali orgonakon­certje volt.- Mondhatjuk úgy, hogy afféle missziós szerepet vállal a komoly­zene és a kulturális értékek meg­őrzésében és népszerűsítésében. Az egyik kereskedelmi csatornán futó műsora, ahol Bach és Márai „találkozik”, szintén egyedülálló vállalkozás.- Úgy vélem, rendel­kezem azzal a kommu­nikációs képességgel, amelynek segítségével a televízión keresztül is meg tudom szerettetni a komolyzenét. Egyfaj­ta hiánybetegséget kell előidézni az emberekben a ko­molyzene iránt, s ebben a mai kereskedelmi televíziózás, bár­milyen hihetetlen, segítségemre van.- Mire gondol?- Nem tudom, miért hiszik, hogy 10 millió szellemi proli él ebben az országban. A nézettség minden áron való hajszolása má­ra kezd „visszaütni”, nagyon so­kan nem néznek televíziót. A helyzetet mégsem tartom tragi­kusnak, a világ ciklikus, a mély­pontról már csak felfelé vezethet az út és úgy vélem, hamarosan elkövetkezik ez az idő is. Addig is, a magam módján és lehetősé­geimmel igyekszem ébren tartani a közönség érdeklődését az igazi, klasszikus értékek iránt. VENTER MARIANNA Nincs, aki felhúzza az órát Lehet, hogy megáll Kölesd Ismét működőképes a kölesdi református templom torony­órája. Egy baj van csak: nincs, aki rendszeresen felhúzza. Néhány évvel ezelőtt a torony re­konstrukciója során a régi, erede­ti óralapokat is rendbehozták, és a helyükre tették. Egy órától nyil­vánvalóan az a természetes társa­dalmi elvárás, hogy járjon is. Ez az igény az utóbbi időben felerő­södött. Egy helybéli lokálpatrió­ta, Varga András, - bár nem refor­mátus vallású - de a „szívére vet­te” és sokáig ott viselte a torony­óra sorsát. Kiderült, hogy egy modern, automata óraszerkezet 1,2 millió forintba kerülne, ami az anyagi lehetőségekhez képest túlságo­san borsos ár lett volna. Kapott azonban egy ajánlatot Lányi Ist­ván paksi órásmestertől, alti 300 ezerért vállalta az óra mozgásba hozását, igaz, ezt nem automati­kus, hanem egy hagyományos, felhúzós masinával. az idő a toronyban Helyi és környékbeli vállalko­zóktól Varga András összeszedte a pénzt, az óra a napokban el is készült, nagyon pontosan üti a negyedeket, a feleket, a három­negyedeket és az egészeket, csak hát 23 óránként fel kell húzni, amely művelethez fel kell mászni a toronyba. Nem mondhatni, hogy Köve- csi Attila, a helyi református lel­kész felhőtlenül boldog lenne. Órafelhúzásra ugyanis munka­erőt alkalmazni nem tudnak, mert nagyon szegény az eklézsia. A harangozót sem lehet ezzel megbízni, tekintettel arra, hogy manapság már nincs ilyen beosztás, mivel ez a művelet elektronikus úton történik. Néhányan ugyan ajánlkoztak, hogy társadalmi munkában fel­húzzák az órát, de természetesen nem örök időkig, csupán egy-két napig. így aztán a tiszteletes sze­rint is nagyon valószínűnek lát­szik, hogy előbb-utóbb „megáll az idő” a kölesdi református templom tornyában.-ST­„Időnként szembe kell nézni önmagunkkal!” Hoboval Villonról, a hétköznapokról és az ünnepekről Csütörtök este helybéli barátainak - Kerényi Zsoltnak és László Tibornak - köszönhetően a városban vendégeskedett Földes László (Hobo), aki előbb a Szent Orsolya Rendi Gárdo­nyi Géza Katolikus Általános Iskolában mutatta be a Franco­is Villon verseiből összeállított, Akasztottak balladája című műsorát, majd a művelődési házban az alapításának negyed- százados jubileumát idén ünneplő zenekarával remek han­gulatú koncertet adott. Vele beszélgettünk. Dombóvár- Mikor találkozott először a most előadott versekkel?- Általános iskolás diák voltam, amikor a középkori francia iroda­lom fenegyerekének papírra vetett sorait először olvastam. Középis­kolás és egyetemista koromban már mint tananyaggal foglalkoz­tam Francois Villon költészetével. Az 1970-es években számos versét adták ki magyar nyelven és azokat megismerve kezdett foglalkoztatni az a gondolat, hogy először dalszö­vegként használjam a balladákat, majd egy önálló műsort állítsak be­lőlük össze. Míg az előbbi ötlete­met hamar megvalósítottam, addig az utóbbira majd húsz esztendőt vártam. Bár számos barátommal beszéltem a téma színpadra állítá­sával kapcsolatban, ennél többre velük nem jutottam. Nem úgy Vidnyánszky Attilával, a beregszá­szi IÚyés Gyula Nemzeti Színház főrendezőjével, aki tanácsaival so­kat segített a tavaly november 10- én a fővárosi Új Színházban elő­ször bemutatott Akasztottak balla­dája című estem létrejöttében. Mindössze tizenöt próbával a há­tam mögött álltam ki a premierre és egy ideig úgy éreztem, hogy nem játszom elég szabadon. Me­net közben rájöttem arra, hogy egy ilyen monodramatikus előadást legalább hatvanszor el kell gyako­rolni. Ma már behoztam a kezdeti hátrányt: érzem és közvetíteni is tudom az ívét a műsornak.- Mi fogta meg Önt Villon költé­szetében?- Egyike azoknak a keveseknek, akiknek a gondolatai átsütnek min­den időn. A hatalomhoz, a vüág- hoz, a közönséghez és a pénzhez való viszonya bizonyos értelemben hasonló az enyémhez, ezért meré­szelem a verseit elmondani. Úgy érzem, hogy mindkettőnk csavar­gó életmódjában nagyon sok a kö­zös vonás. Az Akasztottak balladá­ja című műsorommal nem az volt a szándékom, hogy emléket állítsak Villonnak, hanem mint mai tanít­vány szolgálom az egykori mestert. A „lázadó” rávilágít arra, hogy az embernek nem árt, ha időnként el­számol magával: értékeli azt, hogy mit és miért tett. Volt egy „látomá­som” Villonról, amely szerint a köl­tő börtönben ül és vár a halálos íté­letének a végrehajtására. A hóhér megérkezéséig végiggondolja az életét és ez a szituáció lett az elő­adásom alapja. Én tavaly készítet­tem számadást és egy rendkívül nehéz problémát sikerült sok-sok vívódás után lezárnom azzal, hogy őszintén szembenéztem önma­gámmal. Felmértem a hibáimat, azt, hogy miként tehetem jóvá, amit elszúrtam és hogyan bocsát­hatók meg másoknak. Ebben a küzdelemben és megtisztulásban nagyon sokat segítettek a Szabó Lőrinc, Vass István, Mészöly De­zső, Illyés Gyula, József Attila’és Faludy György által fordított Villon- versek.- Zenekara, a Hobo Blues Band mivel ünnepli alapításának ne­gyedszázados jubileumát?- Koncertsorozattal, mely a dombóvári fellépéssel kezdődött el. A következő hónapokban járjuk Földes László (Hobo) az országot és szeptember 5-én Bu­dapesten lesz a fénypont, ahol a Margitszigeten olyan remek társak­kal, mint Tátrai Tiborral, Szénich Jánossal, Tomsits Rudolffal, Döme Dezsővel, Szarka Tiborral és Pres­ser Gáborral játszunk majd együtt. Az elmúlt huszonöt év egyébként arra tanított meg, hogy tudjak örül­ni a hétköznapoknak. Nekem min­den alkalom ünnep, amikor szín- padon lehetek. __________ _-gr­He gedűs Gyula

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom