Tolnai Népújság, 2002. szeptember (13. évfolyam, 204-228. szám)

2002-09-27 / 226. szám

10. OLDAL CSALÁDI TŰKOR 2002. Szeptember 27., péntek Néhány hazai arborétumunk ALCSÚT: Az arborétum létrejötte József ná­dor nevéhez fűződik. 1818-ban csere és vá­sárlás útján szerezte meg az alcsúti uradal­mat, melyen mezőgazdálkodásra és állatte­nyésztésre rendezkedett be. Mintagazdaság alakult ki, ahol a gazdálkodást a kort messze meghaladó színvonalon folytatták. Az arborétumot 1825-ben alakították ki a község melletti enyhe lejtőjű lankákon, 40 hektár területen, a váli és a vértesacsai vízfo­lyás találkozásánál. A két patak felduzzaszt- va egy dísztó vizét biztosítja. Főépülete, a klasszicista kastély Pollack Mihály munkája. Ma a park mintegy 540 taxont tartalmaz a fa- és cserjefélékből. Nagy értéke a dendrológi- ai gyűjteményen kívül az eredeti kertépíté­szeti kiviteli és a hozzá kapcsolódó történel­mi emlék. Mint kastélykert, rendkívül válto­zatosan berendezett. ERDŐTELEK: Az 1600-as évek végétől a Buttlerek birtokán épült a kastély és köré a kert. 1890-től dr. Kovács József birtokába ke­rült a kastély a kerttel és a maradék birtokhá­nyaddal együtt. 1895-től Kovács professzor nevelt fia, dr. Kovács József elkezdte a kas­télykert átalakítását. Az 1920-as évekre világ­hírű gyűjteményt létesített 3 hektár területen. 1945-ben államosították a kastélyt a kerttel együtt, s 1951-ig gazdátlan volt, így igen nagy károk keletkeztek benne. A kert kezelője 1951-től a Mátrai Erdőgazda­ság, majd 1971-től 1984-ig a Fővárosi Kerté­szeti Vállalat. 1984-től a Bükki Nemzeti Park kezelésébe kerül, és fokozott védelemben részesül.. SZEGED: A Füvészkertet 1922-ben, a kolozs­vári egyetem Szegedre költözését követően alapította dr. Győrffy István a Szeged város­tól kapott területen. A Füvészkert a megala­kulása óta a mindenkori növénytani tanszék vezetőjének irányításával működött és mű­ködik. Az első bemutató üvegházak az ötvenes évek elején épültek, bennük a legfontosabb trópusi dísz-haszonnövények gyűjteményét Kellemes kikapcsolódás lehet a családnak egy jó séta egy gyönyörű arborétumban Fűszernövények Fűszernövényeinket akkor szed­jük le, amikor a legerősebb az illa­tuk. A betakarítás időpontja attól függ, milyen fűszernövényről van szó. A leveleket teljes kifejlődésü­ket követően elkezdhetjük szed­ni. Röviddel a virágzás előtt a leg­erősebb a levelek illata, és ekkor van belőlük a legtöbb. A virágokat akkor szedjük le, amikor éppen felnyíltak. A magokat csak a teljes érés után gyűjtsük be. . Ha a fűszernövényeket frissen akarjuk felhasználni, akkor a le­veleket és a szárakat kora reggel, a harmat felszáradása után vágjuk le. A virágokat délután is leszed­hetjük. A rozmaring, a kakukkfű és a zsálya esetében a hajtáscsú­csokat csípjük le. Gyakori met­szés mellett a növények megtart­ják tömött formájukat. Ha magokat akarunk begyűjte­ni, a szárakat idejében vágjuk le, húzzunk papírzacskót a magto­kokra, és fejjel lefelé lógassuk fel őket. Amint megértek a magok, kiperegnek a tokból a zacskóba. Ha azt szeretnénk, hogy egész év­re legyen fűszertartalékunk, any- nyi növényt termesszünk, hogy egy részüket tartósíthassuk. A megszárított fűszernövénye­ket tároljuk megfelelően, hogy minél tovább megőrizzék az aro­májukat. Erre a célra kiválóan al­kalmasak a légmentesen záró tá­rolóedények. A fűszernövényeket dézsába ültetve az erkélyen vagy a teraszon is nevelhetjük. Hogy ne keveredjen a fűszer- növények íze és illata, fajtánként külön zacskóba gyűjtsük be őket, majd tegyük hűvös helyre. A virá­gokat akkor szedjük le, amikor éppen felnyíltak a bimbók. Ha fel­akasztva akarjuk megszárítani, szárral együtt vágjuk le őket. A növényeket többféle mód­szerrel száríthatjuk. Levegőn: te­rítsük szét a leszedett részeket egy rácson árnyékos, levegős he­lyen. Összekötve, fejjel lefelé a la­kásban is felakaszthatjuk őket. Száríthatjuk sütőben. Ha a mikro­hullámú sütőt választjuk: tegyük a növényeket tiszta konyharuhá­ra, és egy percig szárítsuk egyik, majd további egy percig a másik oldalukat. helyezték el. Később az országban elsőként épült itt fel három olyan fűthető növényház, amelyben fóliával védetten telelnek át a ke­vésbé hidegérzékeny trópusi, sivatagi és me­diterrán növények, nyáron, a fólia eltávolítá­sa után pedig eredeti élőhelyükhöz hasonló körülmények között fejlődhetnek. 1979-1983-ig dr. Simonies Pál, majd 1996-ig dr. Gulyás Sándor volt a Füvészkert igazga­tója. Ez idő alatt korszerű fűtésrendszer épült, s folyamatosan gyarapodott a kert ál­lománya. 1996-tól dr. Mihalik Erzsébet veze­tésével a Füvészkert csatlakozott a védett nö­vények megőrzésének nemzetközi prog­ramjához (BGCI). TISZAKÜRT: Az arborétum telepítésének gondolata a szarvasi Anna-ligetet megálmo­dó Bolza József Kürtre nősülő gyermeke, Pé­ter, és az alapító munkáját folytató fia, József nevéhez fűződik. Mindig tiszteletben tartot­// ták azt, amit a természet alkotott, meghagy­ták és beépítették az elképzeléseikbe azokat a természeti elemeket, amik még a kert meg­építésének megkezdése előtt keletkeztek. 1940-ig, József gróf haláláig, folyamatosan gondozták a kertet. Az 1956-os forradalmat követő időszak hozta meg a régen várt fejlő­dést. 1962-től a fenntartásra anyagokat és önálló munkabrigádot biztosítottak. A re­konstrukció megindítására szaktanácsadó­ként a Szarvasi Arborétum vezetőjét, Bauecker Alajost kérték fel. A kert főbb értékeit az „öregkerti” részen ta­lálható famatuzsálemek adják, elsősorban a kocsányos tölgyek, platánok, bíbortölgy, vöröstölgyek. Az újabb telepítések ritkaságai a jegenyefenyők, mocsári ciprusok, ezüstfe­nyők és a tavaszi cserjék mellett az Alföldön szokatlan - alhavasi hangulatot idéző - rodo­dendronok. ■ Őszi munka a kertekben A nyár már csak emlékeinkben él. A fények, s a színek meg­változtak. A természet megtette a magáét. A zöld színanyag lebomlik, a piros és a sárga árnyalatain át eljut a barnáig, majd a lehullásig. A növények befejezik fejlődésüket erre az évre, s megkezdődik a felkészülés a télre. Mi is a teendő ilyenkor a kertben? A gyümölcsöskertben a beteg leve­leket égessük el, hogy az áttelelő kórokozók elpusztuljanak, az egészségeseket komposztáljuk. Nézzük végig a gyümölcsfáinkat. Szedjük le a fán maradt beteg ter­méseket, s égessük el azokat is. Vágjuk le a sérült, letört ágakat. A gyümölcsfákat már most le­permetezhetjük lemosó permetező­szerrel, ha erősen fertőzöttek voltak az évben. A repedezett törzsű fák törzsére kössünk jutazsákot, hogy a napsütés miatti hőingadozástól, így a további repedésektől meg­mentsük a fát. A fák törzsét dróthá­lóval vegyük körbe ott, ahol az elő­ző években előfordult nyúl-, őz­vagy szarvasrágás. Ha az elkövetkező napokban ta­laj menü fagyokról szólnak a hírek, el kell gondolkodnunk azon, hova visszük teleltetésre fagyérzékeny növényeinket. Először vizsgáljuk meg, hogy egészségesek-e. Ha nem, feltétlenül pusztítsuk el a kár­tevőket. A fagyérzékeny növények közül a legismertebbek a leande­rek, a muskátlik, a szabadban nya­raltatott pálmák, a pistike-virág, a mirtusz, a valódi babér, a kínai hi- biszkusz, ismertebb nevén a szo­bamályva, a fuksziák, az angyal­trombita. Az erkélyen nevelt nem fagyérzékeny növényeinket a hó­esés előtt vigyük egy csoportba, az erkély legszélvédettebb zugába, s vegyük körül az egészet zsákvá­szonnal, rossz szőnyeggel. A dé­zsák közötti teret töltsük ki pl. for­gáccsal, szalmával. Az esős időjárás figyelembevéte­lével egészen a fagyokig áshatunk. A felásott talaj jobban befogadja a téli csapadékot, a nagyobb rögök szétfagyása után pedig tavasszal porhanyósabb lesz a föld. A zöldsé­geskertet ássuk fel szinte teljesen, esetleg hagyjunk benn néhány fe­hérrépát, hogy legyen télen is friss petrezselymünk. Az ásással együtt vigyük be a jö­vő évi tápanyagot a talajba. A gyü­mölcsfáknál 2-3 kilogramm istálló­trágyát számítsunk egy-egy nö­vényre. Ha a műtrágyázás mellett döntünk, 2-2,5 kg szuperfoszfátot és kálisót számítsunk. Október első hetében még vethetünk füvet, ha hosszú őszünk lesz, biztosított a rendes gyökerezés. Ha a kert régeb­ben vetett füvét megviselte a nyár, trágyázzunk. Ilyenkor legjobbak a komplex műtrágyák, amelyek káli­umot, foszfort, nitrogént egyaránt tartalmaznak. Használhatunk szer­ves trágyákat, amelyeket az élő környezet jobban meghálál. A szobanövények tápoldatozá- sát is abba kell hagyni. A kevés té­li nap melletti tápoldatozás ered­ménye felnyúlt, betegségre hajla- mos növény. ____ ■ Az iskolai kertgondozás XIX. század elejei pedagógiai doku­mentumokban arról győződhetünk meg, milyen jelentőséget tulajdoní­tottak a kert gondozásának, a növé­nyek ápolásának és védelmének. A századelő népiskolai tanterveiben szerepel a gazdászat és kertészeti gyakorlatok (III. és IV. o.), melyek az iskolakertben folytak. A tanterv helyet adott az iskolá­kért leírásának is. „Egy csupán fais­kolai célra berendezett terület nem felel meg ... ezért szükséges, hogy közvetlenül az iskola mellett, egy rendesen bekerített, bővizű kúttal ellátott nagyobb földterület álljon rendelkezésre...” A tanítóképzős tantervekben az első és második osztályban heti két-két óra gazdaságtan szerepelt. Szerepeltek benne az őszi mun­kák, talajvizsgálat, talajművelés, faiskola, gyümölcsfa-nemesítés, fa­ültetés; őszi munkák a konyhakert­ben, talajművelés a mezőgazda­ságban, méhészet; állattenyész­tés... védekezés a növények és álla­tok kártevői ellen. A tanítóképzők­ben: háztartási gyakorlatok és kerti foglalkozások (az órakeret azonos a férfiakéval); konyhákért, vetemé- nyek befőzése, tárolása, az élés­kamra és takarítása, mosási gya­korlatok, vetésgondozás, palántá- lás, fatisztogatás, metszés, a mé­hes, sajtkészítés; ruhaneműk gon­dozása; az állattartás, méh- és se­lyemhernyó-tenyésztés. Közép­pontban a gyakorlatiasság állt. Több olyan törvény és rendelkezés született, miszerint „... ahol a köz- oktatásügyi miniszter állami isko­lát állít fel - amennyire a község anyagi ereje engedi -, köteles az ál­lami iskolához telket, épületet vagy legalább az építési anyagot, mun­kaerőt, testgyakorló tért, kerthelyet ... adni.” Az oktató-nevelő munka feltét­elei közé tartozott - főleg tanyán - az iskola udvara és kertje. A tan­terv és utasítások előírták, hogy ezek minták legyenek a tanulók és a szülők számára. Az udvart be kell fásítani, hisz jó időben ez nem­csak a játék, hanem a tanítás célját is szolgálta. Az 1930-as években Magyaror­szágon virágkorát élte a gazdasz- szonyképzés. A vándortanfolyam­ok minden falu életében esemény­nek számítottak. Az oktatás reggel nyolctól délután ötig tartott. Elő­ször két elméleti órát tartottak, majd a résztvevőket két csoportba osztották: az egyik főzött, a másik pedig varrt, illetve kézimunkázott. Az elméleti tárgyak között háztar­tásvezetés, kertészeti ismeretek (egyszerűbb konyhakerti tudniva­lók, gyümölcsfák gondozása), ál­lattenyésztési ismeretek, valamint a helyi orvos bevonásával csecse­mőgondozás, női egészségvéde­lem, betegápolás is szerepelt. Tulipán a ládában Sokan vannak, akik kert nélkül, erkélyük növényeiben tudnak csupán gyönyörködni. Hogy mi se maradjunk tavaszi virágpompa nélkül, szebbnél szebb törpe tuli­pán- és nárciszfajtából válogatha­tunk. Ezeket bátran ültethetjük az erkélyládákba, hisz csak 20-25 cm magasra nőnek. Az erkélyládákban sok helyen még dlszlenek az egynyári virá­gok. Most, a vélhetően hamarosan megérkező hidegebb időjárásban valószínűleg pillanatok alatt el­vesztik szépségüket. Ha már kez­denek megcsúnyulni, cseréljük ki őket árvácskára, díszkáposztára, törpe örökzöldekre vagy tavasszal virágzó hagymás növényekre. A tulipán sokunk kedvence. Ré­gen csak kertekben, parkokban ta­lálkozhattunk velük, még régeb­ben csak Kis- és Közép-Ázsiában. Ma már cserepes dísznövényként is kaphatók, akár decemberben is. Ügyeskedhetünk otthon mi is a hajtatással, hisz a virágboltok, fa­iskolák árusítanak erre alkalmas hagymákat díszes cseréppel, föld­del együtt. Csak annyi a dolgunk, hogy október elején homokos földbe ültetjük őket úgy, hogy a hagymák kétharmadig kerüljenek a cserépbe. Egy cserépbe több hagymát is tehetünk, a lényeg, hogy a hagymák és a cserép széle között egy ujjnyi távolságnál ne le­gyen több. Ezután öntözzük ala­posan, majd tegyük növényeinket 5-8 C-fok körüli sötét helyre. Egé­szen addig tartsuk őket sötétben és kicsit nyirkosán, amíg a bimbók meg nem jelennek. Ekkor kerülje­nek a cserepek világos, még min­dig hűvös helyre. Ez valószínűleg november végén, december elején lesz. Karácsonykor tulipán viríthat az asztalunkon. A kertben és a balkonládákban is akkor igazán szép a tulipán és minden tavaszi hagymás, ha egy- egy csoportba többet ültetünk be­lőlük. A hagymák egymástól kb. 5 cm-re kerüljenek, s a hagyma mé­retétől függően legalább 8-10 cm mélyre. A ládákban a föld mindig legyen nyirkos, s amikor a hagy­mák kihajtottak, egyszer tápolda- tozzunk. Elvirágzás után a hagy­mákat ültessük ki a kertbe, s ott a következő év tavaszán újra virá- goznak majd. _ ___ ■ Cs aládi témákban keressen bennünket az interneten is: www.kiskegyed.hu • www.lakaskultura.hu www.mindmegette.hu • www.holgyvilag.hu • www.gyongy.hu A hagyma és a krumpli nélkülözhetetlen A magyar ételek egyik legfonto­sabb ízesítő fűszere és a magyar kertek elmaradhatatlan növénye a vöröshagyma. Vadon egész Ázsiában előfor­dul, és valószínűleg Iránban vették először termesztésbe. Innen Egyiptomba, a Nílus mellékére ke­rült, majd a szokott úton-módon jutott el Európa országaiba. Indiá­ban már 2000 év óta gyógynö­vényként ismerték: a szívbetegsé­gek, reumatikus fájdalmak gyógyí­tására használták. A vöröshagymát kétféleképpen lehet termelni: dughagyma ülteté­sével és magvetéssel. Az előbbi az ún. kétéves kultúra, és abból áll, hogy az első évben a dughagymá- kat termelik meg, majd a követke­ző évben a hőkezelt dughagymá- kat ültetik ki, hogy azokból au­gusztus végére érett, jól szállítható és eltartható hagymák fej- 1 ő d j e n e k . Magvetéssel egy év alatt tu­dunk vörös­hagymát ter­melni: A duggatott hagyma au­gusztus ele­jén, a magról vetett augusz­tus végén szedhető fel. A kertben ter­melt vörös­hagymát zöld­hagymaként, a későbbi fejlő­dése során friss főzőhagymaként, illetve a beérés után télire eltett hagymaként hasznosítjuk. A meg­Ha másként nem, a piacon is beszerezhetjük válogatott, érett, egészséges hagy­mákat raktárban, kamrában vagy padláson vékony rétegben kiterít­ve tároljuk. Fagyott állapotban a hagymát nem szabad mozgatni, mert akkor elrothad, de kiengedés után felhasználható. Magyarországon egy főre átla­gosan évente 60 kilogramm hor­gony afogyasztás jut. A gumók ke­ményítőt, azaz szénhidrátot tar­talmaznak, de azért ne féljünk tő­le, mert a burgonya kalóriatartal­ma alacsonyabb a többi táplálék­nál. [Összehasonlításul: 100 gramm rizs 1520 kJ-t (370 kalóri­át), 100 gramm kenyér 1030 kJ-t (250 kalóriát) tartalmaz, de 100 gramm burgonya csak 350 kJ-t (85 kalóriát) képvisel.] Ezzel szemben jelentős a C-vitamin-, a kálium-, és a tojással egyenlő bio­lógiai értékű fehérjetartalma is. A korai burgonya nem tartható el huzamosabb ideig, ezért mindig annyit kell felszedni, amennyit a család elfogyaszt. Inkább korán kezdjük meg a szedést, mint meg­késve, mert akkor elveszítjük a te­rület másodhasznosításának lehe­tőségét, és a talaj is elgyomosodik. Az persze már gazdasági számí­tás kérdése, hogy korán akarunk-e apró burgonyákat felszedni, ami­kor az áruk még magas, vagy kissé későbbre halasztjuk a szedést, amikor a gumók már fejlettebbek, de a burgonya ára már csökkent. Se szeri, se száma azoknak az ételeknek, amelyek burgonyából készülnek és nélkülözhetetlen fo­gásai a magyar konyhának. Akad­nak közöttük nagyon hétköznapi, de nagyon kedvelt ételek, mint a paprikás krumpli, a burgonyaleves és a burgonyafőzelék, de vannak olyan „elegáns” burgonyaételek is, mint a krokett, a felfújt vagy a püré.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom