Tolnai Népújság, 2002. december (13. évfolyam, 280-303. szám)

2002-12-09 / 286. szám

2002. December 9., hétfő 9. OLDAL Az emberiség kamata A ceremónia A stockholmi városházán rendezett díszvacsorán az . ülésrend meglehetősen szigorú. Az alapítvány elnö­ke Szilvia királyné mellett ül, a király, Károly Gusztáv balján a fizikai Nobel-díjas felesége foglal helyet. A mindenkori irodalmi díjazott a király nővérével, Christina Magnussonnal társaloghat. A vendégek száma 1268 (köztük 250 diák). A vendégeknek tükörszerüen szolgálják fel a többfogá- sos menüsort; a kecses mozdulatokat a pincérek hosszú hónapokon keresz­tül gyakorolják. A Nobel- békedijat nem Stockholm­ban, hanem a norvég fővá­rosban, Oslóban adják át. 1901 1902 1903 1904 Az irodalmi díjazottak Kertész Imre december 10-én veszi át Stockholmban az irodalmi Nobel-díjat. A Sorstalanság című, ön­életrajzi ihletésű regény szerzője hetek óta készül beszédére, ahogy nyilatkozta: „szép szöveget” írt erre az alkalomra. A legrangosabb nemzetközi elismerés kulisszatitkai, az alapító személyisége és a díjazottak személyisége - akárcsak a kitüntetés odaítélése - ugyancsak elismerésre méltó. Ha valaki egyetlen szóval kí­vánná megmondani, kis is volt valójában Alfred Nobel, nehéz helyzetbe kerülne. Mert a díjalapítót hivatalosan vegyésznek tartják ugyan, ez azonban csak a felszín: felta­láló - összesen több mint 350 szabadalmát ismerték el, je­gyezték be -, műélvező és műkincsgyűjtő, amatőr iro­dalmár, autodidaktából lett akadémikus és egyetemi ta­A magyarok Lénárd Fülöp (1905) fizikai Bárány Róbert (1914) orvosi Zsigmond Richárd (1925) kémiai Szent-Györgyi Albert (1937) orvosi* Hevesy György (1943) kémiai Békésy György (1961) orvosi Wigner Jenő (1963) fizikai Gábor Dénes (1971) fizikai Eli Wiesel (1984) Nobel-békedij Polányi János (1986) kémiai Oláh György (1994) kémiai Harsányi János (1994) közgazdasági Kertész Imre (2002) irodalmi* ’Magyarországon kifejtett tevékenységéért nár. No és persze a máig an­nak a legrangosabb nemzet­közi díjnak az alapítója, amely nemcsak gazdaggá te­szi kitüntetettjét, hanem vi­lágszerte a nevét is ismertté. Út a dinamithoz A Nobel család - eredeti ne­vén Nobilius - Angliából származott, a tizennyolcadik század elején költöztek Svéd­országba. Az apa, Emmanuel Nobel - olvasható a Nobel-dí- jasok lexikonának (Gondolat, 1974) előszavában - építész­ként megannyi remelunűvel gazdagította Svédországot és Norvégiát, de mert hobbijá­hoz, a robbanóanyagok kuta­tásához a skandináv orszá­gokban nem kapott elegendő támogatást, Szentpéterváron keresett boldogulást. Sikerrel. Nem sokkal érkezése után már Oroszország legismer­tebb mérnöke. Felnőtt fiaival, Robert-Hj álmánál, Louis- Emmanuellel és Alfred- Berharddal (született Stock­holmban 1833. október 21- én, elhunyt San Remóban 1896. december 10-én) - mi­után a Néva-parti városban gépgyárat és kohót alapított - behatóbban hozzálátott ere­deti tervének megvalósításá­hoz, amelyhez új torpedók konstruálása párosult. A talál­mányokat az oroszok ered­ményesen használták a krími háborúban, amelynek befeje­ződése után gőzhajók gyártá­sába kezdett, de a vállalkozás csődbe ment. így tért vissza a család nagy szegénységben Svédországba, s megkezdőd­tek a kísérletek a nitroglice- rinnel. A veszedelmes folyadék megszelídítéséhez ugyancsak anyagi támogatósm--voh szük­ség, Alfred ezt 1864-ben tett franciaországi utazása során végül a párizsi udvarban lelte meg. III. Napóleon császár tá­mogatása nyomán az új, még kezdetleges szert alkalmazni kezdték a svéd bányákban, vasútépítkezéseken. Három nitroglicerihgyár is épült: a Stockholm melletti Vinteri- kenben, Norvégiában és Hamburgban, ám ez utóbbi 1870-ben felrobbant. Más ha­sonló balesetek miatt a nitro- glicerint rettegték, egyes or­szágok még azt is megtiltot­ták, hogy területükön szállít­mány haladjon át. Nobel azonban nem adta fel: addig próbálkozott, mígnem 1867- ben, a kiegyezés évében a nit- roglicerint kovafölddel fölitat­va szilárd és biztonságos anyagot állított elő: a dinami­tot. (Később sikerült kikísér­leteznie a füstmentes puska­port is.) Közben pedig tanult, mű­velődött. Már huszonegy éves korában kitűnően írt- olvasott-beszélt a svéd mel­lett oroszul, angolul, németül. és franciául. Soha nem nősült meg - életének ezt a részét homály fedi, csupán Alfred Amenda próbál Nobelről írott könyvében regényes-roman­tikus magyarázatot adni -, festményeket gyűjtött (képtá­rát többször is kicserélte), ha­talmas könyvtárában a világ- irodalom számos^ remeke megtalálható volt. Ő maga is verselt, élete végén még egy drámát is írt. Franciaország­ból 1981-ben áttelepült Olasz­országba: San Remóban tele­pedett le. A testamentum Olyan alapítvány gondolata foglalkoztatta életének utolsó éveiben Nobelt, amely a tu­domány és a kultúra legjobb­jait jutalmazza, a béke ügyét szolgálja. Érvényes végrende­lete 1895. november 27-én kelt; a díjról így intézkedik: .(Egyébhátramaradóí'haszno- síthátó vagyonom a követke­zőképpen használandó fel: Hagyatékom gondnokai ál­tal biztos értékpapírokban el­helyezett tőkém alapot képvi­sel majd, amelynek évi kama­tai azok számára osztassanak fel, akik az elmúlt esztendő­ben az emberiségnek a legna­gyobb hasznot hajtották. E kamatok öt egyenlő részre osztassanak, amelyből Egy rész azé, aki a fizika terén a legfontosabb felfede­zést vagy találmányt érte el; egy rész azé, aki a legfon­tosabb kémiai felfedezést vagy tökéletesítést érte el; egy rész azé, aki a fizioló­giai vagy az orvostudomány terén a legfontosabb felfede­zést tette; egy rész azé, aki az iroda­lomban eszmei értelemben a legjobbat alkotta; egy rész azé, aki a legtöb­bet vagy a legjobban műkö­dött közre a népek testvérisé­géért, az állandó hadseregek megszüntetéséért vagy csök­kentéséért, valamint a béke­kongresszusok megrendezé­séért és követeléséért. A díjakat a fizikában és a kémiában a Svéd Tudomá­nyos Akadémia, a fiziológiá­ban vagy az orvostudomány­ban a stockholmi Karolina In­tézet, az irodalomban a Stockholmi Akadémia, a béke ügyében pedig egy öttagú bizottság adja ki, amelyet a svéd Storting választ. Kifejezett akaratom, hogy Tízmillió svéd korona A díj alapítása óta a Nobel-vagyon reálértéke látvá­nyos zuhanásokon és emelkedéseken esett át. A ki­tüntetéssel járó pénzösszeg ekkor 150782 (mai érté­ken számolva mintegy 7 millió) svéd korona volt. A legkisebb összeget - 114 935 koronát - 1923-ban osztották ki, a legalacsonyabb reálértéke pedig 1921- ben és a hetvenes években volt. Tavaly 10 millió koronára emelték a díjazást, ez jelenleg több mint 265 millió forintot ér. a díjak odaítélésében a nem­zetiség kérdése fel nem me­rüljön, így tehát a díjat a leg­méltóbb nyerje el, akár skan­dináv az, akár nem.” A rendelkezés írásba önté­se óta persze időszerűvé vált a kérdés, hogy a Nobel-díjjal jutalmazandó tudományágak mellé újabbak sorakoztak föl, de a végrendelet szerint nem jutalmazhatók. Időközben a közgazdaságtan is olyan fon­tos diszciplínává vált, amely kiemelkedően fontos szere­pet tölt-be-életünkben. így. jött létre 1968-ban a közgaz-- dasági Nobel-díj - hivatalo­san az Alfred Nobel-emlékdíj - a svéd állam alapításában, a Svéd (nemzeti) Bank fennál­lásának 300. évfordulója tisz­teletére. Ezt a díjat, amelyet 1969-ben ítéltek oda először, a Svérigés 'Riksbank díszter­Idén kapják Fizikai: Raymond Davis jr. (Egyesült Államok), Kosiba Maszatosi (Japán) és Riccardo Giacconi (Egyesült Államok Kémiai: John B. Fenn (Egyesült Álla­mok), Tanaka Koicsi (Japán) és Kurt Wüthrich (Svájc) Orvosi: Sydney Brenner (Nagy-Bri- tannia), H. Robert Horvitz (Egyesült Államok) és John E. Sulston (Nagy- Britannia) Irodalmi: Kertész Imre (Magyaror­szág) Nobel-békedij: Jimmy Carter (Egyesült Államok) Közgazdasági; Daniel Kahneman (Egyesült Államok, Izrael) és Vernon L Smith (Egyesült Államok) mében adják át. A fizikai, a kémiai, az orvosi és az irodal­mi kitüntetés ceremóniájának 1926 óta a svéd főváros kon­certterme ad otthont. A stockholmi és az oslói díjátadáson természetesen minden alkalommal részt vesz a svéd, illetve norvég ki­rályi pár. Az ünnepségeken a hölgyeknek nagyestélyi, az uraknak a frakk kivétel nélkül kötelező viselet. (Rossz nyel­vek szerint ilyenkor, novem­ber tájt, december elején mindkét fővárosban meg­növekszik a helyi szabók és ruhakölcsönzők forgalma, s persze a díjak is alkalmaz­kodnak a kereslethez. Egy- egy bérelt frakkért több száz­ezer forintnak megfelelő ösz- szeget is elkérnek.) ÍRTA ÉS SZERKESZTETTE: GYULAY ZOLTÁN René Sully Prudhomme (1839-1907), Franciaország Theodor Mommsen (1817-1903), Németország Björnsterne Björnson (1832-1910), Norvégia Frédéric Mistral (1830-1914), Franciaország Jósé Echegaray (1832-1916), Spanyolország 1905: Henryk Sienkiewicz (1864-1916), Lengyelország 1906: Giosuc Carducci (1835-1907), Olaszország 1907: Rudyard Kipling (1865-1936), Nagy-Britannia 1908: Rudolf Eucken (1846-1926), Németország 1909: Selma Lágerlöf (1858-1940), Svédország 1910: Paul Heyse (1830-1914), Németország 1911: Maurice Maeterlinck (1862-1949), Belgium 1912: Gerhart Hauptmann (1862-1946), Németország .1913: Rabindranath Tagore (1861-1941), India 1914: nem osztották ki 1915: Romain Rolland (1866-1944), Franciaország* 1916: Verner von Heidenstam (1859-1940), Svédország 1917: Karl Gjellerup (1857-1919), Dánia Henrik Pontopiddan (1857-1943), Dánia 1918: nem osztották ki 1919: Carl Spitteier (1845-1924), Svájc* 1920: Knut Hamsun (1859-1952), Norvégia 1921: Anatole France (1844-1924), Franciaország 1922: Jacinto Benavente (1866-1954), Spanyolország 1923: William Butler Yeats (1865-1939), Írország 1924: Wladislaw Stanislaw Reymont (1868-1925), Lengyelország 1925: George Bemard Shaw (1865-1950), Nagy-Britannia* 1926: Grazia Deledda (1871-1936), Olaszország * 1927: Henri Bergson (1859-1941), Franciaország* 1928: Sigrid Undset (1882-1949), Norvégia 1929: Thomas Mann (1875-1955), Németország 1930: Sinclair Lewis (1885-1951), Egyesült Államok 'T931: Erik Axel Karlfeldt (T864-1931), Svédbíszág 1932: John Galsworthy (1867-1933), Nagy-Britannia 1933: Ivan Bunyin (1870-1953), Oroszország 1934: Luigi Pirandello (1867-1936), Olaszország 1935: nem osztották ki 1936: Eugene O’Neill (1888-1958), Egyesült Államok 1937: Roger Martin du Gard (1881-1958), Franciaország 1998: Pearl S; Buck (1892-1973), Egyesült Államok T939: Frans Eemil Sillanpää (1888-1964), Finnország 1940-43: nem osztották ki 1944: Johannes Vilhelm Jensen (1873-1950), Dánia 1945: Gabriela Mistral (1889-1957) Chile 1946: Hermann Hesse (1877-1962), Svájc 1947: André Gide (1869-1951), Franciaország 1848 Thomas Stearns Eliot (1888-1965), Nagy-Britannia 1849: William Faulkner (1897-1962), Egyesi* Államok 1950: Bertrand Russel (1872-1970), Nagy-Britannia 1951 i Par Lagerkvist (1891-1974), Svédország 1952: Francis Mauriac (1885-1970), Franciaország 1953: Winston Churchill (1874-1965), Nagy-Britannia 1954: Ernest Hemingway (1899-1961), Egyesült Államok 1955: Halldór Kiljan Laxness (1902-1998), Izland 1956: Juan Ramon Jiménez (1881-1958), Spanyolország 1957: Albert Camus (1913-1960), Franciaország 1958: Borisz Paszternák (1890-1960), Szovjetunió 1959: Salvator Quasimodo (1901-1968), Olaszország 1960: Saint-John Perse (1887-1975), Franciaország** 1961: Ivo Andrics (1892-1975), Jugoszlávia 1962: John Steinbeck (1902-1968), Egyesült Államok 1963: Jorgosz Szeferisz (1900-1971), Görögország 1964: Jean-Paul Startre (1905-1980), Franciaország 1965: Mihail Solohov (1905-1984), Szovjetunió 1966: Samuel Josef Agnon (1888-1970), Izrael 1967: Nelly Sachs (1891-1970), Németország 1968: Miguel Angel Asturias (1899-1974), Guatemala Kavabata Jaszunari (1899-1972), Japán 1969: Samuel Beckett (1906-1989), Írország 1970: Alekszandr Iszajevics Szolzsenyicin (1918-), Szovjetunió 1971: Pablo Neruda (1904-1973), Chile 1972: Heinrich Böll (1917-1985), Németország 1973: Patrick White (1912-1990), Ausztrália 1974: Eyvind Johnson (1900-1976), Svédország Harry Edmund Martinson (1904-1978), Svédország 1975: Eugenio Montale (1869-1981), Olaszország 1976: Saul Bellow (1915-), Egyesült Államok 1977: Vicente Aleixandre (1898-1984), Spanyolország 1978: Isaac Bashevis Singer (1904-1991), Egyesült Államok 1979: Odysseus Elytis (1911-1996), Görögország 1980: Milosz Czeslaw (1911-), Egyesült Államok 1981: Elias Canetti (1905-1994), Ausztria 1982: Gabriel Garcia Marquez (1928-), Kolumbia 1983: William Gerald Golding (1911-1993), Nagy-Britannia 1984: Jaroslav Seifert (1901-1986), Csehszlovákia 1985: Claude Simon (1913-), Franciaország 1986: Wole Soyinka (1934-), Nigéria 1987: Joseph Brodsky (1940-1996), Egyesült Államok 1988: Nagib Mafhus (1911-), Egyiptom 1989: Camilo Jósé Cela (1916-), Spanyolország 1990: Octavio Paz (1914-1998), Mexikó 1991: Nadine Gordimer (1923-), Dél-Afrika 1992: Derek Walcott (1930-), Trinidad és Tobago 1993: Toni Morrison (1931 -), Egyesült Államok 1994: Oe Kenzaburo (1935-), Japán 1995: Seamus Justin Heaney (1939-), Észak-írország 1996: Wislawa Szymborska (1923-), Lengyelország 1997: Dario Fo (1926-), Olaszország 1998: Jósé Saramago (1922-), Portugália 1999: Günter Grass (1927-), Németország 2000: Gao Hszing-csian (1940-), Kina 2001: Vidiadhar Surajprasad Naipaul (1932-), Nagy-Britannia 2002: Kertész Imre (1929-), Magyarország * visszamenőleg, az azt követő évben ítélték oda "eredeti nevén Marie-Ftené Auguste Alexis Léger

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom