Tolnai Népújság, 2002. október (13. évfolyam, 229-254. szám)

2002-10-26 / 250. szám

12. OLDAL TÜKÖR 2002. Október 26., szombat C S A L A D I Kihalóban lévő állatfajok? A Földön nem ma kezdődött meg az a folyamat, amelyben fajok halnak ki. A szak­emberek szerint a valaha élt fajállomány 99 százaléka mára már kihalt. A kihalás „üteme” korábban évszázadonként 1-1 fajra tehető. Ez a kihalás az evolúcióval volt magyarázható: egy új faj megjelenése, egy másik faj eltűnése. Ez rendben is ment mindaddig, amíg az ember el nem kezdte átalakítani környezetét, növelni életterét, kipusztítani a körülötte levő állatokat és az ő élőhelyüket. A XVI. századtól rohamosan nőni kezdett a fa­jok kihalásának mértéke: 400 év alatt 151 ma­gasabb rendű gerinces tűnt el valószínűleg örökre a Föld színéről. Ez 2,7 évenként 1 faj. A Nemzetközi Természetvédelmi Unió (IUCN) becslése szerint 1980 és 2010 között 25.000 magasabb rendű növény fog kipusztulni, a tró­pusi esőerdőkben pedig az elkövetkező 20 év­ben legalább félmillió faj el fog tűnni. A veszélyeztetett fajok listájára nagyon sok állat tartozik. Ezek között a legtöbb a külön­legesen specializálódott életmódú, ami azzal magyarázható, hogy a megváltozott környe­zethez (amit az ember alakított át) nem tud alkalmazkodni, és így lassan kipusztul, ha nem figyelünk rá, és nem biztosítjuk neki a megfelelő élőhelyet és táplálékot. Néhány veszélyeztetett és védett faj: Afrikai elefánt: az egyik legismertebb ve­szélyeztetett faj. Az orvvadászok agyaráért vadászták hosszú-hosszú évekig, amíg any- nyira lecsökkent a számuk, hogy védelem alá kellett helyezni. A mai állapot úgy néz ki, hogy az afrikai nemzeti parkok egynéhányá- ban az elefántokból túl sok van. A szigorú vé­delem miatt az elefántok szinte háborítatla­nul szaporodhattak, és így túl sokan lettek néhány helyen. Óriáspanda: ez a másik legismertebb ve­szélyeztetett állat. Kínában él. A rá leselkedő veszélyt leginkább az élőhelyét és a táplálé­kát kitevő bambuszerdők irtása jelenti, de jnég ma sem ritka, hogy vadásznak rá. Tigrisek: a tigrisek az egyik legnagyobb ve­szélyben élő nagymacskák. Ázsiában sok he­lyen (pl. Indiában, Kínában) azt hiszik, hogy különböző testrészei, csontjai bűvös erővel bírnak, ezért vadászzák. Amerikai bölény: régen ez az állat egész Amerikát benépesítette. Az őslakók (indiá­nok) ezekből az állatokból éltek hosszú éve­ken át. Amikor megjelent az európai ember, többmilliós csordák jártak a mai utak és váro­sok helyén. A fehér ember az indiánok „irtá­sakor" ki akarta éheztetni őket, ezért képes volt több ezer bölényt lelőni. Bálnák és delfinek: a tengeri emlősök szin­te mind védelem alatt állnak, ennek ellenére néhány országban (pl. Japánban, Norvégiá­ban) mégis vadásznak rájuk. A bálnákat sok éven át vadászták szigonyokkal, szigonypus­kákkal. Az állat szinte minden részét felhasz­nálták: húsát ették, zsírjával világítottak, stb. Óriás szalamandra: a Föld legnagyobb (1-1,5 m) kétéltűje azért került veszélybe, mert egyesek szerint a húsa igen ízletes. A ma ismert élőhelyén nagyon megritkult. Denevérek: sok denevérfaj azért