Tolnai Népújság, 2003. február (14. évfolyam, 27-50. szám)
2003-02-01 / 27. szám
Tolnai Népújság 2003. FEBRUÁR 1., SZOMBAT A bánya bezárt, a hagyományok élnek Nagymányok Arany minősítés, A bánya bezárt, de a nagymányokiak gondolatvilágában, tárgyi emlékeiben ma is ott van. Ez minket, hagyományőrzőket kötelez - mondja Baloghné Wusching Ágota, a fesztivál-díjas német hagyományőrző együttes vezetője. A Nagymányoki Német Hagyományőrző Együttes legújabb feldolgozása az egyik legrangosabb hazai megmérettetésen - Német Nemzetiségi Csoportok Fesztiválja - az arany minősítés mellett fesztivál-dijat kapott. Az együttes vezetője Baloghné Wusching Ágota a csoport tagjainak huszonhét éve tartó lelkesedésében, kitartó munkájában, az őket körülvevő segítőkész nagymányokiakban látja a siker titkát.- Nagymányok köztudottan bányász település volt. Szinte nincs olyan család a faluban, ahol ne lenne valamilyen kötődés a szénfejtéshez. Ha másképp nem, dédapák, nagyszülők, apák révén. Igaz, hogy a bánya bezárt, de az emberek gondolatvilágában, tárgyi emlékeiben ma is ott van. Ez minket, hagyományőrzőket kötelez. Szerencsénkre egy volt együttes tagunk Molnárné Blandl Mariann szakdolgozatában összegyűjtötte a bányász hagyományokat, s ez alapján elkészítette a koreográfiát. Férje, Molnár Norbert a zenei anyag összefesztivál-díjjal koronázva állításában volt segítségünkre. Jelenetünkben a búcsús szokásokat dolgoztuk fel Jó szerencsét (Glück auf) címmel. Ebben megmutatjuk hogyan találkoztak a föld gyomrának munkásai a bányánál, hogy vonultak zászlóval, zenekarral a templomba, s hogyan történt a fiúk bányásszá avatása. A színpadra állítás során eredeti elképzeléseinken sokszor változtattunk. Hallgattunk azokra az idős emberekre, akik még emlékeztek a történésekre. A ruhák, kellékek ösz- szegyűjtése csapatmunka volt. Nem volt nehéz megtalálni,a szükséges jelmezeket, tárgyakat, hiszen szinte mindenki őriz valamilyen bányászathoz kapcsolódó eszközt a faluban és szívesen adta kölcsön. Ebben nagy szolgálatot tett Dull Zoltán, akinek rendkívül gazdag bányász emlékeket őrző gyűjteménye van. A felkészülés időszakában sűrítettük a próbákat. Ezekről ritkán hiányzott valaki. Lehetett hó és jég vagy vizsgaidő- szak, mindenki ott volt és keményen dolgozott. A bemutatkozásunk is nagyon jól sikerült. Nyolcvan ember dolgozott együtt a színpadon. A fesztivál-díjjal járó szobrot három évig őrizhetjük, akkor újra meg kell mérettetnünk. Jó lenne, ha újra hozzánk kerülne, mert gyönyörű. PÁL ÁGNES Baloghné Wusching Ágota A nagymányoki hagyományőrző „Jó szerencsét" előadása Hétvégi Magazin 9. OLDAL Kudarckerülő kisiskolások Álteljesítmények helyett kiegyensúlyozott oktatást szeretnének A közelmúltban megjelent a közoktatásról szóló törvény módosítási javaslata, mely „népszerű olvasmány” mind a tanárok, mind a szülők körében. Sokan üdvözlik az oktatási tárca kezdeményezését, mely lazítana a jelenlegi szigorú tanítási meneten. lós problémát én abban látom, hiába csökkentik központilag a követelményeket, ha a szülők azt várják el az iskoláktól, hogy miA szakember üdvözli Kaszás Beatrix, a Szekszárd Városi Nevelési Tanácsadó vezetője szerint üdvözlendő a miniszter állásfoglalása.- Az elmúlt 10 évben benne volt már a levegőben a változásra való hajlandóság. Azt érzékelték tanárok, szülők, hogy a jelenlegi módon nem működhetnek az általános iskolák, mert álteljesítményekre épült a tanrend. A sok fölösleges adat, információ jó ha egy napig megvolt a gyerek memóriájában. Abból kell kiindulni, hogy az első osztályos kisdiákok 7-8 évesen, különböző érettségi fokon, különböző szociális helyzetből bekerülnek egy iskolába, és eddig nem adták meg nekik azt a lehetőséget, hogy ebből a helyzetből ki-ki felzárkózzon egy adott szintre. Nem adták meg az esélyt, mert már a második osztályban besorolták, osztályozták őket. Ezért nagy jelentőségűnek tartom, hogy első lépésben eltörlik az alsó tagozatban a bukást, majd a második lépésben egy új integrációs törvény segítené az oktatás menetét. Ez a törvény végre kimondja, szabályozza, hogy egyformán kell kezelni az adott osztályban a gyerekeket. Nem lehet külön választani a tanító által okosnak, vagy kevésbé okosnak ítélt tanulókat.- Nem kerülhetnek a kevésbé okosok hátrányba?- Óriási lesz a pedagógusok felelőssége, egyéni munkára, másfajta szemléletre, átállásra, átképzésekre lesz szükség. Minden iskolában kell, hogy legyenek fejlesztő tanárok, gyógypedagógusok, pszichológusok, akik segítik a tanító munkáját a gyermek érdekében. Hosszú tanulási folyamat lesz ez a tanárok számára is. Kiállni a gyerekek elé az osztályban, ismeretet nyújtani, majd számon kérni, ez a jövőben nem működik. A készséggé fejlesztés eddig kimaradt, ezt az iskola áthárította a családra. Kevesebbet tanulnak majd meg a gyerekek, de jobban beépül a tananyag. A látszat helyett valódi tudással rendelkeznek majd. Nyugodtabb lesz az életük, ami nagyon is ráfér már a tanulókra, hiszen minden második gyerek valamilyen pszichoszomatikus betegségben szenved. Sehol a világon nincs ennyi fej- és gyomorfájós gyerek, mint nálunk. A magyar diákok többsége nem teljesítmény-orientált, hanem kudarc kerülő. És ez nagyon szomorú. Az igazgatónő szerint megoszlanak a vélemények Sokat kell görnyedni a pad fölött Balázs Sándomé, a szekszárdi Szent József Katolikus Általános Iskola igazgatója szerint van aki örül, van aki nem ért egyet az új elképzeléssel.- A kollégáim véleményét és a saját véleményemet úgy tudnám összegezni, hogy némi tartózkodással várjuk az új törvényt. Annak örülünk, hogy a legújabb elképzelés szerint a tárca rábízná az iskolákra: hol, hogyan zárják az évet, bizonyítvánnyal, vagy csak minősítéssel. Szerintem a szülőknek, gyerekeknek egyformán fontos a visszajelzés, amit az érdemjegyek is kifejeznek. A vanél sokoldalúbbak legyenek. Ugyanis oda íratják be a gyereket, ahol több idegen nyelvet, plusz órákat biztosítanak. Az iskolák is versenyben vannak egymással és a szülőknek akarnak kedvezni. Félő, ahol kiszállnak ebből a hajtásból, oda kevesebb gyerek jelentkezik majd. Jut idejük játszani, mondta egy anyuka Visontainé Bállá Ágnes, egy 10 éves kislány édesanyja.- Én egyetértek a miniszter úrral. Nagyon megkönnyebbülnék, ha kevesebb teher lenne a gyermekemen. Minden este 9 óráig görnyedünk a könyvek fölött Flórával, aki most negyedikes. Nem jut idő játszani, a kötelező olvasmányokra, kirándulni, vendégségbe menni. Az állandó dolgozatírások miatt a gyerekek elfelejtenek beszélni, nem tanulják meg hogyan kell mások előtt elmondani a véleményüket. A jegyekkel állandóan frusztrálják a gyereket, és pont az ellenkezőjét éri el vele a tanár, mint amit szeretne. Mit kíván módosítani a miniszter? Magyar Bálint oktatási miniszter törvénymódosító javaslata szerint kevesebb lenne a tudásmennyiség, amit az általános iskola alsó tagozatában jelenleg elsajátítanak a tanulók, ehelyett felzárkóztató pedagógusokat, pszichológusokat, logopédusokat is foglalkoztatnának az iskolák. Az első három osztályban nem lenne buktatás, hétvégére, iskolai szünetekre pedig nem kapnának a gyerekek házi feladatot. Játszani is engedjük őket! (ARCHÍV FOTÓ, GOTTVALD KÁROLY) I Döntés, de milyen alapon? Jogilag védhető, ám nem elegáns eljárás- Előre eldöntött kérdés volt, hogy a Bogyiszlói Falunapokat idén helyi vállalkozónak kell rendezni - véli a tolnai Hikádi Attila, a falunapok korábbi lebonyolítója, aki nem érti, ebben az esetben miért volt szükség egy olyan pályázat kiírására, amelyet a képviselők végül érvénytelenítettek. A bogyiszlói polgármester elismeri, hogy a testület eljárása nem volt elegáns. Bogyiszlo Mindjárt az elején célszerű leszögezni, hogy Hikádi Attila tudomásul vette a bogyiszlói képviselők döntését, továbbra is „jóban akar lenni velük”, ezért lezárta az ügyet, így talán mindenki számára köny- nyebben hihető, hogy ezen írás pusztán egy érdekesnek nevezhető döntés körülményeit kívánja bemutatni, mindenféle hátsó szándék nélkül. Az előzményekről annyit, hogy a hat évvel ezelőtt életre hívott Bogyiszlói Falunapok - nem utolsó sorban az önkormányzat jelentős anyagi támogatása révén - az utóbbi időben a környék egyik legsikeresebb szórakoztató-kulturális eseményévé vált, amelyet mindig több ezres közönség látogatott, Bogyiszlón kívülről is. A programsorozatot öt évig a tolnai Hikádi Attila bonyolította le, általános vélekedés szerint színvonalasan. Az önkormányzat tavaly újabb, meghívásos pályázatot hirdetett a rendezésre, amelyre végül a tolnai és egy bogyiszlói aspiráns adott be ajánlatot. A képviselőtestület a pályázatok elbírálása során, első körben - december 30-án - megváltoztatta a pályázat értékelési szempontjait, és a helyi ajánlattevőt támogatta. A polgármester azonban ezt a döntést eljárási okok miatt felfüggesztette. Az újabb testületi ülésen, amelyre január elején került sor, a képviselők érvénytelennek nyilvánították a pályázatot, és a helyi vállalkozást bízták meg a falunapok rendezésével. Hikádi Attila szerint a végül nyertes vállalkozás pályázata több szempontból (referenciák, szükséges igazolások) nem felelt meg a kiírásnak, tehát azt az önkormányzat nem is fogadhatta volna be. A tolnai vállalkozó úgy véli, a bogyiszlói képviselőtestület előre eldöntötte, hogy kit akar támogatni. Miután azonban a pályázatokat összevetették, a képviselők - megkerülve a pályázati utat - megbízással döntöttek a rendezés jogáról. Hikádi Attila hangsúlyozza, hogy - közel azonos ajánlatok esetén - elfogadhatónak tartja a helyi vállalkozások pozitív megkülönböztetését, ugyanakkor a bogyiszlói testület eljárását méltánytalannak tartja. Tóth István polgármester cáfolja, hogy a helyi vállalkozó pályázatát be sem lehetett volna fogadni, azt azonban elismeri, hogy a kérdéses pályázat tartalmilag részben nem felelt meg a kiírásnak. Azzal sem ért egyet, hogy a testület előre eldöntötte volna, hogy ki legyen a rendező. Épp ellenkezőleg, hiszen, mint mondta, Bogyiszlón példa nélküli hosszú vita után teremtődött meg a konszenzus: „a testület meghajlott a helyi vállalkozót támogatók erős akarata előtt”. Tóth István úgy véli, a képviselőknek a pályázatok elbírálásának tekintetében még tanulásra van szükségük, és nem vitatja: bár jogüag védhető, de nem elegáns eljárás a testület által alkotott szabályoktól utólag eltérni. Elismerte azt is, hogy pályázati úton nem hozhatta volna meg ezt a döntést a testület. Németh János alpolgármester azt mondja, soha nem volt gondja a tolnai rendezővel, de ő nyíltan kiállt amellett, hogy helyi vállalkozót hozzanak helyzetbe. Szerinte a falu többsége azt akarta, hogy a helybéliek által elindított rendezvényt helybéli rendezze. Meggyőződése, hogy a képviselők - Bogyiszlón még soha nem tapasztalt „harc” után - olyan döntést hoztak, amely azt tükrözi, hogy a faluért dolgoznak. Hikádi Attila a bogyiszlói művelődési ház vállalkozói alapon történő üzemeltetésére is pályázott. Bár a végleges döntés itt még nem született meg, szerinte ebben az ügyben is hasonlóan jár el a bogyiszlói testület, mint a falunapok esetében. Tény: a kiírt pályázatot ebben az esetben is érvénytelennek nyilvánítottá. sTolna megyei anekdotatár 150. Maskarák - hajdanán Nem tudom, ki figyelte meg, de valahogy egyre sótlanabbak lettek a bá- lozók az idők folyamán. Amíg például Szekszárdnak a XIX. században az egyik legnagyobb eseménye volt a szegények javára rendezett városi álarcosbál, a XX. század elejére az eltűnt. A boldog békeidőkben azonban nemcsak a megyeszékhely jeleskedett a vidám eseményekben, hanem Pincehely is, ahogy arról a Tolnavármegye írt 1895-ben. „Szemet gyönyörködtető volt az a látvány, amit Pincehely és Görbő fiatalsága által február 6-án rendezett álarcos jelmezestély nyújtott. A környék intelligenciája kíváncsisággal várta a szép mulatságot, és elmondhatjuk, hogy a közönség várakozásában nem csalódott. Exotikus, igazi farsangi képet nyújtott ez az estély, akárcsak az olasz cameválok: érdekes volt látni, mint dévajkodik az indiánus a tüzes szemű markotányosnéval, mint udvarol az andalúziai ifjú a kacér fin de siécle (azaz: századvégnek öltözött) hölgynek, Mephisto mint keresi a szép Hamupipőke kegyeit és a Bajazzo mint jár a piros ruhás magyar leány után. A lila blúzos matróz az idéző Éjkirálynéjával rokonszenvez, a tudós Faust pedig ezúttal nem a szőke Gretchen, hanem a szép román lány után epekedik. Carmen, a bűbájos spanyol cigányleány rabbá tette a daliás magyar legényt, a termetes spanyol grand ideálját a bájos csipkeverő leányban találja fel, nem különben az angol jockey a bájos virágárus leánykában lelte fel az álmában megjelent tündért. Amott pedig a zöldgalléros pubi ugyancsak teszi a szépet a bájos szerb leánynak, a csetevájó király pedig a szép tiroh leányt erővel meg akarja hódítani. A jókedv a tetőfokát érte le, midőn a Bajazzo a medvét táncoltatta és midőn a gólya, a kakas, béka, majom bemutatása után a kottás-frakkos öreg karmester trombitazenekarát produkáltatta. Ezen kedélyes jelenetek után a fiatalság táncra kelvén, jókedvvel járta a teljes reggeli órákig. ” Hát táncrend nem volt? Itt nem, de három nappal később Simontomyán „a hölgyek igen szép és ízléses kivitelű táncrendet kaptak a rendezőségtől: zöld selyem alapon arany betűkkel beírt táncprogram, alján ezüstözött mintaekécske zománcozott láncon”. Boldog lehetett, akinek nevét beírták. dr. töttős gábor i 4 X é A
