Tolnai Népújság, 2002. június (13. évfolyam, 126-150. szám)

2002-06-15 / 138. szám

Tolnai Népújság 2002. Június 15., Szombat Hétvégi Magazin 9. OLDAL Miért búcsúzik a földvári plébános? Június 2-án a bölcskei lelkész mondta a vasárnapi misét a dunaföldvári katolikus templomban. Önmagában ez nem lenne említésre érdemes, a dunaföldvári plébános azonban nem mindennapi körülmények között távozott Földvárról: elhagyta a plébániát, ami püspöki felfüggesztést vont maga után. Horváth Béla fizetett hirdetésben is búcsúzott Föld­vártól, szavai szerint hisz abban, hogy Isten kegyelméből többször is megszülethetünk. Horváth atya nem tagadta: a keresztény tanokkal ellentétes meggyőződésre jutott. Az utóbbi hetekben élénken foglalkoztatta a kisváros hívő és nem hívő lakóit Horváth Béla távo­zása. Dunaföldváron valószínűen kevesen vannak, akik ne hallottak volna valamit a történtekről. Az is valószínű, hogy többségben van­nak azok, akik sajnálják, hogy Bé­la atya már nem földvári és nem atya. A templom utcáján megszólított középkorú hölgy azt mondja, bár nem hívő, hallott a papról, aki nemrég került ide, de nem tudja, miért kellett elmennie. Mikor azt kérdezem: tényleg el kellett-e men­nie, némi bizonytalanság tükröző­dik az arcán. - Vagy ő ment el? Nem tudom - válaszol. Kettős megítélés A negyvenhárom éves Horváth Bé­lát 1988-ban szentelték pappá. Szekszárdon Mayer Mihály jelen­legi pécsi megyéspüspök káplánja volt. A papi pályára lépése előtt is­merkedett a szerzetesek életével is Athoszon. Nyolc évig Döbröközön szolgált, míg 2000-ben helyet cse­rélt Váradi Jánossal, aki ment Döbröközre, Horváth atya jött Dunaföldvárra. László József, a döbröközi világi testület vezetője úgy jellemzi: olyan „nagymenő” ember volt. Földváron sokan elis­merően beszéltek arról: két év alatt megmozgatta a gyülekezet állóvi­zét. Többen jártak a misékre, fel­újították a templomot, és két ká­polnát is. Segített az emberek lelki bajain. Az egyházmegye májusi má- riagyűdi szemináriumán Horváth Béla felállt, és előadta megváltozott nézeteit a lélekről. Horváth Béla a reinkarnációban (lélekvándorlás­ban) kezdett hinni. Aztán elhagyta a plébániát. Mayer Mihály felfüg­gesztette papi szolgálata alól. A vá­rosban gyűjtés indult civil életének elkezdéséhez. Valaki - a volt pap nem tudja, ki - bankszámlát nyi- , tott számára. Állítólag volt százez­ret meghaladó befizetés is. A rákö­vetkező vasárnapi misén a hívek úgy értelmezték, hogy Horváth atya ki lett prédikálva. Gallai Sándor, a dunaföldvári egyházközség elöljárója nem vál­lalta, hogy beszéljen a történtekről. Mint mondta: kettős Horváth Béla megítélése. Az egyházi tanokkal ellentétes nézeteken van, ugyanak­kor rendkívül sokat tett a földvári gyülekezetért. Felesége, Gallai Sándorné egyetért. Elmondja, hogy a plébánost szinte mindenki szerette, közvetlen, karizmatikus, . belevaló embernek ismerték meg. Több történt Földváron az ő két éve alatt, mint az azelőtti ötven év­ben - teszi hozzá. Vívódó alkat­ként jellemzi a papot, aki nem biz­tos, hogy végleg eldöntötte, mi sze­retne lenni. A szószékről egyéb­ként nem hangoztatta más világné­zetét. A hívek nem is nagyon értet­ték, hogy mi az a reinkarnáció - mondja Gallainé - nem zavarná őket, hogy papjuk a lélekvándor­lásban hisz, de elfogadják, hogy nem lehet szembe menni az egy­házi tanokkal. Nem vagyok Kolombusz Horváth Béla igazolja a róla mon­dottakat: valóban temperamentu­Gyűjtés az atya civil életéhez - a híveket nem zavarná a reinkarnáció mos, gyorsbeszédű, közvetlen is, a karizmatikus jelző ellen azonban tiltakozik.- Évente van egy máriagyűdi összejövetelünk, ahol most ötven- hét pap és két püspök volt jelen - mondja az előzményekről. - Én ott felálltam, és elmondtam: úgy lá­tom, az elkövetkezendő időszak­ban másként kellene gondolkoz­nunk a lélek kérdéséről, mert olyan anomáliák vannak, amelyek­re választ kell találnunk. Ma az or­vostudomány és a pszichiátria ku­tatásai olyan irányba fordulnak, amely ma az egyházi tanítással el­lenkezik.- Mire gondol bővebben?- Az egyház azt tanítja, hogy az emberi lélek a fogantatás pülanatá- ban teremtődik, a tapasztalatok, il­letve a kutatások szerint viszont úgy néz ki, hogy nem egy életünk van, hanem több, azaz a régi éle­tünkben meg nem oldódott problé­ma tükröződik vissza bennünk. Ezért születik valaki nyomorék­nak, szellemi fogyatékosnak, vagy éri olyan megpróbáltatás, amire semmi oka ebben az életben nincs.- Az életszituációm és papi mű­ködésem hozta a látóterembe ilyen élesen ezt a kérdést - válaszol to­vábbi firtató kérdésemre. - Amikor meghal egy férj ártatlanul, Isten­nek miért jó, hogy van itt lenn két árva? Úgy érzem, erre válaszolni kell tudnunk. Közbevetem: Máriagyűdön bo­rítékolható volt, hogy azt mondják, Horváth atya, tudja, hogy mindez a keresztény tanokkal ellentétes...- Az egyház tanítása a követke­ző: aki így vélekedik, önmagától beálló kiközösítés alá esik. Tehát, ha a püspök nem is mondja ki, hit­tagadást jelent. A püspök úrnak nyüatkoznia kellett volna az oltár­nál, hogy Béla, te most az egyház­zal ellentétesen gondolkodsz. Ő ezt nem tette meg, a felfüggeszté­semet azzal indokolja, hogy ön­kéntesen elhagytam a plébániát. A problémát meg sem említi.- Milyen embernek látja magát?- A mai egyházi szemlélet sze­rint szélsőségesnek. Az, hogy tö­résre vittem az egyházzal való kap­csolatomat, nem jelenti azt, hogy az egyházat valamilyen módon gyűlölném, megvetném. Nem az Urjézussal, vagy a Szűzanyával, a hittel van problémám, hanem a jö­vő útja más irányba mutat. Most ott tartunk, mint, amikor azon ment a vita, hogy a Föld lapos, vagy gömbölyű. Én nem vagyok egy Kolumbusz, csak azt mon­dom, hogy abba az irányba kellene fordulni, ami a lélek titkainak jobb megismerése felé mutat.- Mi lesz önnel?- Egy vagy két hónapig lazítok, vagy nyaralok, után már kaptam három állásajánlatot. Egy biztos, hogy civil szféra, és egy-két lazítós év következik. Úgy érzem, meg kell állni, mert Földváron egy kicsit „kizsigereltem” magam az utóbbi két évben.- Azt mondják, szeret horgászni.- Igen, most rakom rendbe azo­kat a pecáimat, amit másfél éve vettem Földváron, hogy majd lejá­rok horgászni.- Ne haragudjon, hülye kérdés: ha több életünk van, nem lehet, hogy az emberekből halak lesz­nek, és ön kifogja őket? Válasz volt. De Horváth Béla azt kérte, hagyjuk ki az interjúból. A dolog ugyanis sokkal összetettebb, mintsem néhány mondatban meg lehetne fogalmazni. Talán egy másik cikkben - bú­csúzik el. TÓTH FERENC Aki újjászületésben hisz, önmegváltást vall Mayer Mihály, a Pécsi Egy­házmegye püspöke nem kí­vánt a Horváth Béláról ké­szült riportban megszólalni, munkatársunknak ugyanak­kor elmondta a történtekkel kapcsolatos véleményét.- Ha valaki eltávozik a munkahe­lyéről, legalább elmegy a főnéké­hez, és elmondja, hogy el akar menni. Ezt elvárhattam volna Horváth Bélától is. Ha ezek a gondolatok őt gyötörték, régeb­ben is jöhetett volna segítséget kérni - mondta Mayer Mihály.- Máriagyűdön az elmélkedés után Horváth Béla szót kért, és anomáliákról kezdett beszélni. Azt kérte, hogy egy bizottság előtt adhassa át a plébániát. Én azt mondtam - a papokat nyug­tatva -, hogy Béla mindig szere­tett szélsőségesen fogalmazni, nem kell ezt komolyan venni. Ar­ra kértem, menjen vissza Dunaföldvárra, és nyugodjon meg. Máriagyűdön sejtettük elő­ször, hogy a keresztény hittel el­lentétes nézete alakult ki, de úgy gondoltam, hogy rövid távú ügy­ről van szó. Aznap elment haza. Ebéd után osztálytársa, az egy­házmegye vagyonkezelője telefo­non kérdezte Horváth Bélát, mi is történt. Horváth Béla kérte, hogy még aznap keresse fel. E látoga­tást az utolsó szalmaszálként ér­telmeztük. A vagyonkezelő nem vette át a plébániát, mivel nem rendelkezett püspöki engedély- lyel. A könyvek le voltak zárva. A püspök hangsúlyozta: Hor­váth Bélát papi tevékenységéből . azon a címen függesztette fel, hogy engedély nélkül elhagyta a plébániát. - Erre a tanításra még a felfüggesztés megírásakor sem gondoltam komolyan, mert sen­ki nem tájékoztatott arról, hogy ő ezt hirdette volna. Búcsúzójá­ban - fizetett hirdetésként - azt írja: „hiszem, hogy Isten akara­tából és kegyelméből az ember többször megszülethet a föl­dön”. Mi, keresztények azt mondjuk, hogy egyszer szüle­tünk és egyszer halunk meg. Fe­lelősséggel kell élni az életünk, és nincs olyan esélyünk, hogy ezáltal megtisztulhassunk. Aki ezt állítja, az önmegváltást vall. Mi azt valljuk, hogy az egy és egyetlen megváltó Jézus Krisz­tus, ő adja az irányt és a célt, Ő az Atyának a küldötte, a máso­dik isteni személy. Ha valaki az önmegváltásról beszél, szükség­szerűen következik, hogy a Megváltóra nincs szükség. Ha ő Jézus Krisztust emlegeti, akkor csak bölcs zsidó férfit, vallásala­pítót, és nem Megváltót vall. Az­zal, hogy ezt nem mondja ki, sok vallásos embert megtéveszt. Sajnálom, hogy arról is beszél, hogy a test és a lélek egymásra hatását az egyház figyelmen kí­vül hagyja. A betegek kenetét, a szentségeket Jézus Krisztus ala­pította, mert a betegségben a lel­ket is gyógyítani kell. Az egyház mindig is az ép testben ép lélek­ről beszél. Mayer Mihály fontosnak tartot­ta elmondani: az egyházmegye központilag is megadta a segítsé­get a templomtető és a Rókus-ká- polna felújításához. - Nem ér­tem, hogy, bár a hívek tudják, mi mindenben segítettem, egy cso­port kétkedéssel néz a püspökre. A pécsi egyházmegye püspö­ke végül Timóteus 2. levelének 2. fejezetéből idézett: „Ha megta­gadjuk Jézus Krisztust, ő is meg­tagad minket. Ám ha hűtlenné válunk, ő azért hű marad, mert önmagát meg nem tagadhatja.” - Szeretném remélni, hogy itt hűt­lenségről van szó, és nem taga­dásról. T. F. A naggyá tett kisember Gondolatok Varga S. József kötetéhez Sosem felejtem el azt az idős nénit, akit jó tíz éve láttam a szőlőben. Hokedlin ült, ke­zében vakaró kapával, s dol­gozott. Látszott, hogy nehe­zen emeli a vékonyka kar­ját, meleg is volt, de nem állt meg. Amikor elkészült egy akkora résszel, amekkorát elért a hokedliról, nehézke­sen felállt, odébb taszigálta az ülőalkalmatosságot, az­tán folytatta. Varga S. József könyvét, A kis­embert olvas­tam, amikor eszembe jutott ez a néni. Arra gondoltam, bár­csak látta volna a szerző is és írt volna róla a könyvében, mert ott lenne a helye a többiek között, a kisemberek kö­zött, akikről min­den egyes írás megmutatja: valójában nagy emberek. Mert mindannyian a földkerekség talán legnehezebb munkáját, a paraszti munkát végzik. A földből, a földért élni nehéz kenyér. Kemény, embert próbáló munka, amely