válik ve­szélyeztetetté, mert az otthonukul szolgáló fákat kiirtják, helyükre pedig szántóföld ke­rül. Egy másik veszély rájuk nézve az, hogy a sok rovarirtó szer megmérgezi őket. Vannak olyan denevérfajok is, amelyeket azért kellett védelem alá helyezni, mert húsukért fogták őket kampós zsinórokkal. Orrszarvúak: (fekete, fehér, szumátrai, já- vai, bomeói orrszarvú) a legnagyobb ve­szély náluk a vadászat. Rengeteg állat esik áldozatul orvvadászok által felállított csap­dáknak. Ezekben a csapdákban az állat akár több napot szenvedhet, ha nem találják meg őket. A szerencsétlen állatnak legtöbbször „Lenni vagy nem lenni...” csak a tülkét vágják le, amiből tőrmarkolatot készítenek, vagy megőrölve gyógyszernek adják el. Az említetteken kívül a veszélyeztetett álla­tok közé tartozik például a szőke oroszlánma­jmocska, a galapagosi elefántteknős, a pápa­szemespingvin, a barátfóka, a kínai krokodil, a hópárduc, a hegyi gorilla, az európai bölény, az orangután, a csimpánz, a tengeri vidra. Desmond Morris az állatok jogairól Valamennyi állati jogok szerződésének feltételeit újra meg újra meg kell vizsgálni, s el kell érni, hogy a lehető legigazságosabbak legyenek. Minden egyes szerződés minden cikkelyének a minimális kihasználást kell kikötnie, minden szükségtelen szenvedés megszüntetését, vala­mint azt, hogy a kérdéses fajnak maximális lehetősége legyen termé­szetes viselkedési mintái szerint élni. {...} Új alaptörvényre van szükségük az állatoknak, egy nekünk szóló tízpa­rancsolatra, amely rákényszerít bennünket, hogy minden téren tisztelet­ben tartsuk az állati jogok szerződését: 1. Az állatot nem szabad fölruházni képzeletbeli jó és rossz tulajdonsá­gokkal, hogy tápot adjunk saját babonás hiedelmeinknek vagy vallá­sos előítéleteinknek. 2. Állatot nem szabad az ember szórakoztatására leigázni vagy lealázni. 3. Állatot nem szabad fogságban tartani, csak ha megfelelő fizikai és társas környezetet tudunk neki nyújtani. 4. Állatot nem szabad társként tartani, csak ha képes könnyen alkal­mazkodni gazdája életstílusához. 5. Állatfajt közvetlen üldözéssel vagy az emberi népesség további növe­kedésével nem szabad a kipusztulásba kergetni. 6. Állatnak emberi sport céljából nem szabad fájdalmat vagy szorongást okozni. 7. Állatnak szükségtelen kísérletek céljából nem szabad testi vagy lelki gyötrelmet okozni. 8. Gazdasági állatot nem szabad nyomorúságos környezetben tartani, hogy élelemmel és más termékekkel lásson el bennünket. 9. Állatot nem szabad kihasználni a prémjéért, a bőréért, az elefánt- csontért vagy bármi más luxustermékért. 10. Munkavégző állatot nem szabad nehéz feladatok végzésére kény­szeríteni, ami stresszt és fájdalmat okozna neki. Amelyik kultúra ismeri az állattársak iránti együttérzést, az minden tekin­tetben érzékeny és gondoskodó. Amelyik kultúra érzi a rokonságot az állatokkal, hű marad a gyökereihez. Ha megfeledkezünk alacsony szár­mazásunkról, hamarosan azt fogjuk képzelni, hogy tetszésünk szerint bármit csinálhatunk kicsiny bolygónkkal. Nem telik bele sok idő, és mi leszünk az új dinoszauruszok - egy eljövendő