Tolnai Népújság, 2002. augusztus (13. évfolyam, 178.-203. szám)
2002-08-03 / 180. szám
Tolnai Népújság 2002. Augusztus 3., szombat 9. OLDAL Öregnek lenni nem érdem, állapot Egy nap a bátaszéki idősek klubjában A legzajosabb a szellős társalgó már délelőtt, a nagy meleg elől ide húzódnak be azok az idős emberek, akik minden nap, amikor jól vannak, ellátogatnak az idősek klubjába. Férfiak, nők, vegyesen. Van aki tévét néz, van aki varrogat, van aki kártyázik és a legtöbben csak úgy elvannak. Egy hétköznap délelőtt Bátaszéken. FOTO: GOTTVALD KAROLY Bátaszék Mit kíván az ember magának és másoknak, amikor felköszön- tik születésnapján? Szép, hosz- szú életet. Arra senki nem gondol, hogy ahogy telnek az évek, évtizedek, egyre több nyavalyája lesz az embernek, egyre többször jár temetésre és ezzel együtt a kedve sem a régi. Öregnek lenni, ahogy sokszor leírták már, nem érdem, hanem állapot. Van aki a gondok ellenére derűs, kedves, bizakodó marad, van aki megkeseredik. Báta-széken, az idősek klubjában erre is, arra is akadt példa, az együttlétben azonban az is jó, hogy a kedélyesebb öregek jó hatással vannak azokra, akik nem ismerik fel az élet szebbik oldalát. Manci néninek, miközben beszélgetünk, jár a keze, törülközők szélét szegi be.- Elmúltam 70 éves, de szerencsére még nem érzem a koromat. Egy lányom van, ő vállalkozóként varrónő és egy fiú unokám, aki már 28 éves. Ő is vállalkozó. Hiába, most ilyen kort élünk, nem mindenkinek jut munkahely, és akinek nem jut, annak csinálnia kell magának. A hétvégén szinte mindig együtt van a család. Az unokámnak van egy aranyos barátnője, talán esküvő is lesz a dologból, én nagyon örülnék neki. A klub a második otthonom, szeretek itt lenni, mert otthon nincs kertem, egyedül magamra főzni nem érdemes, és az idő is lassabban múlik otthon. Itt, ebéd után beszélgetünk, a többiek kártyáznak, én nézem őket, majd délután hazamegyek. , Kati néni a nagy kártyás, a férfiakat is kenterbe veri, ő 77 éves, de tízet nyugodtan letagadhatna. (Amikor a korát megkérdeztem, körbenézett ki hallja és súgva mondta, hogy mennyi. Nem szereti, ha öregnek tartják.)- Ha nem ízlik az ebéd, lecsót készítek. Pár nappal ezelőtt négyen összeálltunk és halászlét főztünk. Látja, enni szeretek, pedig van problémám bőven. Rossz a szívem, kikopott a térdem, két éve eltörött a combom, protézises operációra vagyok előírva, de amíg bot nélkül tudok közlekedni, addig nem fekszem a kés alá. Hajdan szebb napoknak örülhettem, szép nagy családom volt, a férjem 60 éves korában, 14 évvel ezelőtt, a fiam pedig nem régiben halt meg, ott hagyott három árvát. A lányom ügyvéd, de nem ment férjhez. Azelőtt minden szombaton főztem, együtt volt a család. A hét végén névnapot ünnepiünk - vi- dult fel Kati néni már a gondolatra is. - Készülünk rá, kókuszos kockát sütök, két tortát készítünk, lesz csirke rántva, töltve, sütve. És lecsó, mondják kórusban a többiek, ismerve Kati néni ízlését. Ezt követően rövid vita alakult ki, hogyan kell készíteni az „igazi” lecsót. Volt aki a tarhonyára, volt aki a burgonyára és a rizsre esküdött. A tarhonyás változat receptjét Eta néni ismertette, neki is a kisujjában van a főzés tudománya.