Tolnai Népújság, 2002. november (13. évfolyam, 255-279. szám)

2002-11-23 / 273. szám

Tolnai Népújság 2002. November 23., szombat Hétvégi Magazin *** 9. OLDAL Háromszögesített krétakör Testvérek kálváriája a családon belül Hol van jó helyen a gyermek? A nagymama sokat megadó ott­honában, vagy a szegényesebben élő, láthatóan gondoskodó szülők környezete ad többet számukra? A nem könnyű dön­tést a hivataloknak kell meghoznia. Nyeregben a fél országon át Kuruc ruhába bújnak a szekszárdi huszárok A Rákóczi-szabadságharc kezdetének 300. évfordulója alkal­mából három évtizedes szünet után baranyai és tolnai huszá­rok ismét megrendezik a Tarpa-Tenkes túrát, melynek szer­vezése gőzerővel zajlik.- Tíz hónapig én láttam el a három unokámat, közben se tartásdíj, se családipótlék. Az anyjuk egy könnyelmű lépése után hosszú hónapokig nem is törődött velük. Aztán amikor a fiammal kibékül­tek, kettőt elvittek tőlem, pedig kértem a gyámhatóságot, hogy ná­lam helyezzék el a fiúkat, mert ve­lük nem lennének biztonságban. Akármikor előfordulhat, hogy újra szülők nélkül maradnak. Az anya gondol egyet és odébb áll, de a fi­amról sem tudok sok jót mondani. Nem dolgoznak, nincs miből élje­nek. Nálam, ha nem is fényes pa­lotában, de jó körülmények között lehetnének. A gyámhatóság és a bíróság a kérésem ellenére úgy döntött, hogy a szülőknél helyezik el szegényeket, a Gyermekjóléti Szolgálat meg védelembe vette őket. Mi szükség van erre, mikor itt vagyok én? A két kisebbet a jog­erős ítélet alapján meg is kaparin­tották, de a nagyobb, aki már el­múlt kilenc éves, haliam sem akar róla, hogy velük éljen - dől a nagy­mamából a szó, miközben munká­ba készül. Négy testvér egymástól néhány kilométerre lévő három faluban él egy egyenlőszárú háromszög csúcspontjain. Egyikük, az anya első házasságából született fiú édesapjával, a második házasságá­ból született második nagyszülei­vel, a két kisebb a szüleivel. Most dúl a harc, ki nevelje őket, kinél vannak jó helyen.- Ha valaki tudja, milyen az anya hiánya, én tudom - mondja az anya. - Intézetben nőttem fel. A gyermekeimet akkor sem hagytam magukra, mikor úgy határoztam, hogy más életet választok. Velük együtt költöztem nevelőszüleim- hez. Férjem és anyósom vitték el tőlem a fiúkat. Akkor sem cirkus- zoltam. Azt néztem, hogy ne le­gyenek részesei egy csúnya családi perpatvarnak. Mikor párommal helyreállt a kapcsolatunk, szeret­tem volna újra magam körül tudni őket. De arra, hogy legalább ketten velem lehessenek majd egy évet kellett vámom, mikor is a bíróság úgy döntött, hogy velünk, egymás mellett van a helyük. Őket is csak úgy sikerült hazahoznom, hogy a jogerős bírósági végzéssel mentem értük az óvodába. Az anyósomnál maradt fiam nem akar hazajönni. Őt az iskolában szoktam megke­resni. Mindig elmondom, hogy várják a testvérei, s ő sem titkolja, hogy neki is hiányoznak. De ha egy kisgyermek naponta hallja, hogy mi ilyenek-olyanok vagyunk, s hogy milyen rossz lenne velünk, hogy is döntene? A legidősebb fi­am elhelyezéséről, aki az édesap­jához került anyósom közbenjá­rására, a napokban dönt a bíróság. Hozzá is ragaszkodunk mindket­ten. Közösen tanítottuk meg járni, beszélni. A sorsunk anyagilag ren­deződni látszik, a férjem végre munkahelyet talált magának - tör fel az anyából a sóhajok sora. Tilta­kozom, de ő kéri, hogy nézzem meg a lakást, ahová váratlanul top­pantam be. A konyha tiszta, a szobák nem a legújabb divat szerinti bútorok­kal vannak berendezve, de akár vendéget is várhatnának. A szekré­nyeket is kinyitogatja, ahol katoná­san sorakoznak a gyermekek ru­hái. Mind a négyé. A pólók, pizsa­mák között megvillan egy-egy Mi­kulás zacskó. Egyelőre zoknikat rejtegetnek, az édesség ezután ke­rül melléjük. A pincét is megmu­tatja, ahol -glédában állnak a sava- nyúságos üvegek, a mosolygó al­mákkal megrakott ládák, a krump­lival megtöltött zsákok, homokban bújik a sárgarépa és a'zöldség. Fia­inak tett el télire. Az első házasságban született, most édesapja gondoskodását bí­ró, valamint a második,- a nagyma­ma felügyelete alatt álló fiú iskolá­ban van. A szüleikkel együtt élő két csemete az óvodában játszik. Ők, mint az intézmény vezetője mondja, kedvesek, mosolygósak, az anya érdeklődő, aggódó, ra­gaszkodó. A Gyámhivatal a nagyszülők kérésére a jogszabályoknak megfe­lelően vizsgálta, hogy a szülőknél való elhelyezés esetén fennáll-e a gyermekek súlyos veszélyeztetett­sége, s ennek megfelelően hozta meg határozatát: az apa és anya mellett van a helyük. A Családsegí­tő Központ Gyermekjóléti Szolgá­lata családgondozót adott mellé­jük, aki rendszeresen látogatja őket, figyelemmel kíséri az ott ne­velkedő két gyermek sorsát. A szü­lők együttműködőek. A nagymama fellebbezést nyúj­tott be mindenféle hivatalos dön­tés ellen. Eredménytelenül. A Me­gyei Gyámhivatal és a Megyei Köz- igazgatási Bíróság három gyermek elhelyezéséről helybenhagyta az elsőfokú határozatot. Az elsőszü­lött, a jelenleg édesapjánál lévő fiú sorsa, néhány héten belül dől el.-PÁL­Szekszárd-Tarpa A csapat gerincét a siklósi Tenkes Lovas Sportklub hagyományőrző szakosztálya alkotja, akikhez pé­csi és szekszárdi huszárok csatla­koztak, mondta el Csizik Mihály, a bandérium kapitánya. A lova­sok, illetve szekerek alkotta csa­pat a tervek szerint július 12-én indul az észak-kelet magyaror­szági Tarpáról, ahonnan egyebek között Sárospatak, Dunaföldvár és más emlékhelyek felkeresésé­vel augusztus 1-jén érkeznek Sik­lósra. A túra háromnapos hadijáték­kal ér véget az Élő történelem­órák Közép-Európa szívében cí­mű rendezvénysorozat - amely­nek keretében elsőként Komá­romban Napóleonra, Kecelen a második világháborúra, végül pe­dig a monostori erődnél a monar­chiára emlékeznek - harmadik epizódjaként. Amint azt a kapitány elmond­ta, az 500 kilométeres utat Béri- Balogh Ádám kuruc kompániájá­nak korhű ruhájában járják végig, s bár tudomásuk van a hetvenes évek elején rendezett túráról - melynek számos egykori résztve­vője ma is Harkányban és a vá­rosban él -, most más útvonalon teszik meg a távot. Mint elhang­zott, a tarpai indulásnál a csapat - csakúgy mint egykoron Esze Ta­más talpas jobbágyai - esküt tesz­nek a Cum Deo pro patria et liber­tate feliratú zászlóra, valamint a lobogó felszentelésére is sort ke­rítenek. Csizik Mihály hozzátette, a jö­vő évi programot gyakorlatilag fő­próbának tekintik az uniós csatla­kozás évére, 2004-re tervezett „nagy európai ” túra előtt, amikor is mindazokat a helyeket szeret­nék felkeresni, ahol csak a 7. hu­szárezred - melynek hagyomá­nyait ápolja a siklósi, pécsi és szekszárdi bandérium - megfor­dult. Ekkor azonban már lénye­gesen megerőltetőbb, 4200 kilo­méteres táv vár majd a résztve­vőkre, melyet négy hónap alatt - májustól augusztusig - kívánnak megtenni. ___________ _ k.j. Mo st itt állunk, nyakunkon a tél Egy óm alatt leégett a nyolc gyerekes család háza November 15-én Kereső Leventének a főnöke azt tanácsolta, menjen el bálba, és pénzt is adott neki. Pénteki nap volt, az emberek ilyenkor igyekeznek kipihenni a heti fáradalmakat. Például bálba mennek. A nyolc gyermekes családfő azt mondja: áldott szerencse, hogy nem ment el. A Táncsics utca 13. alatti házuk kigyulladt és egy óra alatt teljesen