mégis bizonytalan fizetséget ígér, hi­szen nem elég a szorgalom, az elszántság, a sokszor emberfe­letti erőfeszítés, ha az időjárás, egy állatbetegség, vagy az ép­pen hatályos értékesítési szabá­lyok semmivé teszik az egész évi munkát. Miért tartanak ki mégis? Mi életei, mi hajtja őket? Varga. S József 1977 és 2000 kö­zött megírt riportjait a Babits Kiadó gondozásában megjelent kötetben olvashatják mind­azok, akik hiteles, ihletett, mélységes szeretetről és megér­tésről tanúskodó, ugyanakkor a minden szépítés nélküli valósá­got feltáró írásokat szeretik. A riportokból - amelyeknek egy része Tolna megyében készült - megtudhatunk és megismerhe­tünk valamit a falvak vilá­gából, a falu­si emberek gondolkodá­sáról, hitéről, erkölcséről. Ebből a ke­mény, s ma­napság egyre nehezebb körülmé­nyek között létező világ­ból érkezik a szerző ihle­tett üzenete, ami talán segít megérteni, mi mozgatja a kisembert, mi teszi naggyá, mi készteti arra, hogy utolsó leheletéig lankadatlanul dolgozzon és sohasem saját magáért. Bátran ajánlom a kötetet mindazoknak, akik tiszta, őszinte, igaz írásokat akarnak olvasni. Reméljük, lesz folyta­tás, a szerző már gyűjti azokat a tárca-novellákat, amelyből, ha minden jól megy, megszületik majd a Hazai című kötet. VENTER MARIANNA A „szeretethimnusz” margójára „Ha emberek vagy angyalok nyel­vén szólok is, szeretet pedig nincs bennem, olyanná lettem, mint a zengő érc vagy pengő cimbalom. És ha prófétáim is tudok, ha minden titkot-ismerek is, és minden böl­csességnek birtokában vagyok, és ha teljes hitem van is, úgyhogy he­gyeket mozdíthatok el, szeretet pe­dig nincs bennem: semmi vagyok. És ha szétosztom az egész vagyono­mat, és testem tűzhálálra szánom, szeretet pedig nincs bennem: sem­mi hasznom abból. A szeretet türelmes, jóságos; a szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel. Nem viselkedik bántóan, nem keresi a maga hasznát, nem ger­jed haragra, nem rója fel a rosszat. Nem örül a hamisság­nak, de együtt örül az igazsággal. Mindent elfedez, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr... Most azért megmarad a hit, a remény, a szeretet, e három; ezek közül pedig a legnagyobb a szeretet.” (lKor. 13,1-7,13.) Ha olyan ki­váló szónok va­gyok is, mint Kossuth Lajos, vagy Martin Luther' Kinggel együtt hirdetem, hogy „van egy álmom”, de szeretet nincs ben­nem, olyanná lettem, mint egy le­omlott templomtorony megrepedt harangja. Ha futurológusként, a jö­vő mérnökeként vagy csalhatatlan közvélemény-kutatóként előre lá­tóm is a jövőt, szeretet pedig nincs bennem, olyan vagyok, mint egy összelapított üres kólás doboz, ame­lyet unottan rúgnak tovább a kama­szok. Ha akkora hitem van is, mint Assisi Ferencnek, Luther Márton­nak és egy dunántúli parasztasz- szonynak együttvéve, de szeretet nincsen bennem, olyanná lettem, mint a szél által cibált ördögszekér. Ha önfeláldozóan támogatok is ala­pítványokat, vagy tizedet adok is minden jövedelmemből, szeretet pedig nincs bennem, olyanná let­tem, mint aki követ ad kenyér he­lyett és skorpiót hal helyett. Ha két végén égetem is a gyertyát, hajnaltól késő estig robotolok, éveken át nem megyek sza­badságra, ám szeretet nincs bennem, olyan lennék, mint egy üresbelű hagyma. A szeretet jelentéktelen, mint ami­kor valaki szamárhátQn vonul be a városba. A szeretet nevetéség tárgya, mint amikor valakinek kezébe nád­szálat, fejére töviskoszorút adnak. A szeretet balek, mint amikor valaki kínzóiért imádkozik. A szeretet esen­dő, mint amikor valaki azt mondja: „szomjúhozom”. A szeretet megle­pő, mint amikor valaki szelíden meg­szólít egy gyászoló asszonyt a hajna­li kertben. A szeretet nem fúj egy követ a bennfentesekkel, nem kacsint össze a hatalommal, nem bizony­gatja önmaga fontosságát, nem örül pártok és politikusok acsar- kodásának, de együtt örül az asz- szonnyal, aki megtalálja elgurult drachmáját. Nem örül az ügyeske­déssel szerzett vagyonnak, de együtt örül a mezők liliomaival és az ég madaraival. Nem örül a dop­pinggal elért világcsúcsnak, de együtt örül a fogyatékos kisfiúval, áld szája szélén csorgó nyállal, nagy erőfeszítésekkel társának tudja dobni a labdát... Mert a szeretet nélkül kötelességtudót: kedvetlen. A szeretet nélkül felelősség: figyelmetlen. A szeretet nélkül igazság: kemény. A szeretet nélkül okosság: gőgös. A szeretet nélkül bamtságosság: hűvös. A szeretet nélkül rend: kicsinyes. A szeretet nélkül hatalom: kíméletlen. A szeretet nélkül birtoklás: fösvény. A szeretet nélkül adakozás: képmutató. A szeretet nélkül vallásosság: bigott. A szeretet nélkül hl: vakbuzgó. A szeretet nélkül remény: fanatikus. A szeretet nélkül élet: értelmetlen. Most azért megmarad a hit, a remény, a szeretet, e három. Ezek közül pedig legnagyobb: Jézus. Fabiny Tamás evangélikus lelkész (Részlet az „Ajtórésnyi zsoltár” c. könyvből.) _________________■ Tol na megyei anekpotatár 117. Szárazdi szórakozás A jámbor olvasó most nyilván azt hiszi: tudja, mit jelent a cím. Csak részben van így, mert a több ezer éves település, amelyet az Árpád­kori Igenszáraz nevű helységgel is azonosíthatunk, derék német lako­sokkal bírt. Az ő tört magyar nyel­vükön a szórakozás akár szórago­zást is jelenthetett. Ezért esett meg 1901. szeptemberében a Függet­lenségi '48-as Párt jelöltjével, Rátkay Lászlóval a következő tör­ténet - a kormánypárti Tolnavár­megye szavai szerint: „Igazán megható volt a német­ajkú Szárazd község tüntetése. A községháza előtt ívekbe hajtották össze a nemzeti színű zászlókat, az alá léptek az öreg földmívesek, és felhangzott áhítatos csendben magyar nyelven a Szózat. Majd előlépett egy öreg német föld­míves és ezeket mondotta német nyelven: - Isten hozta Önt, képvi­selőjelölt úr, aki a szabadság, test­vériség nevében jött közénk. Mi csak imádkozni tudunk magya­rul, de fiaink már beszélnek is. Erre a kis unoka folytatta tiszta magyar nyelven, hogy e kis köz­ség gyermekei már szívben és nyelvben magyarok, és a haza­szeretet nevében letérdelve meg­csókolta a földet. A jelenet meg­hatott mindenkit.” Emlékezzünk meg - Mányoky Tamás 1904-es leírása nyomán - az egykori híres itteni jágerről is, aki nem más, mint „egy hat láb és négy hüvelyk magas, hatalmas öreg ember, Marcsa István, kiszol­gált granatéros”. Mesében fölvette a versenyt Garay Háry Jánosával, pedig mindig igazat mondott. Ak­kor is, amikor egy hatökrös gazda azt nehezményezte, hogy mindig Marcsa bácsira figyelnek, nem reá. Nápolytól Torinóig, Párizstól Moszkváig szolgálta Ferenc csá­szárt, de volt Berlinben is. Egy­szer, amikor mégis Hőgyészre idézték, halálos veszély fenyegette bujdosó honvédek rejtegetéséért. Az öreg beballagott a bősz osztrák kihallgatóhoz, elévágta díszes ha­di elismeréseit, majd azt vetette oda: Azt is mondja meg az urá­nak, hogy jöjjön az én erdei kuny­hómba lakni, s ha majd két-három éhes fegyveres honvéd bebocsá­tást kér, próbálja meg őket be nem ereszteni...” Nem is esett bántódása az üreg­nek. OR. TÖTTŐS GÁBOR

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom