Tolnai Népújság, 2002. december (13. évfolyam, 280-303. szám)

2002-12-11 / 288. szám

II■ 2002. December 11., szerda TÜKÖR 9. OLDAL CSALÁDI Luca, péntek 13. és a kabala A 13-as számhoz, különösen pedig a péntek 13-hoz mindenfé­le hiedelmek és babonák kapcsolódnak, nem beszélve a rejté­lyes Luca napjáról, amely mindig az év december havának 13. napjára esik. Az idei esztendő sajátossága, hogy ezúttal a Lu- ca-nap péntek 13. is. A racionálisan gondolkodók nyilván le­gyintenek az egybeesésen, a babonásak meglehetősen meg­borzadnak, mi pedig egy összeállítást nyújtunk át az olvasó­nak ebből az alkalomból. A babona Nehéz meghúzni a határt a babo­na, az irracionális tévhit és a ter­mészetfeletti jelenségek vagy az okkult tanok között. Ami az egyik ember szemében babona, a má­sik számára vallás vagy tudo­mány. (Ghánában például 1955- ben úgy módosították a választási törvén^, hogy jogsértőnek minő­süljön, ha valaki a szavazások eredményeit bármilyen varázslat­tal vagy mágiával igyekszik befo­lyásolni.) Európa számos országában hisznek még ma is a boszorkány­ságban, varázslásban. Angliában minden hatodik ember hisz a kí­sértetekben, tizennégyből egy nyi­latkozik úgy, hogy már látott is. Minden tizedik ember hisz a sze­rencsés napokban. Németország­ban ennél jóval többen. A néme­tek kétharmada mindennap elol­vassa a horoszkópját, háromból egy pedig bevallottan hisz is ben­ne. A kutatások azt mutatják, hogy a társadalmi háttér nem dön­tő tényező a babonásságban, a di­ákok és szellemi foglalkozásúak között is szép számban akadnak olyanok, aki hisznek a csillagok­nak az emberi életet befolyásoló hatásában vagy a tenyérjóslásban. Számok misztikája A 13-astól való félelem görög neve, a triszkaidekafóbia ókori eredetű babona: a számoknak különös je­lentőséget, pozitív vagy negatív tu­lajdonságokat tulajdonító gondol­kodásmódot, a számmisztika ele­meit még a püthagoriánusoktól (Pythagorasz és tanítványai filozó­fiai rendszerében központi szerep jutott a számnak) és a kabbal- istáktól örököltük. A kabbala „átadás, hagyomány” jelentéssel bírt eredetileg. Tágabb értelemben a zsidóság ezoterikáját jelenti a kései ókor óta, szűkebb ér­telemben a középkorban keletke­zett misztikus teozófiai irányzat. A kabbalisták előszeretettel tanul­mányozták a szent szövegeket, melyekben hitük szerint minden tudás fellelhető. Misztikus mód­szereik a héber írás azon sajátos­ságain alapultak, hogy a héber ábécében nincsenek magánhang­zók, illetve (sok más ókori nyelv­hez hasonlóan) a számjegyeket is betűk jelölik. Ez a vallási szövegek elvileg végtelen számú értelmezési lehetőségét tette lehetővé. A kabbalisták azt vallották, hogy a szám minden dolgok lénye­ge. A hármas jelentőségét a világot alkotó három alapelem, a tűz, a víz és a levegő lényegességével magyarázták, a hetes azért lett „kabala­szám”, mert annak idején a Holddal és a Nappal együtt hét boly­gót ismertek. A 12 minden­képp a tökéle­tességet jelenti (12 hónap van, a nap- n dk 12 órája, Jézusnak 12 apostola, Iz­raelnek 12 törzse stb.) A13 ezen túl van, ezért valami gonoszságot hor­doz magában. A tökéletes 12-höz hozzáadódik még egy szám, és ez megbontja az egységet, a harmóni­át, ezért halált hozó. A numerológia nagyon sok ele­me ma is velünk él. Nem véletle­nül hívjuk a szerencsét hozó tár­gyakat vagy számokat kabalának. A népmesékben és szólásmondás­okban is a hármas és a hetes a ki­emelt számok: hétpecsétes titok (az Apokalipszis pecsétéinek szá­ma is 7), heten, mint a gonoszok, a hétfejű sárkány, hét törpe, heted­hét országon túl. De ugyancsak a világ hét csodájáról beszélnek, hét szentség van és hét főbűn, de Krisztus utolsó szavainak a száma is ennyi volt. A babona legújabb változata szerint a házasságok kri­tikus éve a hetedik, akik abban az évben nem válnak el, már bizto­san együtt öregszenek meg. A 13-as Napjainkban is vannak, akik messzire elkerülik a 13-as szá; mot. Amerikában hiányoz­nak az épületek 13. emele­tei, sok kórházban nincs 13- as kórterem. Amikor az Apolló 13-nak a 13 óra 13 perces fellövési kísérlete a 39-es (háromszor 13!) indítóállvány­ról meghiúsult, a babonásak nyilván bólintottak: „persze”. Eu­rópa sem kivétel: amikor 1965- ben az angol királynő Nyugat-Né- metországba látogatott, a vá­gány számát, amelyről a ki­rálynő vonata indult vol­na, 13-ról 12-re cserél­ték. Amerikában 1978- ban készítettek egy felmérést, mely­nek eredménye az volt, hogy a 13.- ák akár egymilli- árd dolláros veszteséget is okoz­hatnak. Ezen a napon sokan egyszerűen Régi szokások Sopron környékén „Luca-nap reggelén a gyerekek járnak házról házra egy marék szalmával. Rátérdelnek a szalmára, és ezt mondják: Luca Luca kity-kotty, kukuríkú! Kéték tiktyai, lúdgyai jó tojók le­gyenek. kéték disznyajának akkora szalannája legyen, mint a mestergerenda, akkora kobászo, mint a kert hossza. Kapnak pár fillért, vagy almát. Luca-napkor ha akármit, de különösen ha vasat kérnek kőcsön, elvüszik a ház szerencséjit. Idegen asszont se szabad bejeresztenyi a házbo, mer akkor is így járnak. Lucanapkor kez­dik a Luca-széket faragni. Kilencféle fából készül, tizenhárom na­pig kell rajta dolgozni. Karácsonykor csak ötven-hatvan éve állítanak, jobban mond­va: kötnek föl az asztal fölé a gerendára fenyőfát. Azelőtt csak ádventi imádságokat imádkoztak és Jézus születéséről szóló énekeket énekelgettek karácsony este. Ajándékot azonban kaptak a gyerekek: babát, lovat, dobot. Ma már teljesen általá­nos a karácsonyfa. Siflit (mézeskalácsot) aggatnak rá, amelyet a bábostól vesznek, meg aranyos divót, ómát, szentjános ke­nyeret. Gyertyát is raknak rá. Alája szentképeket tesznek, meg kötényt, cipőt, csizmát. Ezekbe rakják, amit a kis Jézus küldött, cukrot, süteményt stb. A kis Jézus szamarának még búzát, ár­pát, kukoricát tesznek oda zsomporban. Magának a kis Jézus­nak csörgés pogácsát meg kenyeret. Szent Józsefnek harapó­fogót, kalapácsot, szeget. Hajdanában lószerszámot és fok­hagymát is tettek oda, bizonyosan a gonosz távol tartása vé­gett, de a mostaniak arra már nem emlékeznek...” nem mennek dolgozni, nem válta­nak vonat- vagy repülőjegyet, és nem szívesen vásárolnak. Sokan rettegtek mindig is attól, hogy tizenhármán üljenek asztal­hoz, mert a hiedelem szerint valaki közülük hamarosan meghal. Az utolsó vacsorán is Jézus volt a ti­zenharmadik az apostolai között. Napóleon és Franklin Delano Roosevelt híresek voltak arról (is), hogy semmi pénzért sem vacso­ráztak volna tizenharmad- magukkal. Párizsban létezett a quatroziéme intézménye, melynek révén végszükség esetén bárki ren­delhet egy hivatásos tizennegyedik vendéget. Talán nem véletlen az sem, hogy a tarotkártya tizenhar­madik lapja a halált ábrázolja. Luca A Pallas Nagylexikon szócikke szerint Luca „a martiroloiumban Lucia nevű szent vértanú magya­ros neve. E szent ünnepe dec. 13- ára esik, s a napját megelőző estén kezdik a mi népünk babonája sze­rint a L. székét faragni, melynek a hagyományos alakja, az ősrégi idők óta varázserejünek hitt penta- gramm v. pentalfa (ném. Trudenfuss), magyarul boszor­kány-szög. {...