leégett. Amikor a tűzoltók a hely­színre érkeztek, a tetőszerkezet már teljes menthetetlenül lángolt. A Táncsics utcában koraesti, de már sötét órán keresem a Kereső családot. A házat - nem messze a 13-as számútól - az önkormányzat bérli nekik. Tizenkét éves forma fiú fogad; mint megtudom, Attila, a család második gyermeke. A kutya nem harap, mondja, de szívesség­ből megfogja a nyakörvét. Kereső Levente törődötten néz maga elé, láthatóan szeme előtt ismét lepe­regnek az események. - Hazamen­tem, ledőltem, este hatkor az anyja a gyereket kiküldte fáért, aki azzal jött vissza, ég az istálló.- A szalma égett - vág közbe vé­kony hangon a hatéves Annamari.- Felugrottam, kimentem, a száz kis szalmabála égett - folytatja a fi­atalember. - Nem tudtam mit csi­nálni. Elég nagy volt a szél is, annyi időnk volt, hogy egy-két dolgot, a hét hetes kislányomnak a pelenkát, gázpalackot, színes tévét ki tudtuk hozni, minden más elégett. Otthon volt mindenki. A gyerekek is: az egyik cipő nélkül, a másik egy szál ingben, nadrágban nézte végig, ahogy leég a ház. A szerencse, hogy az állatok megmaradtak, de elégett a rengeteg gabona, amit ha­za hordtam a nyáron. Majd mintegy magának, hozzá­teszi: maradt egy szál nadrágom. Ennyi. Azt is elmondják: sok segít­séget kaptak a faluból, és a polgár- mester is támogatásáról biztosítot­ta őket. A két szobás házban tehát most tízen laknak. A két szülő, Levente, Anna, a hét hetes Kereső Krisztina, a hatéves Kereső Annamari, és az Anna első házasságából származó hat gyermek: Bogdán Katalin nyolc, Sanyika kilenc, Viktor tizen­egy, Renáta tizenkettő, Attila tizen­négy éves, végül a simontomyai gimnáziumban most másodikos Andris. Levente 1991-ben, húsz­évesen települt át Erdélyből. Szak­mája nincs, de még sohasem volt munkanélküli. Szülőfaluja, Kis- solymos Székelykeresztúr és Se­gesvár között fekszik. Fiatal, most harmincegy, de azt mondja, hamar megöregedett. Hatévesen elvesztette édesapját, szavai szerint nevelőapjától nem sok jót kapott. Tizennyolc évesen ment el otthonról, úgy, hogy fél­évig azért dolgozott, hogy legyen ruhája. Nem könnyen jutott ma­gyar állampolgársághoz sem. Dömsödön egy juhásznál, Buda­pesten építkezésen, Dunaújváros­ban egy rózsakertészetben dolgo­zott. Itt ismerkedett meg Annával, aki Katalin születése után özve­gyült meg. A Fej­ér megyei Kul­cson éltek, de ott - úgy fogalmaz - a vége felé csak a gond és a baj volt. Az asszony első házasságában szü­letett gyermekeit elvették tőlük. Egy év után sikerült elérniük, hogy az intézetből visszakerüljenek. Ozorára tavaly nyáron költöztek, ahol meg tudtak vásárolni egy há­rom szobás házat a gyerekek pén­zét is felhasználva, otthonuk így a hat gyerek nevén is volt. A tűz után megijedtek - mondja az asszony -, nem tudták, mi lesz: esetleg vissza kell menniük az intézetbe. A házra nem kötöttek biztosí­tást. Anna azt mondja: egy ismerő­sük tömésfalú háza megrepedt, és a biztosító nem fizetett. Úgy gon­dolták, nem fizetnek súlyos ezrese­ket ilyen kockázattal. Elégtek a Ci­negemadár népdaléneklési verse­FOTÓK: GOTTVALD KÁROLY nyen Kereső Levente nevére kiállí­tott oklevelek, amelyekkel székely népdalait ismerték el.- Most álltunk volna igazán helyre, kezdett mindenünk meg­lenni, ami kellett - mondja a csa­ládfő a kapuban. - Most itt a tél a nyakunkon. Felesége hozzáteszi: a múlt, odalett. tóth ferenc Az ozorai önkormányzat gyűjtést indított a Kereső­család új otthonára. Ado­mányokat az Ozora Köz­ségért Közalapítvány számlájára várnak. Szám­laszám: Pincehely, Ozora és Vidéke Takarékszövet­kezet, 71300018- 10002144.

Next

/
Oldalképek
Tartalom