Tolnai Népújság, 2002. november (13. évfolyam, 255-279. szám)

2002-11-02 / 255. szám

Tolnai Népújság 2002. November 2., Szombat Hétvégi Magazin 9. OLDAL Illyés, az elkötelezett és sokféle író Az életműről, ideológiai és irodalmi olvasatokról a centenárium kapcsán !e Leegyszerűsítő, ha Illyésről csak mint népi íróról beszélünk. Műveiből következik, hogy ez a kérdés íontosnak tűnik, de nem ezért jó a művészete - mondja az alábbi interjúban Mekis D. János irodalomtörténész, a Pécsi Tudományegyetem ad­junktusa, akivel a ma száz éve született költő, író pályájáról, életművének kritikai tükréről, az ideológiai értelmezés sajá­tosságairól beszélgettünk.-Mennyire tekinthetjük lezárt­nak ma Illyés életművét, az élet­mű értelmezését?- Illyés halálakor lezártabbnak tűnt az életmű, abban az értelem­ben, hogy valamiféle teljességnek tűnt. De kétféle zártságról beszél­hetünk. Egyrészt az életmű, mint organikus egész képzetéről. Egy költő hosszú évtizedek alatt vég­hez viszi a hivatását, minden fon­tosabb műfajban alkot valamit, minden fontosabb díjat megkap, és halála után életműve az utó­kornak kimeríthetetlen kincses- bánya lesz. Ez a képlet, amit a költő halála után az Illyés-befoga- dás közvetített. Vagy pedig létre­jön egy életmű, majd felmerül az, hogy milyen kérdéseket tud az utókornak feltenni. Nem lehetsé­ges-e, hogy a zártság magába zár- kózást jelent, azt, hogy nincsenek utak, amelyek tovább vezetné­nek. Ez a másik véglet. Ha így vol­na, az életükben ünnepelt írók ti­pikus sorsa érte utol Illyést. Neve­zetesen, hogy műve egy mozdít­hatatlan tömbnek tűnik, amelytől egyre távolabb kerülünk időben; ha térben nézhetnénk, akkor egy­re kisebbnek látszik. Azt, hogy a kettő közül melyik igaz, a befogadás mondja meg, amely időben kibontakozó folya­mat. Most egy bizonyos pontján vagyunk ennek. „Szürrealista szociográfia”- Humum indult e lezárt, vagy kevésbé lezárt életmű megalkotása?- Huszonéves korában Illyés Párizsba került, ahol az avantgárd mozgalommal ismerkedett meg. Az ottani szürrealisták, valamint Kassák hatása alatt, József Attilá­hoz hasonló módon szürrealista költeményeket ír. Erről kitűnő elemzéseket nyújt Deréky Pál, Bécsben élő irodalomkutató.-Ez a szelete költészetének elég nyomtalan a kritikában.- Pedig nagyon fontos: éppen Deréky mutat rá, hogy a Puszták népében felismerhetők a szürrea­lista vonások, főként a képalko­tásban, a szerkesztésmódban. Abban, hogy hogyan lehet az énbeszédet, az önéletrajzi be­szédmódot egy talán leegyszerű­sítő módon szociográfiának neve­zett tárgyias ábrázolásmóddal összeegyeztetni. Ez meglehető­sen ellentétes azzal a képpel, ami A puszták népéről a köztudatban, vagy az oktatásban él.- Hogyan alakult ki avantgárd hatása után a har­mincas évekre Illyés romanti­kus írói szerepe?- Illyés művészetében a paraszti gyökerek tudatosítá­sa fontos szerepet játszott a párizsi években is. Amikor 1926-ban hazatért, bekapcso­lódott a Kassák-féle avantgárd mozgalomba, ugyanakkor Babits Mihály is fontos hatás­sal volt rá, aki a pályakezdé­sekor Illyést segítette. Babits is azt fedezte fel Illyésben, hogy min­denféle hatást be tud építeni a költészetébe, nyitott, fogékony, mint a nép “tiszta lappal” induló gyermeke. Úgy vélte, ezt a tiszta­ságot arra tudja használni, hogy befogadja a hatásokat, s valami újat lepároljon, de ugyanakkor egy tiszta hang képviselője. Első versei nagyon közel állnak a dilet­táns klapanciákhoz, Babits mégis felfedezi benne az őstehetséget, aki képes saját hiányosságaiból is erényt kovácsolni. A látszólag egymást kizáró különböző be­nyomások, a párizsi hatások kie­gészülnek a magyar népi mozga­lom hatásaival, amelynek nyo­mán a népies írók mozgalmába is bekapcsolódott.- Mi a magyarázata annak, hogy bár akkori lírájából nemigen ismer a szélesebb közönség ki­emelkedő darabot, komoly elis­merést és támogatást kap, és kar­rierje gyorsan felivel? Hogyan lesz respektált költő?- Sokan írtak akkor Illyésről je­lentős írók, kritikusok. Az Illyés- líra megkerülhetetlennek tűnt, itt a Sarjúrendeket emelném ki a ko­rai kötetek közül. Meg kell említe­nem Halász Gábort és Németh Lászlót. Már a korabeli befoga­dásban is látszik, amivel később is szembesülnünk kell, hogy vala­mit képvisel Illyés. Származása miatt is így van ez, s ars poeticájá­hoz hozzátartozott a képviseleti beszéd, az elkötelezettséget min­dig érvényes irodalmi beszéd­módnak találta. Ennyiben szem­ben állt Babits-csal. Sokféleség vagy poligámia?- ...és valamennyire József Attilával is.- József Attilánál ezt sok­kal nehezebb eldönteni. Mindkettejükre jellemző, hogy sokféle hatás érte őket, és a két világháború közötti időszak szellemi zűrzavará­ban, mint fiatalok, megpró­báltak tájékozódni. József At­tila is elkötelezett verseket írt egy időben. Kérdés, hogy az ő lírájá­nak legnagyobb darabjai a képvi­seleti beszédmód felől olvasandók úgymond érvényesen, vagy pedig a szövegek jelentéstani gazdagsá­gát kell figyelembe vennünk, amely máig kiprovokálja az új rá­olvasást. A József Attila-életmű nem vált zárt egésszé, éppenség­gel újra és újra értelmezzük.- És Illyésé?- A lírai életművében nem biz­tos, hogy vannak ilyen darabok, persze bármikor bebizonyosodhat ennek ellenkezője. Nyilván a leg­egyszerűbb lenne, ha elfogadnánk azt, hogy elkötelezett író volt, és mintegy ideológiai olvasatát adjuk. Erre számos példa van a mai Illyés- értelmezésben. Ez mindig azzal a veszéllyel jár, hogy nem irodalom­ról, hanem népről, nemzetről, ma­gyarságról beszélünk. Ezek politi­katörténeti szempontok. Fejtő Ferencnek van egy pamf- letje, amit a harmincas években írt: Világnézeti poligámia, avagy felsülésem Illyepusztaival. Arról szól, hogy egy bizonyos Illyepusztai íróval lehetetlen konfrontálódni, mert, amikor be­szél vele az ember, az ő gondola­tait visszhangozza, ha baloldali a vélemény, akkor ezzel, ha jobbol­dali, vagy népies, akkor azzal ért egyet. Ezt nevezi Fejtő világnéze­ti poligámiának. Lehet azt mon­dani, hogy igazságtalan Illyéssel, de van benne igazság is. Rendkí­vül sokféle hatás érte, és nem az volt jellemző rá, hogy valami egé­szen egyéni gondolatrendszert és poétikai koncepciót alakított vol­na ki, hanem különböző elvárá­soknak felelt meg. A Magyar Csil­lag szerkesztőjeként mindenféle beszédmódot beenged a folyóirat­ba; tehát paradoxonnal állunk szemben: Illyés elkötelezett író, vagy nem? Vagy egy sokfélekép­pen gondolkodó ember, aki min­den táborral képes a saját hang­ján beszélni. Hiba ennek a sokfé­leségnek, „hasadtságnak” figyel­men kívül hagyása. Mindez az írói életműben is észlelhető. Kész olvasatok- Mi a szerepe, jelentősége a né­pies mozgalomnak, a népi-urbá­nus ellentétnek az lllyés-értelme- zésben?- Leegyszerűsítő értelmezői ma­gatartás, ha Illyésről csak mint né­pi íróról beszélünk, az életútja is bizonyítja ezt. Művészetéből kö­vetkezik, hogy ez a kérdés fontos­nak tűnik, de nem ezért jó a művé­szete. A népről és magyarságról va­ló beszédnek a lehetősége csorbul azzal, hogy zárt válaszokat aka­runk breviáriumszerűen kiemelni Illyés művészetéből. A puszták né­pe vagy a Hunok Párisban alkal­mas arra mindmáig, hogy megvá­laszolható kérdéseket tegyen fel.- Illyés olvasottsága meglehető­sen alacsony; milyen esélyekkel “veszi fel a versenyt” az elmúlt évek kortárs irodalmával?- Az alacsony recepció nem­csak Illyésre, hanem sok más ka­nonizált szerző műveire is érvé­nyes. Az oktatásban a kötelező ol­vasmányokra sokszor kész olva­satokat kell a diákoknak megta­nulniuk. Figyelemre méltóan rossz eljárás, ha eleve megutálta- tunk a diákokkal irodalmi műve­ket, és Illyéssel minden bizonnyal ez a helyzet. Óriási felelősség ne­hezedik az irodalomértés szak­mai képviselőire. Ismét A puszták népére utalnék, amely nem egy­szerűen arról szól, hogy a cseléd­ségnek rettenetes sorsa volt. Mint irodalmi műnek, éppen abban ra­gadható meg a megszólító képes­sége, hogy mindezt egy másik nyelvi alapállásból mondja el Ily- lyés, egy művelt ember nézőpont­jából, aki utólag szembesül saját nevelődésének történetével. Ami­kor szülőföldjéről ír, a tárgyias és az énbeszéd szembesül, ütközik egymással. Ha ennek a drámájára mutat rá a tanár, közelebb tudja hozni a művet a diákhoz. A zárt igazságok a puszta ismétlés révén is elvesztik érvényességüket. . TÓTH FERENC Tiltott írókkal Kelet-Berlinben Ha maga a kor nem is, Kalász Márton - egy fontos esemény miatt - annál boldogabb volt 1955-ben. Lehetett is oka rá, hiszen ezen esztendő karácso­nyán jelent meg első verses­kötete, a Magvető kiadó­nál. Az akkor mindös­sze huszonegy éves költő ma a Magyar írószövetség elnöke.- Megálltam Pécsett a könyvesbolt kirakata előtt, elgyönyör­ködtem a szép kiállítású könyvemben, melynek árá­ra egyébként máig emlék­szem: két fo­rint negyven fillérbe ke­rült... - idéz­te fel a negy­venhét évvel ezelőtti pillanatot Kalász Márton, aki a héten tartott gyermekirodalmi konferencia al­kalmából járt Szekszárdon.- Manapság milyen esélye van egy tehetséges, huszonéves költő­nek arra, hogy egy jeles kiadó megjelentesse verseskötetét?- Nagy könyvkiadó ma már nem is nagyon létezik nálunk. Pénz is alig van erre a műfajra, különösen egy első kötetes szer­ző esetében. Attól tartok, hogy a kiadó vezetője a legtöbb esetben azt mondja a kezdő költőnek: hozzál háromszázezer forintot, s abból megjelentetem a kötetedet.- Önnek ezzel a gonddal nem kellett megküzdenie, sőt, eddigi irodalmi-kulturális tevékenységét akár egyfajta sikertörténetnek is nevezhetnénk.- Hogy sikertörténet-e vagy sem, azt nem tudom. Azt hi­szem, szerencsés életmenet van mögöttem. Már fiatalon, huszon­három évesen Szigetvárról Buda­pestre mentem: a fővárosban időnként elég volt felkeresni Kor­mos Istvánt, a Móra kiadó veze­tőjét, aki meg sem várta, míg ki­nyögöm, mit akarok. Munka kell, igaz? Készíts egy válogatást Sár­közi Györgyről s egy hét múlva gyere a honoráriumért... Aztán 1958-ban a Falurádióhoz kerül­tem külső munkatársként, s meg­ismerhettem az egész országot.- Majd idővel egy másik orszá­got is.- Somberekén születtem, a né­met nyelvvel együtt nőttem fel, sőt, tízéves koromig szinte nem is tudtam magyarul. Ez, no meg mű­fordítói munkám juttatott először Berlinbe. Még ha az a város keleti fele is volt, mégis kinyílt számom­ra a világ, barátságot kötöttem szá­Kalász Márton, a Magyar írószövetség elnöke a Nobel-díjról mos, köztük tiltó listán is szereplő íróval. Sa­rah Kirsch, Franz Frühmann, Gün­ther Kunért, Jo- f hannes Bob- rowsi jut hirtelen eszembe, illetve az NDK-ból kiuta­sított zenész-énekes Wolf Biermann, aki­vel mond­hatni napi kapcsolat­ban voltam.- A berli­ni Magyar Kultúra Há­zának mun­katársaként 1971-től négy évet töltött az NDK fővárosá­ban. Két évtizeddel később már az egységes Németországba uta­zik vissza, mint a stuttgarti Ma­gyar Kulturális Központ igazgató­ja.- Ugyancsak kereken négy évig voltam az intézet vezetője. A kormányváltás után szűnt meg a megbízatásom. De egy ösztöndíj­nak köszönhetően még két esz­tendőt tölthettem Németország­ban, s megírhattam könyvemet a magyarországi német kisebbség­ről, Tizedelőcédulák címmel.- Németországnak ezek szerint komoly vonzereje lehet, hiszen egy másik, immár világhírű ma­gyar író, a Nobel-díjas Kertész Im­re is itt él és alkot.- Benne a németek elég hamar felfedezték azt az írót, aki he­lyenként kíméletlenül dolgozza fel a múltat. Ezen nem is lehet csodálkozni: ha valaki tizennégy évesen Auschwitzba kerül, s el­veszíti szüleit... Megítélésem sze­rint Kertész Imre Nobel-díjához erőteljesen hozzájárult a német irodalmi közvélemény, s mind­azon intézmény, mely jobban ké­pes hatni a jelölésével, mint ha mi innen, Magyarországról nyúj­tanánk be egy nevet a svédorszá­gi bizottságnak.- Mit jelent Magyarország szá­mára ez az elismerés?- Most irodalmunk révén ke­rültünk a világ figyelmének kö­zéppontjába. Úgy gondolom, még az Európai Unióhoz való csatlakozásunknak is használ, hogy ilyen jó fény vetül ránk. Fo­galmazhatnék úgy is, hogy a vi­lág Kertész Imrének egy hatal­mas gesztust tett, s Kertész Imre nekünk, magyaroknak továbbítja ezt a gesztust. _____ szeri árpád Il ii Kalász Márton fotó: bakó jenő 4 Ép §fe GOTTVALD KÁROLY A Pécsi Akadémiai Bizottság négy me­gye - Baranya, Zala, Tolna és Somogy - tudományos minősítéssel rendelkező szakembereit és az itt folyó tudományos munkát fogja össze, szervezi és irányítja. Az elnök Méhes Károly akadémikus, ge­netikus lett, és három új alelnököt vá­lasztottak. A tíz szakbizottság közül dr. Horváth Béla feladata a társadalom-tudo­mányi szakbizottságok irányítása és a dokumentációk elkészítése.- Mit szeretne megvalósítani az akadé­miai bizottság alelnökeként?- Nagyon nagy megtiszteltetés szá­momra, hogy a tisztségre megválasztot­tak. Eddig is megpróbáltam elérni, hogy a Tolna megyében élő, tudományosan minősített szakemberek minél nagyobb számban a szakbizottságokba bekerülje­nek. Ezek létszáma limitált, s csak a leg­jobbakat választják meg. Tolna megye sajnos az egész tudományos életben alul­reprezentált.- Ezt úgy érti, hogy kevés tudományos fokozattal rendelkező ember él a megyé­ben?- Pontosan. A másik három megyéhez képest nálunk vannak az érintettek leg­kevesebben, s még ehhez képest is keve­sen kaptak helyet a szakbizottságokban, ami azért baj, mert ez nemcsak rang, hisz ott koordinálják a tudományos mun­kát. Szeretném elérni, hogy a megye erő­teljesebben jelenjen meg kutatómunká­ban, a különféle projektekben, pá­lyázatokban. Ter­vezem, hogy el­megyek a nagyobb városok pol­gármeste­reihez an­nak érde- kében, hogy több lehessen a tudományos minősítést szerzők száma. Az önkormányzatok állással, lakással, ösztöndíjakkal segíthetnek, mint ahogy Pécsett és Kaposváron teszik. Amíg nem így lesz, a legjobbak elköltöznek a me­gyéből.- Nyilván a főiskola az egyik tudomá­nyos központ.- Valóban, s főigazgatóként a további­akban is messzemenőkig, támogatom, hogy tehetséges fiatalok tudományos fo­kozatot szerezhessenek. A másik két ilyen centrum a megyei kórház és az atomerőmű. Nemrég megalakult a tudományos egyesület szintén azzal a céllal, hogy összefogja az érintette­ket, s publicitást adjon magának a tu­dománynak.- Beszélgetésünk aktualitásához tar­tozik, hogy november harmadikát a kormány 1997-ben a Magyar Tu­domány Napjává nyilvánította.- A dátum az MTA alapításá­hoz kapcsolódik. A tudomány­napi rendezvényeknek az a fel­adata, hogy tudatosítsák a társa­dalomban a tudomány, a kutatás jelentőségét. Első pillanatra úgy tűnik, hogy erről nem kell senkit sem meggyőz­ni, ha azonban közelebbről megnézzük a helyzetet mindjárt kiderül, hogy még a döntéshozókra is hatni kell. A kutatásra fordított összeget tekintve Magyarország a sor végén kullog. Finnországban példá­ul a nemzeti össztermék 4 százalékát for­dítják erre a célra. Nálunk ez most már 1,5-1,6 százalék, pár éve még 0,9 volt. E tekintetben már minden közép-európai ország megelőz minket. A Európa Unió azt tűzte ki célul, hogy tagállamai egysé­gesen 3 százalékot fordítsanak erre a cél­ra.- Tolna megyében milyen rendezvé­nyek lesznek?- A program szervezését az idén is a főiskola vállalta. Nagy örömünkre szol­gál, hogy november 5-én 11 órától a Pá­rizsban élő Fejtő Ferenc professzor tart előadást József Attila és a Szép szó cím­mel. Ma már ő az egyetlen élő tanú, aki a költő barátai közé tartozott. A rendez­vény természetesen nyilvános. Csütörtö­kön és pénteken rangos előadókkal Báb­világ címmel rendezünk országos konfe­renciát, amely a bábművészet és a pszi­chológia kapcsolatáról szól. Azt szeret­ném elérni, hogy a jövőben a tudomány napja környékén a tehetséges középisko­lásoknak és tanárainak megteremtsük a bemutatkozás lehetőségét. Véleményem szerint a tudományos gondolkodásra ne­velés a középiskolában kezdődik. ■ IHÁROSI IBOLYA Fejtő Ferenc Szekszárdon A tudományos gondolkodásra nevelés a középiskolában kezdődik Dr. Horváth Béla irodalomtörténészt, főiskolai tanárt a PTE Illyés Gyula Fő­iskolai Kara főigazgatóját legutóbbi tisztújító közgyűlésén alelnökévé vá­lasztotta a Pécsi Akadémiai Bizottság.

Next

/
Oldalképek
Tartalom