kor kövületei. (Az állati jogok szerződése - részlet) Közelgő tél, megfázás, nátha bérré tevődik át, gyakran a kéz közvetítésével, amelyre rákerül­nek az orr vagy a légzőszerv nyál­kahártyáján lévő vírusok. Köhög, tüsszent - csak zsebkendőbe! fotó: europress/epa A meghűlést a magyar nyelv ne­mes egyszerűséggel megfázásnak nevezi. Nem más ez a betegség, mint a sok száz náthavírus egyike által okozott tünetegyüttes. A kór­okozók sokfélék lehetnek, de a tü­netek azonosak vagy hasonlóak. Ez magyarázza azt, hogy gyerekek, de felnőttek is szenvedhetnek so­rozatos náthától, megfázástól. Gyakran az egyik megfázás szinte észrevétlenül „megy át” egy másik megfázásba. Abból következően, hogy na­gyon nagy számú kórokozó képes vírusos rhinitiszt - vagyis meghű­lést - előidézni, a szervezet védekezőrendszere képtelen mindegyik ellen hathatós, azonnal bevethető ellenszerrel rendelkez­ni. Minden vírustámadás alkalmá­val a szervezet kifejleszt ellenanya­got, vagyis egy következő alkalom­mal már képes lesz az ugyanilyen vírus támadását kivédeni, ám a náthát, megfázást okozó vírusok nagyon nagy száma lehetetlenné teszi, hogy a szervezetnek mind­egyikre legyen kész ellenszere. A közhittel ellentétben a meg­hűlést nem a hideg vagy a szerve­zet lehűlése okozza. Ezt igazolja, hogy a legnagyobb nyári meleg­ben is meg lehet fázni, és a hideg tél önmagában nem fokozza a meghűlések gyakoriságát. A beteg­séget okozó vírus emberről em­Kutatók szerint 110 rhinitiszt okozó vírus létezik, és további 90 vírus képes megfázásos tüneteket kiváltani. A nátha közvetítésében a tüsszentésnek is fontos szerepe van. Tüsszentéskor nagy mennyi­ségű, a tüdőből az orron keresztül távozó levegő az orrban lévő szennyeződések nagy részét a sza­badba sodorja. A megfázásnak rendszerint négy fázisa van. Az első, amikor száraz, viszkető, esetleg csípős érzés jelent­kezik az orrban, ami néhány óráig az orrfolyást gyakori tüsszentés kí­séri. Felléphet láz is, és torokfájás is társulhat a kezdeti tünetekhez. Ez a szakasz három-öt napig tart általá­ban. Az utolsó szakasz a gyógyulá­sé, amikor a meghűlés tünetei foko­zatosan elmúlnak. A nátha tünetei jól ismertek: víz­szerű orrváladék, duzzadt orrjárat­ok, csillogó nyálkahártya és piros torok, esetleg köhögés. A megelő­zés a legjobb ellenszer. Célszerű a megfázás vezető tünetét kezelni el­sőként. Például, ha magas láz je­lentkezik, akkor lázcsillapítót be­venni, ha a fájdalom (torok, fej) a vezető tünet, akkor a gyulladás- csökkentő, fájdalomcsillapító tab­letták segíthetnek. A különféle gyógyszerek kom­binációja is szükségessé válhat, de ilyenkor érdemes orvossal vagy gyógyszerésszel megbeszélni, hogy a két- vagy háromféle gyógy­szer valóban erősíti-e, és nem gyengíti egymás hatását. A leggya­koribb tanács megfázás esetén, sőt a betegség megelőzésére is a C-vi- tamin fogyasztása nagy dózisban. Széles körű vizsgálatok azonban azt mutatják, hogy a vitamin nem segít a megfázás elkerülésében. Azonban a nagy dózisban szedett C-vitaminnak jelentős szerepe van abban, hogy a tünetek enyhébbek­ké váltak és a betegség hamarabb múlik el: Feltétlen orvoshoz kell fordulni, ha a heves tünetek nem csillapod­nak 48-72 óra elteltével, vagy ha a láz eléri, illetve meghaladja a 38 C- fokot. Akkor is ajánlott az orvos se­gítségét kérni, ha az arc vagy a homlok meghatározott területén heves fájdalom jelentkezik; ha az orrváladék jellege megváltozik, nehezen kifújhatóvá és sárgás szí­nűvé válik, illetve ha erős köhögés és véres köpetürítés kíséri a meg­fázás tüneteit. Néhány sorban az ételallergiáról Az ételallergia a szervezet túl he­ves reakciója az élelmiszerek - általában - fehérjeeredetű alkotó­részeire. Kóros állapot, amely le­het akár egész életen át tartó, de átmeneti is. Az újszülötteknél is jelentkezhet allergiás reakció az anyatejjel kiválasztott idegen fe­hérjékre. Megnyilvánulási formá­ja többnyire hasmenés, kiütés vagy ekcéma. A kiváltó ok az ese­tek túlnyomó többségében a to­jás-, illetve a tejallergia. Ha a szoptató anya ezeket az ételeket mellőzi, a tünetek elmúlnak, de diétahiba esetén kiújulnak. Csecsemőkorban az allergiás tünetek leggyakrabban akkor je­lennek meg, amikor a szoptatás­ról tehéntej alapú tápszerre tér át az anya. A tojás-, illetve a lisztal­lergia (itt nem a lisztérzékeny­ségről van szó) általában hat hó­napos, egyéves kor körül jelenik meg. Szójaallergia kisdedkorban bármikor jelentkezhet. Ételallergia életünk során bár­mikor előfordulhat. A kóros reak­ciót kiváltó étel pedig változhat. A gyermek- és felnőttkorra egyaránt érvényes, hogy gyógyulás csak kizárólag szigorú diéta alkalma­zásával lehetséges. A gyógyulás - még a következetesen betartott diéta mellett is - hosszú ideig tart. Az immunrendszer nehezen fe­lejt, ha újra és újra emlékeztetjük, még lassabban szokik le túlzott reakciójáról. Minél többször ter­heljük a „bűnös” étellel a szerve­zetet, annál inkább késleltetjük a gyógyulást. A diagnosztizált élelmiszer-al­lergiás betegnek fel kell venni a kapcsolatot az étkezési tanács­adóval, s ami ennél is lényege­sebb: az előírásokat rendszere­sen be kell tartani. A tanácsadás kiterjed a család és az egyén táp­lálkozási szokásaira, melynek fi­gyelembevételével egy diétás receptúrát lehet készíteni. A táp­lálékallergiás beteg ne táplálkoz­zon egyoldalúan! Kerülni kell plusz hiánybetegségek kialakulá­sát. Ezért a szakember pontosan meghatározza a vitaminok és a nyomelemek mennyiségét is. A bölcsődék, az óvodák és az iskolák pedagógusainak tudniuk kell, hogy gyermekünknek mi­lyen táplálkozási gondja van. (Forrás: www.hazipatika.com ) Emésztési zavarok Az emésztési zavarok leggyako­ribb okai az étkezési hibák (a szükségesnél jóval több étel elfo­gyasztása, rágási hiányosságok, nehéz ételek stb.), túl sok kávé és/vagy alkohol fogyasztása, a túlzásba vitt dohányzás, a fizikai fáradtság és a stressz. Az emésztési zavarok vezető tünetei a gyomorral kapcsolato­sak, például a savtúltermelés okozta égető érzés, a puffadás és a böfögés. A kezelés az életmód­beli változtatásokon kívül savkö­tő vagy savcsökkentő, valamint puffadás és görcsök elleni gyógy­szerekből áll. A gyomorhurut a gyomornyál­kahártya heveny gyulladása. A bélelzáródás szakaszonként je­lentkező görcsös hasi fájdalom. A hashártyagyulladás vészjelei: a hasfal kemény, feszes (deszka­gyomor), széklet és szelek nem távoznak, hányás, fej- és hasfá­jás, légzészavar, szapora pulzus, hideg homlok és kéz, sápadtság. Receptsarok Hagymalevesek franciásan Francia hagymaleves pirított kenyérrel Hozzávalók (4 személyre): 4 nagy fej vöröshagyma; 1 gerezd fokhagyma; 5 dkg vaj; 1 evőkanál olívaolaj; 1 evőkanál cukor; 2 evőkanál vörösborecet; 5 dkg liszt; 3 dl száraz fehérbor; 4,5 dl erőleves (kockából); 1 kávéska­nál ételízesítő; 2 evőkanál vágott petrezselyem; A pirított kenyérhez: 1 gerezd fokhagyma; 2 evőkanál olívaolaj; 1 kisebb franciakenyér (bagett); 3 dkg reszelt parmezán. Előkészítés: a hagymát meg­tisztítjuk és vékony karikákra vágjuk. A fokhagymát meghá­mozzuk, összetörjük. Elkészítés: a vajat és az olíva­olajat nagy serpenyőben felfor- rósítjuk, beletesszük a hagymát, és kb. 20 perc alatt aranybarnára pirítjuk. Hozzáadjuk a fokhagy­mát és a cukrot, és addig kever- getjük, amíg a cukor karamel- lizálódik. Aláöntjük az ecetet is, és 2 percig pároljuk. Meghintjük a liszttel, és állandóan keverget- ve 1 percig pirítjuk. Felöntjük a fehérborral, az erőlevessel és 3,5 dl vízzel, hozzátesszük az étel­ízesítőt. Folyamatosan keverjük, amíg a leves felforr, és kissé be­sűrűsödik. Kis lángon további 25 percig főzzük. Végül a petrezse­lyemmel ízesítjük. A sütőt 220 °C-ra (gázsütő 4. fokozat) előmelegítjük. A fok­hagymát áttörjük. Felforrósítjuk az olívaolajat, és megpirítjuk benne a fokhagymát. A kenyere­ket kb. 2*cm vastag szeletekre vágjuk, és mindkét oldalukat megkenjük a fokhagymával. A szeletek tetejét megszórjuk a re­szelt parmezán sajttal, és sütő­ben 5 perc alatt ropogósra pirít­juk. Tálaláskor minden levesestá- nyér aljára egy pirítóst helye­zünk, arra öntjük a forró levest. Francia hagymaleves sajtgombóccal Hozzávalók (4 személyre): 4 nagy fej vöröshagyma; 1 gerezd fokhagyma; 5 dkg vaj; 1 evőkanál olívaolaj; 1 evőkanál cukor; 2 evőkanál vörösborecet; 5 dkg liszt; 3 dl száraz fehérbor; 4,5 dl érőleves (kockából); 1 kávéska­nál ételízesítő, 2 evőkanál vágott petrezselyem. A sajtgombóchoz: 1 tojás; 1 evőkanál liszt; 5 dkg reszelt sajt; 1 evőkanál tejföl; őrölt bors és szerecsendió-virág. Előkészítés: a hagymát meg­tisztítjuk és vékony karikákra vágjuk. A fokhagymát meghá­mozzuk, összetörjük. Elkészítés: a leves elkészítése ugyanúgy történik, mint a fenteb­bi receptben írtuk. A gombóchoz a tojást habosra keverjük, hozzáadjuk a lisztet, a sajtot, a tejfölt, a fűszereket. Jól összedolgozzuk, vizes kézzel ap­ró gombócokat formázunk. A forrásban lévő levesbe tesszük, 10 percig kis lángon forraljuk, majd félrehúzzuk a tűzről, és 10 percig lefedve állni hagyjuk. Ez­után tálaljuk. Családi témákban keressen bennünket az interneten is: www.kiskegyeáhu • www.lakaskultura.hu www.mindmegette.hu • www.holgyvilag.hu • www.gyongy.hu is eltart. Majd a vírus szaporodásá­val párhuzamosan az orr nyálka­hártyája érzékennyé válik, megduz­zad, és váladékot termel. Ilyenkor

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom