Tolnai Népújság, 2002. szeptember (13. évfolyam, 204-228. szám)

2002-09-28 / 227. szám

10. OLDAL HÉTVÉGI MAGAZIN 2002. Szeptember 28., szombat Bor, ecset és fakanál Szabó Ernő hangulatos beszélgetései, egy csokorban Légy városunk éber őrzője Boda Vilmos arcképe a tűzoltóságon Szabó Ernő (kiváló szakács, gaszt­ronómus, borértő, festő, lírikus, életművész) hatodik könyve jele­nik meg a napokban, melynek cí­me: Bor, ecset, fakanál. Az író vál­lalja, hogy most megjelent könyve szubjektív módon mutatja be sze­retett borvidékét, a szekszárdit. „Állok a leányvári hegytetőn. Felettem az ég és körülöttem tízezer szőlőtőke. Csend. A venyigék első sóhajai köszön­tik a Napot. Most érzem, hogy a bor mi­ért tűz, mámor, szabadság, vallás, Is­ten.” - írja könyvében Szabó Ernő, ami­kor Dúzsi Tamás, szekszárdi borászt és a szőlejét mutatja be. Helyet kapott a könyvben több neves borász: dr. Domonyai Péter, Takler Ferenc, Vida Péter, Módos Ernő, Vesztergombi Fe­renc és még sorolhatnánk. A jó barát, Kovács János mesterszakács kiemelt szerepet kapott Szabó Ernő könyvében. Megtudhatjuk, hogyan kell elkészíteni a rezéti batyulevest, a hédervári ga­lamblevest, a gemenci őzgerincet sza- lonnás tarhonyával. Külön fejezet fog­lalkozik a könyvben a spanyol, a sárkö­zi, a szigetközi étkekkel, a bor és a sajt egymáshoz való „viszonyával”. No és az ecset, vagyis a művészet is szerepet kapott a könyvben. Kő Pál szobrász, Gábriel József, Sváby Lajos, Mözsi Sza­bó István, Báky Péter festőművészek művei, és kedves, személyes története­ik. A nőkről is szól egy fejezet, ponto­sabban a férfiak és a hölgyek sokszor el­lentmondásos, mégis felemelő kapcso­latáról. Szabó Ernő életében, a „lista élén”, felesége Ágnes áll, akinek a ked­véért nyolc évvel ezelőtt került ő maga is Szekszárdra. A Bor, ecset, fakanál című könyv ötlete 4 évvel ezelőtt fogant, de egy sú­lyos autóbaleset, a megvalósítást már- már kettétörte. Szabó Ernő 3 évig be­tegeskedett, végül mégis elkészült egy jól szerkesztett, igényesen megírt, hangulatos, szép kivitelű könyv. Szerettem volna letenni valami ma­radandót a szekszárdiaknak, mondta az író, de folytatni kell amit elkezd­tem, mert nagyon sokan kimaradtak ebből a kötetből. mauthner Politikus, aki tanult a hibáiból Kossuth Lajos: botlás után tizenöt évvel pénzügyminiszterség Hallani lehetett a meghökkent csendet, amikor az ismert televíziós személyiség az egyik műsorban megjegyezte: kevesen tudják, hogy Kossuth annak idején sikkasztott... A háttérmagyarázat, a válasz akkor elmaradt, erre a most Tolna megye székhelyén előadást tartó Hermann Róbert történészt kértük meg.- Sikkasztásnak nem nevezném a tör­ténteket -, húzta alá Hermann Róbert, a kor ismert hazai kutatója. - Az előzmé­nyeket tekintve szólni kell az 1831-es fel­vidéki koleralázadásról, amikor is a fel­kelt parasztok több nemest is megöltek. A meggyilkoltak vagyonát a megyei ár­vabizottmány összeíratta, s ekkor bízták meg Kossuthot azzal, hogy írja össze és becsültesse meg egy néhai szolgabíró borait. Kossuth nemcsak ezt tette meg, hanem nyomban el is adta a bort. A ka­pott pénzt megpróbálta befizetni az ár­vaszékhez, ám az összeget nem vették át tőle, mondván, hogy erre nincs felhatal­mazásuk. Sőt, felszólították Kossuthot, hogy adja vissza a pénzt a kereskedő­nek, s vegye vissza tőle a bort. A bort Kossuth vissza is vette, de a pénzt már nem tudta átadni: lévén ekkoriban erős kártyás, nagy valószínűséggel adóssága­inak kiegyenlítésére fordította. Ám még mielőtt azt mondanánk, hogy a fiatal ügyvéd elkártyázta az árvák pénzét, azért azt ne feledjük: ekkoriban az átme­neti pénzzavarba kerülő megyei tisztség- viselők adott esetben hozzányúltak a közpénzekhez, majd anyagi helyzetük javulásakor rendezték a számlát.- Kossuth végül is kifizette a borke­reskedőt?- Váltót adott neki, a kereskedő azt to­vábbadta valakinek, Kossuth pedig még 1834-ben is törlesztette a részleteket. Mindenesetre tény az, hogy az ügyből meglehetős botrány kerekedett Zemplén megyében, ám elvbarátai segítségével Kossuth egy megrovással megúszta a dolgot. Ezzel együtt kénytelen volt eltá­vozni működésének színhelyéről, s leg­közelebb már a pozsonyi országgyűlé­sen, mint tudósítót láthatjuk viszont.- Ha lehet így fogalmazni, ez volt a kedvező hozadéka a bor eladási afférnak.- Ha Zemplénben marad, nagy való­színűséggel sohasem lesz belőle orszá­gos hírű politikus. S ifjonti botlását át­gondolva ekkor tanulta meg igazán: ha valaki közszereplésre adja a fejét, akkor szinte bármit elkövethet, de egyvalami­re, az anyagi tisztesség megőrzésére kí­nosan ügyelni kell. Ez így is történt, s 1848-ban nem kevesebbet, mint az or­szág pénzét bízták rá, hiszen az első fe­lelős kormány pénzügyminisztere lett.- S vérbeli politikus, a magyarság megtestesítője, dalok hőse, Kossuth- apánk, ma pedig néha aktuálpoltikai kötélhúzások áldozat...- Nagy szomorúsággal vettem tudo­másul a személye körül fellobbanó indu­latokat: Kossuth Lajos eszmevüágában valamennyi nem szélsőséges párt és po­litikus megtalálhatja a neki tetsző eleme­ket. A nemzeti érzést, a liberalizmust, az önkormányzatiság, a hagyományok, sőt, ha úgy tetszik a másság tiszteletét is. A mai politikusok számára abban is példa lehetne, hogy tanult a hibáiból, legyen szó a Zemplén megyei ügyről, avagy a nemzetiségekkel, kisebbségekkel való viszonyról: arról, hogy miként kellene megpróbálni békében együtt élni mind- annyiunknak ebben a térségben, ^szá­Elkészült és a szekszárdi városi tűzoltó- parancsnok szobájában kap helyet a megyei tűzoltóság megalapítójának az arcképe. Szekszárd A napokban elkészült Boda Vilmos, haj­danvolt tűzoltó főparancsnok arcképe. Az olajképet Velencei István tűzoltó ezredes, Szekszárd Megyei Jogú Város Önkormány­zata Hivatásos Tűzoltóságának a parancs­noka rendelte meg Baky Péter festőmű­vésztől.- Úgy éreztem, hogy ezzel az emberei szemben adósságom van, ezért a gondolat már évek óta bennem volt. Kezdeményezé­sére alakult meg a megyében elsőként, az akkori hatvannégy vármegyés országban pedig ötödikként a Szegzárdi Tornász Tűz­oltó Egylet 1873-ban, amelynek főparancs­Névjegy Boda Vilmos Veszprémben született 1873 augusztus 15-én, Szekszárdon halt meg 1916 augusztus 28-án. Az alsóvárosi temetőben nyugszik. Fele­sége Fejős Janka, egy fiúk és egy lá­nyuk született. Tolna Megyei Közlöny címmel ö alapította a megyében az első újságot, amelynek tulajdonosa és főszerkesztője volt. nokává választották. Negyvenegy évig látta el ezt a feladatot, majd amikor visszavo­nult, örökös elnöknek és főparancsnoknak választották meg egyhangúlag. A Kaszinó­ban lógott az arcképe. Az emlékezet sze­rint 1945-ig látták, de már nincs meg, s nem tudni mi lett vele. Nagyon kevés em­lék maradt a tűzoltóság múltjából, ami van azt Csöglei István gyűjtötte össze. Tartoz­tam ezzel a képpel az elődeimnek, annál is inkább, mivel Boda Vilmos rengeteget tett Szekszárdért. Elnöke volt a szekszárdi da­lárdának, a Kaszinónak, a Népbanknak. Sokat tett a főgimnázium, a polgári fiúisko­la és a lányiskola megteremtéséért. Több cikluson át országgyűlési képviselő volt. A sétatér, a közfürdő, a Garay szobor, a vas­út, a Baja-bátaszéki híd létrehozásában is része volt. Itt a helye a képének az irodában, a pa­rancsnok feje fölött. Még azon leszek, hogy valamelyik utca is viselje a nevét, mert igazán megérdemli. Azt tervezem, hogy a képet, illetve a ró­la elnevezett laktanya emléktábláját együtt avatjuk fel ünnepélyes keretek között. Mi­vel a Tolna-váraljai Függetlenségi 48-as Ol­vasókör is tiszteletbeli elnökévé választot­ta, Amrein István, Váralja polgármestere ingyen elkészíttette a Boda Vilmos lakta­nya márvány emléktábláját. Szekszárd asszonyai 1881-ben zászlót adományoztak a tűzoltóknak, ennek a jelszava volt: Légy városunk éber őrzője. -ihi­Boda Vilmos és Velencei István $ Y o e ™ h h i ■1 c"”: X ÉS Beszámoló a Tolna Megyei Német Önkormányzatok Szövetségének 1998 és 2002 közötti működéséről A Tolna Megyei Német Önkor­mányzatok Szövetsége (további­akban a Szövetség) még 1995 ja­nuárjában országosan elsőként, az akkor megalakult 13 német önkormányzat társulásaként ala­kult meg, bíróságilag bejegyzett egyesületként. Az egyesület, ill. Szövetség alapszabálya szerint az 1998-as önkormányzati választá­sok során létrejött 10 új önkor­mányzat testületé minősített ha­tározatban előterjesztett kérelme alapján nyerhetett felvételt a Szö­vetségbe. Az új tagok felvételét szolgáló, indító, első közgyűlé­sünk napja 1998. november 24 - én volt. Áz Országos Német Ön- kormányzat Közgyűlésében az eddigi gyakorlatnak megfelelően Tolna Megyét 5 képviselői hely il­lette meg. Az öt képviselőt a köz­gyűlés az induló ülésen választot­ta meg. Az alakuló ülés óta összesen 20 közgyűlést tartottunk, ebből egy volt határozatképtelen. A Szövetség működésében új struktúraként 1998-ban a megyé­ben folyó német nemzetiségi és kéttannyelvű alsó és középfokú oktatás felügyeletére megalakult Oktatási Bizottság említhető meg. Az Oktatási Bizottságot, 2000-ben a Kulturális Bizottság megalakulása követte. Fontosabb új programok: még 1998-ban megalkotott középisko­lai ösztöndíj-határozatunk említ­hető meg. Tíz megyénkben tanu­ló tehetséges középiskolai diák számára havi nettó 5000 Ft-os ösztöndíjat biztosítottunk, azzal a céllal, hogy a megyében folyó Hírek, információk a Tolna megyei németség házatájáról német nemzetiségi középiskolai oktatást támogassuk. Ösztöndíj­rendeletünket egy 3 főt jutalma­zó egyetemi és főiskolai ösztöndíj határozattal egészítettük ki 2001- ben. Igazodtunk az országos trendekhez, így havi nettó 10.000 Ft-os ösztöndíjat írtunk ki. Az 1998 és 2002 közötti idő­szak a magyar millennium idő­szaka volt. Ebben a megye német önkormányzatai aktívan, az el­múlt 300 év történelmének isme­retében vettek részt. Rendezvé­nyeink csúcsa a 2000. évi kakas- di rendezvények voltak, ahol a kormány részéről az igazságügyi miniszter, dr. Dávid Ibolya, vala­mint dr. Német Zsolt államtitkár Úr, a parlament részéről pedig dr. Kaltenbach Jenő vett részt. Kakasdon a népek együttélését reprezentáló szoborcsoport át­adására, felavatására került sor. Még 2000-ben működésünket egy új, kitüntetési rendelettel egészítettük ki. Minden évben a megye német kisebbségéért so­kat cselekvő, életművel bizonyító személyeket tüntettünk ki:- 2000-ben Rónainé Kiszler Teréziát és Szendrei Mihályt- 2001-ben Glöckner Jánost és Kanter Józsefet- 2002-ben Georg Denzert és Horst Gallertet A Közgyűlés által megtárgyalt legfontosabb témák:- Az oktatás helyzete Tolna me­gye iskoláiban- A Deutsche Bühne Ungarn hely­zete az utóbbi évek tapasztalata alapján (beszámoló: Dávid Zsu­zsa, igazgatónői- A német kisebbségi könyvtári szolgáltatás helyzete a megyében (beszámoló: Elekes Eduárdné, igazgató). Fontos fejezetet jelentett szá­munkra a 2001 évi népszámlálás­ra történő felkészülés. Szövetsé­günk energikus fellépése , az el­lenoldalon mutatkozó ellenérde­keltség ellenére népcsoportunk nem zárt rossz évet. A nemzetközi - elsősorban osztrák- és német - kapcsolatok területén elsősorban a partner­kapcsolati rendszert Baden- Württemberg valamint Sachsen és Tolna Megye szervezetei kö­zött említhetjük. Hozzájárul­tunk, a megye fiatal nemzedéke és a német nyelvterület közötti jó kapcsolatok kialakulásához. A 2001-es év fontos esemé­nye között említhető a megyei sajtó és a megyei németség kö­zött kialakult jó viszony. Ennek mindennapi jeleit a megyei saj­tóban lehet olvasni. Mindezek mellett természetesen továbbra is fontosak a dél-dunántúli sajtó híradásai. Dr. Józan - Jilling Mihály elnök A Tolna Megyei Német Kisebbsé­gi Önkormányzatok Szövetsége értesíti azokat a diákokat, akik a nemzetiségi középiskolai és fel­sőoktatási pályázati kiírásra pá­lyázatot nyújtottak be, hogy a döntésekről a pályázókat október végén értesíti a Tolnai Népújsá­gon keresztül. A Tolna Megyei Német Kisebbségi Önkormányzatok Szövetsége: Balról jobbra első sor: Krausz Jánosné. Racské Steffi, Rónai Jézsefné, Baloghné Wusching Ágota. dr. Józan-Jilling Mihály. Hadifalvi Istvánná, Petz Péterné, Koncz Jánosné. második sor: Fetzer Gábor. Kohári Jakabné, Szalontai Jézsefné, Hoós Ernő, Herr Péter. Harmadik sor: Féhr György, Féber Ferenc, Rittinger An­tal, Tiegelmann Péter. Kanter József. Negyedik sor: Krémer György, Heringes László, Glaub Róbert, Holcz János, Propszt János, Glöckner János. 4 i

Next

/
Oldalképek
Tartalom