Tolnai Népújság, 2003. február (14. évfolyam, 27-50. szám)

2003-02-08 / 33. szám

IIH 2003. Február 8., szombat MEGYEI TÜKÖR Mondom a magamét VENTER MARIANNA „Jos jedem” Szegény kamionosok, bizonyára folyamatosan csuklanak ezek­ben a napokban! Akinek nem inge, ne vegye magára, de tény: a legtöbb, órákig tartó fennakadást az úton a néhány piruett után keresztbe fordult kamionok okozták ezekben a zimankós időkben. Mert ha teszem azt, egy személygépkocsi fordul keresztbe az úton, azt néhány erős ember könnyedén eltaszigálja, de egy dugig rakott pótkocsis nyergesvontató, hát az már más. Nem vezettem kami­ont, soha nem is fogok, de az talán nem nagy bűn részemről, ha rákérdezek: vajon miért nem számítottak arra az országutak monstrumjai, hogy februárban hó lehet, nem is kicsi. Vajon kinek a kötelessége, vagy feladata ellenőrizni, hogy alkalmas-e az adott jármű a kemény téli közlekedésre, megvan-e minden felszerelése? Az igazság azt kívánja, hogy másokról is szót ejtsünk, nehogy csak a kamionosok „vigyék el a balhét". Az egyik ismerősöm sze­mélyautóját egy meglehetősen vadul száguldó hókotró törte össze, s több szemtanú látott árokba fordult autómentőket is. Szóval má­sok sem mindig álltak a helyzet magaslatán. S még egy történet, szintén kamionosokról: fotós kollégánk, mi­közben éppen a hóhelyzetet fényképezte, elakadt a hóban. A legel­ső - bosnyák - kamionos első szóra indult segíteni neki, de nem boldogultak. „Jós jedan" (még egyet) - mondta a sofőr és a másik, autójából „kikopogott”, immár magyar kamionos is azonnal vál­lalkozott az autótologatásra. Egyszóval, dugó ide, dugó oda, a ka- mionosoknak nem csak az autójuk, a szívük is nagy. Visszük a lapot! A rendkívüli időjárás ellenére a si környéki településnek tegnap Tolnai Népújság előfizetői az elő- nem tudtuk időben eljuttatni a ző napokban is kora reggel olvas- Népújságot, ezért olvasóink szíves hatták lapunkat. A kézbesítők és elnézését kérjük. Különösen: Fá- éjszakai szállítók végezték felada- cánkert, Gerjen, Nagydorog, tukat, sokszor embert próbáló, Németkér, illetve Regöly, Újireg, szélsőséges körülmények között. Miszla, Udvari települések megkö- Paks térségének és néhány Tárná- zelíthetősége okozott gondot. ■ Havas gesztus Kölesd Több kölesdi olvasónk is telefonált a helyi polgármester minapi „eljá­rásával” összefüggésben. Csütör­tökön este az aznap Szekszárdon dolgozó kölesdielüe hosszú út várt hazáig, tekintve, hogy a bu­szok nem jártak, a vasútállomás pedig messze van a községtől. A vonatról leszállva a mintegy 30 fős csapat elgyalogolt a 63-as út köles­di bekötőjéig, ahonnan még több kilométerre van a falu. A bekötő- útnál azonban legnagyobb megle­petésükre járművek lámpáinak fé­nye fogadta őket. Kiderült, hogy Kocsis György polgármester idő­közben értesült arról, hogy a csa­pat kénytelen lenne gyalog haza­térni, ezért megszervezte a cso­port hazaszállítását helybéli ön­kéntesek közreműködésével, trak­torok, terepjáró autó és az iskola­busz segítségével. A hosszú havas kirándulástól megkímélt köles- diek nagyon köszönik a faluvezető és a többi segítségnyújtó gesztu­sát. A közelmúltban nagy sajtó- visszhangot kapott kölesdi ebzár­lat során történtekre utalva egyi­kük megjegyezte: Kölesden nem csak a kutyák, hanem az emberek is fontosak. ■ Szavazhat az interneten: www.tolnalnepujsag.hu és SMS üzenetben: 20/454>36-64 Előző kérdésünk: Hisz-e Amerika Irak-ellenes bizonyítékainak? Szavazóink kétharmada nem hisz, ugyanis 69,2 %■ uk nemmel voksolt. Tetszett-e Orbán Viktor országértékelő beszéde? MAI KÉRDÉSÜNK: A hó és a jég fogságában Ahol nem boldogulnak a munkagépek 5. oldaL Hol volt, hol nem volt Fácánkert, Szekszárd Még pénteken délután is a hó és jég fogságában vergődött a falu. A létfontosságú gyógyszereket a polgármester szállította a betegeknek. A Közútkezelő Kht. és a Katasztrófavédelmi Igazgatóság azt ígérte: ahogy a körülmények engedik, kisza­badítják a település lakóit. Izmény Izmény még február 7-én a késő délutáni órákban is teljesen el volt vágva a külvilágtól. A Közútkezelő Kht. ugyan megpróbált segíteni a bajba jutott településen, de a dél­előtt 10 órakor kiküldött munka­gép nem boldogult a ráháruló fel­adattal, így dolgavégezetlenül,14 óra körül távozott. Beszélgetésünk időpontjában a falu polgármestere, Fábián Ferenc éppen a létfontossá­gú gyógyszereket szállította a bete­gekhez a település szövetkezeté­nek négy kerék meghajtású gépko­csijával. A szántóföld kellős köze­pén állt meg, hogy mobil telefonját felvehesse. Mint mondta, addig ad­nak hálát az Istennek, amíg sürgős segítségre nem szorul valaki. A ki- szabadulás időpontját megjósolni sem tudta, bár folyamatosan tartja a kapcsolatot a Tolna Megyei Köz­útkezelő Kht-vel. A Kht. ügyeleté­től kapott információnk szerint van egy fontossági sorrend, s eb­ben a főútvonalak „felszabadítá­sa” szerepel első helyen. ígéretük szerint mindent tőlük telhetőt megtesznek, hogy az alsóbb ren­dű útvonalakon is rendet teremt­senek. A Katasztrófavédelmi Igaz­gatóság is megerősítette a Közút­kezelőtől kapott híreket, hozzáté­ve, hogy 24 órás szolgálatukkal bármikor szívesen adnak tájékoz­tatást az érdeklődőknek. Izményben egyébként nincs pánikhangulat. A falu lakói ott se­gítenek egymáson, ahol és aho- gyan tudnak. ________________■ A hídember Szabó György, az ismert szekszárdi játékvezető szerdán este az atomvá­rosban, aPaks-Debrecen kosárlabda rangadón fújta a sípot. A mérkőzés vége után azonban - a hóakadály miatt - reménytelen lett volna haza indulnia, legalábbis a megszokott úton, azaz a 6-oson. Ezért ott aludt, majd másnap bajai kollégáival együtt, a paksi komppal átkelt a Du­na túloldalára, a valamivel konszo­lidáltabbnak hitt alföldi részre. Egé­szen Dusnokig autózott, ott elkö­szönt a bajaiaktól, majd az épülő szekszárdi Duna-hídhoz gyalogolt. Telefonon előzetesen értesítette te­repjárót vezető ismerősét, akinek meghagyta: várja meg őt a híd szek­szárdi oldalánál. Szabó György, mint a saját árnyé­kától meg nem ijedő sportember, ez­után a fejébe húzta a sapkáját, majd átgyalogolt a még készülő hídon. A sötétség, nehéz tájékozódási viszo­nyok ellenére baj nélkül átjutott raj­ta, s nagyot lélegezve, a hazaérkezés biztos tudatában ülhetett be ismerő­se kocsijába. A híd, ez alkalommal, nem volt túl messze... ' Összefogás a vesebetegekért A rendkívül rossz időjárási körülmények, hótorlaszok, útlezárások ellenére viszonylag zavartalanul ellátták a művese kezelésre szoruló betegeket ezen a héten is a Tolna Megyei Balassa János Kórházban lévő dialízis központban, tájékoztatta lapunkat dr. Wagner Gyula főorvos, az EuroCare Magyarország Egészségügyi Szolgáltató Rt. szekszárdi dialízis központjának vezető­je.- Nem voltunk egyedül, voltak akik segítettek a betegek be- és hazaszállításában a zord időkben. Amikor január elején leesett a nagy hó, a katasztrófavédelmi igazgatóság munkatársai siet­tek a segítségünkre, most pedig - az ANTSZ közvetítésével - az Országos Mentőszolgálat nyújtott segítséget - mondta dr. Wagner Gyula. A dialízis központban kezelt kilencven beteg között csak egy-két olyan személy volt, akit nem tudtak beszál­lítani a hóakadály miatt Szekszárdra, de ők szerencsére olyan állapotban voltak, hogy egy kezelés kimaradása nem okozott náluk gondot. Azokat a beteget pedig, akiknek a haza szállítása nehézségbe ütközött, a kórházban tartották addig, amíg az utak járhatóvá váltak. A betegek elhelyezésében a megyei kórház kardiológiai nefrológiai, tüdőosztálya és a II. számú belgyógyászati osztálya nyújtott segítséget a művese állomás­nak. F. KOVÁTS Nem hittek a városatyának Dr. Tóth Csaba éjszakai műszakban: megdolgozott a pénzéért Tóth Csaba vagyok - mutatkozott be a mintegy inkognitót öl­tő szekszárdi városatya hómunkás kollégájának, akivel a hajnali műszakban együtt lapátolta a havat. És mi a foglalko­zásod? - hangozott a kérdés. Fogorvos vagyok - szólt a válasz. Igen? Én pedig szülész-nőgyógyász! Szekszárd Dr. Tóth Csaba, a MIÉP szekszár­di önkormányzati képviselője az egyik korábbi testületi ülésen hal­lotta: a város által meghirdetett hómunkára nem ajánlkoztak ele­gen.- Mint a városlakókkal sorskö­zösséget érző ember, a következő havazáskor, azaz most, szerdán azonnal jelentkeztem lapátolni. A munkaszervező egy kicsit bi­zonytalankodott, nem lesz-e eb­ből baj, de azután csak megkap­tam a lapátot, s máris mehettem dolgozni a Herman Ottó, illetve Körösi Csorna lakótelepek elé. Este tíztől reggel hatig dobálta a havat a városatya, s eközben esett meg vele a bevezetőben em­lített, humoros eset. A vele együtt takarító hómunkások végig kétel­kedtek kilétében, azt gondolták, hogy egy nagyotmondó személ­lyel hozta össze őket jó sorsuk...- Az is nagyon érdekelt, hogy milyen tapasztalatokat lehet sze­rezni az úgynevezett „hóhelyzet” hatékonyabb kezelése érdeké­ben. Több figyelemre méltó, képvi­selői tevékenységemben is hasz­nosítható észrevétellel lettem gazdagabb az egyébként nem iga­zán leányálomnak nevezhető la­pátolás végeztével. Illetve dr. Tóth Csaba azzal a kemény 2400 forinttal is gyarapo­dott, amit munkadíjként vehetett át. Tekintettel az embert próbáló, hideg időben és éjszaka zajló „be­vetésre”, nem lehet vitás, hogy megdolgozott a pénzéért. . _________________________,__________SZÁ­A címben jelzett szófordulat­tal jellemezte egyik fácánker­ti olvasónk az általa az utób­bi időben tapasztalt helyi áramellátást. Olvasónk szerint az utóbbi kb. egy hónapban nagyon sokszor volt áramszünet a községben. Úgy ér­zékeltette a helyzetet, hogy „ha Pesten fúj a szél, Fácánkerten el­megy az áram”. Elmondása szerint, a gyakori áramkimaradások miatt mindenki zúgolódik a faluban. Kincses Endre, a DÉDÁSZ Rt. szekszárdi kirendeltségének illeté­kes vezetője érdeklődésünk után részletes kimutatást készített a fá­cánkerti üzemzavarokról. Ez alap­ján megállapítható, hogy 2002-ben összesen 5 üzemzavar (hosszabb ideig tartó áramszünet), és 23 rö­vid idejű zavartatás (1 másodper­ces áramszünet) volt, amely a köz­séget érintette. A szakember el­mondása szerint ez az általános gyakorlatot figyelembe véve nem mondható soknak. Idén január 22- én volt áramszünet a falu egy ré­szében, illetve február 5-én és 6-án egymás után három meghibáso­dás történt az adott vonalon. En­nek oka a nagy havazás volt, mivel a hó súlya alatt sok faág esett a ve­zetékekre, elszakítva azokat. Kincses Endre elmondta, hogy idén befejeződik a Fácánkertet (is) árammal ellátó Paks-Szedres vonal átépítése. Ezek után valószínűleg az eddigieknél is kevesebb áram- szünet lesz Fácánkertben. _ -es­Traktorok hordták a kenyeret Lengyel - Murga Lengyel felé - pénteken délelőtt - hatalmas hótorlaszok között, egy járható nyomon juthatott el a bátor utazó. Különösen a Kisvejkei tetőn okozott gondot a hóátfúvás. A tele­pülésre nem tudtak eljutni a szo­kásos élelmiszer-szállítmányok. Simon János jegyző elmondta, hogy a kenyeret egyrészt a helyi pékség biztosította a lakosságnak, de ez nem bizonyult elegendőnek. Voltak, akik biztonságban szeret­ték volna tudni magukat, s több ki­ló kenyeret vásároltak. Hogy min­denki hozzájuthasson a minden­napi betevőhöz, a helybeli gazdák segítségével, traktorral Tévéiről ho­zattak friss pékárut. Murga polgármestere, Ignácz Imre pénteken a kora délutáni órák­ban abban reménykedett, hogy es­tére kiszabadul a település a hó fog­ságából. Mint mondta, szerencsére az elzártság ideje alatt nem volt sür­gős segítségre szoruló beteg a falu­ban. A kenyeret és tejet földesúton, szántóföldön át a felsőnánai Kos­suth Termelőszövetkezet és egy fa­lubeli vállalkozó, Pákozdi József traktorainak segítségével tudták Felsőnánáról Murgára szállítani. ■ Két nap alatt ért haza egy csecsemő Sokan összefogtak, hogy segítsenek Két napot töltött Dunaszentgyörgyön a gyógyszertárban egy édes­anya újszülött kislányával. A bonyhádi szülészetről hazafelé tartva rekedt a hatos úton a paksi pár ötnapos csecsemőjével. Paks Kamiontorlódás Simontomyán A Hegyhát és Újireg nehéz napjai Döbrököz: zárva Dombóvár térségében teg­nap délelőtt előbb a 61-es számú főútnak a Dombóvár és Kocsola, majd a Kapospula és Attala közötti szakaszán is sikerült eltaka­rítani a havat, így megindul­hatott a forgalom. A Kurd-Gyulaj, a Kaposszek- cső-Jágó-nak és a Csikóstőttős- Mágocs útvonalon egy sávon közlekedhetnek a járművek. Döbrököz és Dombóvár kö­zött az orkánerejű szél számos helyen 1-2 méteres hótorlaszo­kat épített, melyeket a Tolna Megyei Állami Közútkezelő Kht. marója napközben megpróbált elbontani, de munkáját nem kí­sérte teljes siker, ugyanis a két települést összekötő út egyelőre még járhatatlan volt és emiatt az továbbra is le volt zárva. ■ Az édesapa szerdán délután indult útnak a bonyhádi kórházba, ahol öt nappal azelőtt született kislánya, Zoé. Hazafelé Tolnáig gond nélkül eljutottak, onnan rövidebb várako­zás és némi kerülő után ismét út­nak indultak, de csak Dunaszentgyörgy északi határáig jutottak. Több mint egy órát töltöt­tek az úton, majd bementek a falu­ba, hogy meleg helyet keressenek, ahol megetethetik a kislányt. A gyógyszertárban fogadta be őket Sándor Ferenc és' felesége. Csütör­tökön többen próbáltak segíteni, hogy a kislány és szülei hazajussa­nak, sikertelenül. Sátor Géza tűzol­tóparancsnok terepjáróval ment ér­tük, de az út olyan viszontagságos volt, hogy nem merték kockáztatni a baba testi épségét. Érkezett egy mentőautó Gerjen irányából, de mivel nem volt munkagép, ami tisztította volna előtte az utat, erre sem szálltak fel. Mint később kide­rült a mentőautó több órát veszte­gelt a hó fogságában Duna­szentgyörgy és Paks között. A szü­lők a picivel így a csütörtök éjsza­kát is Sándoréknál töltötték, majd pénteken egy rendőrségi terepjáró ment értük Paksról és hazaszállí­totta őket. Zoé a viszontagságok el­lenére egészséges. Édesanyja, Csil­la is jól van, bár az élmény kicsit megviselte. „Sokat köszönhetünk mindenkinek, aki a segítségünkre sietett, különösen Sándoréknak, akik befogadtak és étellel, itallal el­láttak bennünket. A mentők, a tűz­oltók és a rendőrség mindent meg­tett, hogy hazajussunk. ” - mondta el az édesanya, aki egy kellemetlen élményéről is beszámolt lapunk­nak. ,Á rendőrséget hívtam, hogy segítséget kérjek. A hölgy, aki felvet­te a telefont, durván elutasított és azt mondta, ne izguljak, maradjak veszteg, hiszen nincs háború, kér­jek segítséget az emberektől.” Csilláék ezt megtették, s mivel so­kan voltak, akik összefogtak, pén­teken délelőtt útra keltek és gond nélkül megérkeztek. A hó fogságá­ból kiszabadult Zoét három testvé­re várta haza. vt Csak tegnap délután öt óra­kor indulhattak el a Simontornyán második napja veszteglő kamionok. Feszült légkört okozott, hogy bár So- mogyból már bejöhettek Tol­nába a tehergépkocsik, Fejér megyébe még nem engedték be őket. Délelőtt már egy nyomon járható volt 61-es számú főút Dombóvár­tól Tamásiig, s kora délután a rendőrség Tamásiból Siófok felé tovább engedte az ott várakozó kamionokat. Simontornyán ugyanakkor délután öt óráig nem mozdulhatott a mintegy ötven várakozó kamion, mert Fejér me­gyében továbbra is fenntartották a rájuk vonatkozó korlátozást. Öt óra után Tamási felé hagyhatták el a várost. Több tamási környéki telepü­lés még délután is a hó fogságá­ban volt. Az Iregszemcse- Nagykónyi összekötő utat késő délután nyitották csak meg a for­galomnak, így Újireg két napig volt elzárva a külvilágtól. Csütör­tökön este Siófokon két egészsé­ges kislánynak adott életet az a két kismama, akiket a zsáktele­pülésről hóekés traktorok segít­ségével szállítottak kórházba. Miszla felé a hóakadályok felszá­molását hátráltatta, hogy elfo­gyott az üzemanyag a gyönki benzinkútnál. Diósberény csak Gyönk felől volt megközelíthető, a Hőgyész-Diósberény utat teg­nap délután a diósberényi pol­gármester kérésére zárták le. Az útszakasz remélhetően ma reg­gelre lesz járható. ______ T. F.

Next

/
Oldalképek
Tartalom