Tolnai Népújság, 2002. október (13. évfolyam, 229-254. szám)
2002-10-19 / 245. szám
2002. Október 19., szombat 9. OLDAL Tolnai Népújság Hétvégi Magazin Jó lila Odaszánt élet „Az Isten irgalmára kérlek tehát titeket, testvéreim, hogy okos istentiszteletként szánjátok oda testeteket élő és szent áldozatul, amely tetszik az Istennek”. (Rm 12,1)Pál apostol Római levele, bár általános érvényű és alapvető üzeneteket tartalmaz a Krisztusba vetett hittel kapcsolatban, mégis elsősorban olyanoknak íródott, akik már tanítványok. Nekik szól a buzdítás : , „szánjátok oda testeteket”. Az apostoli felszólítás célja nyilván az, hogy ■ még elszántabb, radikálisabb tanítványságra hívja az akkori fővárosban élő Krisztus-követőket. Azóta is ezzel a céllal hangzik e sorokon keresztül Isten Igéje: bátorítani akar, hogy még elkötelezettebb, „odaszánt életű” tanítványok legyünk! Fontos észrevennünk, hogy ez a sokat tapasztalt evangéliumhirdető nem parancsol, nem utasít, hanem kér. Es kérésének hivatkozási alapja csupán egyetlen dolog: az Isten irgalma. Igen, az apostoli biztatás előtt, egy mindent megelőző alapvetést tesz: „az Isten irgalmára kérlek titeket” Nem kell találgatnunk azzal kapcsolatban, hogy vajon Pál mit értett ez alatt, hiszen a levél most előttünk álló részlete előtt, 11 fejezeten át szinte végig erről szólt. Szinte egészen eddig arról prédikált, hogy mit jelent az Isten irgalma. Bár először egy kiábrándítóan sötét képet fest rólunk, az emberről: ha Isten végtelenül tiszta, és igaz tekintete a gondolatok, a szándékok mélyén keresi a szerinte való igaz embert, akkor egyet sem talál. „Nincsen igaz ember egy sem, nincsen, aki értse, nincsen, aki keresse Istent...”, „Mert nincs különbség: mindenki vétkezett, és híjával van az Isten-dicsőségének.” Ezután a sötét kép után azonban „ a felragyog a az evangélium fénye, Pál legfőbb üzenete, igehirdetésének célja: „Ezért Isten ingyen igazítja meg őket kegyelméből, miután meg- rm váltotta őket a Krisztus Jézus által. Mert az Isten őt rendelte engesztelő áldozatul azoknak, akik az ő vérében hisznek, hogy igazságát megmu- , tassa.” íme Isten irgalmassága: a menthetetlenül bűnös emberért adta az Ő Egyszülöttjét, és aki ezt hiszi, azt 0 igaz embernek nyilvánítja. Isten megigazítja az istentelent! Isten Krisztusban megmutatott irgalmassága az alapja annak, hogy hitünkkel megragadhatjuk az ajándékot: a Jézusban nekünk adott engesztelést, bűnbocsánatot, üdvösséget. Ezen a jóhíren felbuzdulva zengi Pál levele 8. fejezetében a szinte him- nuszi magaslatokig érő vallomást: „Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet,... sem hatalmak, sem magasság, sem mélység... nem választhat el minket az Isten szeretetétől, amely megjelent Jézus Krisztusban, a mi Urunkban.” - Hát ilyen irgalmas az Isten! Erre az irgalomra nézve, erre építve kéri az apostol: szánjátok oda testeteket az Istennek. Mintha ezt mondaná: ti, akik megértettétek mennyire elszántan szeret Ő benneteket, hát hálából ti is-szántjátok oda magatokat neki! Mi az, amit oda kell szánnunk? „Testeteket” - mondja Pál - az egész életeteket. Nem csak gondolatokat, érzéseink egy részét, nem csak egy-egy napot, hanem egyre inkább az egészet! Egy idős lelkipásztor ismerősöm mesélte, egy családlátogatása különös élményét. A meghívó családnak valami halaszthatatlan ügy miatt a látogatás kellős közepén el kellett mennie. Egyedül hagyták tehát az idős lelkészt, a lakás nappali szobájában, ahol fogadták, megkérték, hogy várjon negyed órát, amíg ők visszaérnek. Az idős kolléga megha- tódottan nyugtázta azt a bizalmat, hogy íme egyedül mertékhagym az idegen lakásba - jól esett neki. Hamarosan kénytelen volt felállni és a mosdó keresésére indulni, ám amikor ezután kutatva nyitotta volna az ajtókat, kiderült, hogy körbe van zárva: a család óvatosan körbezárt minden más ajtót, mielőtt elmentek volna... Megtisztelték egy nappaliszobányi bizalommal. De sokszor teszünk így mi is életünk legdrágább vendége, Isten előtt! Már megértettük irgalmát, már fontosnak tartjuk, hogy íme szállást vegyen nálunk, csak épp arról feledkezünk meg, hogy 0 olyan forró, elszánt szeretetettel jött hozzánk, hogy Ő egészen velünk akarna lakni, szeretné ha bebocsátást nyerhetne életünk minden részébe, ha kinyitnánk rejtett gondolatok, tervek, bűnök, érzelmek kis ajtajait. Szeretné, ha odaszánnánk egyre több élet-területet, döntéseinket időnket, energiánkat, akaratunkat, s odaszánnánk a szó szoros értelmében is m. testünket: lábunkat, kezünket, szemünket, szánkat - hogy mind az Ő ,n kegyelmének hírnöke legyen. Kéri , hogy az Ő Krisztusban megjelent irgalmasságára nézve, és abból merítve, azon felbátorodva szánjuk oda ir, életünket. SEFCSIK ZOLTÁN EVANGÉLIKUS LELKÉSZ Az orvos, akit akasztással biztattak A gyermekbénulás elleni vakcina megvan, és ez a lényeg Gyermekkorában a nyarakat Tolnán töltötte dr. Koch Sándor, a járványos gyermekbénulás ‘elleni vakcina magyarországi előállítója. Mindez a hétvégén lezajlott tolnai elszármazotttalálkozó alkalmából derült ki szélesebb körben is. Ma központi orvosi rendelő működik abban a tolnai épületben, a Garay-„kastélyban”, ahol a későbbi orvosprofesszor az 1920-as, ’30-as években anyai nagyszüleinél nyaralt. Dr. Koch Sándor igen gazdag korabeli dokumentumgyűjteményt - közte számos fotót - őriz, így többek között azt a több, mint másfél évszázados újságot is, amely riportot közölt Batthyány kivégzéséről. Az újságcikk mellé a professzor dédapja, Garay Antal kék ceruzával a „kutya német” kifejezést kanyarí- totta, amely sokat elárul hazafias érzelmeiről. Dr. Koch Sándor - aki a budapesti Semmelweis orvostudományi egyetemen szerzett diplomát 1950-ben - dédapjával ellentétben elsősorban a („kozmopolita”) vírusok, fertőző betegségek ellen viseltetett jelentős ellenszenvvel. Az immár nyugalmazott professzor így emlékezett korszakos jelentőségűnek mondható munkásságára.- Magyarországon én csináltam a himlőnyirkot, a kiütéses tífusz elleni oltóanyagot, és amikor felmerült, hogy gyermekbénulás elleni oltóanyagot kellene csinálni, megkerestek: vállaljam el a vakcina termelését. Világosan megmondták, hogy a felkérés részben a szakértelmemen alapszik, illetve azért, mert tudják, hogy polgári beállítottságú, vallásos ember vagyok, tehát ha bármi gikszer van, engem szabotázs címén nyugodtan fel lehet akasztani. Ennek a biztatásnak aztán nem is tudtam ellenállni, nekiálltam tehát, és az 50-es évek végére sikerült is megcsinálnunk a Egy régimódi néptanító Az uzdi Fördős kúria, iskola, majd múzeum épületének kertjében beszélgetünk. Az épület minden szobájában más-más kiállítás látható. Az iskolatörténeti gyűjtemény és annak elrendezése annyira valósághű, az ember szinte várja, hogy belépjen a tanító, vagy maga Renkecz József, a néptanító diktálni kezdi a tollbamondást a hirtelen megelevenedő osztálynak. A többi dokumentum közt is érdemes lenne elbogarászni egy ideig.- Ahogy a költő is mondja, e földből nőttem ki. Valahogy nem is tudom az életemet elképzelni másutt, mert ezer szállal kötődöm ide. Nemcsak a mai gyerekeket, hanem már a nagyszüleiket is jól ismerem, s mondhatom azt, hogy közmegbecsülésben részesítenek az emberek, s tisztelettel néznek rám. Azt gondolom, s ezt talán nagyképűség nélkül állíthatom, hogy ötvenkét év után is hiteles maradtam. Úgy érzem, nem csalódtak bennem az emberek. Lehet, hogy az általam vezetett sárszentlőrinci iskola nem olyan volt, mint ahogyan a tudós nagy könyvekben meg van írva, de az biztos, hogy igyekeztem olyan légkört teremteni, hogy jól érezzék magukat az iskolában az emberek. Elsősorban természetesen a gyerekek. 1954-ben kerültem Uzrdra. Grábócon kezdtem, aztán Diósberénybe helyeztek, onnan vonultam be katonának, s amikor leszereltem, ide csábítottak. Nem akartam igazgató lenni, de addig nyaggattak, míg vállalRenkecz József fotó: bakó tam. Végső soron úgy érzem nincs szégyellni valóm pályám e szakasza miatt sem. A többiekkel közösen nagy dolgokat is elkövettünk. Dr. Zsolnai József nyelvi kommunikációs kísérlete a megyében nálunk bontakozott ki. Sajnos mindig akad rosszindulat, ami befullasztja az ilyen nagyszerű kezdeményezéseket.- Ebben az iskolában kezdtünk el tanítani, akkor hárman. Még nem találták fel a napközi csodálatos intézményét, de itt mindig délután ötig maradtak a gyerekek. Voltak nyulaink, méhek, galambokat tenyésztettünk, mindenféle szakkört tartottunk. A kéthektáros parkban a legroman- tikusabb körülmények között tanulhattak a gyerekek. Az egyik felügyelő úgy fogalmazott, Russeau-i iskola a hamisítatlan természet közepette. A 71/72-es tanévben körzetesítettek bennünket Lőrincre. Akkor kezdődött az a mutatvány, hogy senki sem lehet próféta a saját hazájában. Azért persze voltak sikereink is. A már említett Zsolnai program mellett mi teremtettük meg a kabinet rendszert, javítottuk a szakos ellátottságot. Szépek voltak a tanulmányi eredményeink. Nem is tudom, hogy szégyenkezve, orcapirulással mondjam el, vagy örömmel, hogy egyszer azt írták rólunk: a bukás mentes iskola. Tudom, hogy kicsit artistaMnqó Mscp nőm mnc hqn^m eszik Menhelyi állatmesék Malac, galamb, mosómedve A szekszárdi állatotthonban nem csak kutyákról és cicákról gondoskodnak, több más állat is él itt, elsősorban háziállatok. A látogatók kedvence a törpe- disznó-pár, amelyeknek már malackáik is születtek. Természetesen olyan családokhoz került a szaporulat, ahol nem kell attól tartaniuk, hogy a fazékban, vagy a tepsiben végzik. A malackákon kívül van még itt tengerimalac, papagáj és különféle galambok. A galambokról azt hinnénk, nem történik velük semmi rendkívüli, pedig ez egyáltalán nem igaz. „Pávakakukk” a fészekben A menhely pávagalamb párjának két madárkája kelt ki a tojásokból. Valamilyen okból a pár az egyik kisgalambot kilökte a fészekből. Az árván maradt madárkát egy ideig Nagy Piroska, a Tolna Megyei Állat- és Természetvédelmi Alapítvány titkára nevelgette, de nem mindenütt nézték jó szemmel, hogy folyton egy galambot hurcol magával. Ezért radikális megoldást választottak. A postagalamb pár „hölgytagja” is rakott két tojást, s ekkor orvul a tojások közé csempészték a már nagyobbacska pávagalambocskát. A szemtanúk szerint leírhatatlan volt a postagalamb pár ámulata, mikor felfedezték, hogy alig néhány órával a tojásrakás után már egy nem is kicsi fiókájuk van. Hosszú ideig totyogtak körülötte tanácstalanul, majd a papagalamb egyszer csak etetni kezdte a kicsit, aki azóta is köszöni, jól van. Masa, az édesszájú A csapat elkényeztetett kedvence most Masa, aki mi más lenne, mint mosómedve. Egy bemutató célzattal a Gemencben tartott mosómedve párnak három kicsinye letett, kettő hamarosan elpusztult. A harmadikról a mama maci nem vett tudomást, sőt, finoman szólva inzultál- ta a csöppséget. Ismét Piroska volt az, aki megpróbálkozott a lehetetlennel. A félholt jószágot megfürdette, infralámpa alatt gyógykezelte, majd kétórán- ként etette, szem- cseppentővel. Masa hamarosan jobban lett, a gyerektápszert felváltotta nála a bébiétel, ma már a macskaeledelnél tart. (A macska- eledel egyébként valami univerzális dolog, nem csak mosómedvét neveltek már fel rajta, hanem sünt és vadászgörényt, sőt, még a denevér is megeszi.) A kis vadóc együtt nyaralt pártfogóival, s gondoskodott ar- Mosómedve-etetés ról, hogy egy másodpercig ne unatkozzon senki. Hogy mást ne mondjunk, egy pillanatra sem lehetett előtte hagyni bármilyen élelmiszert ha az édes, ugyanis ez az íz Masa elsőszámú kedvence, legyen szó akár kakaóról, vagy linzerkarikáról. venter MARIANNA vakcinát. Emlékszem arra a nagyon keserves egy hétre, amikor Magyarországon másfél-kétmillió gyereket egy hét alatt oltottak be. Ilyenkor az embernek mindig ösz- szeszorul a gyomra. Szerencsém volt, a vakcinához köthető baleset nem volt, és az oltások utáni évben az előző évek nagyon ronda, két- háromezres járványai után nullára esett vissza a gyerekbénulás, ami igen nagy siker volt.- Akkor mégiscsak happy enddel zárult a történet?- Bizonyos szempontból igen. Akik először akasztással biztattak, ekkor már önmagukat biztatták azzal, hogy mivel ők szervezték meg a munkát, nyilván megkapják érte a Kossuth-díjat. De egymást „ölték”, úgyhogy a végén se ők nem kaptak semmit, se én. Viszont a vakcina megvan, és ez a lényeg _________________-sDr . Koch Sándor fotós gottvald mutatvány volt az annak idején, de nem jó pedagógia, ha 15-16 éves gyerek még mindig másodi- ba jár. írni, olvasni, számolni mindenkit meg lehet tanítani. A körzetesítés után ittmaradt az épület, ázóta, 35-40 éve gyűjtögetjük a kincseket, hagyatékokat. Amikor nyugdíjba vonultam, akkor teljesedett ki, hogy minden kerüljön a helyére. A Petőfi anyag a Petőfi, az Illyés az Illyés, az iskolatörténeti anyag a megfelelő szobába, a néprajz, a néprajzhoz. Az úttörő-történeti kiállításra nagyon büszke vagyok, bár kicsit szomorkás a hangulatom, amikor Szekszárdról is ide küldik a dokumentumokat, őrizzem. A Fördős család emlékére is létrehoztunk egy szobát. A pinceklubban a KISZ-es emlékek vannak, a padláson meg a méhészeti dokumentumok. Minden évben táborozta- tunk is. Űzd is elöregszik, de azért szeretnénk azt hinni, hogy nemcsak múltja van ennek a 280 lelkes településnek, hanem lesz még jövője is. ihárosi ibolya Miféle jövő? A jövő a múltban van, állítja a nyugalmazott igazgató. A környék számára a turizmus jelentheti a kapaszkodót. Ott van Pálfa, Feisőrácegresen Illyés Gyula iskolája. Alsórácegres, ahol Lázár Ervin a gyerekkorát töltötte. Lőrinc, a Petőfi-ház, Űzd, a Fördős kúria, a borjádi méhes, a kajdacsi kastély, a borok útja. Csak pályázni kellene, s megszervezni a turizmust.
