Tolnai Népújság, 2002. november (13. évfolyam, 255-279. szám)
2002-11-08 / 260. szám
10. OLDAL CSALÁDI TÜKÖR 2002. November 8., péntek Cenzúra, könyvégetés, praktikák A könyvtárat általában tisztelet övezi, olykor pedig túlzott jelentőséget tulajdonítanak neki - írja David King A komiszár eltűnik című munkájában, majd hozzáteszi: az archívumok és könyvtárak fetisizálása, amely azt sugallja, hogy azok a történelmi megismerés egyedüli megbízható lelőhelyei, nem veszi figyelembe ezen intézmények történetét. Pedig jó, ha észben tartjuk, hogy ezek a gyűjtemények jobbára önkényes eljárások, kiválasztás, ritkítás, valamint bizonyos darabok elvesztése és megsemmisítése révén álltak össze. David. King fejtegetése szerint egy Asszurbanapli korából származó ékírásos felirat így szól: „Elhelyezem a könyvtárba mindazt, ami tetszik a királynak. Es kiveszem onnan azt, amit nem szeret.” Az egyiptomi mumifikálás - amikor úgy akartak úrrá lenni a halálon, hogy megpróbálták épen megőrizni a testet - voltaképpen az archiválás gyakorlatának korai megjelenése volt. Mezopotámiában olyan raktárakat hoztak létre, ahol szabályozott hőmérséklet és páratartalom mellett tárolták a régi agyagtáblákat. Az eljárás a modern könyvtárak és archívumok előképének tekinthető. A porladó újságlapokat ma mikrofilmre rögzítve mumifikálják. De a már-már mitikus hírnévre szert tett Alexandriai Könyvtár példája is azt mutatja, hogy hatalmas mennyiségű könyv pusztult el „a rombolás, a fosztogatás és a tűz következtében, méghozzá éppen ott, ahol a könyveket rendeltetésük szerint általában tartották, azaz a hatalom központjában”. Ezért viszont mindaz, ami fönnmaradt, nem a nagy központokból származik, hanem félreeső, eldugott helyekről, vagy rendszertelenül szétszórt magángyűjteményekből. A könyvtárat tisztelet övezi fotó: archív Ha az információhordozók megmentése és biztonságos megőrzése lett volna az egyetlen szándék és tényező évszázadokon át, kollektív emlékezetünk is egészen más terjedelmű és jelentőségű anyagra támaszkodhatna - állítja David King. Azonban tudjuk, hogy nem így volt: a cenzúra, a könyvégetés és más képromboló praktikák megtizedelték kulturális örökségünket. Már az ókori Egyiptomban, időszámításunk előtt 3000-ben is bevett gyakorlat volt a hírnevüket és megbecsülésüket elvesztett emberek nevének kisa- tírozása, leradírozása a sírhelyekről. Ez ahhoz volt hasonlatos, mint a római korban a „damnatio memoriae”, amikor például Néró császár nevét tüntették el mindenhonnan a szenátus utasítására. Nevek és emberek eltüntetése ismert volt a XVI. századi Itáliában éppúgy, mint a XX. században a Szovjetunióban. Si Huang-Ti kínai császár, aki leginkább arról híres, hogy ő volt talán az első könyvégető, i. e. 213-ban elrendelte, hogy semmisítsenek meg minden olyan könyvet, amely nem gyakorlati ismeretekről, illetve nem saját dinasztiájáról szól. Azokat pedig, akik konfuciánus szövegekből mertek idézni, családjukkal együtt kivégezték. Ő teremtette azt a hagyományt, amelyben a könyvégetés az emberek elégetéséhez kapcsolódott. (A középkorban gyakran -az eretnek szerzőt műveivel együtt égették el.) A máglyák füstje beárnyékolta Bizánc, Róma, a perzsa, a brit, a francia és a spanyol birodalom egét. Náci pártmunkások, kínai vörösgárdisták, chilei katonák, mohamedán fundamentalisták Teheránban: a XX. század nagy könyvégetői, a kollektív emlékezet kira- dírozói. Az Osztrák Nemzeti Könyvtárban máig üresén állnak azok a polcok, ahonnan a nácik kihordták a könyveket elégetni. Az üres polcok emlékeztetnek azokra a könyvekre, amelyeket elpusztítottak. Médiasztárok és a könyvírás Az utóbbi időben divattá vált a sajtó munkatársai körében, hogy könyvet írjanak. Ha másra nem gondolunk, elég csak a Heti Hetest nézni, ahol szinte adásonként mutatják be egy-egy szereplőjük új kiadványát. Legutóbb például Verebes István kötetét láthattuk, de itt reklámozták az októberi sikerlistán szereplő Kem-könyvet is. Bartus László, a Magyar Hírlap munkatársa magánkiadásban jelentette meg a Varga Zoli disszidál - Volt egyszer egy Ferencváros című könyvét, majd később napvilágot látott a másik kiadvány is, a Maffiaregény. Kötetben összegezte a Satelit tévén folytatott beszélgetéseit a népszerű műsorvezető, az időközben a TV2-höz átigazolt Bárdos András is. A médiában dolgozó és jól is mert személyiségek közül Havas Henrik mutatkozik a legtermékenyebbnek. A valamikori államtitkár, egyetemi oktató legújabb műve a Bűnről és bűnhődésről címet viseli. A 283 oldal terjedelmű könyv 13 elítélttel folytatott beszélgetést tartalmaz. A Kihívás és látomás címűt viszont Kaiser Ottóval és Veress Krisztinával közösen jegyzi Havas. A kötetet ekként ajánlja: „A művészek szemérmesek, a legtöbbjük azt vallja, hogy az alkotás olyan titokzatos, Istentől való folyamat, amelyről még beszélni sem lehet, nemhogy megjeleníteni. Szikom János és társai, a színészek, a jelmez- és díszlettervezők, a koreográfusok, a kaszkadőrök, az asszisztensek és a műszakiak ezúttal kivételt tettek. Megengedték nekünk, hogy csaknem hat hónapig - ami a magyar színháztörténetben páratlanul hosszú próbafolyamat - velük legyünk. Óriási kockázatot vállaltak, amikor bizalmukba fogadtak minket. Óriási kockázatot vállaltunk mi, hogy nem élünk-e vissza bizalmukkal. Ez a könyv olyan, mint egy restaurálatlan fénykép.” Egy másik köny- ü vében - a Negyvenkilencesek című, beszélgetéseket tartalmazó műben a szerző Babos Gyulát, Bárándy Pétert, Bárdos Györgyöt, Cser Ágnest, Farkas Bertalant, Huszty Andrást, Kállay Miklóst, Rajk Lászlót és Reviczky Gábort invitálta beszélgetésre. Érdeklődésre tarthat számot a Tények és titkok is. Ez a könyv szól az elmúlt évtizedek Magyarországáról, a Kádárrendszerről, a rendszerváltás időszakának sokszor áttekinthetetlen társadalmi, politikai, gazdasági viszonyáról, arról, hogy a munkanélküliség hogy zilált szét családokat, vagy éppen arról, hogy a hirtelen jött pénz által teremtett újgazdagok hogyan keresnek új partnert - természetesen fiatalabbat és szebbet, mint a régi. Végül említést érdemel még - már csak a szakmánk okán is - a Pro Domo avagy Fejezetek a '80-as évek sajtótitkaiból című alkotás. „A Pro Domo izgalmas, olvasmányos kortörténeti dokumentum. Nem hiányozhat egyetlen, korunk kérdései iránt érdeklődő ol- . vasó asztaláról sem.” - ajánlja ik a kötetet a kritikus. ■ A legértékesebb darab: a Fustus Biblia fotó: pilisy elemér A tőke és a Biblia Könyvtárak és könyvek nem csak megsemmisülhetnek, hanem nem várt módon rejtekhelyükről is előkerülhetnek, mint az a Heves megyei városban, Gyöngyösön történt 1998. április 28-án. Ezen a napon elfalazott rejtekéből 308 könyvritkaság, több Árpád-kori pecsétnyomó, XVIII-XIX. századi kegytárgyak, Traianus korabeli pénz- és éremgyűjtemények kerültek elő a ferences barátok templomának felújítása közben. Az egyenként is értékes leletek között páratlan az 1462-ben Mainz-ben készült, Johannes Fust és Petrus Schöffer iniciálékkal díszített negyvennyolc soros Bibliája, amely Európa első, szétszedhető betűkészlettel rendelkező nyomdájában készült. Mivel a szerzetesek deportálásuk előtt különös gondossággal mentették az iratokat, könyveket, régiségeket, így épp a Fustus Biblia sérült meg a legkevésbé. A falbontáskor előkerült nyomtatványok és kéziratok többsége - mintegy 200 darab - XVIII. századi, vagy annál is régebbi. Néhány kódextöredék és egy kisméretű XVI. századi papírkódex is épségben átvészelte az elmúlt fél évszázadot. A levéltári anyagok közül különös értéket képviselnek a török kori levelezések és a későbbi időkből származó céh-iratok. A ritka értékek óvásakor a szerzetesek mindenre gondoltak. A legféltettebb köteteket pakolták középre, s a legkevésbé becsesekkel védték őket négy oldalról. így adódott például, hogy egy 1948- ban a Szikra Nyomdában készült Marx-kötet, A tőke egy példánya is részese volt a könyvritkaságok védelmének. ■ SIKERLISTÁS KÖNYVEK OKTÓBERBEN Szépirodalom: Kertész Imre: Sorstalanság Sáringer Károly: Nőt akarok! Válasz Terézanyunak Rácz Zsuzsa: Állítsátok meg Terézanyut Milet, Catherine: Catherine M. szexuális élete Márai Sándor: A gyertyák csonkig égtek Dolák-Saly Róbert: Madáretető Ismeretterjesztő, tényirodalom: Kém András: Elfogtunk egy levelet Tasnádi Péter: Horváth Ilona: 983 nap a Fidesz börtönében Szakácskönyv Balogh Béla: A végső valóság Goldberg, Bemard: Médiahazugságok Gyermek- és ifjúsági irodalom: Shan, Daren: A halál próbái - Vámpír Könyvek 5. Nstlinger, Christine: Suzi titkos naplója és Paul titkos naplója Janikovszky Éva: Aranyeső A török és a tehenek Kis Bence Szabó Magda: Álarcosbál (Készült a Libri Kft., a Lant Rt., a Magyar Könyvklub Rt. adatai alapján) Családi témákban keressen bennünket az interneten is: unvw.kiskegyed.hu • www.lakaskultura.hu www.mindmegette.hu • www.holgyvilag.hu • www.gyongy.hu Bonyhád Krász Ernőné, pedagógus, könyvtáros, Rakasd:- Jó érzéssel tölt el, amikor a kezembe veszem. Rám köszönnek ismerőseim, kollegáim. Büszke vagyok, hogy közülük valónak érezhetem ma- ■ gam. Mint - ne vegyék szerénytelenségnek - szakember hiánypótló munkának tartom, mert olyan információkat közöl, amelyek egy adott időpontra vonatkozóan a feledés homályába vesznének, ha ez a kiadvány nem jelenik meg. Úgy gondolom minden iskolában, minden közintézményben ott van a helye. Nagy örömmel tapasztalom, hogy mint újdonság a könyvtárunkban közkézen forog a fiatalok, és az idősebbek körében egyaránt. Lapozzák, olvassák, mert soksok ismerőst felfedeznek benne, akár a saját kis falunkról, akár a megye más csücskéről van szó megtalálják benne a mi évszázadunkban, Hogy tetszik az Almanach? a korunkban meghatározó egyéniségeket. Minket, hétköznapi embereket is összeköt, s ez nagyon emberi. Czárth H. János, a nagymányo- ki Széchenyi Ház igazgatója: Nem tudok jobb, a közvetlen környezetünkben lévő települések, emberek sorsát bemutató kötetről. A falvak lakói, akik élik ünnepekkel tarkított hétköznapjaikat, egy olyan pillanatfelvételt kaphattak ebben a kiadványban, amely a legszemélyesebb élményeiktől eljuttatja őket a nagy közösséget foglalkoztató kérdésekhez. Ez minden falu, minden kistelepülés számára fontos, hiszen összehasonlítási alapot ad. Félre értés ne essék. Nem rivalizálásról van szó, de az írásokból kiderül, hogy kinek mire volt lehetősége, s ezzel hogy élt a község vezetése, milyen segítséget kapott a lakosságtól. Egy újsággal időnként begyújt az ember, de egy könyvet azért vesz meg, hogy polcára tegye, s gyermekinek, unokáinak megőrizze. Nem baj, hogy az utókor számára is fennmarad, hogy a 21. század küszöbén elődeik hogy sáfárkodtak lehetőségeikkel. Matisz Nóra, könyvtáros, a Solymár Imre Városi Könyvtár munkatársa: Nagyon hasznosnak ítélem a kiadványt. Hely- történetben, szak- dolgozat készítők körében bizonyosan nagy hasznát fogjuk venni mi is és az utánunk következő könyvtáros nemzedék is. Ma még frissek a benne szereplő információk, de nem adok öt évet, s hiánypótló munkaként fog szerepelni. Nagyon jó az elrendezésé. A települések betűrendes közlése könnyen használhatóvá teszi. Már qlőre látom, hogy a főiskolai, egyetemi záró dolgozat készítők, a helytörténetekkel foglalkozók kézikönyvként kezelik majd ezt a míves kivitelben elkészült, sokat tudó összeállítást. -pál// “"X. MEGRENDELŐ j Alulírott....................................................................................... . ;..................................................................................... alatti lakos megrendelem a í kiadványt....példányban. A kiadvány ára példányonként 4.990 Ft*, de igényt tartok a kedvezményes előfizetői árra, • A kiadvány árát utánvéttel fizetem [] I * plusz csomagolási és kézbesítési költség A kiadványt a kiadóban (Szekszárd, Liszt. F. tér 3.) veszem át. U !** kérjük, szándékát a megfelelő kockába írtX-szel jelezze! Dátum:.......................................... A megrendelőt a következő címre küldje: \ Tolnai Népújság, 7100 Szekszárd, Liszt Ferenc tér 3