- Három napig festés és takarítás volt nálam, most ragyog minden - ismerteti a helyzetét Eta néni, aki 74 éves. Húsz éve élek egyedül. Eltemettem az apámat, az anyámat, a, sógoromat, a férjemet és a lányomat. Hat unokám van. Ide azért szeretek jönni, mert van kivel megosztanom a gondomat. Elpanaszkodunk egymásnak és kicsit megkönnyebbül a lelkünk. Ritter Mihályné fiatalasz- szony, az idősek klubjának ő a vezetője. Csendben hallgatta az idős emberek történeteit, nyilván nem először. Ismeri őket, tudja kit kell biztatni, kit vigasztalni. A klubba 25 a rendszeres bejáró, 8 nyugdíjasnak viszik házhoz az ebédet, és 84 idős emberhez kijárnak beszélgetni, gondozni. Az intézményt a bátaszéki önkormányzat tartja fenn. MAUTHNER Tolna megyeiek a halott városban Hatvan esztendővel ezelőtt kezdődtek a doni hídfőcsaták 1942. júniusában - a II. magyar hadseregbe sorozott bajtársaival együtt - kereken 13.500 Tolna megyei illetőségű katona is megkezdte kivonulását a keleti frontra, a Don folyó mellé. A szekszárdi 12. hadosztály ezelőtt hatvan esztendővel, 1942. augusztus 6-án került komoly mértékű és drámai kimenetelű harci érintkezésbe a szovjet csapatokkal.- Ezen a napon, éjszaka, mintegy menetből odadobták a frontvonalra a harci gyakorlattal és terepismerettel nem rendelkező Tolna megyei katonákat - érzékelteti a helyzetet a megyeszékhelyen élő dr. Szilágyi Mihály történész, aki Szabó Péter szerzőtársával együtt a jelen írásban is felhasznált, Tolnai honvédek a Donnál című kötetében dolgozta fel az eseményeket. - Korotojak településénél dúltak a legkeményebb csaták: az ellenség páncélosokkal támadott, a magyar csapatok viszont nem rendelkeztek páncéltörő ágyúkkal. Jön a parancs, hogy a hadosztály 30 perc múlva menetkész és a leggyorsabb ütemben visszavonul Osztrogozsszkba. Ekkor még nem tudtuk, hogy mi a helyzet, és nem is gondoltuk, hogy pár óm múlva hullanak az embereink. (...) Az orosz meglehetősen széles vonalban áttörte a frontot és a 10-eseket és a 38-asokat A rommá lőtt Korotojak nagy erővel nyomta vissza, ezért a 18- asoknak és a 48-asoknak be kell avatkozniuk. ” (A bátaszéki Kovács Lajos szakaszvezető naplójegyzete 1942. augusztus 6-ról.)- A magyarok, akik egy hegyoldal aljából felfelé támadtak, teljesen védtelenek voltak. A szovjet hadsereg valósággal lekaszálta őket. A kíméletlen harc következtében Korotojak romváros, halott város lett. „Az oroszok hétfőn este betörtek az állásunkba. A 8. századot teljesen bekerí‘ tették, melyből csak nagyon kevés ember tudott megmenekülni. (...) Egész utcasorok álllak lángban. Szerdán olyan nyomást kaptunk, amitől fel kellett adni az állásainkat. A borzalmak egyike az volt, hogy a saját tüzérségünk is belénk lőtt. ” (A sióagárdi Fejős János őrvezető naplójegyzete 1942. augusztus 16-ról.)- A mintegy 1300 fős, a háború miatt alaposan felduzzasztott szekszárdi gyalogos Zászlóaljat a komoly veszteségek miatt azonnal beolvasztották más alakulatokba. Ezt az egységet már nem lehetett újjászervezni. A hadvezetés pótszázadokat hozott létre, 1942. októberében ezért újabb alakulatok indultak Magyarországról a keleti harctérre. „A teljesen kimerült legénység, altisztek és tisztek, a lerongyolódott, a portól, a piszoktól szinte a felismerhetetlenségig szürke emberek közömbös arckifejezéssel, némán, engedelmeskedve, inkább vánszorogtak, mint meneteltek, összekeveredve, rendezetlen sorokban. (...) Ahogy tudatuk kissé újra eszmélni kezdett, első gondolatuk az otthon, az asszony, a gyerekek, a szülő és a vágy voll a békés otthoniét után" (Juhász Bálint vezérkari százados visszaemlékezése.) Végezetül pedig az összesítés dr. Szilágyi Mihály már idézett kötetéből: a 12. könnyű hadosztály alakulatai az augusztus 6. és 20. között lezajlott hídfőharcok alatt mind személyi, mind anyagi vonatkozásban súlyos veszteségeket szenvedett. (...) Elesett 32 tiszt és 382 főnyi legénység; eltűnt 4 tiszt és 432 főnyi legénység, megsebesült 65 tiszt és 1671 főnyi legénység. Sárbogárdi 18/11. zászlóalj ezen belül 48 hősi halottat, 32 eltűntet és 272 sebesültet vesztett. E rendkívül súlyos veszteség a könnyű hadosztály harcos állományának (5000 fő) hozzávetőlegesen a felét érintette. ÖSSZEÁLLÍTOTTA; -SZÁTolna megyei ANEKDOTATÁR 124. Tolnanémedi néhai híre Ha igaza volt 1900-ban Nagy Géza régésznek, akkor a községbeli leletek egy ismeretlen kaukázusi nép itteni megtelepedését sejtetik a régmúltból. Ők persze aligha a Gyánt alja felől jöhettek be, mert erről 1889-ben írta a Tolnamegyei Közlöny, hogy itt „minden emberi fogalmat meghaladó rossz út van. A mintegy 150 lépés hosszú úton van legalábbis 100 gödör, melyekben a lovak hasáig ér a sár, s midőn innét kivánszorog az utas, akkor meg két öl (4 méter) magas vadvízárok fölött lévő hídra akad, melynek nincs karfája, a padlóból kitörött deszkák úgy vannak kifoltozva”. Az útnál jóval nagyobb hírre vergődött a község egyik lakója, aki na- zarénus lévén, besorozása után nem fogott fegyvert, s ezért akkoriban börtönbe vetették. Ott mindenki kötelezően kitanult egy mesterséget, ő a posztócipő-készítést választotta, majd „elgondolta, mily nyugodalmas életet folytathatna ezen mesterséggel otthon”. A gondolatot tett követte. „Kimustrált közös hadseregbeli és zsandárköpönyegeket vásárolt, s mikor megkészült az első cipő, melynek párját 30-40 krajcárért adta, nagy lett a keletje.” Mind több és több segítséget vett maga mellé, s 1899-ben írta a Tolnamegyei Közlöny, hogy a Monarchia-szerte ismert vállalkozásból „már vagy 80 család él meg Némediben” - szövetkezeti formában. Négy év múlva e lapban már így írnak róluk, legalábbis kettejükről. „Vásár volt a múlt héten egyik Sió menti faluban. Két jámbor adófizető sógor, hogy hovavalók, nem tartozik a dologra, csak annyit árulunk el, híres tutyigyár van a faluban és ékes vasúti megállóhellyel rendelkezik. A két honpolgár alaposan beszeszelve, csendes pipaszóval kocogott hazafelé a vásárról. Az egyik elül a kocsijával, a másik utána. így haladtak egész úton, csak néha-néha szólva át a kocsin egymáshoz. Már majdnem otthon jártak, mikor eszébe jut a há- tulsó kocsin szunyókáló atyafinak az előtte kocogótói megkérdezni: - Hun vette ke a posztónadrágját, sógor? A sógornak szólított atyafi hátrafordul, az öklével kupájára üti a bundasipkáját, aztán kiveszi agyarai közül a pipáját, miközben egy vízsugarat bocsát ki, utánozva a c betű hangzását, majd replikáz: - Hát hun vettem vóna? Ma vettem az uzorai vásárba' a kernényfertájú zsidónál. - Aztán jó munkát végez? - Meghiszem azt, a pók szíjjá meg a mejje kasát. Má az ed's apám is ü nála parancsut posztóruhát. - No, no. Erre aztán megint elhallgattak és csendesen pipázgatva döcögtek a rögös kocsiúton. Mikor már beértek a falujokba, megszólal az első atyafi: - Hát aztán hátcsak azt akarom mondanyi, hogy még az uzorai körösztfánál szememláttára elvesztötte kee a posztónadrágját...” DR. TÖTTÖS GÁBOR Lakáskölcsön: inkább használtra, mint újra kémek Idén, februárban hirdették meg a lakáshitelek kedvező feltételeit, amit nagy érdeklődés kísért. Tolna megyében a pénzintézetek többsége szívesen foglalkozik a lakáskölcsönnél, mert ez sok új ügyfelet jelent. Megyei körkép Tavasszal a megnövekedett érdeklődés leginkább a lakáshitelek körül kialakult bizonytalanságnak volt köszönhető, hiszen többen úgy gondolták, hogy az új kormány nem fogja biztosítani a korábbi feltételeket. Emellett az áprilisi kamatcsökkenés is kedvezően hatott a hitelpiacra. A megkérdezett banki szakemberek elmondták, a nyári szabadságok ellenére most is nagy az érdeklődés a lakáshitelek iránt. A kedvezményes hitelek bevezetésekor sokan arra számítottak, hogy akár évekig is tarthat a lakásárak folyamatos növekedése. Ezek az elképzelések csak részben igazolódtak be, mára megálltak a lakásárak, és inkább a kínálat növekszik a panellakások piacán. A lakáskölcsönt igénylők többsége használt épületet, lakást kíván felújítani, ennek oka, hogy Szek- szárdon és környékén alig épülnek új sorházak, telkekre épített új házak pedig inkább Szálka, Bonyhád, Decs, Dombóvár körzetében jellemzőek. Az építési kedv a kedvezőbb hitelfeltételek ellenére csökkent (lásd infografikánkat az 1. oldalon). Az átlagos megyei hiteligénylő 2,5-4 millió forintnyi kölcsönhöz jut. Az összeg közel hetven százalékát használt, húsz százalékát új lakáshoz, míg a maradék tíz százalékot bővítésre és korszerűsítésre igényelték eddig az ügyfelek. A Szekszárdi OTP Banknál naponta tíz lakáshitel-szerződést kötnek meg, az érdeklődők száma pedig eléri a napi negyvenet. A Kereskedelmi és Hitelbank fiókjaiban is nagy az érdeklődés, ugrásszerűen megemelkedett a kérelmezők száma, mondta Kajtár Pál fiókvezető. Szerencsés esetben akár a vételár száz százalékát is meg tudják hitelezni. A felvett hitel fedezeteként az adott ingatlant is elfogadják, de az ügyfél megjelölhet más ingatlant, üdülőt is. Minden esetben azonban szükség van értékbecslőre, a szerződéseket közjegyző előtt készítik, így az ügyintézés általában négy-hat hét. Megyénkben a legtöbben a 10 éven túli futamidőt választják. Eltérő feltételek Mielőtt lakáskölcsönt vennénk fel, érdemes különböző pénzintézeteknél is érdeklődni, hiszen mások a feltételek. Az egyes pénzintézetek összehasonlításánál a kamatok (használt lakás esetén maximum 5,75, új lakásnál minimum 2,5 százalék), az éves kezelési költség (1,5-2 százalék) és a futamidő (5-7 évtől 20-35 évig) különbségei mellett érdemes odafigyelni egyéb részletekre is. Jelentős eltérés tapasztalható például a hitelezések átfutási idejénél is. Átlagosan 4-6 hetet kell számolni az igénylés beadása és a hitel kézhezvétele között, azonban van, ahol akár 3 hónapig is eltarthat, amig az ügyfél számláján tudhatja a kívánt összeget.
