Tolnai Népújság, 2002. július (13. évfolyam, 151-177. szám)

2002-07-27 / 174. szám

2002. Júuus 27., SZOMBAT 9. OLDAL Tolnai Népújság Királyi szakácsok Nagyszakácsiban Szekszárdot II. Varga János képviseli a viadalon A Somogy megyei Nagyszakácsiban 10. al­kalommal rendezik meg a Királyi szakács- versenyt augusztus 1. és 3. között. A meg­mérettetésen ezúttal is lesz szekszárdi in­duló, II. Varga János személyében. Nagyszakácsi szülöttei voltak a közép­kori királyi udvar szakácsai századokon keresztül. Annak idején hűsé­ges szolgálataik fejében neme­si oklevelet és birtokot kaptak a királyuktól Somogybán. A reneszánsz hangulatát idéző, nagy tömegeket vonzó, színpompás és nem utolsó sorban ínycsiklandozó ren­dezvényt tíz évvel ezelőtt tar­tották első ízben Nagyszaká­csiban. A nemes versengés so­rán nem csupán az ételeket kell korhű módon elkészíteni, több évszázados receptek alapján, de sokat számítanak, a díszletek, az öltözékek is, azaz nem csak az ételeket, ha­nem az ételt készítőket is jól kell „tálalni”. A nagyszakácsi viadalok során Faddi Varga Já­nos és segítői minden dicsősé­get learattak, minden elérhető címet megnyertek. A családi hagyomány azon­ban nem szakad meg, Faddi Varga János fia, II. Varga János a tavalyi versenyen indult első ízben, s mindjárt elhozta a „Vadételek királyi mestere” cí­met. iTjaDD varga Janos a tavalyi versenyen Királyi asztal böjtkor: Királynősajt, Böjtnapra való, Posár suffa bűjtnapra, Jászkeszeg sóban főtt kövihallal, Bűjtős szilva, Tikmony pástély, Köleskása vajjal, Fényes littárium, Ómakása. Tikmajorság a reneszánszban: Fáczán lével kappant, Indiai tikfi aszú szilvát beléje, Tyúkfi újságban éles lével, Pávahús pástétomban. Az ételsor olvastán jó érzékelhető, hogy nem csak a sütés-főzésnél kell remekelni, de komoly és elszánt ku­tatómunkára is szükség van ahhoz, hogy a fél évezredes receptekre rá­bukkanjanak, s a ma már nem hasz­nált kifejezéseket, amelyekkel az étel készítést leírják, helyesen értelmez­zék. Arról már nem is szólva, milyen nehéz beszerezni azokat a hozzáva­lókat, amelyeket a mai korban már nem, vagy alig használunk a konyhá­ban. A Varga család immár tíz éve sze­rez hírnevet és dicsőséget Szekszárd- nak és Tolna megyének kiváló sze­replésével Nagyszakácsiban. A rene­szánsz konyha szakavatott ismerői és sem időt, sem fáradságot nem kímél­nek, hogy tovább finomítsák, mélyít­sék már így is rendkívül magas szin­tű tudásukat. Mivel mind a kutatás, mind a felkészülés és a versenyen va­ló részvétel nem csak idő-, hanem pénzigényes is, bizonyára szívesen vennék ha támogatók segítenék ha­gyományőrző munkájukat. VENTER MARIANNA Zsidó Nyári Fesztivál vidéken is A főváros mellett az idén hét vidéki nagyvárosban tartanak programokat az immár ötödik alkalommal megren­dezendő Zsidó Nyári Fesztivál augusz­tus 25-én megnyíló eseménysorozata keretében. A Budapesti Zsidó Hitközség Idegenforgal­mi és Kulturális Központja által szervezett rendezvényhez az idén Pécs, Debrecen, Nyíregyháza, Nagykőrös, Nagykanizsa, Keszthely és Szombathely csatlakozott. A szeptember i-jóig tartó rendezvényso­rozat keretében balett estet, kántor- és klezmerkoncertet, oratórium-előadást és operettgálát tartanak. Idén is megrendezik az izraeli filmnapo­kat Pesten a Művész moziban, a zsidó könyvnapokat pedig a Herzl téren. A feszti­vál hivatalos megnyitójának előestéjén, au­gusztus, 24-én .az Ezüst levelek című balett esttel veszi kezdetét a Dohány utcai Zsinagó­ga melletti Emanuel-emlékfánál. Másnap „Le Dor va Dór - Nemzedékről-nemzedékre” címmel nemzetközi kántorkoncertet tarta­nak a zsinagógában. Augusztus 26-án az Iz­rael Egyiptomban című oratórium hangzik fel a zsidó templomban Pitti Katalin, Gregor József és a Magyar Állami Operaház Failoni Zenekara előadásában, valamint operettgála várja a közönséget a Magyar Tudományos Akadémia budavári dísztermében. A ren­dezvény-sorozat zárónapján, szeptember 1- jén nemzetközi klezmerfesztivált tartanak a Dohány utcai Zsinagógában. Egy pedagógus, aki nyílt lapokkal játszik Szoros kapocs múlt, jelen és jövő között Katonatiszt édesapja áthelyezé­sével lett Szabó Péter otthona Paks. Azóta megismerte a város múltját, így jövőjét már nem is tudja máshol elképzelni. A fiatal történelemtanár azt vallja: a múlt, jelen és jövő szoros kapcso­latban van, és az, aki megismeri a település történelmét, jobban kö­tődik hozzá. Az egyetemi évek alatt Pé­ter a paksi Városi Múze­umban töltötte gyakorlati idejét, majd a diploma megszerzése után az ak­kori igazgató dr. Rosner Gyula hívó szavára állást vállalt ott, és ezzel egy időben, egykori iskolájá­ban, a Vak Bottyán Gimná­ziumban is. Később, ami­kor kiderült, hogy a kettő együtt nem megy, a tanítást választot­ta, mert szeret emberek között lenni, a diákokkal foglalkozni, és minde­nekelőtt szeretné átadni azt a tudást, amire eddig szert tett. Mint a múzeum munkatársa is megtalálta a módját, hogy találkoz­zon a paksi emberekkel. Az újkor és legújabb kor tárgyi emlékeit gyűjtve rengeteg emberrel beszélgetett, ren­geteg élménnyel gazdagodott. Hely- történet iránti vonzalma már középis­kolában kialakult, rendszeresen járt Szekszárdra, ahol egy ezzel foglalko­zó szakkör munkájában vett részt, természetesen már akkor is Paksra koncentrálva. Az egyetemen ez az ér­deklődés tovább fokozódott, olyany- nyira, hogy záró dolgozatát a paksi zsinagóga történetéről írta. Legalaposabban a holocaust, azaz a vészkorszak időszakát kutatta, ku­tatja - közösen diákjaival. Terve, hogy ennek paksi vonatkozásairól könyvet jelentet meg. A közeljövő­ben kerül ki a nyomdából egy má­sik kiadvány, mely Péter munkáját is dicséri. A Dunakömlőd törté­netét bemutató fotó­albumot ugyanis ő lektorálta. A letűnt korok emlékei kö­zött végzett kutako­dás döbbentette rá arra, hogy milyen szoros kapcsolat van múlt, jelen és jövő között, milyen sokat lehet az ősöktől tanulni. Ezt a tudást szeretné tanítványainak átad­ni, remélve azt, hogy a város fontossá válik számukra, nem vágynak el on­nan, otthonukká választják, és hozzá hasonlóan tenni akarnak érte. Célja eléréséhez meg kell találni a megfelelő hangot a diákokkal, ami nem mindig egyszerű, adódnak néha konfliktusok. Ami ilyenkor használ az a sok-sok beszélgetés, kötetlenül, közvetlenül. Ez persze nagyon idő­igényes, de Szabó Péter szerint a leg­jobb módszer a párbeszéd, a szemé­lyes hang, amit, ha sikerül megütni, nyert ügye van. „Nehéz elérni, hogy elfogadjanak, komolyan vegyenek a diákok. Ez engem ar­ra ösztönöz, hogy nyílt lapokkal játsszak. Nem próbá­lok semmilyen cél ér­dekében álarcot fel­venni, arra törek­szem, hogy mindig hiteles maradjak.” VIDA TÜNDE Névjegy Szabó Péter 1974. január 24-én született Egerben, ötéves kora óta Pakson él, a Vak Bottyán Gimnázi­umban érettségizett, a Miskolci Egyetem Böl­csészettudományi Karán végzett történelem­muzeológus szakon. Négy éve a Vak Bottyán Gimnáziumban tanít, helytörténeti kutatómun­kát végez, terve a paksi zsidóság vészkor- szakbeli történetének kötetbe foglalása. Nőtlen A palánkvártól az iflákokig A hódoltság régészeti kutatása: emlékek Tolna megyéből „A gyökerek nem szakadnak el soha” Készül F. Bodó Imre tizennegyedik könyve Bár Tolna megyét közel száz­ötven esztendőn át tartották megszállva a hódító oszmá­nok, ehhez képest errefelé meglepően szegényes a török kor tárgyi öröksége. Építésze­ti emlék legfeljebb nyomok­ban maradt: közéjük tartozik az a palánkvár, mely egyko­ron Szekszárdtól négy kilo­méterre emelkedett. Tolna megye Erről az építményről, illetve a tö­rök kor más leleteiről számol be A hódoltság régészeti kutatása cí­mű kiadvány, mely a napokban jelent meg a Magyar Nemzeti Múzeum kiadásában, magában foglalva azokat az előadásokat, melyeket az említett intézmény­ben neves hazai szakemberek tartottak. A vaskos kötetben a szekszárdi Wosinsky Mór Múze­um egyik munkatársának, vala­mint igazgatójának összefoglaló­ja is olvasható: Vizi Márta - a bu­dapesti Miklós Zsuzsával együtt - Adatok a középkori Ete mezővá­ros településtörténetéhez címmel adta közre kutatásának eredmé­nyeit. A Sárköz egykori, egyik legjelentősebb mezővárosa Decs közelében volt található, a 16. század végén az ezer főt is elér­hette lakosságának száma. Pusz­tulása a török idején, pontosab­ban 1620 és 1627 között történt meg: a megmaradt népesség Decsre költözött. Dr. Gaál Attila, az intézmény vezetője a Tolna megyei palánk- várak közül a palánkinak a sorsát tárta az érdeklődők elé: az erős­ség, mely a többivel együtt „szemmel tartotta és vigyázta a hódoltsági terület egyik fő hadfel­vonulási, kereskedelmi és követ­járási útvonalának egy szaka­szát”, mindössze 50x60 méteres alapterületet töltött ki. A bástyák­ra a törökök ágyúkat telepítettek: a feltárások idején több helyszí­nen sikerült rábukkanni a közel 2 kg-os, golyó alakú lövedékekre, sőt, az északnyugati részen egy szétrobbant ágyú maradványai is előkerültek. A vár a törökök 1686- os kiűzésekor égett le, illetve semmisült meg szinte teljesen. Ugyancsak dr. Gaál Attila nevé­hez fűződik A dombóvár-békatói 16-17. századi temető című publikáció, mely egy kevéssé ismert néptöredék, az iflákok Tolna megyei jelenlé­téről nyújt ismerete­ket. Az iflákok - azaz vlahok - eredetileg juhpásztorok voltak, s a szerbekkel és moha­medán bosnyákokkal együtt a 16. században települtek be az osz­mán-törökök meghó­dította dél-dunántúli területekre, így Tolna megyébe is. Innen a hódoltság végén, kö­zel 120 év ittlét után, 1686-ban távoztak. _____________________-S2Á­Az újpalánki török vár északnyugati bástyájának nyomai A kertvárosi Fekete István Múze­um tulajdonosa, F. Bodó Imre ér­tékmentő munkájának eredmé­nyeként ősszel tervezi megjelen­tetni tizennegyedik önálló kiad­ványát, mely A gyökerek nem szakadnak el soha címet kapta. Dombóvár A híres író emlékét páratlan gazdag­ságú magángyűjteményével méltó­képpen őrző agrármérnök ezúttal abból az általa írt több mint hatszáz újságcikkből válogatott össze egy kötetnyire valót, melyek tizenhat lapban - többek között a Tolnai Nép­újságban, a Somogyi Hírlapban, a Szabad Földben, az Új Emberben, a Honismeretben, a Számadásban, az Új Magyarországban, valamint a Dombóvári Híradóban - jelentek meg 1981 óta. Írásai leggyakrabban egyszerű fa­lusi embereiből, vidékről indult és szép karriert befutott művészekről, valamint tudósokról szóltak, de köz­zétette számos Somogy és Tolna me­gyei település helytörténetével kap­csolatos gyűjtéseit is. F.-Bodó Imre mindig arra törekedett, hogy a való­ságot mutassa be. Emiatt jónéhány cikkét a különböző újságok szer­kesztői asztalaik fiókjának mélyére tették és azokat mind a mai napig ott őrzik. Ezeket a dolgozatokat is meg­ismerhetik a néhány napon belül nyomdakész állapotba kerülő és ős­szel megjelenő „A gyökerek nem szakadnak el so­ha” című könyv olvasói, akik fotókkal gazdagon il­lusztrált kiadványt vehetnek majd a kezükbe. A Fe­kete István szellemiségét követő dombóvári múze­i > t Az ifjabbik mester a következő ételsorral indul az idei viadalon: Látványos, bográcsban, szabad­tűzön, nyárson, kemencében ké­szült ételek: Posár sarkvászonnal, Őznek czémere egészen sütve, Har­csafark sütve, melegen, Ruca szökfüves lé­vel, Nyúlsüldő töltve egészen. F. Bodó Imre írógépe rengeteg érdekes történetet örökített meg umtulajdonos saját költségén és néhány támogató­nak köszönhetően adja ki tizennegyedik önálló kö­tetét. ___________________________________-OR-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom