Tolnai Népújság, 2003. január (14. évfolyam, 1-26. szám)

2003-01-06 / 4. szám

JU 2003. Január 6., hétfő MAGAZIN 9. OLDAL Tolna megyei anekdotatár 145. Vizahalászat Tolnán Unger Károly német utazó 1800 október 17-én vendég­látója, Festetics János jóvol­tából vehetett részt azon a páratlan eseményen, amely­nek érzékletes leírása - Kovách Aladár fordításában - ma is izgalmas. Már öreg esete volt, ami­kor „a halászok sürgettek, hogy szálljunk bárkába, mi­lyen a rengeteg háló már ha­lomra rakva feküdt. Ez több száz öl hosszú, 25 öl széles, a bárkán egy oszlop mellé úgy volt hajtogatva, hogy a halász kényelmesen kido­bálhassa; hosszoldalán, amelyik a fenékre száll, vé­gig ólomgolyókkal, mási­kon, amelyik a víz színén úszik, fagolyókkal volt ellát­va, hogy jól kifeszüljön. Hét halász szállt be a bár­kába, hat evezett, egy pedig a hálót vetette, melynek egyik vége a keleti parton ka­róhoz volt erősítve. Vala­mennyi halász jókedvű volt, mert vizát láttak; bennünket csöndre intettek, s aztán egyenes irányban eveztek keresztül át; alig értünk a Duna háromnegyed széles­ségére, midőn egyszerre oly erővel eveztek víz ellen fölfe­lé, hogy a hatalmas lökések aggodalomba ejtettek; ilyen módon azután ellipszis alak­ban fogták körül a folyam nagy területét s háromne­gyed órai munka után ugyanazon pontra tértek vis­sza, honnét kiindultak. A bárka a partnál megál­lód; most lassanként ösz- szébb-összébb vonták a há­lót s szabályszerűen hal­mozták a bárkába a követke­ző vetéshez. Ezáltal észre­vétlenül csökkent a tér, s a viza kénytelen volt a sekély partszélig közeledni, hol már égő vággyal vártak rá. Egy halász beugrott a nyakig érő vízbe, hogy kipuhatolja, merre van a viza. Végre fölfödözte, és hangos meg­van kiáltással fellelkesített mindnyájunkat; hat másik halász nekivetkőzött s egy vastag kötéllel a kezükben a vízbe ugráltak. A háló a víz­ben már csak 12 öles volt s a vele bekerített tér olyan szűk, hogy a vizát a sekély vízben megérinthették; a csínján bánó halász csiklan- dozására egészen elcsende­sült, s e kedvező pillanatban hurkolták rá a kötelet és nagy örömrivalgással von­szolták a partra. Egy ideig hatalmasan csapkodott, míg aztán vízhiányában kime­rült. Csodáltuk ezt a renge­teg állatot, mely a halászok becslése szerint v250 .fontot nyomhatott; a kötélét aztán alsó állkapcsán átvoptáli s így bocsátották újra 4 vízije, hol eleven maradt, nílg a hal­kereskedő el nem vitte.’’ S nekünk már fisak fez az egyetlen hiteles leírási ma­radt a szinte mesebeli' nagy halról. DR. TÖTTŐS GÁBOR 7 Olvasásból elégséges Minden negyedik 15 éves magyar tanaid gyakorlatilag analfabéta A magyar tanulók olvasási ké­pességének alacsony színvona­láról 1970 óta rendelkezünk adatokkal. Azok az első jelzé­sek sokkszerű reagálást váltot­tak ki: egymást követték a kü­lönböző olvasástanítási mód­szerek. Most, 32 év múltán kide­rül egy nemzetközi felmérés eredményeként, hogy a 15 éves magyar diákok 20 százaléka nem érti, mit is olvas. Az okokra és a megoldásra kerestünk vá­laszt két kiváló szakember se­gítségével. Dél-Dunántúl _______ Az oktatás helyzetéről az UNICEF által közzétett jelentés a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) huszonnégy fej­lett országa közül csak a 16. helyre sorolta a magyar oktatás színvona­lát. A 15 éves magyar diákok 20 százaléka nem érti meg, amit ol­vas. A koreai és a finn gyermekek között ugyanez az arány csak 7 százalék. A húsz százalék is riasz­tó, de ennél jóval differenciáltabb a kép, állítja Arató László, az Iroda­lomtanárok Egyesületének elnöke. Ugyanis, mint azt egy 2001 novem­berében, a kilencedikesek körében elvégzett felmérés igazolta, ennél sokkal siralmasabb eredmény szü­letett *bizonyos mélyebb összefüg­NÉHÁNY ORSZÁG 15 ÉVES TANULÓINAK OL«flSflS-SZÖYEGÉRTÉS PONTSZÁMfl Angolszász országok Kanada 534 Ausztrália 528 Egyesült Királyság 523 USA 504 Észak-európai országok Finnország 546 Svédország 516 Izland 507 Norvégia 505 géseket tartalmazó szövegek eseté­ben, hiszen csak 3 százalék tudott válaszolni arra, mit is olvasott. Ma­gyarországon az iskolarendszer rendkívül szelektív, vagyis a jók a jó, a gyengék a gyengébb iskolákba járnak. Ugyanakkor a differenciálás ritkán alkalmazott módszer, követ­kezésképpen a rosszabbaktól sza­badulni igyekeznek.- Az is komoly probléma, hogy nálunk már 12 éves kortól iroda­lomtanítás folyik, nem pedig szö­vegértés tanítás. Sok életrajzi és egyéb lexikális adathalmazzal tö­mik tele a fejeket, kevés a szöveggel való elidőzés. Van esély a változta­tásra, de csak akkor, ha nem az első négy, hanem az első tizenkét évben tanítjuk az olvasást. Úgy gondolom, hogy nem hoz megoldást a terve­zett hatéves alapozó szakasz sem. Mindez természetesen más típu­sú hozzáállást vár el az irodalomta­nároktól is, mondja Arató László. A szemléletváltást részben kényszerí­tő eszközökkel, részben az iroda­lomismereti tananyag radikális csök­kentésével lehetne elérni. Az pedig egyértelműen bebizonyosodott, hogy az a feltételezés, miszerint a di­ák a klasszikus értékeket eleve sze­reti, nem éppen alapadottsága, az ő befogadó szempontjait is figyelembe kellene venni, ellenkező esetben kulturális autizmusra nevelünk. Még bonyolultabb, és sajnos rosszabb is a helyzet, állítja Csapó Benő, a Szegedi Tudományegyetem professzora. A „PISA 2000 Projekt” elnevezésű felmérések szerint ugyanis Magyarország a 32 résztve­vő ország közül az olvasás tekinte­tében a 21-26, helyek valamelyikén áll. A különbségek e sávban annyi­ra kicsik, hogy a sorrendet nem le­het megbízhatóan eldönteni. Az igazi probléma azonban az, hogy a gyerekek egy jelentős része valóban nem tanul meg olyan szinten olvas­ni, hogy e készségét írott szövegek értelmezésére, tanulásra, önmaga fejlesztésére használhassa. Minden negyedik 15 éves magyar tanuló gyakorlatilag analfabéta. Matemati­kából (a 20-23. helyen) és termé­szettudományból (13-21. helyek va­lamelyikén) egy Iticsit jobban ál­lunk, azonban ezek az eredmények is elszomorítóak, ha arra gondo­lunk, hogy a hetvenes és nyolcva­nas években e területeken mi vezet­tük a nemzetközi mezőnyt. Az okok összetettek, és hiba len­ne egyetlen tényezőre visszavezet­ni az összes problémát, magyaráz­za a professzor. Az olvasás tanítása soha nem volt az erősségünk, és a gyenge eredménynek semmi köze nincs ahhoz, hogy nyelvünk a finn­ugor nyelvcsaládhoz tartozik: az olvasás listát ugyanis legközelebbi nyelvrokonaink, a finnek vezetik. De jók Korea és Japán eredményei is, tehát a sikert még csak a latin betűkkel sem lehet összefüggésbe hozni. Ma igen nagy gondot jelent az erős szelekció: az iskolák válo­gatnak a tanulók között, erősíti meg az Arató László által mondot­takat. Egy részükről eleve lemon­danak, holott válogatás nélkül min­denkit meg kellene tanítani. Egy másik gond a lemaradókkal való foglalkozás, a felzárkóztatás hiá­nya. Továbbá a tanítók nem rendel­keznek azzal a speciális szaktudás­sal, amely a nehézségekkel küsz­ködő gyerekek azonosításához és kezeléséhez kellene. A legfőbb baj pedig az, hogy az iskolai olvasás-ta­nítás szinte nem is törekszik arra, hogy megtanítsa a gyerekeket gon­dolkodni, a szövegeket feldolgozni, értékelni, elemezni.- Eleve hibás szemléletnek tar­tom az olvasás-tanítás feladatainak iskolafokhoz való kötését. Az olva­sás képességeinek fejlesztésére ugyanis az oktatás minden szintjén szükség lenne, beleértve a középis­kolát és az egyetemet is. Szövegek lényegének kiemelése, összefogla­lása, következetlenségek, belső el­lentmondások felismerése, nagy mennyiségű szöveg gyors áttekin­tése és értékelése - mind-mind olyan készség, amelyre egy biztosí­tási szerződést aláíró ügyfélnek éppúgy szüksége van, mint egy jo­gásznak, egy gazdasági vezetőnek, és a különböző pályázati kiírásokat értelmező szakembereknek. Eze­ket a készségeket azonban az isko­la nem tanítja. Legalább ennyire nagy probléma van a természettudomány és mate­matika tanításával is, vélekedik Csa­pó Benő. Mindkettő elavult tudás­felfogáson alapszik, idejétmúlt mód­szerekkel nagyrészt haszontalan és gyorsan felejthető tudást közvetít - óriási erőfeszítéssel. Ezek persze csak nagyon általános megfigyelé­sek, a konkrét okokról és folyama­tokról nagyon keveset tudunk, és így a megoldásra sincsenek receptjeink. Más országok - például Finnország - euro-tízmilliókat költenek pedagógi­ai kutatásra, fejlesztésre. Mi pedig elvárjuk a tanároktól, hogy maguk oldják meg a problémákat - amikre senki nem készítette fel őket. _____________ CSERI LÁSZLÓ Mu csiból indult el a karrierje Egy öreg garaysta diák gondolatai A tanítás olyan, mint egy jó erős fekete Husznai Gáborné Hambuch Idát, a pécsi Leőwey Klára Gim­názium német tagozatának vezetőjét a közelmúltban Ki­sebbségért Díjjal tüntették ki. Bár örült az elismerésnek, a ta­nárnő azt vallja (mert tapasztalja!), hogy a kollégák és a diá­kok szereteténél nem lehet szebben elismerni a munkáját. A Leőwey Gimnázium német tagozata 1956-ban alakult. Husznai Gábor­né, aki Mucsi faluból származik (amely szüle­tésekor szinte teljesen német nyelvű volt még), pontosan 10 évvel ké­sőbb, 1966-ban került az iskolába tanítani.- Még akkoriban is nagyon fél­tek az emberek. Sorba jöttek, ér­dekes módon leginkább az édes­apák, és félve kérdezték, hogy nem lesz-e ebből baj, ha ide adják a gyereküket. A kitelepítés emlé­ke még erősen élt. Akkoriban a négy évfolyamon mintegy 100 diák tanulta a néme­tet, egy elavult irodalomkönyv­ből. Husznai Gábornénak abban is nagy szerepe volt, hogy meg­újult a nemzetiségi német okta­tás, anyanyelvi lektorok jelentek meg, új tantervek, tankönyvek készültek a közreműködésével. Ami persze, nem ment mindig könnyen.- Az NSZK-ból sokszor érkezett a számunkra támogatás, sőt, mo­dern tankönyvek is, amiket annak ellenére használtunk, hogy igazá­ból nem lett volna szabad. Az NDK-t tekintve az volt a jó, hogy már 1967-től lehetőség nyílott nyári „kiképzés­re” egy drezdai faisko­lában, majd 1975-től egy berlini sörgyárban: a tanulók dolgoztak, vagyis pénzt kerestek és persze használták és tanulták a nyelvet. Az a legnagyobb motiváció, ha egy gye­rek érzi, hogy a nyelvtudásra szüksége van! A kapcsolatok folyamatosan bővültek, lehetett menni már Nyugatra is, elsősorban Grazba, és bizony a német szak már olyan népszerű volt, hogy jócskán jel­lemző lett a túljelentkezés. A Ti­borc utcai Magyar-Német Nyelvű Iskolaközpont létrejötte Husznai Gáborné szerint is indokolt volt, és annak külön örül, hogy ott most olyan emberek vezetik az is­kolát, akik szinte kivétel nélkül a tanítványai voltak. Mint ahogy ar­ra is büszke, hogy a hazai német nemzetiségi közélet fontos poszt­jain is az „ő gyerekei” állnak.- A Leőwey ilyen értelemben multiplikátor-képző is volt - mondja. - Nem pusztán nyelvet tanítottunk, hanem honismere­tet, táncot, zenét, tehát aki ezen a vonalon akart továbblépni, meg­volt hozzá a kellő háttere. Szívem csücske a könyvtár, amit sikerült úgy felfejleszteni, hogy a régi diá­kok is visszajárnak ide. De rend­szeresen szerveztem tolmácsver­senyt is, mert mindig az volt az elvem: az az igazán fontos, hogy a fiatalok tudjanak fogalmazni, a gondolataikat kifejezni, mi több, vitázni. Ne csak egy tudáshal­mazt kapjanak, mert az benne van a komputerben is. Sokkal fontosabb, hogy problémákat tudjanak megoldani, mert a gon- dok-bajok igenis erősítik az em­bert. Már ha legyőzik őket, és nem rögtön az italhoz vagy kábí­tószerhez nyúlnak. A tanárnő 36 évnyi tanítás után ment nyugdíj­ba most január 1-jével. És hogy miképp tekint vissza a pályájára?- Hálás vagyok a Jóistennek, hogy olyan munkát adott, ami egyben a hobbim is volt. És azért is hálás vagyok, hogy soha nem kellett olyasmit tennem, ami a hi­temmel ellenkezett volna. A14-18 éves korosztályt pedig különösen szerettem: ők azok, akik még mindent élesen látnak, fogéko­nyak, akik örökké elégedetlenek. Mindig azt szoktam mondani ne­kik: ti majd jobban csináljátok, ami persze nem feltétlenül sike­rül nekik se. Az biztos, én annyi­ra szerettem tanítani, hogy ami­kor kijöttem egy-egy óráról, az olyan volt, mintha egy jó erős ká­vét ittam volna! (Elhangzott a volt garaysta diákok 2002 évi találkozó­ján).. Nemrégiben öreg garaysták találkoztunk az Alma Ma­ter falai között. Összegyűltünk vagy hetvenen. Öröm volt látni a kissé megváltozott, néha már félig ismeret- " lén arcokat. Fiatalok és még fiatalabbak. Mart Sanyi, Szilágyi Misi, akikre mindig felnézek - fes egy szá­momra ismeretlen tanárember beszélt az életéről, küzdelmeikről, hányattatásaikról, az iskolai évekről és a már rég elköszönt tanáraikról. Mennyi emlék, mennyi öröm, sikerek és csalódások. Szinte ittuk sza­vaikat. Az igazgatónő elmondta, hogy én „a dombó­vári szemész főorvos, nagyobb összeggel járultam hozzá egy végzős, jó tanuló-jó sportoló diák évenkén­ti jutalmazásához”. Végül megkérdezte, miért tettem mindezt? Válaszolnom kellett. Izgultam, homlokom gyön­gyözött, mint elsős koromban a Sióagárdról nagyvá­rosba került klott nadrágos gyerek Wallacher tanár úr órái előtt. Mellettem Szelényi Ági, író Tóni - volt osz­tálytársam - bíztattak. Indulás! Bizonytalan léptekkel mentem előre. (De én nem is készültem, és valami miatt biztosan ki is kéne mennem, gondoltam, de ki­mondani nem mertem). Radó Pintyő és Szüle Ági tekintete bíztatott: „Csak úgy, mint sportoló korodban, ugorj a palánkig, vedd simán a gátakat!” Végre úgy ahogy megnyugodtam. Miért tettem?! A válasz egyszerű, csupán egy köz­helyet kell mondanom: szeretetből. Közhelyet, ennyi okos ember előtt? Pedig szeretetből; és beszélni kezd­tem. Mi is a szeretet? A Biblia szerint a fő törvény, sze­resd az embert, akár jó barátod, akár ellenséged! Ké­sőbb meg azt tanultam, társadalmunkban legfőbb ér­ték az ember, tehát szeretni kell! És ma mi a legfőbb érték?! Megálltam egy pillanatra a kérdő tekintetek ke­reszttüzében. A pénz! És az ember annyit ér csupán, amennyire a Mammont szolgálja. Töröljük ki a kö­nyörgésből, hogy a „hirtelen haláltól ments meg Uram minket”, mert betegnek lenni ma „mi mennyi­be kerül” kérdése. A társadalom elembertelenedése egyre inkább magával ragadja az egészségügyet is. Mart Sanyi és Angyal Feri rábólintottak. Mindhárman öreg doktorok vagyunk, s az igazság egyre közelebb kerül. A többiek arcán a kétely és a döbbenet ült. Szil­ágyi Misi Erzsiké kezébe kapaszkodott. Mi a szeretet tehát? Próbáltam a magam módján megfogalmazni: az önzetlenség és az önzés csodás harmóniája. Engem a Jóisten mindig a tenyerén hordott. Szüle­imtől igaz melegséget, megértést, törődést és szerető szigort kaptam. A pofonokért ma is megcsókolnám apám kezét. Édesanyám ebédnél mellém állt, meg­kérdezte: , Jót főztem, kisfiam?” „Meg lehet enni” - vá­laszoltam. Könnyek csorogtak végig az arcán. Ma sok év után tudom, hogy a szeretetet meghálálni sosem le­het. És tanítóimnak, tanáraimnak sem tudom már megköszönni, hogy az életre, emberségre, alázatra neveltek. Pataki tanárnő az osztályfőnököm, Antal Ilonka néni, Létai, Pataki, Wallacher, Bodonyi, Imre tanár úr, és még sorolhatnám a többieket. Emlékük bennem él örökké. A szeretet sosem felejt. Meghálálni nem lehet, de továbbadni igen. A csa­ládnak, a barátoknak, a betegeknek, és minden évben egy végzős, kiváló tanulónak a Garayban. És az önzés...?! „Amíg emlékeztek, veletek mara­dok”. Ezt vésik majd a márványra nyughelyemen. Gyermekeim, unokáim tudni fogják. Szeretetük ott lent is átmelegít. A dédunokák csupán egy dőlt ke­resztet lámák majd, amelyet néha igazolni kell. Itt a gimnáziumban pedig évről-évre egy jó tanuló-jó spor­toló diák jutalmat vesz át egy őszülő garaystától, aki azt állítja magáról, hogy - majd ötven éve - ő is kitű­nő rendű volt, magasugrásban megyebajnokságot nyert, amiért testnevelője - Zénó bácsi - többször is megverte, szeretetből. Ballagáskor Adyt „ujjongta”, és átvette a „jó tanuló, jó sportoló” emlékplakettet. Amíg emlékeznek, velük maradok. A szeretetet meghálálni sosem lehet, de továbbadni igen. Visszaballagtam a székemhez. Lehajtott fejjel is éreztem a szívekből felém sugárzó szeretet melegét. DR. KŐSZEGI GYÖRGY DOMBÓVÁR Szenzációs szerencsehét Az új év első szerencsehete Önnek is élmények­ben és nyereményekben gazdag programot kinái! 2003. január 6-10-ig összesen 50 értékes személygépkocsi talál gazdára az óránkénti Részletek a szórólapokon! sorsolásokon azok között, akik részt vesznek a nap játékában. A szerencsehét minden napja 10 autót ér! Az óránkénti sorsolások eredményeit a Sláger Rádió ismerteti! Az autók színe és felszereltsége a bemutatottaktól eltérhet.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom