Tolnai Népújság, 2002. május (13. évfolyam, 101-125. szám)

2002-05-28 / 122. szám

Hl 2002. Május 28., Kedd 5. OLDAL MEGY E I TÜKÖR Mondom A Magamét SZERI ÁRPÁD Isonzó és Dunaföldvár Húsz évvel ezelőtt készült, de meglepően mai. Annál szomorúbb, hogy csak ez az egy alkotás készüt - ebben a műfajban - erről a kor­szakról, nevezetesen az I. világháborúról. Sára Sándor és a Gulyás testvérek mindenesetre megcselekedlék, amit megkövetelt a haza, s 1982-ben filmet forgattak En is jártam Isonzónál elnevezéssel. Meg­szólaltatva az első nagy világégés még élő tanúit, akik az olasz fron­ton, a címben említett foly ónál védték az Osztrák-Magyar Monarchia határait. Az alkotást a múlt hét végén az egyik televíziós csatorna tűzte műsorára, s valószínűleg még a hadtörténet iránt kevéssé ér­deklődő néző is úgy vélhette: nem bizonyult feleslegesnek végighaü- gatnia nem is nagyapáink, hanem dédapáink történeteit. A nyolcva­nas évek elején, ha kevesen is, de még köztünk voltak az akkor már a kilencedik iksz felé ballagó veteránok: máig érthetetlen - politikai? - okból elmaradt megszólaltatásuk, s ez napjainkig és a jövőben is rányomja bélyegét az első világháborús történeti kutatásokra. Az Én is jártam Isonzónál afféle mementó is egyúttal, az egyetlen ilyen emlék a Habsburg császár és király utolsó magyar katonáiról. Köztük egy Tolna megyeiről, a dunaföldvári Hőgyi István egykori k. und k. bakáról. Ha már mifelénk sem élénkebb - persze, miért is len­ne az-az egyébként sorsfordító, mindent eldöntő I. világháború utá­ni történészi búvárkodás, legalább azt nyugtázhatjuk, hogy igen, bár mintha elfeledtük volna őket, azért egykoron erről a vidékről is sokan jártak az Isonzónál. Megkérdeztük olvasóinkat Megmászná-e a Himaláját? Mint ismeretes, a múlt hét végén egy magyar hegymászónak sikerült feljutnia a világ legmagasabb pontjára, a 8848 méter magas Mount Everestre. Olvasóinktól azt kérdeztük: meg- másznák-e a Himaláját? Fritz Anna, Szekszárdi - Szíves felmennék én, csak egy a gondom, na­gyon szédülős vagyok. Ha a Himalájára nem is mászok fel, de úgy ér­zem naponta küzdők meg olyan feladatokkal, problémákkal melyek nekem kihívást jelentenek. Molnár János, Szekszárdi - Amíg fiatalabb voltam, bányában dolgoz­tam, most meg az Atomerőműnél. Úgy gondolom mind a kettő elég nagy kihívást jelent nekem. Izgalmakban eddig is volt bőven részem, ezért nem kellett a Himalájára elmennem. Szabó Tibor biztosítási tanácsadó, Iregszemcse: - Jelentős lépés, hogy egy kis országból feljutottak a csúcsra. Én maximum az alaptábo­rig vennék részt egy expedícióban, feljebb nem mennék. Csető Gergely szerkezetlakatos, Iregszemcse: - Nagy siker, hogy ma­gyarok feljutottak a csúcsra, de elég veszélyes ahhoz, hogy én részt vennék egy ilyen expedícióban, nem nagyon vonzanak a hegyek. ■ IGEN 45,5% Megnézi-e a Sándor-palotát? - kérdeztük tegnap olvasóinktól. Szavazóink csaknem fele sze­retné megnézni a palotát, kicsit több mint fele pedig nemmel válaszolt erre a kérdésre. MAI KÉRDÉSÜNK: Kitölti-e a négy évét a most megalakult kormány? Szavazhat az interneten: www.tolnainepujsag.hu , és SMS üzenetben: 20/454-36-64 Alapkőletétel: az újkori Szekszárd születése Közgyűlés, hangverseny és szentmise várta az ünnepség résztvevőit Ezelőtt kereken kétszáz esztendővel történt meg Szekszár- don, a jelenlegi Béla király téren a belvárosi római katolikus templom alapkő letétele. Az eseményre tegnap délután ünne­pi közgyűlés keretében emlékezett a megyeszékhely képvise­lőtestülete, a meghívott vendégekkel együtt. Szekszárd A város dísztermében Kocsis Imre Antal kö­szöntötte a résztvevőket, köztük Mayer Mi­hály és Bíró László püspököket, valamint dr. Braun Márton országgyűlési képviselőt. Az alapkő letétellel megkezdődött a városköz­pont kiépülése, innen dátumozható az újko­ri Szekszárd születése - hangsúlyozta a pol­gármester, majd köszönetét mondott az al­kotó elődöknek, s az értéket megőrző és to­vábbadó utódoknak. Mayer Mihály pécsi megyéspüspök ünnepi beszédében aláhúz­ta: a szekszárdi belvárosi templomnak jel­kép ereje van. Az építtető, Szluha György plébános még a nagy hatalmú Habsburg uralkodóhoz, I. Ferenchez is elment - tőle 26 ezer akkori forintot, tetemes összeget ka­pott - , csak hogy véghezvigye tervét. S mi­után a vártnál és az akkoriban szokásosnál jóval nagyobb templom létesítésére kapott engedélyt, ezt csak úgy érhette el, hogy bizonyára elmondta: ennek a településnek, Szekszárdnak van jö­vője! Az 1805-ben át­adott, s az utókor által máig becsben tartott épület arra is bizonyíték, hogy nemcsak me­gyünk, de ilyen értékekkel ott is vagyunk Európában. A püs­pök nagyra értékelte, hogy a megyeszékhelyen ismét van utcája a város védőszentjének, Szent Lászlónak: a király alak­ja a templomi oltárképek egyi­kén is látható. Balázs Kovács Sándor muzeológus a korba ágyazva adott ismertetést az építkezésről, ami Tallher Jó­zsef főépítész tervei alapján, Schmidt Vencel kőműves mes­ter felügyeletével kezdődött 1802-ben, s fejeződött be 1805- ben. Azóta a hívek hazánk egyik legna­gyobb egyhajós, copf stílusú templomában dicsérhetik az Urat. A megemlékezés után a meghívottak át­sétáltak a templomba, ahol a Pécsi Bazilika Bárdos Kórusa a Szekszárdi Kamarazene- karral együtt Schubert G-dúr miséjét adta elő. A kora esti órákban pedig Mayer Mihály püspök koncelebrálásában szentmise kez­Az ódon falak között Schubert műve csendült fel FOTÓ: BAKÓ JENŐ dődött, ezen résztvettek az egykoron Szek- szárdon szolgált káplánok, lelkipásztorok iS. -SZÁ­A tisztelet megőrzésre méltó érték Finn vendégek a Vak Bottyán Gimnáziumban Paks A magyar diákok nagyon becsülik tanáraikat. A ta­nár-diák kapcsolat kicsit formálisabb ettől mint Finnor­szágban, ahol sza­badosabbak a ta­nulók. Éppen ezért, ha tanáccsal szolgálhatnánk, azt mondjuk, tart­sák meg ezt a ha­gyományt - mond­ták azok a finn ta­nárok, akik a Vak Bottyán Gimnázi­umban vendéges­kedtek. A finn vendégek a Dunán Nyolc napot töltött Magyarországon a loviisai Myllyharjun középiskola 19 ki­lencedik évfolyamos diákja há­rom tanáruk kíséretében a Vak Bottyán Gimnázium vendéglátá­sában. AMobilitas pályázatán nyert 3.600 eüro, vagyis mintegy 850 ezer forint tette lehetővé a finn vendégek fogadását. - Sok nemzetközi prog­ram folyik iskolánkban, Loviisa középiskolájá­val való kapcsolatunk ezek közül az egyik leg­fontosabb - mondta el Till Józsefné, a gimnázium taná­ra. - Tavaly ugyanis ők látták ven­dégül énekkarunkat. Szívünk-lel- künk beleadtuk a programok szervezésébe, nagy öröm, hogy a paksi szülők is ezt tették. Riitta Sinlekonen A programokkal a vendégek igen elégedettek voltak, a diákok is, és a három pedagógus, az osz­tályfőnök Riitta Sinlekonen vala­mint Aila Noponen és Ilkka Sorva. Három éve készülnek erre az útra és nem okozott csalódást számukra Ma­gyarország, Paks, ellen­kezőleg. A kultúrából, az oktatásból, a pihe­nésből is kaptunk egy keveset, vallják egybe­hangzóan. Riita szerint ragyogó beszélgetéseket folytatott Krisztinával (Till Józsefnével) a történelem ta­nításáról, a testnevelő tanár Ilkka számára a németkéri lovaglás volt a legnagyobb élmény. Most elő­ször ült lovon és dicséretet ka­pott, a hardi lovastanya tulajdo­nosa szerint egy hét tanulás után igazán jó betyár válna belőle. Aila remekül beszél magyarul, őt Paks kápráztatta el, a parkok, a zöldfe­lületek, a múzeum, a régi épüle­tek. A diákok pedig minden pilla­natot élveztek, hiszen még soha nem látott dolgokkal találkoztak, szürkegulyával, marhapörkölttel - ami nagyon ízlett és otthon sem ismeretlen dolgokkal is. Tegnap a Dunán kenuban, kajakban szán­hattak vízre. A lényeg pedig megismerni egymás életét, tapasztalatokat cserélni és közösen dolgozni. A diákok munkája nyomán hama­rosan elkészül egy könyv, amely Loviisa és Paks XIX. századi törté­netét dolgozza fel egy kötetben, angol nyelven. RÁKOSI Masszázs: marad Tolna Rendkívüli horderejű, pa­rázs vitára ingerlő témák hí­ján volt a tolnai képviselőtes­tület tegnapi ülése. Az ese­mény ennek ellenére egyre hűvösebb légkörben zajlott, ám ez nem a képviselők han­gulatából, hanem a városhá­za dísztermének egy ideig le- állíthatatlannak tűnő klíma- berendezéséből adódott. Az általában vita nélkül, gyors ütemben elfogadott előterjeszté­sek közül a legizgalmasabbak egyike a gyógymasszőr szerződé­sének ügye volt. Az előterjesztő, dr. Szilák Mihály polgármester már a téma tárgyalásának kezde­tén elvette a kérdés esetleges élét, ijgyanis azt javasolta, hogy há­rom hónapra mindenképpen hosszabbítsák meg a szerződést, és ez idő alatt folytassanak tár­gyalásokat a megyei kórházzal az önkormányzat által önként fel­vállalt egészségügyi szolgáltatá­sok - a gyógymasszázs mellett a dietetikus tanácsadásról és a gyógytornáról - finanszírozásá­ról. Ezt az elképzelést minden képviselő jónak tartotta. Hogy a döntés előzetesen nem tűnt ilyen simának, azt jelezte, hogy - már a fentebb váiolt határozati javaslat ismertetése^ után - Baksainé Kenessei Éva egy, a gyógy­masszőr további tevékenységét szorgalmazó, több száz aláírással nyomatékosított állampolgári le­velet olvasott fel. A polgármester és Stróbl József viszont ennek kapcsán azt mondta: szó sem volt arról, hogy a város meg akar­ta volna szüntetni ezen szolgál­tatásokat. -s­Bevételhez jut az önkormányzat A Prometheus Rt. bérleti díjat fizet a gázmotor üzemeltetéséért A városháza dísztermében a képviselőtestület hétfő délután három órakor elkezdődött ülésén huszonkét napirendi pont tárgyalásához fogott hozzá. Dombóvár A lejárt határidejű határozatok végrehajtásáról, az átruházott ha­táskörben tett intézkedésekről és a két ülés közötti fontosabb ese­ményekről szóló polgármesteri jelentés után úgy döntött az ön- kormányzat, hogy a fenntartásá­ban lévő Városi Zeneiskolát Váro­si Művészeti Iskolára nevezi át, mert tevékenységi körét 2002 szeptemberétől társastánc okta­tással bővíti, az intézményben al­kalmazott pedagógusi létszámot pedig egy fővel növeli. Azután a képviselők egyhan­gúlag elfogadták dr. Szíjártó Ist­ván alezredesnek, a Dombóvári Rendőrkapitányság vezetőjének a fegyveres testület elmúlt évi tevé­kenységéről készített beszámoló­ját. A francia Dalkia-csoporthoz tartozó Prometheus Tüzeléstech­nikai Rt. 1997-ben kötött szerző­dést az önkormányzattal arra, hogy tizenöt esztendőn keresztül működteti a városi távhőellátó- rendszert. A közel kétezer lakás, valamint százhatvan közület fű­téséről és a folyamatos melegvíz- ellátásáról gondoskodó cég az el­múlt öt évben számos beruházást hajtott végre - többek között a ko­rábban használt pakura helyett a kömyezetbarátabb földgázra állí­totta át a kazánokat, illetve az el­avult hőközpontokat korszerűsí­tette - és most újabb ajánlattal állt elő. A vállalkozás néhány hónapon belül egy olyan berendezést sze­retne telepíteni, mellyel elektro­mos energiát kíván termelni és azt az áramszolgáltatónak eladni. A képviselők többsége hozzájá­rult a részvénytársaság elképzelé­sének megvalósításához, a Pro­metheus Rt. pedig azt vállalta, hogy a megállapodás ideje alatt minimum 100 millió forint, maxi­mum pedig 400 millió forint bér­leti díjat fizet a gázmotor üzemel­tetéséért az önkormányzatnak. (A további témák tárgyalásáról lapunk szerdai számában adunk tájékoztatást). _____________-gr­Kö zösségi- és vendégházat avattak A dombóvári térségben éledezik a falusi turizmus Felavatták Kocsolán a Négy halom elnevezésű közösségi- és vendégházat, melyet a falu önkormányzata építtetett. Kocsola A település központjában talál­ható egykori iskolaépületet - ami jónéhány éve üresen állt és az ál­laga ezen idő alatt nagyon lerom­lott - már korábban szerette vol­na hasznosítani a képviselőtestü­let, ám pénze nem volt az átalakí­tásra és felújításra. 2000-ben úgy döntött az önkormányzat, hogy a községet jó volna bekapcsolni a dombóvári térségben is éledező falusi turizmusba, amihez az adottságaik jók: az idelátogatók a szőlőhegyi pincesoron finom bo­rokat és helyi ételspecialitásokat kóstolhatnak, lovagolhatnak, ko­csikázhatnak, horgászhatnak, va­dászhatnak és kirándulhatnak gyalog, vagy kerékpáron. A nyu­galomra és jó levegőre vágyó ven­dégek elszállásolására kinézték a használaton kívüli oktatási intéz­ményt. A panzió és a civil szerve­zetek által is használható közös­ségi ház tervei gyorsan elkészül­tek, majd pályázatot nyújtottak be több helyre az említett cél megvalósításához segítséget kér­ve. A Földművelésügyi és Vidék- fejlesztési Minisztérium 10 millió forint, a Tolna Megyei Területfej­lesztési Tanács 8 millió forint, a Német Szövetségi Köztársaság Belügyminisztériuma pedig 2,5 millió forint vissza nem térítendő támogatást nyújtott az összesen 36 mülió forintba kerülő kivitele­zéshez. Az épületben egy nyugdíjas klubot, a Német Kisebbségi Ön­kormányzat irodáját, társalgót, melegítőkonyhát és étkezőt, egy apartmant és három vendégszo­bát alakítottak ki az építkezést végző helyi, valamint környékbe­li mesteremberek, illetve cégek. A 287 négyzetméter alapterületű épület már tavaly elkészült, ám a járdát, az utat, a kerítést, az udvar rendezését és a parkosítást csak nemrégiben tudták befejezni. A csodaszép közösségi és vendég­házat sokszáz érdeklődő előtt avatták fel.-GR-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom