Tolnai Népújság, 2002. április (13. évfolyam, 76-100. szám)

2002-04-13 / 86. szám

TOLNA MEGYE 2 0 0 2 S I Ó A G Á R D 11. OLDAL 2002. Április 13., Szombat gott virágként értékesítendő dísz­növényeik is. Horváthék virágai a feleség, Csilla által vezetett bolt­jukon kívül szinte az egész me­gye területére eljutnak. Horváth János úgy tartja, hogy a munka mellett szükséges a kikapcsolódás, a feszültség levezetése is, amit ő a fes­tésben talált meg. Igaz, 19 éves korában azért kezdett festeni, hogy egy neki fon­tos személynek bebizonyít­sa tudását. Néhány éve, 8 esztendőnyi szünet után, régi alkotótársai iiispirálá- sára újra elkezdte a tájképek, csendéletek és portrék festését. Ké­peit eddig számos Bárka-kiállítá­son, egy önálló tárlaton és saját, va­lamint néhány barátja otthonának falain lehetett megnézni. Horváthék már 16 éve „virágoznak”, kezdet­ben csak árulták, 1990. óta pedig csalá­di vállalkozásban (a családfő édesapja és két fiuk is besegít) ne­velik is a dísznövé­nyeket. Öt éve pályá­zati támogatással üvegházat épí­tettek, azóta is folyamatosan „ter­jeszkedik” és korszerűsödik a kertészetük, ahol elsősorban egynyári virágpalántáljkal foglal­koznak, de vannak évelő és vá­A virágkertész egy tájképe FOTÓ: GOTTVALD Jó bornak is kell a hordó A kádárműhely turisztikai látványosság lehetne lyokkal a fahordókat, utóbbiak nagyon fontos szerepet játszanak abban, hogy igazán jó borok ke­rülhessenek a poharakba. A környék egyetlen főállású kádára 2-3 nap alatt ké­szít el egy-egy hordót. Kapkodnia mostanában nem kell, a kereslet a hordók iránt a szürethez kötődik. Mint a sióagár­di kádár megjegyzi: a bortörvény miatt a ter­melők kivárnak, így az­tán ő is kivár, de bízik benne, hogy van jövője a hordó­készítésnek. Mint ahogy szerinte lenne jö­vője a falusi turizmusnak is, csak jobban ki kellene használni a községben levő lehetőségeket, mint például a kádárműhely be­mutatását. Ifj. Szabadi Mihály egyébként fafaragással is foglalkozik, egyelőre csak felkérésre kanyarít népi motívumokat kü­lönböző tárgyakra. Nem nehéz kitalálni, hogy melyik az általa leg­gyakrabban díszítendő alkalmatosság: termé­szetesen a hordók fene­ke. ■ Készül a hordó Több, mint ezer éve találták ki a boroshordót, de azóta sem találtak jobbat erre a cél­ra - állapítja meg ifj. Szabadi Mihály, a sióagárdi kádármű­hely tulajdonosa. Műszerésznek indult, de hamar rájött, hogy ez tévedés volt. Egy év múlva, 15 évesen már a kádár-tanulók között volt, 1989. óta pedig főállású iparos lett Sióagárdon ifj. Szabadi Mihály, aki azon kevesek közé tartozik, akik Tolna megyében még űzik ezt az ősi mesterséget. Űzik, mert szükség van rá. A mester azt mondja, hogy teljes mértékben nem lehet helyettesí­teni műanyag, vagy fémtartá­Ifj. Szabadi Mihály Sióagárd: a falu, ahol jó élni- Örvendetes, hogy a falu lakosságszáma nem csökken, emelkedik a születések száma és egyre többen települnek a községbe, ami azt bizonyítja, hogy jó élni Sióagárdon - véle­kedik a településről a falu polgármestere, Háry János. A NEPESSEG ALAKULASA A faluvezető saját élettörténete is erősíthette fenti meggyőződé­sét, hiszen Háry János 1985-ben Szekszárdról költözött Sió- agárdra, mint mondja azért, mert megfogta a falu varázsa. A település egyrészt mindazzal a komforttal rendelkezik, ami a korszerű, kényelmes élethez kell, emellett az emberek Sióagárdon pluszként megkap­ják a csendet, a nyugalmat, a kellemes környezetet. Mindez nem jelenti azt, hogy ne lenne szükség a falu további fejlesztésére. A polgármester úgy ítéli meg, hogy a következő három év alatt az intézmények AZ ÖNKORMÁNYZAT KÖLTSÉGVETÉSE 1990: 41 millió Ft 1994: 58 millió Ft 1998: 89 millió Ft 2002: 130 millió Ft (óvoda, községháza) állagmeg­óvása, korszerűsítése - pályá­zati támogatással - jelenti a leg­sürgetőbb feladatot. Ezután kezdődhet az utak, járdák átfo­gó felújítása. Az anyagi természetű fej­lesztések mellett nagy gondot kívánnak fordítani a helyi köz- művelődés színvonalának eme­lésére is. A nemrég felújított mű­velődési házba még keresik a művelődés szervezőt, akitől azt várják, hogy a helyi kulturális élet mellett a falu mindennapja­iba is vigyen egy kis pezsgést. Sikeresnek bizonyult a há­zigondozó szolgálat "felállítása, amelynek -révén elsősorban az egyedülálló idős em­berek kapnak olyan segítséget, mint a gyógyszerek kiváltá­Háry János Sióagárd polgármestere 52 éves. Vízgazdálkodási mérnök, környezetvédelmi szakmérnök. Nős, felesége üzletkötő. Két fiuk van, János 25 éves kárpitos, Attila János 21 éves tanuló. Kedvenc időtöltés: vadászat, horgászat, utazás, a szőlő és a bor, zene. Étel: hal. Ital: jó bor író: Esterházy Péter Színész: Julia Roberts. Politikus: Winston Churchill sa, az ebéd házhoz szállítása, vagy néhány emberi szó. A falu vezetése szeretné, ha minél több sióagárdi diákot tud­na megtartani az iskola. Az in­tézményt speciális képzés bein­dításával tervezik vonzóbbá ten­ni, akár a környékbeli iskolások számára is. A szűkös költségvetési lehetőségek miatt az önkor­mányzat egyelőre csak az elvárhatónál szerényebben tudja támogatni a szabad­idősportot. A polgármester reméli, ezen is sikerül majd változtatni. A falunak tehát van jö­vője. Háry János meg­jegyzi, hogy ehhez hozzájárul a Leányvár is, amely nem csak munkát biztosít a sióagárdiak­nak, hanem a pincefalu és a hoz­zá kapcsolódó, főként idegenfor­galmi lehetőségek révén hírnevet is szerezhet a település és az itt élők számára. A legendás Leányvár Továbbfejlesztik a pincefalut Több régi legenda is fűződik a Leányvárhoz, amely valaha ter­mészetes erődítményként szol­gált. Ez a terület ma a szekszár­di történelmi borvidék része. A leányvári pincefalu adottságai olyanok, hogy a jövőben ismét „legendássá” válhat. A pincefaluban kiváló borok ér­nek, melyeket zömmel Kékfran­kosból, Kadarkából, Zweigeltből, Cabernet-ből, Olaszrizlingből és Rizlingszilvániból készítenek az it­teni gazdák. Az őszi-téli időszak­ban ídváló kisüsti pálinkát kóstol­hat az idelátogató Savanya Géza pálinkafőzdéjében. Faddi Varga Já­nos királyi főszakács a Leányvár­ban rendezte be fogadóját, a Margit pincét. A királyi főszakács felesége, Vargáné Kovács Veronika egyedül­álló, mintegy 500 darabos sióagárdi hímzésgyűjtemény tulajdonosa. A Leányvárnak minden adottsága megvan ahhoz, hogy a borturizmus egyik keresett célpontja legyen. Az önkormányzat ezért fontosnak tartja a terület fejlesztését. A közeljövőben tervezik a leányvári utak - amelyek egyúttal vízlevezető szerepet is be­töltenek - korszerűsítését. A képvi­selőtestület a Leányvár természeti környezetének jó karba helyezését és fejlesztését is el szeretné érni, amely cél csak az ottani tulajdono­sokkal összefogva valósítható meg. Mindezen feladatok megoldása mintegy 45 millió forintot igényel, ez azt jelenti, hogy pályázati pénzek felhasználásával is csak több évre ütemezve érhető el a cél.' ■ „Felnőtt” a cég Vidám vadászok A borrend tagja A fociedző Nagycsaládos gazda A legtöbb helyi adót fizeti a sióagárdi szék­helyű Geotech- nika ’84 Kft, aiflelynek ügy­vezetője Szűcs József.- Cégünk ne­vében a„84” az * alapítás dátumára vonatkozik. Ép­pen ezen a héten ünnepeltük 18 éves születésnapunkat, azaz fel­nőttek lettünk. Fő profilunk a köz­műépítés (víz-, szennyvíz-, csapa­dékcsatorna-, gázvezeték-építés). A Geotechnika ’84 Kft. volt a kivite­lezője a sióagárdi szennyvíztelep­nek, amely a Magyarországon még újdonságnak számító, energiát nem igénylő, gyökérzónás szenny­víztisztítási technológia alapján működik. Ezt a létesítményt a kör- A sióagárdi azon kevés va­dásztársaság egyike, amely­ben a törvény szellemének megfelelően azok vadász­nak, akik föld­területtel ren­delkeznek - mondja Barsi Mi­hály, a vadásztársaság elnöke. - Apróvadas a terület, de előfordul itt szarvas és vaddisznó is. Az őzállomány kiváló minőségű. Rendkívül kiegyensúlyozottan működik a társaság, hiszen a leg­többen ebben a faluban is laknak, magam is sióagárdi származású vagyok. A 25 tag a társadalom szinte minden rétegét képviseli, ez a társa-<ig jókedvvel, családias lég­körben működik,, rendezvényeink a falu közösségi, kulturális életé­ben is üde színfoltot jelentenek, m V Barsi Mihály ' V Páli Mihály több, mint 50, éve foglalko­zik a borral.- Kiváló mi­nőségű borok, zömmel vörö­sek teremnek Sióagár-don. Én azon keve­sek közé tartozom, akik fehérbort készítenek. 1200 négyszögöl saját telepítésű szőlőm van. Olaszrizlin- get termelek, boraim számos ver­senyen értek el aranyérmes és nagydíjas minősítést. Borrendi tag vagyok, szőlész-borász barátaim szívesen meghallgatják a vélemé­nyemet. Úgy látom, hogy a jelenle­gi bortörvény a kistermelőkre néz­ve nem kedvező, végrehajtása bi­zonyos mértékben gondot jelent. Kíváncsian várom a választási programokban ígért kedvező válto­Amikor távaly januárban Fi- áth Tamás át­vette a megye Il-ben küzdő sióagárdi fut­ballcsapatot, a gárda kieső, 15. helyen állt. A sióagárdi kötő­désű edző irányítása alatt a gárda csodálatos tavaszt produkálva a 7. helyen zárt. Jelenleg a 6. a csapat, de bíznak benne, hogy sikerül ' előrébb jutni.- Sióagárd a megye II. egyik leg­jobb csapata, az egyik legnagyobb szurkolótáborral és talán a legrosz- szabb pályával. Bízunk benne, hogy előbb-utóbb lesz módja az önkormányzatnak az öltöző és a hozzá vezető út megcsináltatására. A gárdában benne van a megye I. lehetősége is, amihez szintén szük­ség lenne a község támogató Sára. § Simon László a mezőgazda­ságban tévé- ‘ kenykedő sió­agárdi gazdák egyike.- Szeretem az állatokat, lo­vakat is tartok. Nemrégiben megszűnt a helyi szövetkezetben a munkahelyem. Egyik barátommal vettünk egy telepet, ahol szarvas- marhákat tartunk. Mindkettőnk­nek van néhány hektár földje is, itt megtermeljük a szükséges takar­mányt. Sajnos úgy tapasztalom, hogy inkább az kap támogatást, akinek van tőkéje, nem pedig az, akinek nincs. De muszáj csinálni, három gyerekünk van, most várjuk a í; egyediket. Ha sikerül megfelelő amú állattal benépesíteni a tele­pet, akkor abból mindkettőnk csa­ládja meg tud élni, _ ■ Ag árd és Sió A mai Sióagárd területe a régé­szeti leletek alapján már kb. 6000 évvel ezelőtt is lakott volt. Az első írásos emlék 1292-ből maradt fenn a település nevéről. A török időkben a falu elnépte­lenedett, az újratelepülés során előbb rácok, végül magyarok és szlovákok találtak itt új otthont. Agárd korábban viszonylag sze­gény település volt, jómódúvá a szőlőtelepítés és a paprikakeres­kedés megindulásával vált, a XIX. századvégétől. A település 1913-ban kapta a „Sió” előtagot. A település címerének felső, kék mezőjében egy nagyobb és két kisebb arany kapubástya a bati, a janyai és a Leányvár sán­cainak maradványait jelképezi. Az alatta levő két ezüst szalag a Sió és a Sárvíz folyókra utal. Az alsó, zöld mezőben az arany szőlőlevelek közötti vörös sző­lőfürt az eredményes mezőgaz­dasági tevékenység kifejezője. A pajzson elhelyezett arany íeve- leákorona a község nagy múltú autonómiáját is jelképezi. Legek A legidősebb sióagárdi Sági Györgyné, aki 95 éves. A legifjabb helybéli Vörös Aliz, ő egy hónapos. A legtöbb gyermeke Szűcs Ist­vánnak és feleségének van, Eni­kőt, Lillát, Dánielt, Ádámot és Imolát nevelik. A legnagyobb pincefalunak számít a Szekszárdi Borvidéken a Leányvár, közel 400 pincével. A legnagyobb borkereskedő a Probus Kft. A legrégebben - 22 éve - dolgo­zik a közigazgatásban Málinger Jánosné. A legfiatalabb civil szervezet a 2000. őszén megalakult Lányok Asszonyok Klubja, Grénus Istvánná vezetésével. ■ Védőnői szolgálat A község a takarékosság jegyé­ben eddig is törekedett arra, hogy bizonyos feladatokat más településekkel társulásban lás­son el. Ilyen többek között a gyermekjóléti szolgálat és a csa­ládsegítő központ, a helyettes szülői hálózat, a körjegyzőség, az iskola felső tagozata, vagy az építésügyi hatóság feladatainak más településekkel közösen tör­ténő megoldása. A sor várható­an kibővül a védőnői szolgálat­tal, az erről szóló szerződés el­készítése (Szekszárddal) már folyamatban van. A sióagárdiak számára a szervezeti változás semmiféle hátrányt nem jelent. ■ i t t k > Termeszti és festi a virágot Horváthék dísznövényeit az egész megyében ismerik- Nincs értelme a sok munká­nak, ha nem lehet egy kicsit a hobbinak is élni - vallja Hor­váth János virágkertész, aki emellett fest, a Tolnai Bárka Művészeti Szalon tagja.

Next

/
Oldalképek
Tartalom