Tolnai Népújság, 2002. április (13. évfolyam, 76-100. szám)

2002-04-06 / 80. szám

Tolnai Népújság 2002. Április 6., szombat Hétvégi Magazin 9. OLDAL Német-magyar tapasztalatcsere Több körforgalomra lenne szükség Szekszárdon Nyolc német rendőr érkezett csütörtök este Hessen tartomány Crünberg városából három napos szakmai tanulmányútra, amely során főleg Tolna megye és Szekszárd közlekedés­szervezési viszonyait vizsgálják. Szekszárd Reining János őrnagy, a megyei balesetmegelőzési bizottság titká­ra kalauzolta a német delegációt, amely a pénteki nap során több kilométert tettek meg gyalog a vá­nagy elmondta, hogy a németek látogatása a magyar rendőrök ta­valyi útjának viszonzása. Utóbbi­ak olyan forgalomszervezési dol­gokat és elveket tapasztaltak, amelyeket szeretnének a hazai vi­szonyok közé is átültetni. A szak­emberek arra a kérdésre is kere­sik közösen a választ,, hogyan le­hetne a belváros nagy forgalmát mérsékelni. Természetesen a ven­dégek programja kiegészül sport- és kulturális rendez­vényekkel is, s pén­tek délután fogadta őket a megyei főka­pitány, dr. Salgó László dandártábor­nok. Karl Ludvig Ruckelhaus, a Grim­berg városi rendőrség kapitánya elmondta, hogy Szekszárdon tötib körforgalmi rend kialakítására lenne szükség a ke­reszteződésekben, hiszen fenntartásu­kat tekintve jóval ol­csóbbak mint a forga­lomirányító fényjelző készülékek. A forga­lom nemcsak egyen­A kép jobb szélén álló Reining János őrnagy kalauzolta a német rendőröket a városban. letesebb lesz, hanem Karl Ludvig Ruckelhaus biztonságosabb is. A német rend­őrtiszt magánemberként többször járt már hazánkban, ennek alap­ján állítja, hogy a magyar közleke­dési morál semmivel sem rosz- szabb, mint amit más országok­ban tapasztalt. Kritikaként jegyez­te meg viszont, a hazai autósok nem a kellő mértékben tisztelik a kerékpárosokat. A közlekedésben mindenki egyenrangú fél, hogy va­laki nagyobb járművel közlekedik, nem jelent számára előjogokat. A német főrendőr a végén moso­lyogva jegyezte meg, nagyon fi­nom a szekszárdi bor, biztosan visz haza néhány üveggel. _____■ Mi ndenkiben van tehetség Huszonöt év a zenepedagógus pályán Jubileumi hangversenyt ter­vez zenepedagógusi pályafutá­sának 25. évfordulója alkal­mából Szily Lajos, a Szekszár­di Liszt Ferenc Művészeti Isko­la tanára. Névjegy: Szily Lajos (48 éves) Zala megyében, Hahóton született. Pécsett, a kon­zervatóriumban érettségi­zett, a Zeneművészeti Fő­iskola trombita szakát ugyanitt 1976-ban végez­te el. Oktatásvezető dip­lomát a Műszaki Egyetem Pedagógia Tanszékén szerzett 2001-ben. Munkahely: 1977-től a szekszárdi Liszt Ferenc Zeneiskola pedagógusa, 1983-tól az iskola igazga­tóhelyettese Thész László mellett, 1990-től 10 évig az intézmény igazgatója. 1998-ban Közjóért Kitün­tetést kapott a várostól. Család: felesége peda­gógus, három gyermekük van. Lakás: Szekszárd Hobbi: éneklés- Beszélgetésünknek két apropója is van, az egyik, hogy idén ünnep­li zenepedagógusi pályafutásá­nak 25. évfordulóját, a másik,, hogy növendéke, Szieb László 3. helyezést ért el a szentendrei to­vábbképzés versenyen. Melyikre büszkébb?- A növendékeim sikerére, hi­szen az egy pedagógus életében nagyon fontos esemény. Nagy öröm számomra, hogy 25 éves pedagógusi pályafutásom alatt négy növendékem választotta a zenei pályát, közülük kettő már művész-tanár, kolléga, egy most jár a főiskolára, Daróczy Zsoltot pedig most vették fel az Egressy Béni Zenei Gimnázium trombita szakára.-Mi a szép a tanításban?- Nagyon szeretem a gyereke­ket és úgy érzem, hogy ez kölcsö­nös, a volt növendékeim mind a mai napig visszajönnek megláto­gatni. Minden gyerekben van te­hetség, érték, csak meg kell talál­ni. Nagyon tehetséges osztályom van a Szekszárdi Liszt Ferenc Művészeti Iskolában, nagy öröm­mel foglalkozom velük, remélem, hogy többen közülük szép pályát futnak be a muzsika birodalmá­ban.- Mindig zenésznek készült?- Igen, gyerekkoromtól nagyon szerettem énekelni.- Ehhez képest trombita szakon végzett a konzervatóriumban és a főiskolán.- Igen, mert megtetszett ez a hangszer. A családban a bátyám szaxofonon, az unokabátyám harsonán játszott és mivel szük­ség volt a fúvós-szekcióba egy trombitásra, hát ezt választottam.- Azt mondja, már az általános iskolában játszott zenekarokban, hol?- Ki Mit Tud-on léptünk fel és az iskolai bálokon.- Ezt a hagyományt folytatta zenetanárként is.- így van, szinte valamennyi szekszárdi amatőr művészeti együttesben megfordultam az utóbbi években. A Szekszárdi Madrigálkórusban 13 évig énekel­tem, a Spirituálé Együttesben több mint 10 évig, a Szekszárd Big Bandben 15 évet töltöttem, öt évig voltam a Pedagógus Kórus karnagya. Jelenleg a Szekszárdi Kamarazenekar elnöke vagyok és alkalmanként énekelek a város kórusaiban (s.- Mindezt a tanítás mellett.- Igen, bár őszintén szólva né­ha nem mindig volt könnyű ösz- szeegyeztetni a fellépéseket, gya­korlásokat a tanítással, de soha nem bántam meg. Nagyon sok szép élménnyel lettem gazda­gabb, bejártuk a világot, sok bará­tot szereztem, több rádiófelvéte­lünk volt, lemezünk, CD-nk jelent meg.- Zala megyében született, Pé­csett tanult, hogyan került Szek- szárdra?- Husek Rezső, illetve idős Vég­helyi Miklós vett fel a szekszárdi zeneiskolába, de 1990-ig Bátaszéken is tanítottam. Ezek­hez az évekhez sok kedves emlék fűz.- Aztán meglehetősen fiatalon igazgatóhelyettes, majd igazgató lett. Mire a legbüszkébb ebből az időszakból?- Elsősorban arra, hogy 1996- ban sikerült az Augusz-ház felújí­tását megvalósítani, a tetőteret beépíteni, ami régi vágyam volt. Ezen kívül a 90-es években alakí­tottuk meg a zeneiskola együtte­seinek jelentős részét, építettük ki a külföldi kapcsolatokat, 1993- ban pedig a néptánctagozat került intézményes keretek közé.- Tervek?- Zenétanári pályafutásom 25. Szily Lajos éve alkalmából jubileumi hang­versenyt szeretnék tartani ősszel a növendékeim közreműködésé­vel. F. KOVÁTS ÉVA Tolna megyei anekdotatár 107. Pusztahencse henceghetne Az Anjouk korától kalandos múltra visszatekintő községnek több oka is lehetne a dicsekvésre, de ez korántsem jellemző az itteniekre. Időben visszafelé indulva figyelemre méltó adat például, hogy az utóbbi tíz év alatt kevés településnek gyarapodott a népessége kies megyénkben. Az sem akármi, hogy kétszer is önállóvá váltak, mire végül sikerült elszakadniuk: 1950. január 1-jétől Gyökömytől, 1913. július 14-én Faddtól: ekkor lett Hencsepusztából Pusztahencse - ide­iglenesen - immár három emberöltő óta. Németh Imre helynévgyűjtéséből kiderül, hogy határa hajdan ne­vezetes lehetett, mert a Betyár-erdőben „tanyázott a büntetés elől menekülő Mező Jóska, aki agyonlőtte Kintli grófot”. Azt azért árul­juk el, hogy „Kintli” nem gróf volt, hanem Gindly Antal, de ettől még kirablása és meggyilkolása a nemzeti ellenállás szép bizonyítéka. Akik végrehajtották: közeli és távoli szegénylegények, rájuk volt kí­váncsi az uradalom íródeákja. Garay Alajos leírása szerint imígy zaj­lott le a nevezetese találkozás: „A diák a szobába lépett, és megdöb­bent a sok vidéki ember láttára. A szegénylegények közül az egyik elkezdé: - Csak beljebb ifiúr! Azt mondják, régóta kíván már sze­génylegényeket látni, hát megjöttünk... A deák halálsápadt lett, még a hideg is rázta, a pipa kiesett a szájából. (...) Az imént elejtett sar- langós rövidszárú pipát egyik legény hirtelen felkapta, a remegő de­ák hoz lépett, és orra elé tartván azt, így szólott: - Ejnye, be derék pi­pa! Még el sem törött. Ugy-e nekem ajándékozza az ifiúr? Hej, be jót szívok belőle... Alig menekült meg a szegény deák a szemtelen le­génytől, máris egy másik állt oldala mellé s lábbelijét vizsgálta. - Be jó csizmája van az ifiúrnak! Cseréljünk, az enyim a végét járja. Tart­sa csak a lábát, majd én segítem lehúzni. A halálverítékező deák szó nélkül engedelmeskedett.” Aztán borral kínálták, „szájához vitte a csutorát, de abból egy árva cseppet sem ivott bíz ő. Ivás közbe kezé­re tekintett a kínáló s mondá: - Be csillog az a maga gyűrűje! Adja csak ide, hadd próbálom az ujjamra. Nem is jár nehezen - meg az­tán mintha csak ide szabták volna. Láncadta! Most látom, ez az én gyűrűm. Ittjártomban vesztettem el a múltkor. Köszönöm, hogy megtalálta.” Szóval ilyenek lehettek a szegénylegények. A többi cseléd békésen tengette életét, ebből csak a sorozás billen­tette ki. Egyiküktől a bizottság kérdezte a foglalkozását, mire ő nagy derültség közepette válaszolta: - Eddig tehenek mellett voltam, de immár ökrök mellett volnék. Ennyi maradt a nemzeti ellenállásból... DR. TÖTTŐS GÁBOR Balázska, a csodagyerek Verseny előtt napi másfél óra tanulás SZEKSZÁRD Egy szekszárdi kisfiú, Cséke Balázs, még csak tíz éves, de már nevét ismerik és számon tartják az ország legjobb ma­tematikusai között. Sorra nyeri a versenyeket, és úgy tűnik korosztályában alig ta­lál méltó ellenfélre. Az elmúlt pár hónapban négy je­lentős matematikaversenyen vett részt Csépe Balázs, aki a szek­szárdi Szent József Katolikus Ál­talános Iskola negyedik osztá­lyos tanulója. A városi matekver­senyt a 3-as általános iskolában rendezték meg, ahol Balázs az el­ső helyen végzett, ezt követte a Zrínyi Ilona Megyei Matematika Verseny, ahol szintén első lett a kisfiú, majd Piliscsabán folytató­dott a megmérettetés, itt a katoli­kus általános iskolások országos versenyére került sor. Csépe Ba­lázs, a maga korosztályában is­mét első helyen végzett. Végül Kecskeméten az általános iskolá­sok országos matematika verse­nyén a szekszárdi kisfiú a máso­dik helyet szerezte meg. Az elért eredményét még szebbé teszi, ha azt is elmondjuk, hogy az orszá­gos verseny első 25 helyén Tolna megyéből ő volt az egyetlen. Balázs kérdésünkre elmondta, sokat köszönhet tanítónénijének dr. Helfenbeinné J. Máriának, aki Cséke Balázs sokat foglalkozik vele. Együtt ké­szülnek a versenyekre. Szülei és kishúga szintén nagyon büszkék Balázsra, és segítik amiben csak tudják. Versenyek előtt, napi másfél órában az Abacus mate­matikai lapok, tesztek kitöltésé­vel „tréningezik” a kisfiú. Mind­ez azonban nem jelenti azt, hogy az ideje nagy részét a könyvek fölött görnyedve töltené, ő is, akárcsak a hozzá hasonló korú­ak, szeret játszani, sportolni a szabadban. A kisfiút az osztály­társai az országos verseny után megköszöntötték, volt torta, gyermekpezsgő és rágcsálni va­lók. Dr. Helfenbeinné J. Máriát egyébként, Kecskeméten, az or­szágos versenyen beválasztották a 17 díjazott pedagógus közé. MAUTHNER Az egyik díjnyertes hímzés, sárközi bíbor­vég mintával. „Hímezni csak teljes szíwel lehet” Hétköznapokban élnek tovább az ősi motívumok A szekszárdi dr. Németh Pálné népi iparművész, a Népművé­szet Mestere, második helyezést ért el a VIII. Országos Texti­les Konferenciára beküldött pályázati munkáival, sárközi bí­borvég és halottas párna mintás hímzéseivel.- Mi volt ennek a versenynek a kü­lönlegessége?- A pályázatra.csak gyapjúval készült munkákat lehetett bekül­deni, legyen szó akár hímzésről, akár szőttesről. Az én hímzéseim len alapanyagra készültek, gyap­júfonállal. Sárközi mintát hímez­tem, mert ez áll hozzám a legkö­zelebb, ezt készítem a legszíve­sebben.- Mióta foglalkozik hímzéssel?- Negyven esztendeje annak, hogy hímzéssel kezdtem foglal­kozni. Ez olyan elfoglaltság, amit csak elkezdeni lehet, abbahagyni sohasem. Már a kezdet kezdetén a sárközi hímzés tetszett meg, de emellett természetesen sok más tájegység hímzésmintáival is varr­tam.- Összeszámolta-e valaha is, hány hímzést készített?- Nem számoltam, s megbe­csülni sem lehet, hogy négy évti­zed alatt hány munkám készült el, hány pályázaton indultam, vagy hány mintát terveztem másoknak. Az a szomorú, hogy a mai fiatalok már nem hímeznek, igaz, ez olyan elfoglaltság, ami anyagi hasznot nem hoz. A magunk és a környe­zetünk örömére varrunk, nem el­adásra, ezzel nagy pénzt keresni nem lehet, nem,árucikk. Hímezni csak teljes szívvél szabad. Minden munkánk egyedi darab, ősi népi motívumokat őíjz és visz tovább. Nagyorí jó lenne, ha nem csak az idősebbek, hane^n a fiatalok is fel­fedeznék a híijnzés örömét és szépségét, ha lenne, aki továbbvi­Dr, Németh Pálné szí a hagyományokat a hétköz­napokban. VENTER MARIANNA i 1 I > rosban. A kellemeset összekötve a hasznossal, a német rendőrök nemcsak Szekszárd nevezetessé­geivel ismerkedtek, hanem a köz­lekedési viszonyokat is elemez­ték a magyar kollégáikkal. Az „idegenvezetéssel” megbízott őr-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom