Tolnai Népújság, 2002. október (13. évfolyam, 229-254. szám)

2002-10-16 / 242. szám

6. OLDAL TOLNA MEGYEI ÖNKORMÁNYZAT 2002. Október iá., SZERDA „A megye zsákját befoltoztuk, hogy végre pénzzel tölthessük meg” Kottái Tamás megyei elnök személyes számvetése az elmúlt négy évről Eltelt négy év. Októberben ismét választunk, a megye, a városok a községek polgárai döntenek merre tovább. Milyen irányban haladjon kisebb-nagyobb közösségük élete. Az októberi dön­téssel értékelik az elmúlt négy év munkáját. Ki hallomásból, ki személyes tapasztalatból véle­ményt formál, és ítéletet mond. Interjúnkban Koltai Tamást, a megyei közgyűlés fideszes el­nökét kértük meg, hogy készítsen egy személyes számvetést, értékelje az elmúlt négy évet. Be­széljen arról, merre indult el, és merre halad Tolna megye. Mit sikerült és mit nem megvalósí­tani a négy évvel ezelőtti elképzelésekből. Arra is kíváncsiak voltunk, hogyan élte meg, hogy ilyen fiatalon lett a megye első embere, milyen élményekkel, mi­lyen tapasztalatokkal gazdagodott, nemcsak mint politikus, ha­nem mint magánember.- Négy évvel ezelőtt ön volt az ország legfiatalabb megyei elnöke. Visszatekintve, milyen volt akkor belevágni a munkába, milyennek látja az akkori önmagát? Milyen problémákkal kellett megküzde­nie?- Valóban 1998-ban 30 évesen kerültem a megye elnöki székébe. Ez hatalmas felelősséget és tenger­nyi munkát jelentett. Mindjárt a- Hogyan vette át a hivatalát? Milyen nehézségekkel kellett szembenézni?- A legnagyobb problémát a pénz jelentette. Üres zsák állva nem marad, tartja a mondás, és ez a zsák, amiben jelképesen a megye pénze volt, nemcsak üres, hanem jó néhány helyen lyukas is volt. Pénz nélkül pedig a terveink mindig csak tervek maradnak. Több mint százötven sikeres pályázat Újra elérkeztünk egy választási ciklus végéhez, érdemes tehát szám­ba venni az elmúlt négy esztendőben elvégzett munkát. Erről, azaz a megye területfejlesztési politikájáról beszélgettünk Fábián Lászlóval, a szekszárdi kistérség területfejlesztési koordiná­torával.- Nagyon jó tapasztalatokkal gazdagodtunk az elmúlt években, ami a területfejlesztési politikát illeti - mondta. - A megyei terület- fejlesztési tanács teljes mértékben bevonta a döntésekbe a helyi ön- kormányzatokat, a kistérségi megbízottakat. Ennek köszönhetően négy év alatt Szekszárd és térsége több mint 150 pályázaton kapott komoly támogatást. A folyamatos kapcsolattartásnak köszönhetően az önkormányzatok elképzelései mindig találkoztak a megyei terü­letfejlesztési tanács elképzeléseivel. Koltai Tamás minden olyan rendezvényt, min­den olyan kezdeményezést, ami erősítheti, ezt az összetartozás él­ményt.- Ez volt négy éve, hol tartunk most?- Röviden? A megye zsákját be­foltoztuk, hogy végre pénzzel tölthessük meg. Sikerült létrehoz­nunk a megyenapot, ami hagyo­mánnyá vált és többek között egy újságot is, amely kétheti rendsze­rességgel beszámol a megye éle­téről.- Kicsit bővebben? Kilencvenmilliós fejlesztés a BOGÉP-nél Saválló és rozsdamentes anyagok megmunkálásával, elsősorban élelmiszer- és gyógyszeripari gépek, be­rendezések gyártásával fog­lalkozik a bonyhádi BOGEP Kft. Futár Rajmundot, a cég ügyvezető igazgatóját arról kérdeztük, saját tapasztala­tai szerint mennyire való­sult meg az elmúlt négy év­ben a polgári kormány, illet­ve a megyei vezetés által is hangoztatott cél: a kis- és középvállalkozások támoga­tása.- Ez a szféra régen kapott ilyen széles körűen támogatást, ko­rábban inkább egy szűkebb ré­teg részesült a pénzekből. A vál­tozásban meghatározó szerepe volt a megyei vezetésnek és az iparkamarának - mondta az ügyvezető. - Ugyanez értendő a regionális fejlesztési alapokra is. Véleményem szerint a fejlesztési tanács elnökeként Koltai Tamás megfelelően # képviselte Tolna megye érdekeit, s így fel tudtunk zárkózni a korábban domináns Baranya és Somogy mellé.- Az önök cége mennyire tu­dott élni a különböző pályázati lehetőségekkel?- A megyei területfejlesztési tanácstól és a regionális fejlesz­tési tanácstól, valamint a Szé­chenyi Terv révén több mint 40 millió forinthoz jutottunk. Ezt persze nem feltétel nélkül adták, megvizsgálták az eddigi tevé­kenységünket, és saját erővel is kellett rendelkeznünk. Az el­nyert összeg döntő többségét egy új technológiai gépsor beál­lítására fordítottuk, és jó néhány járulékos beruházás is követte, így a támogatások és az önrész révén mintegy 90 millió forint értékű fejlesztést tudtunk végre­hajtani. A támogatások egyébként kö­telezettséggel is járnak: a megyei területfejlesztési tanács feltétel­ként kötötte ki például tíz új munkahely létesítését. A Szé­chenyi Terv a termelékenység növelését írta elő. A fejlesztés ré­vén nőtt a környékbeli beszállí­tóink és megrendelőink száma is. így elmondhatom, hogy az el­múlt időszak támogatáspolitiká­ja a kedvezőtlen külső feltételek - például a német gazdasági re­cesszió - ellenére jelentősen hozzájárult a bonyhádi térség gazdasági élénkítéséhez. kezdet kezdetén bizonyítanom kellett. De akkor is, és mai is val­lom, hogy az ember nem születik megyei elnöknek, és ez nem is az a foglalkozás, amit ha megkérdez­nek az iskolában a diákoktól, rá­vágják, hogy igen tanító néni ké­rem, én megyei elnök szeretnék lenni. Szóval kezdetben oda kellett figyelni, hogy az ember megtanul­ja a hivatal működését, hogy átlás­sa a megye ügyeit, hogy megta­pasztalja a döntéshozatal működé­sét. Azt, hogy ezt viszonylag ha­mar sikerült elsajátítanom, nagy­ban köszönhetem kollégáimnak, barátaimnak, akik a hivatalban, a közgyűlésben, vagy az önkor­mányzatokban, intézményekben együttműködtek és átadták ta­pasztalataikat. Ezért máig hálás vagyok nekik. No és persze, amit hátrányként szoktak emlegetni, az gyakran előny is volt. Hiszen az a javamra szolgált, hogy nem vol­tam a rabja azoknak a régi beideg­ződéseknek, annak a patópáli szemléletnek, aminek köszönhe­tően Tolnát gyakran a Dunántúl Szabolcsának tekintették, amely mélyen alussza „Csipkerózsika ál­mát”. így aztán a bennem buzgó tettvágy és a barátaim segítségével, hamar átlendültem a kor okozta kezdeti nehézségeken, és elkezd­hettük felébreszteni a megyét. Ezért az első feladat, amivel meg kellett birkóznunk, hogy először befoltozzuk a zsákot, aztán meg­töltsük pénzzel, hogy valóra vált­hassuk az elképzeléseinket. A másik ilyen probléma, ami nem pénz kérdés volt, hogy hiányzott egy egészséges összetartozás tu­dat, egy egészséges lokálpatriotiz­mus. Úgy tűnt néha, mintha csak összefújt volna minket ide a szél, aztán a történelem esetlegesen meghúzta a határokat, és csak va­gyunk. Bár lehet, hogy vannak, akiknek ez elég, én úgy gondo­lom, hogy az ember közösségi lény, szeret közösségben élni, szüksége van, arra, hogy valahová tartozik, egy családhoz, egy vá­roshoz, egy megyéhez, vagy egy nemzethez. Ezért támogattam- Először is megakadályoztuk a közpénzek elszivárgását, meg­nyirbáltuk a közgyűlés költségve­tését, megszüntettük a felesleges kiadásokat. A megye fenntartásá­ban lévő intézmények kiadásait jobban ellenőriztük, több helyen kontrolling rendszert vezettünk be, ami ésszerűvé tette a kiadáso­kat. De, és ezt nem kis büszkeség­gel mondom, miközben szigorú kontroll alá vetettük az intézmé­nyek költségvetését, addig az ott dolgozók béreit jelentősen, a négy évvel ezelőttihez képest 70%-kal sikerült növelnünk. Ezt a gazdasági kúrát, ahol egyrészt visszafogtuk a kiadásokat és nö­veltük a béreket, Tolna megyei modellnek is nevezték. Ennek kö­szönhetően ma a megye költség- vetését hitelfelvétel nélkül tudjuk finanszírozni. Ezt kö­vetően kezdődhetett meg annak a bizonyos zsáknak a feltöltése. Mivel a megye a költ­ségvetési törvény által szabott keretek között gazdálkodott, új forrá­sok bevonására volt szükségünk, hogy fel­töltsük a kasszát és megkezdjük a megye felzárkóztatását. El­kezdődhetett tehát a házalás. Állami, régi­ós és EU-s támogatá­sokat kutattunk, számtalan pályázatot adtunk be, és persze elkezdődhetett a jó ér­telemben vett lobbi­zás a megyéért. Per­sze sokan álltunk sor­ban támogatásokért, de azt a bizonyos tor­tát, ami kiosztásra ke­rül, nem lehet végte­len számú szeletre fel­vágni. Ezért sokszor minden trükköt be kellett vetni ahhoz, hogy a Tolna megyét előretoljuk, helyzetbe hozzuk. Hála Istennek, ilyen szempontból jó természetem van, hiszen bull­dogként tudok küzdeni azért, amit a fejembe veszek. így aztán az sem számított, ha néha egy- egy miniszter viccesen szóvá tet­te, hogy már megint itt van a Koltai.- Hasonló helyzet lehetett a Dél- Dunántúli Régióban is, ahol So- moggyal és Baranyával kellett megküzdeni a régiós pénzekért.- Ez sem volt egyszerű eset. Ba­ranyával és Somoggyal szemben kellett egyenrangú támogatást szerezni az ország egyik legtósebb megyéjének. De ha néha kemény­nek és következeíesnek is kellett lennem, ha néha mások érdekeit kellett megsértenem, még ha a súrlódásokat is vállalnom kellett, akkor is, és ezt büszkén mondom, sikerült elérni a célunkat. Tolna megye ma, egyenrangú támogatásokat élvez, mint a né­pességében sokkal nagyobb So­mogy és Baranya.- Alakul a kép, kezd megtelni a zsák. Ezek után, milyen elképzelé­sek, milyen tervek alapján indult meg a megye fejlesztési program­ja?- A megye fejlesztését négy pil­lérre helyeztük. Az első az infrast­ruktúra fejlesztése volt. Az elmúlt négy évben a katasztrofális álla­potban lévő bajai és dunaföldvári hidat sikerült felújítanunk, és jö­vő ilyenkorra már a szekszárdi Duna-hídon is elindulhat a forga­lom. Megújult az őcsényi repülő­tér, és elkészültek a tervek a 6-os út gyorsforgalmivá tételére. A me­gyénknek déli közlekedési cso­móponttá kell válnia. Ezt szolgál­ja a déli autópálya megépítése is. Persze az infrastruktúra fejleszté­se, nemcsak híd- és útépítést je­lent. Célunk a megye 100 százalé­kos közművesítése, a gáz és á csa­tornalefedettség teljes kiépítése. Itt is jó úton járunk, példaként a faddi-gerjeni, a bátaszéki vagy Már Újiregen is fűthetnek gázzal Ezen a télen már Újireg lakosai is az olcsóbb, kényelmesebb és környezet­kímélőbb gázzal fűthetnek. A 350 lelket számláló falucskában már sok éve vártak erre, ám a 17,5 millió forint értékű beruházásra csak tavaly kerül­hetett sor. Mint Tóth Márton polgármester lapunknak elmondta, az elmúlt négy év legnagyobb köz­műfejlesztését a megyei te­rületfejlesztési tanács 10 millió forintos támogatásá­val, az önkormányzat saját költségvetéséből és a hely­beliek anyagi áldozatválla­lásával tudták megvalósíta­ni. A gerincvezetéket 2001. novemberében adták át, az­óta a háztartások több mint felénél már ott van a gáz­csonk, és a tulajdonosok fo­lyamatosan kötnek rá. A polgármester úgy véli, ha Újireg 1997-ben nem ma­radt volna ki a környékbeli településeket már akkor érintő fejlesztésből, a csalá­donkénti hozzájárulás ösz- szege a jelenlegi 140 ezer forintnak csak a fele lett volna. Tolna - a vállalkozóbarát megye A hőgyészi kastély pezsgést hozott a község életébe is Egy befektetőnek, ha új terü­leten akar megtelepedni, egy­általán nem mindegy, hogy mekkora a fogadókészség üz­leti elképzeléseire az adott helyen. Piros László, a Her­melin Termál Kastélyszálló Rt. elnök-vezérigazgatója, aki 1999-ben vásárolta meg a hőgyészi volt Apponyi-kasté- lyt, csak pozitív benyomások­ról tud beszámolni.- A tulajdonos megyei önkor­mányzat, élén Koltai Tamással, a közgyűlés elnökével, az első perctől kezdve mindenben segít­ségünkre volt - mondja. - Fel­gyorsították a terület telekkönyvi megosztását, .tanácsot adtak, és segítettek a Széchenyi Terv gyó- gyturizmus-fejlesztési pályáza­tán való részvételben; azzal, hogy vezető politikusokat is elka­lauzoltak hozzánk, hozzájárul­tak gyógyszállónk minél széle­sebb körű megismertetéséhez. Kezdettől fogva érzékeltem, hogy a megye vezetése felismeri és ér­tékeli a terveinkben rejlő, a tér­Piros László elnök-vezérigazgató ség fejlesztését is előmozdító le­hetőségeket. Belátták, hogy a kastély eladásával nemcsak an­nak megóvásához, építészeti és műemléki jellegének megőrzésé­hez, hanem gazdaságos haszno­sításához, a község és környéke foglalkoztatási helyzetének javí­tásához, a turizmus fellendítésé­hez is hozzájárulunk. dunaföldvári közművesítési prog­ramot tudom említeni. Az infrast­ruktúra mellett támogatnunk kell a beruházásokat. Itt elsősorban a kis- és középvállalkozókra gondo­lok, akiknek jövője, életben mara­dása szorosan összekapcsolódik a megye életével, a megye esélyei­vel. A Széchenyi tervből megta­nultuk, hogy minden a vállalko­zásokra fordított pénz 3-4 további forintot mozdít meg.- Ha már a Széchenyi Tervnél tartunk, ennek külön támogatott része volt a turizmus fejlesztése.- Igen, éppen erről akartam be­szélni. Második pillére a progra­munknak a turizmus. Akár a gyó- gyturizmus, akár a falusi turiz­mus. Hiszen a lábunk alatt szinte fortyog a termálvíz, amit ki kell használnunk. Ezért épült meg a hőgyészi fürdő. Ezért újult meg a tengelici, a tamási és a simon- tornyai fürdő is. És ezért van szük­ség még hasonlóan sikeres továb­bi programokra is, itt az ezerarcú Tolnában, az ezer domb vidékén.- Milyen további pillérei van­nak ennek a programnak?- Gondolnunk kell természete­sen a nem is olyan távoli jövőre is. Ezért a programunk következő pillérét az oktatás jelenti. Ha jól emlékszem, Churchill mondta egyszer, hogy a szülők lehetőleg ne pénzt adjanak a gyereküknek, hanem egy jó lovat! Nos, erre a jó lóra, itt Tolnában is égetően nagy szükség van. Hiszen a ma beruhá­zásai hosszú távon csak akkor életképesek, ha lesz elegendő hu­mán utánpótlás. Ha a tehetségek­nek lesz helyük és kedvük itt ma­radni. Ezért meg kellett erősíte­nünk a szakképzést, összevoná­sok árán is, támogatnunk kellett az iskolákat, és nem titkolt vá­gyunk, hogy itt Szekszárdon egy informatikai és közgazdasági dip­lomát is adó főiskolát hozzunk létre. Végül, de nem utolsósor­ban, programunk negyedik pillé­rét az úgynevezett Bezerédj prog­ram jelenti. Amelyben hidat épí­tünk az Unió, a központi költség- vetés, a régiós támogatások és a helyi vállalkozói és települési el­képzelések között. Ennek szolgá­latába állítottuk a megyei fejlesz­tési forrásokat is. (Folytatás a 7. oldalon) Új technológiai gépsor az elnyert összegből

Next

/
Oldalképek
Tartalom