} A L. székéről né­pünk azt tartja, hogy aki L. napjá­tól karácsony estéig minden este annyit farag rajta, amig éppen a mondott időre teljesen el nem ké­szül vele, az az éjféli mise alatt raj­ta ülvén, meglátja a helység összes boszorkányait. L. napján egy lepe­dőkbe burkolt, seprűvel fegyverke­zett alak jár körül a falvakban, ijesztgetve a gyermekeket s a nő­cselédséget. Ez a szintén L. nevet viselő alak tehát az egy héttel előbb (dec. 6. körül) járó jóságos Mikulás kíséretében szereplő Krampusz női mása, s vele együtt idegen eredetű nálunk. {..} Érde­kes különben, hogy a Mikulást kisérő Krampusz és e Perahta- Lucia közt rokonság van annyiban is, amennyiben amazt ugyanott, ahol a L. helyett a Berchtl (Perchtl) jár körül, tehát ahol a germán- pogány szokás maradványa él, Barthl-nak hívják, vagyis majd­nem egészen úgy, mint női mását. De az sem egészen véletlen dolog talán, hog a cseh-szlávban ludas a. m. ördög, akinek számos neve közül itt önkéntelen is a Luciferre gondolunk. Nem csoda tehát, ha L. e réven is az ördöngösség hírébe keveredett. A L.-napi szoká­sokat részben a Befana (Epiphania) nevéhez fűzve vizk- ereszt napjára ruházta át az olasz néphit. Nálunk Magyarországon érdekes még az e napon járatos ba­bonának közel az u. n. kotyulás (másutt palázolás, eredetileg polozsálás, tehát szláv kölcsönvé- tel), amelynek célja a baromfi sza- poraságának biztosítása...” ____________________(OYŐMOYl A. - S. B. S.) Advent a számok jegyében fotó: europress/epa Egy kis számmisztika Miként befolyásolják életünket a számok? A számok ta­nulmányozása alapján képesek vagyunk arra, hogy meg­határozzuk a szerencsés és nem túl szerencsés számo­kat, szerencsenapokat, színeket, a számunkra fontos számkombinációkat, betegségeket, lakóhelyünk milyen­ségét? A sorolt kérdésekre különféle válaszok adhatók. Egy bizonyos: a számmisztika sokféle lehet, és még ma is sokakat megérint... A kínai mágiában mindig jelen­tős szerephez jutott a számmisz­tika. Mágikus számokat ismer­tek az egész világon, kiváltképp a hármas számot tartották an­nak. A kínai számmisztikára vi­szont az jellemző, hogy nem annyira bizonyos számoknak tulajdonít mágikus jelentősé­get, mint inkább magának a számnak, mint sztereotip mennyiségjelölésnek. A szám­szerű jelölésnek ilyenkor az a rendeltetése, hogy pontosan, vi­lágosan rögzítse a jelenségek valamilyen csoportját, sztereotí­pia jelleget adjon neki, s ezzel tekintélyét is növelje. E szókap­csolatok megalkotása maga is összefügg a számok mágikus értelmezésével. E sajátos számmisztika nap­jainkig sem veszítette el a jelen­tőségét. Néhány jellemző példa a Kínában közismert számszte­reotípiák közül, amelyek igazá­ból inkább utalnak a dolgok tel­jességére, mint a valós szám­mennyiségre: két császár (a régi idők két császára, Yao és Shun); két dinasztia (a két első dinasz­tia, a Xia és a Yin); két főváros (a két Han-kori főváros, Chang'an és Luoyang); három főméltóság (a Zhou-korban); három áldozati állat (a bika, a bárány és a sertés); négy tenger (ti. ami az ismert világot körbe­veszi); négy könyv (a konfuciá­nus szent könyvek); négy szent állat (a sárkány, a főnix, az egy­szarvú és a teknős); négy égtáj; öt égtáj (az ötödik a közép) öt kánon (a konfuciánus káno­nok); öt elem; öt belső rész; öt érzékszerv; öt szent állat (az előbbi négy és a tigris); öt szín; öt gabona, öt szent hegy; hat rossz (ti. a betegségeket okozó rossz időjárási tényezők); hat misztérium; hat pátriárka; hét érzelem; hét ok (ti. a válásra); nyolc jogalap (ti. a hivatalnokok leváltására); kilenc rokonság (ti. a rokonsági fokok); száz család­név; tízezer létező (ti. minden létező a vüágon). __________■ A babonák világából Szerencsegomba: ősi keleti jelkép fotó: archív A szerencse jelképe a négylevelű lóhere, más néven szerencsefű, melynek őseink természetfeletti erőt tulajdonítottak. A régi római­ak hite szerint Fortunának, a sze­rencse istenasszonyának elvará­zsolt gyermeke a négylevelű lóhe­re, mely számos nép clmervirága lett, az írek védőszentjének, Szent Patricknak pedig a jelvé­nye. Az egyébként hétköznapi növény egyetlen közös vonása a szerencsével, hogy ritkán fordul Boszorkányok pedig... A magyar boszorkány szó keleti eredetű: a török basyrkan szóból a csuvas nyelvben busturgan lett, ebből alakult ki a „boszorkány”, mely eredetileg lidércet jelentett. A boszorkány interperszonális lény: az emberi személy és a természet- feletti, természeti hatalom között áll. A boszorkányság a mágiával való foglalkozás számos formájá­nak egyike. A mágia azon a hiten alapul, hogy a természetfeletti erők befo­lyásolhatók. Művelője számára a mágia evilági törekvés, nem teoló­giai vagy elméleti kérdés. A mágia nem vallás, de a vallások csaknem minden formája mágikus elemeket is tartalmaz (pl. kereszténységnél a rózsafüzér, imádság: a formulák ismétlésének mágikus erőt tulajdo­nítottak). Az ókorban jóindulatúnak tar­tották a két vüág között álló lényt. A középkor elején Németország­ban a Walkürökkel rokon, erdei is­tennőként tisztelt nőalak volt a bo­szorkány. A kereszténység elterje­dése hozzájárult a jelentésválto­záshoz, a negatív töltet kialakulá­sához. A keresztény autoritások az eredetileg pogány fogalmakat átér­tékelve az eretnekség körébe von­ták, melyben a sátán központi sze­repet játszott. Szent György napja. Azt tartot­ták, a szegedi boszorkányok ezen a napon megfúrják a szőlőtőkét, és háromezrüknek elegendő bort lop­nak így. Ez a nap a tavaszi csorda- kihajtás ideje. A boszorkányok haj­nalban lehúzzák a harmatot a föld­ről, ezzel megrontva a termést.* Ez ellen úgy védekeztek, hogy mári- afogta rózsát, azaz vadrózsát he­lyeztek a szántóföld szélére vagy az istálló ablakába. Módszerek boszorkányok ellen: nyúlhájat tettek a kulcslyukba, söprűt a küszöbre (azt nem tudja átlépni), az ajtót gatyamadzaggal kötötték be, vagy meglocsolták a földet szenteltvízzel. A boszorkány felismerhető arról, hogy a templomba úgy lép be, hogy oldalt fordítja a fejét. Ennek ■az az oka, hogy szarvai vannak, amik csak így fémek be az ajtón. A boszorkányok irtása: forgó­szélbe sarlót kell dobni, ez meg- sebzi az ott táncoló vagy repülő boszorkányt. Jégeső ellen fejszét kell kidobni az udvarra. Megsebzi a boszorkányt, ha a lábnyomát késsel körülkerítjük és beleütünk egy kést. ■illlÉi Vannak helyek, ahol a boszorkányt szarvak­kal képzelték el FOTÓ: EUROPRESS/EPA Családi témákban keressen bennünket az interneten is: www.kiskegyed.hu • www.lakaskultura.hu www.mindmegette.hu • www.holgyvilag.hu • www.gyongy.hu elő, a közönséges lóhere variáció-- jaként. A szerencsegomba ősi ke­leti jelkép. A hozzá fűződő babo­na alapja az a hiedelem, hogy a növények átplántálják tulajdon­ságaikat mindarra, amivel érint­keznek, ezért aki gombát tart a pénzesládájában, annak gomba módra szaporodik a pénze. Vi­gyázat! A szépségesen pettyezett szerencsegomba nem más, mint a „bolondgomba”. ■

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom