Tolnai Népújság, 2002. április (13. évfolyam, 76-100. szám)
2002-04-27 / 98. szám
2002. Áprius 27., szombat TOLNA MEGYE 2 0 0 2 L Á P A F Ö 7. OLDAL Önállóan sokkal jobb A község képviselőtestülete legutóbbi ülésén arról döntött, hogy Stickl Jánosnak, a falu egykori tanácselnökének és polgármesterének a településért végzett munkája elismeréseként díszpolgári címet adományoz. Ot kérdeztük arról, hogy milyen változásokon ment keresztül Lápafő az elmúlt fél évszázadban.- Fiatalon kapcsolódtam be a közéletbe. 1953-ban tanácstaggá, majd öt évvel később tanácselnök-helyettessé választottak. Közben előbb az ÁFÉSZmél italboltosként, majd később a termelőszövetkezetnél növénytermesztési brigádvezetőként dolgoztam, így mindennapi kapcsolatban voltam a falu lakóival, akikkel nagyon jól szót tudtam érteni. Ennek is köszönhetően 1963-ban én lettem a tanácselnök. Azután szépen fejlődött a kis község, hiszen ebben az időben épült fel a művelődési ház, a vegyesbolt, valamint a ravatalozó és még nagyon sok olyan más problémát is sikerült megoldani, ami hosszú idő óta gondot okozott a településen. A körzetesítés során 1970-ben közigazgatásilag Váronggal és Nakkal együtt Lápafőt is Szakoshoz csatolták. Ekkortól tizenkilenc esztendőn keresztül az említett falvak közös tanácsának elnökhelyettesként tevékenykedtem. A kényszerű házasság alatt a székhely - Szakcs - sokkal gyorsabb ütemben fejlődött, mint a másik három társközség. Lápafő számára jelentős vagyonvesztéssel is járt ez az időszak, ugyanis eladásra került az iskola és a bolt épülete. Óvoda viszont 1983-ban létesült a kultúrotthon egy részéből, ahova a helyi szülőkön kívül a várongiak is hozhatták a gyermekeiket. A rendszerváltáskor ismét önállóvá vált a községünk, az itt élők pedig engem bíztak meg a polgármesteri teendők ellátásával. A falut irányító testület úgy döntött, hogy a várongi és a sza- kcsi önkormányzattal körjegyzőséget alapít, mely azóta is működik. Első teendőink között szerepelt, hogy megpróbáltuk visszavásárolni a néhány esztendővel korábban más birtokába került két ingatlant. A négy település szétválását követően szerencsére nem üres pénztárcával engedtek el bennünket, de a rendelkezésünkre álló összeg kevés volt ahhoz, hogy ki tudjuk fizetni az egykori középületek vételárát. A Belügyminisztérium pályázatán sikerrel jártunk és a hathatós támogatásnak köszönhetően az önkormányzat tulajdonába került az iskola és a bolt épülete, melyek tatarozásához is hozzáláttunk. Az egyikből szolgálati lakást alakítottunk ki az óvónő részére, a másikból pedig ifjúsági klubot. Emellett hűtőt vásároltunk a református temető ravatalozójába, valamint bővítettük a falu elektromos hálózatát is. Egészségügyi problémáim miatt 1995-ben lemondtam tisztségemről. Örömömre szolgál, hogy utódom, Németh Csaba vezetésével az általam megkezdett úton halad tovább a mostani képviselő- testület. Úgy látom, hogy az ön- kormányzat tagjai lehetőségeikhez mérten mindent megtesznek azért, hogy gyarapodjon és szépüljön Lápafő. „A lelkem hazavágyik!” Tótpál Zoltán tizennégy éves korában ment el tanulni Lápafőről Székesfehérvárra, ahol később munkába állt, majd letelepedett és családot alapított. Hosszú időn keresztül egy 4500 alkalmazottat foglalkoztató cég felelős vezetői beosztásában dolgozott, majd 1993-ben önálló vállalkozást hozott létre, ami sikeresen működik. Gyakran jár haza szülőfalujába, ahol a néhány héttel ezelőtti látogatásakor számára meglepő, ám örömteli hírt közölt vele Németh Csaba polgármester.- A képviselőtestület vezetője azzal fogadott, hogy az önkormányzat díszpolgári címet adományozott nekem - mondta Tótpál Zoltán. A döntést azzal indokolta, hogy a településről elszármazottak számára követendő példát mutattam a szülőfaluval való folyamatos kapcsolattartásommal és segítségemmel. Az elismerés nagyon jól esett, mert annak ellenére, hogy harminckilenc éve Fejér megye székhelyén élek, soha nem szakítottam el a lápafői gyökerekhez való tartozásomat biztosító szálakat. Bár már régen elhagytam őseim földjét, a lelkem mindig hazavágyik. Amíg szüleim éltek, addig családommal szinte hetente jártam őket meglátogatni és a házkörüli munkákban segíteni nekik. Apám és anyám halála egyaránt nagyon megviselt. Azt gondoltam, hogy nélkülük lazulni fog a Lápafővel való kapcsolatom, de nem így történt. Sőt erősödött, ugyanis néhány évvel ezelőtt megvásároltam egyik rokonomnak a szőlőhegyi telkét, rendbe tettem a présházat és amikor csak a szabadidőm engedi, akkor feleségemmel már ülünk is az autóba és jövünk haza, a lankás dombokkal körülölelt falucskába. Madách Imre Az ember tragédiája című drámájának az Úr által mondott utolsó gondolata - „Mondottam ember: küzdj és bízva bízzál!” - határozta meg az egész életemet. Paraszti családból származom, villanyszerelőnek tanultam, egyszerű melós- ként kezdtem, technikusi vizsgát tettem, részlegvezetővé emeltek ki, a munka mellett ismét beültem az iskolapadba, hogy gépész- és villamosmérnöki diplomát szerezzek, üzemvezetővé neveztek ki, külföldi tanulmányutakon vettem részt, a legújabb technológiákkal ismerkedtem meg, majd önálló vállalkozásba fogtam. Elmondhatom magamról, hogy kis lépésekkel ugyan, de egyre magasabbra jutottam. Köszönetét érdemelnek mindazok, akik a szakmai ismereteim bővítése mellett a személyiségem fejlesztéséért is sokat tettek. Tőlük tanultam meg, mindig emlékezni kell arra, hogy honnan jöttél és persze tudni azt, hogy hova tartasz. Amikor nehéz szituációkba kerültem, akkor a Ne add fel soha!-mentalitás már nagyon sokszor segített rajtam. Az általam irányított céget úgy próbáltam meg felépíteni és működtetni, hogy kiváló minőségű termékeinkkel, valamint igényes szolgáltatásainkkal minden új és visszatérő megrendelőm elégedett legyen. Ehhez gondosan válogattam ki a beszállítóimat és az alvállalkozóimat, a munkatársaimat pedig megbecsülöm. • Jelenleg olyan helyzetben vagyok, hogy tudok segíteni szeretett szülőfalumnak, Lápafőnek. A református templom díszkivilágításának az elkészítésével és a harang vezérlését ellátó automatika ajándékozásával a településről elszármazottak figyelmét szerettein volna felhívni arra, hogy ne felejtsék el a múltjukat! „Addig nyújtózkodunk, ameddig a takarónk ér!’ A lápafői templom A megye nyugati szélén található település 188 lakója közül hetvenketten nyugdíjasok, hatvanegyen pedig 18 évesnél fiatalabbak. A csodaszép természeti környezetben fekvő falucska polgár- mesterével, Németh Csabával örömeikről és gondjaikról beszélgettünk.- A községben alig félszázan keresőképesek. Hol dolgoznak ők?- Mintegy húszán a várongi Agrotour Kft-nél vannak alkalmazásban, ők földműveléssel és állat- tenyésztéssel foglalkoznak. A Naki Mezőgazdasági Rt. jelenleg három lápafőit foglalkoztat. Tízen a Somogy megyei Karádra, illetve Dombóvárra járnak dolgozni. Helyben egyetlen családi gazdálkodó tevékenykedik. A falu önkormányzata 5-8 helybelinek ajánl néhány hónapra szóló közcélú, vagy közhasznú munkát. Néhányan viszont már hosszabb ideje nem találnak állást maguknak.- Milyen a község infrastruktúrája?- A 85 lakás mindegyike rá van kötve a villamos energiahálózatra, 70 ingatlan rendelkezik közüzemi vízellátással, 60 vezetékes távbeszélő működik a faluban és A LAKOSSÁG ALAKULÁSA 500 400 300 200 100 LO co C\J co co 1 'r~’l : 1870 1900 1949 1990 2002 30 gépkocsit tartanak üzemben gazdáik. A buszközlekedés Szakcs és Nak irányába hétközben egyaránt jónak mondható. Gondot az okoz, hogy egyetlen olyan járat sem közlekedik, ami átlépi Somogy és Tolna megye határát, így a falunktól néhány kilométerre nyugatra lévő községekbe, illetve Kaposvárra nagyon nehéz eljutni. Járdáink egy részét az elmúlt években leaszfaltoztattuk. Ez a munka hamarosan folytatódik a Rákóczi utca teljes hosszában. A Kossuth utcában az úttestet részlegesen felújítottuk és szilárd burkolattal láttuk el a református temető ravatalozójához vezető szakaszt.- Milyen az itt élők kereskedelmi és egészségügyi ellátása?- Két vegyesbolt működik. Az önkormányzat szerződést kötött a naki háziorvossal, aki hetente kétszer rendel a falunkban és tőle a gyógyszereket is beszerezhetik a betegek. A postát egy vállalkozó üzemelteti.- Mennyi pénzből gazdálkodik az idén a képviselőtestület?- Tizennyolc millió forintból, melynek csak egy nagyon kis része származik helyi adóbevételből, a többit állami forrásból kapjuk. Sok pénzt fordítunk a Szakccsal, valamint Váronggal közösen működtetett iskola, óvoda és körjegyzőség fenntartására, a közvüágítás- ra, illetve szociális feladatokra. A gyerekek szüleinek beiskolázási támogatást nyújtunk, fizetjük az óvodások és az iskolások menzáját, valamint az utazásukhoz szükséges bérleteket is az önkormányzat vásárolja meg. Kirándulni évente egy alkalommal visszük őket Igalba, vagy a Balaton partjára. Az idős embereknek nyugdíjasnapot tartunk és karácsonykor ajándékkal kedveskedünk nekik.- Mekkora összeget tudnak fejlesztésre fordítani?- Addig nyújtózkodunk, ameddig a takarónk ér. Kis lépésekkel haladunk előre, ugyanis évente mindössze 300-600 ezer forint jut a pályázatokhoz szükséges önrészre. A megyei területfejlesztési tanács támogatásával felújítottuk a kultúrházat, melynek alagsorában ifjúsági klubot alakítottunk ki, a katolikus temetőbe pedig vizet és villanyt vezettünk, valamint leköveztük a feljárót. Az önkormányzati képviselők: Bognár Lajos alpolgármester (nyugdíjas), Antal Sándor (traktoros), Takács János (autóvillamossági műszerész), Fóris István (rokkantnyugdíjas), Takács Zsolt (traktoros)- Milyen a közbiztonság?- A körzeti megbízottnak és a faluőrség éjszakánként járőröző tagjainak köszönhetően jó, kevés bűncselekmény történik a községben.- Hogy látja Lápafő jövőjét?- Mostanában sajnos többször hív temetésre, mint keresztelőre a templom harangja. Munkalehetőség helyben nincs, így a fiatalok egy része oda költözik, ahol állást talál magának. Annak ellenére, hogy fogy a település lakóinak a száma, bizakodó vagyok. Az üresen álló házak közül négyet németek, kettőt pedig hollandok vettek meg, akik rendbe teszik az ingatlanokat és üdülőként használják azokat. Az önkormányzat tervei között szerepel a közvilágítási rendszer korszerűsítése és bővítése, az óvoda villamoshálózatának felújítása, a szervezett szemétszállítás bevezetése és egy teleház létrehozása. Névjegy: Németh Csaba Lápafőn született 1954 március 27-én. Általános iskolába helyben és Szakoson járt, majd Lengyelen folytatta tanulmányait, ahol mezőgazdasági gépszerelő szakmunkás bizonyítványt szerzett. 1974-től teherautó-sofőrként dolgozott Dombóváron, majd katonai szolgálatát töltötte. Azután visszatért korábbi munkahelyére, ahol autóbuszvezető lett. Tizenöt éve a naki termelőszövetkezetnél kapott állást. A cég ugyan időközben részvénytársasággá alakult, de ő most is ugyanazt végzi, mint korábban: az alkalmazottakat szállítja busszal a különböző munkahelyekre és onnan haza. Felesége Hajdú Ilona, fiuk huszonhat, lányuk pedig tizenhat esztendős. A betegsége miatt lemondó Stickl János helyett polgármesterré hét jelentkező közül az 1995 október 19-én tartott időközi voksoláson választották. A falu lakóinak többsége négy esztendővel ezelőtt is bizalmat szavazott Németh Csabának. A lelkész Németh Péter, a református gyülekezet lelkésze:- A 217 éves templomot néhány esztendővel ezelőtt hozták rendbe a hitüket gyakorló helybeliek, akik összetartó közösséget alkotnak annak ellenére, hogy számuk egyre fogy. Az épület belső karzatát, valamint a második világháború során megrongált és azóta használhatatlan orgonát szeretnénk felújítani. Terveink között szerepel még egy húsz férőhelyes, bentlakásos nyugdíjasház kialakítása is. A helyi és a környékbeli idős emberek ellátását szolgáló szociális intézményhez - melyet egyházunk működtetne - szeretnénk jelentős állami támogatást szerezni. ________■ A klubvezető Antal Csaba, az ifjúsági klub vezetője:- A fiatalok már régóta szerettek volna egy olyan helyiséget, ahol összejöhetnek és kulturáltan szórakozhatnak. A kultúrház alagsorában tavaly alakíttatta ki a képviselő- testület azt a klubot, mely novemberi megnyitása óta nagy népszerűségnek örvend a diákok és a már dolgozó ifjak körében, akik hetente négy este jöhetnek ide biliárdozni, pingpongozni, asztalifocizni, kártyázni, társas- játékozni, zenét hallgatni, vagy beszélgetni. Örömünkre szolgálna, ha az önkormányzat vásárolna számunkra egy televíziót, egy videomagnót és egy műholdvevő-berendezést. ■ A gazdálkodó Bognár Dezső, Lápafő egyetlen családi gazdálkodója: Állattenyésztői diplomával a zsebemben 1992- ben kezdtem el magángazdálkodóként a földművelést. Azóta a vállalkozás hasznából és hitelekből korszerű gépeket vásároltam, valamint a falu határában újabb földeket vettem és béreltem. Ma 206 hektáron termesztek búzát, kukoricát és cukorrépát. Megtanultam, hogy csak kiváló minőségű vetőmagokat, növényvédő szereket és műtrágyát szabad használni. Szüleimmel együtt szarvasmarhákat és sertéseket is tartunk, feleségem az ügyintézésben segít és nagyon szeretném, ha két fiam vinné to- vább a családi gazdaságot. ■ Lápafő története A község nevépek legrégebbi írásos alakja 1348-ból maradt ránk „Wapafew” alakban. A név a magyar vápa - sekély talajmélyedés - és a fő - fej, kezdet - szó. összetétele. Az előtag a „láp” szó hatására változhatott meg. A falu rétjén ma is megtalálható a Lápa-patakocska. A település a török uralom idején a koppányi szandzsákhoz tartozott, 1563- ban például egytucat házat írtak össze. Másfél évszázaddal később az időközben szinte teljesen elnéptelenedett faluba a Zala megyei Becsvölgyéből települtek át református vallású családok. A község mai templomát 1785-ben építtette fel a gyülekezet. A község határában 1837 február 17-én csapott össze a híres dunántúli betyárvezér, Sobri Jóska csapata az őket üldöző katonákkal. A csata során a gazdagokat gyakran megleckéztető szegénylegények vezetője súlyosan megsérült és - hogy a fogságba esést elkerülje - pisztolyának utolsó töltényével végzett magával. 1848-ban elkészült az iskola és ettől kezdve Lápafőnek önálló tanítói voltak, ugyanis korábban ezt a feladatot a lelkészek látták el. Az itt élők többsége földműveléssel és állattartással foglalkozott. 1960- ban szervezték meg a mezőgazdasági termelőszövetkezetet, melyet nyolc év múlva egyesítettek a szomszédos várongival. Nem sokkal később a körzetesítés során közigazgatásilag Szakoshoz csatolták Lápafőt, a közös tanács 1974-ben megszüntette a faluban az iskolát és néhány középületet is eladott. A község önállóságát a rendszer- váltáskor nyerte vissza. _____■ A téeszelnök A helyi születésű Kardos László a mezőgazdasági főiskola elvégzését követően 1964-ben került a lápafői termelőszövetkezethez, ahol végigjárta a ranglétrát és tizennyolc évvel ezelőtt elnökké választották. Tőle a falu legjelentősebb munkaadójának történetéről érdeklődtünk.- Gyakornok föagronómus- ként vettek föl a 600 hektáron gazdálkodó tsz-hez, mely a növénytermesztésen kívül szarvas- marha- és sertéstenyésztéssel is foglalkozott. A helybeliek többsége a szövetkezetnél dolgozott, ám nem állt rendelkezésre annyi pénz, hogy komoly fejlesztésekbe lehessen kezdeni. 1968-ban egyesítették a lápafői és a hozzá hasonló nagyságú földterületekkel rendelkező várongi tsz-t. Az új cégnél állattenyésztési főágazatvezető lettem. A két szomszédos község lakói gyorsan összerázódtak és ennek köszönhetően egyre szebb’ eredményeket értünk el. Az 1970-es években több mint kétszázötven embernek adtunk munkát. 1984- ben választottak a szövetkezet elnökévé, mely tisztséget 1990-ig töltöttem be. ■
