Tolnai Népújság, 2002. november (13. évfolyam, 255-279. szám)
2002-11-23 / 273. szám
Tolnai Népújság 2002. November 23., szombat Hétvégi Magazin *** 9. OLDAL Háromszögesített krétakör Testvérek kálváriája a családon belül Hol van jó helyen a gyermek? A nagymama sokat megadó otthonában, vagy a szegényesebben élő, láthatóan gondoskodó szülők környezete ad többet számukra? A nem könnyű döntést a hivataloknak kell meghoznia. Nyeregben a fél országon át Kuruc ruhába bújnak a szekszárdi huszárok A Rákóczi-szabadságharc kezdetének 300. évfordulója alkalmából három évtizedes szünet után baranyai és tolnai huszárok ismét megrendezik a Tarpa-Tenkes túrát, melynek szervezése gőzerővel zajlik.- Tíz hónapig én láttam el a három unokámat, közben se tartásdíj, se családipótlék. Az anyjuk egy könnyelmű lépése után hosszú hónapokig nem is törődött velük. Aztán amikor a fiammal kibékültek, kettőt elvittek tőlem, pedig kértem a gyámhatóságot, hogy nálam helyezzék el a fiúkat, mert velük nem lennének biztonságban. Akármikor előfordulhat, hogy újra szülők nélkül maradnak. Az anya gondol egyet és odébb áll, de a fiamról sem tudok sok jót mondani. Nem dolgoznak, nincs miből éljenek. Nálam, ha nem is fényes palotában, de jó körülmények között lehetnének. A gyámhatóság és a bíróság a kérésem ellenére úgy döntött, hogy a szülőknél helyezik el szegényeket, a Gyermekjóléti Szolgálat meg védelembe vette őket. Mi szükség van erre, mikor itt vagyok én? A két kisebbet a jogerős ítélet alapján meg is kaparintották, de a nagyobb, aki már elmúlt kilenc éves, haliam sem akar róla, hogy velük éljen - dől a nagymamából a szó, miközben munkába készül. Négy testvér egymástól néhány kilométerre lévő három faluban él egy egyenlőszárú háromszög csúcspontjain. Egyikük, az anya első házasságából született fiú édesapjával, a második házasságából született második nagyszüleivel, a két kisebb a szüleivel. Most dúl a harc, ki nevelje őket, kinél vannak jó helyen.- Ha valaki tudja, milyen az anya hiánya, én tudom - mondja az anya. - Intézetben nőttem fel. A gyermekeimet akkor sem hagytam magukra, mikor úgy határoztam, hogy más életet választok. Velük együtt költöztem nevelőszüleim- hez. Férjem és anyósom vitték el tőlem a fiúkat. Akkor sem cirkus- zoltam. Azt néztem, hogy ne legyenek részesei egy csúnya családi perpatvarnak. Mikor párommal helyreállt a kapcsolatunk, szerettem volna újra magam körül tudni őket. De arra, hogy legalább ketten velem lehessenek majd egy évet kellett vámom, mikor is a bíróság úgy döntött, hogy velünk, egymás mellett van a helyük. Őket is csak úgy sikerült hazahoznom, hogy a jogerős bírósági végzéssel mentem értük az óvodába. Az anyósomnál maradt fiam nem akar hazajönni. Őt az iskolában szoktam megkeresni. Mindig elmondom, hogy várják a testvérei, s ő sem titkolja, hogy neki is hiányoznak. De ha egy kisgyermek naponta hallja, hogy mi ilyenek-olyanok vagyunk, s hogy milyen rossz lenne velünk, hogy is döntene? A legidősebb fiam elhelyezéséről, aki az édesapjához került anyósom közbenjárására, a napokban dönt a bíróság. Hozzá is ragaszkodunk mindketten. Közösen tanítottuk meg járni, beszélni. A sorsunk anyagilag rendeződni látszik, a férjem végre munkahelyet talált magának - tör fel az anyából a sóhajok sora. Tiltakozom, de ő kéri, hogy nézzem meg a lakást, ahová váratlanul toppantam be. A konyha tiszta, a szobák nem a legújabb divat szerinti bútorokkal vannak berendezve, de akár vendéget is várhatnának. A szekrényeket is kinyitogatja, ahol katonásan sorakoznak a gyermekek ruhái. Mind a négyé. A pólók, pizsamák között megvillan egy-egy Mikulás zacskó. Egyelőre zoknikat rejtegetnek, az édesség ezután kerül melléjük. A pincét is megmutatja, ahol -glédában állnak a sava- nyúságos üvegek, a mosolygó almákkal megrakott ládák, a krumplival megtöltött zsákok, homokban bújik a sárgarépa és a'zöldség. Fiainak tett el télire. Az első házasságban született, most édesapja gondoskodását bíró, valamint a második,- a nagymama felügyelete alatt álló fiú iskolában van. A szüleikkel együtt élő két csemete az óvodában játszik. Ők, mint az intézmény vezetője mondja, kedvesek, mosolygósak, az anya érdeklődő, aggódó, ragaszkodó. A Gyámhivatal a nagyszülők kérésére a jogszabályoknak megfelelően vizsgálta, hogy a szülőknél való elhelyezés esetén fennáll-e a gyermekek súlyos veszélyeztetettsége, s ennek megfelelően hozta meg határozatát: az apa és anya mellett van a helyük. A Családsegítő Központ Gyermekjóléti Szolgálata családgondozót adott melléjük, aki rendszeresen látogatja őket, figyelemmel kíséri az ott nevelkedő két gyermek sorsát. A szülők együttműködőek. A nagymama fellebbezést nyújtott be mindenféle hivatalos döntés ellen. Eredménytelenül. A Megyei Gyámhivatal és a Megyei Köz- igazgatási Bíróság három gyermek elhelyezéséről helybenhagyta az elsőfokú határozatot. Az elsőszülött, a jelenleg édesapjánál lévő fiú sorsa, néhány héten belül dől el.-PÁLSzekszárd-Tarpa A csapat gerincét a siklósi Tenkes Lovas Sportklub hagyományőrző szakosztálya alkotja, akikhez pécsi és szekszárdi huszárok csatlakoztak, mondta el Csizik Mihály, a bandérium kapitánya. A lovasok, illetve szekerek alkotta csapat a tervek szerint július 12-én indul az észak-kelet magyarországi Tarpáról, ahonnan egyebek között Sárospatak, Dunaföldvár és más emlékhelyek felkeresésével augusztus 1-jén érkeznek Siklósra. A túra háromnapos hadijátékkal ér véget az Élő történelemórák Közép-Európa szívében című rendezvénysorozat - amelynek keretében elsőként Komáromban Napóleonra, Kecelen a második világháborúra, végül pedig a monostori erődnél a monarchiára emlékeznek - harmadik epizódjaként. Amint azt a kapitány elmondta, az 500 kilométeres utat Béri- Balogh Ádám kuruc kompániájának korhű ruhájában járják végig, s bár tudomásuk van a hetvenes évek elején rendezett túráról - melynek számos egykori résztvevője ma is Harkányban és a városban él -, most más útvonalon teszik meg a távot. Mint elhangzott, a tarpai indulásnál a csapat - csakúgy mint egykoron Esze Tamás talpas jobbágyai - esküt tesznek a Cum Deo pro patria et libertate feliratú zászlóra, valamint a lobogó felszentelésére is sort kerítenek. Csizik Mihály hozzátette, a jövő évi programot gyakorlatilag főpróbának tekintik az uniós csatlakozás évére, 2004-re tervezett „nagy európai ” túra előtt, amikor is mindazokat a helyeket szeretnék felkeresni, ahol csak a 7. huszárezred - melynek hagyományait ápolja a siklósi, pécsi és szekszárdi bandérium - megfordult. Ekkor azonban már lényegesen megerőltetőbb, 4200 kilométeres táv vár majd a résztvevőkre, melyet négy hónap alatt - májustól augusztusig - kívánnak megtenni. ___________ _ k.j. Mo st itt állunk, nyakunkon a tél Egy óm alatt leégett a nyolc gyerekes család háza November 15-én Kereső Leventének a főnöke azt tanácsolta, menjen el bálba, és pénzt is adott neki. Pénteki nap volt, az emberek ilyenkor igyekeznek kipihenni a heti fáradalmakat. Például bálba mennek. A nyolc gyermekes családfő azt mondja: áldott szerencse, hogy nem ment el. A Táncsics utca 13. alatti házuk kigyulladt és egy óra alatt teljesen leégett. Amikor a tűzoltók a helyszínre érkeztek, a tetőszerkezet már teljes menthetetlenül lángolt. A Táncsics utcában koraesti, de már sötét órán keresem a Kereső családot. A házat - nem messze a 13-as számútól - az önkormányzat bérli nekik. Tizenkét éves forma fiú fogad; mint megtudom, Attila, a család második gyermeke. A kutya nem harap, mondja, de szívességből megfogja a nyakörvét. Kereső Levente törődötten néz maga elé, láthatóan szeme előtt ismét leperegnek az események. - Hazamentem, ledőltem, este hatkor az anyja a gyereket kiküldte fáért, aki azzal jött vissza, ég az istálló.- A szalma égett - vág közbe vékony hangon a hatéves Annamari.- Felugrottam, kimentem, a száz kis szalmabála égett - folytatja a fiatalember. - Nem tudtam mit csinálni. Elég nagy volt a szél is, annyi időnk volt, hogy egy-két dolgot, a hét hetes kislányomnak a pelenkát, gázpalackot, színes tévét ki tudtuk hozni, minden más elégett. Otthon volt mindenki. A gyerekek is: az egyik cipő nélkül, a másik egy szál ingben, nadrágban nézte végig, ahogy leég a ház. A szerencse, hogy az állatok megmaradtak, de elégett a rengeteg gabona, amit haza hordtam a nyáron. Majd mintegy magának, hozzáteszi: maradt egy szál nadrágom. Ennyi. Azt is elmondják: sok segítséget kaptak a faluból, és a polgár- mester is támogatásáról biztosította őket. A két szobás házban tehát most tízen laknak. A két szülő, Levente, Anna, a hét hetes Kereső Krisztina, a hatéves Kereső Annamari, és az Anna első házasságából származó hat gyermek: Bogdán Katalin nyolc, Sanyika kilenc, Viktor tizenegy, Renáta tizenkettő, Attila tizennégy éves, végül a simontomyai gimnáziumban most másodikos Andris. Levente 1991-ben, húszévesen települt át Erdélyből. Szakmája nincs, de még sohasem volt munkanélküli. Szülőfaluja, Kis- solymos Székelykeresztúr és Segesvár között fekszik. Fiatal, most harmincegy, de azt mondja, hamar megöregedett. Hatévesen elvesztette édesapját, szavai szerint nevelőapjától nem sok jót kapott. Tizennyolc évesen ment el otthonról, úgy, hogy félévig azért dolgozott, hogy legyen ruhája. Nem könnyen jutott magyar állampolgársághoz sem. Dömsödön egy juhásznál, Budapesten építkezésen, Dunaújvárosban egy rózsakertészetben dolgozott. Itt ismerkedett meg Annával, aki Katalin születése után özvegyült meg. A Fejér megyei Kulcson éltek, de ott - úgy fogalmaz - a vége felé csak a gond és a baj volt. Az asszony első házasságában született gyermekeit elvették tőlük. Egy év után sikerült elérniük, hogy az intézetből visszakerüljenek. Ozorára tavaly nyáron költöztek, ahol meg tudtak vásárolni egy három szobás házat a gyerekek pénzét is felhasználva, otthonuk így a hat gyerek nevén is volt. A tűz után megijedtek - mondja az asszony -, nem tudták, mi lesz: esetleg vissza kell menniük az intézetbe. A házra nem kötöttek biztosítást. Anna azt mondja: egy ismerősük tömésfalú háza megrepedt, és a biztosító nem fizetett. Úgy gondolták, nem fizetnek súlyos ezreseket ilyen kockázattal. Elégtek a Cinegemadár népdaléneklési verseFOTÓK: GOTTVALD KÁROLY nyen Kereső Levente nevére kiállított oklevelek, amelyekkel székely népdalait ismerték el.- Most álltunk volna igazán helyre, kezdett mindenünk meglenni, ami kellett - mondja a családfő a kapuban. - Most itt a tél a nyakunkon. Felesége hozzáteszi: a múlt, odalett. tóth ferenc Az ozorai önkormányzat gyűjtést indított a Keresőcsalád új otthonára. Adományokat az Ozora Községért Közalapítvány számlájára várnak. Számlaszám: Pincehely, Ozora és Vidéke Takarékszövetkezet, 71300018- 10002144.
